Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-05-01 / 3. szám
«ITîVAKOfcî lElEPlEZETT YlinCIIODITOK 9. oldal ANTISZEMITA-KÁTÉ (4.) Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác — 1884. (VII. fejezet - folytatás 101. Más országokban is veszélyeztetik-e a zsidók a többi polgárok létérdekeit? Nem anynyira, mint nálunk. Sőt vannak egyes országok és egész birodalmak, melyekben alig érezhető a zsidóság csalfa műkö-déséek káros hatása: mert számarányuk a keresztényeké mellett csaknem elenyészik, s igy káros hatátuk is igen megoszolván, eltűnik. Ezen hatás már magában véve is csekélyebb oly országokban, a melyeknek népe műveltebb, gazdagabb és a kereskedésben gyakorlott volt már akkor, midőn ott a zsidókat fölszabadították. Ellenben nálunk a népnek zömét készületlenül érte a nagy változás, és mivel tudatlan és szegény is volt, csakhamar oly helyzetbe jutott, melyből már most a tanulás, óvatosság és igyekezet sem képes a nyomorultat kiszabadítani, csak rendkívüli intézkedések tehetik tán még jóvá az állam életben elkövetett nagy hibákat. 102. Honnan van az, hogy a zsidóellenes mozgalom miatt a külföldön barbároknak nevezik a magyarokat? Az onnan van, mert a külföldön igen sokan nem ismerik viszonyainkat, s igy nem képesek helyesen megitélni sem terjedelmét, sem horderejét azon bajnak, melyet a zsidók nálunk okoznak. Ennélfogva a józanul gondolkodók is azt hiszik, hogy méltatlanul bánunk zsidainkkal. Továbbá nem ismeri zsidainkat, ezeknek számát és kártékony működését; mindig a hazájokbeli csekély számú, és komolyabb színezetű zsidók lebegnek szemeik előtt, holott nálunk az ország fővárosának egyik választókerületében még választópolgár is több van zsidó, mint keresztény, és számuk még folytonosan szaporodik is, mert Gácsországból még mindig többtöbb özönlik be. A külföldön leginkább a zsidók és szövetségeseik verik a nagy dobot ellenünk; csupán az ő sajtójuk vádol bennünket barbársággal; holott az előkelő körökben méltányolják magunktartását, s a főúri családok, a melyeknek Magyarországban is vannak birtokaik, teljesen mellőzik a zsidókat üzleteiknél, s földjeiket, korcsmáikat, ha olcsóbban is, csupán keresztényeknek adják haszonbérbe. 103. Igaz-e, hogy az antiszemiták irigylik a zsidók tömérdek vagyonát és azért szövetkeznek ellenök? Nem igaz, mert úgy általán a vagyonos osztály ellen szövetkeznének és egyéni hasznot várnának. Az antiszemiták pedig nem magánérdek és egyéni haszon tekintetéből működnek, hanem közjóért; nem irigység, hanem igazságosság, és hazaszeretet által ösztönöztetvén honvédelmi munkájokban. Azonban lehetséges, hogy némelyeket a fölfuvalkodó zsidók boszszantó henczegése, meg ezek által koldusbotra juttatott ős magyar családok siralmas sorsa is az antiszemiták táborába terel; azonban a pártnak zászlaaj körül rendszerint csupán a közjóért önzetlenül buzgólkodó hazafiak védelmi serege sorakozik. 104. Nem kell-e attól tartani, hogy a zsidók ellen fölizgatott néptömeg erőszakoskodásra, rablásra vetemedik, s aztán a nem-zsidók vagyonát is megtámadja? Az antiszemiták nem izgatják a népet a zsidók ellen, sőt kellő felvilágosodás által még mások izgatásait is sikertelenekké teszik, komolyan intve a hevesebbeket, hogy rendzavaró tüntetések, erőszakoskodások, rablások által ne szennyezzék be az antiszemitizmus tiszta zászlaját; ne veszélyeztessék biztos diadalát. 105. Nem kell-e üldözni és elnyomni a zsidóellenes mozgalmat? Minthogy ezen mozgalom sem magába véve, sem célja tekintetéből nem ártalmas, sőt hasznos a közjó szempontjából, villámhárítóul szolgálván magoknak a zsidóknak is, okszerűen nem üldözhető; sőt pártolandó és fejlesztendő az e végre alakult szövetkezet; hogy megbízható vezérlet alatt e nép ne csatangolhasson, tévedezhessen a féktelen indulatok dühöngő tengerén, hanem bújával bizalommal fordúljon a sértett fél jóakaró és befolyással biró elvtársaihoz jó tanácsért. 106. Ha mégis üldöznék mi lenne az eredménye? Az lenne az eredménye, amit rendesen szokott eredményezni az igazság üldözése: az izgalom növekedése, és a szövetkezet gyarapodása. Ne csak nézzünk, lássunk is! Isten teremtette a világot, melynek vannak törvényei. Ezeket az ember nem tudja megmásítani, akármennyire is akarja. Erre jó példa, hogy az istentelen vörösök hiába akarták mezőgazdasági jellegű hazánkat a „vas és acél” országává varázsolni, vagy akár egy folyó folyásirányát megváltoztatni. Isten az embert saját képmására alkotta, tehát nincs kiválasztott nép, csak maga által kiválasztott. Ne akarják az emberek természetes élőhelyét átalakítani a színes bőrűek bevándorlásával, mert mindenkinek megvan a saját élettere, ahová teremtetett. Anatómiai tények is ezt támasztják alá. Ezért van az afro-amerikaiaknak például széles orra, amely a hőleadást csak a számukra kijelölt klímában segíti elő, és nem Norvégia fjordjaiban. Számos kísérlet bizonyítja, hogy az azonos szociális körülmények között élő fehér és néger közül az utóbbi minden téren alulmarad, ezért a néger intelligenciája alacsonyabb, mint a fehéré. A fehérek és négerek keveredésének következtében egy a fehér intelligenciájánál kisebb, a feketéénél magasabb intelligenciájú egyed születik, tehát a mi szempontunkból a vérkeveredés csak hátrányos lehet. A világhódítóknak pontosan ez a célja: hazátlan, orránál fogva vezethető tömeggé, csupán ösztönéletet élő, fogyasztói szemléletű, öntudatlan masszává gyúrni az emberiséget. így teljesítik be a próféciát: „A kígyó feje eléri farkát Tel-Aviv-ban.” A nagy liberális jelszavakra hivatkozva elnyomják a magyart, a csőcselék nagyobb dicsőségére. A természet törvényének ellentmondó melegek, drogosok, pederaszták, és a hozzájuk hasonló beteg emberek a másság hangzatos jelszavával hódítanak. Elég volt ebből! Dobjuk már végre a történelem szemétdombjára a mágikus jelszavakat, és vegyük észre, 1945 óta kik a világhódítók! Most nem világpolgárnak kell lennünk, hanem európolgárnak: sohasem magyarnak, mivel ebben az unióban nincs helyük a hazafiaknak. Az az igazság, hogy ma Magyarországon a legnehezebb magyarnak lenni, mert a kitalált holocaust-történetekkel (a holokamuzással) minden olyan mozgalmat csírájában elfojtanak, amely nemzeti alapú, és szociális igazságosságot hirdet. Persze, ezt a szocializmust ne tévesszük össze a trieszti rabbi fia, levy mordechai (karimára) természetszennyező, kóros gondolkodásával. Mivel a nacionalizmus szocializmus nélkül sovinizmus és a szocializmus nacionalizmus nélkül kommunizmus, ezért az arany középút ma is a nemzetiszocializmus! A kommunizmus több mint 100 millió emberáldozatot követelt békeidőben: a mártírok többsége istenfélő hazafi, egyszerű paraszt volt. Alig másfél évtizeddel az úgynevezett „gulyáskommunizmus” után azt akarják a népbutító médiumok, hogy felejtsünk. Az igazi bűnösöket még nem vonták felelősségre, ami nem véletlen, hiszen a demokratikus köntösbe bújtatott komnkbeli diktatúrát nemzetellenes erők vezérlik. Állandóan azt súlykolják az agyakba, hogy a két világháború közötti nemzetiszocialista mozgalmak mennyi bűnt követtek el (gondoljunk csak a Schindler-listára, vagy a „kertész” sorstalanságára). A Talmud szerint „minden gój” - vagyis „nem zsidó” - barom. E gyűlölködő szellemiség magyarázza a volt szovjet és a mai izraeli tömegmészárlásokat. Ha ezekről megfeledkezünk, múltunkat tagadjuk meg. Mi nem felejtünk!- folytatjuk -Dr. Kilón judapesti fői’abbi ina áj a. Hatalmas Jehova, tisztelünk rni th égide t! Hanem azta bolondot the meg ne tkedjél, kodj min* kket innen Modjorországból a the ígéret földeidre el vigyél. Mert ennél zsidóbb országot már the se nem thereintkétnél nekkünkek. Ámen! Megjelent a Herkó Páter 1897. október 3-i számában Sarus Testvérek
