Szittyakürt, 2004 (43. évfolyam, 1-6. szám)
2004-03-01 / 2. szám
6. oldal «lîîVAKOfcî régi rnncYRR múiT A MAGYAR SZENT KORONA TÖRTÉNETE (2.) Irta Ipolyi Arnold és Dr. Rátvay Géza tanulmányai nyomán GRÓF AMBRÓZY GYULA koronaőr (IV. Béla 1254-ben kelt okmányára - amely a Magyar Szent Korona székesfehérvári őrizetére vonatkozik - további bizonyítékok is vannak. - Ifj, T. L.) Erre vonatkozólag későbbről is vannak oklevelesl bizonyítékaink, III. Endre pl. 1293. január 9-én kelt levelében megdicséri Székesfejérvár prépostját, Theodorust, hogy a koronát számára ügyesen megőrizte. Róbert Károly tetemének megrablása folytán a székesfejérvári őrkanonok a hűtlenség bűnébe esett, örökös fogságba vettetett, minden birtokától, így a koronaőrzés címén bírt javaktól is megfosztatott. A javadalmazás megszűntével a tisztség is meg lett szüntetve és így a székesfejérvári egyház elvesztette előjogát arra, hogy a korona őrzési helye lehessen. A korona viszontagságos idejének története már az Arpádházi királyok kihalta után kezdődik. Venczel cseh király a koronát csellel magával viszi Prágába s 1301. augusztus hó 27-én megkoronáztatja magát. Látván azonban, hogy az ilykép megszerzett korona dacára sem tudja magát a magyar trónon fenntartani, Ottó bajor király javára leköszön és átadja neki a koronát is. Ottó, hogy versenytársainak és párthadaiknak gyanúját elkerülje, titokban akarja a koronát az országba visszahozni, miért is azt egy arra a célra készített fakulacsba rejtve nyergéhez köti, s így lovagol be az országba. A kulacs azonban éjnek idején levált a nyeregről, amit csak másnap reggel vettek észre, azonnal visszasiettek hát, s a kulacsot a járókelők dacára sértetlenül meg is találták Fischamendtnél az országúton, közel az országhatárhoz. Ottó azután bevonult Székesfehérvárra, ahol meg is koronáztatta magát, de hogy mentői nagyobb tömegeknek mutassa meg, hogy tényleg a szent koronával lett megkoronázva, Budán is ünnepélyes bevonulást tart és az egész városon végig lovagol a koronával. Az a ma is dívó szokás, hogy koronázáskor a király végig lovagol a városban a koronázási jelvényekkel, valószínűleg innen származik. Ottó ezentúl a koronát mindig magánál tartotta. Apor László erdélyi vajda tudva ezt, azon ürügy alatt, hogy a leányát feleségül adja hozzá, Erdélybe csalja, elfogja és a koronától megfosztja, Ottó helyébe erre Róbert Károlyt választották meg királynak, akit, minthogy Aportól a szent koronát visszaszerezni nem tudták, más koronával koronáztak meg, sőt két ízben is. A nemzet azonban egyik koronázást sem tekintette kielégítőnek, mert nem a szent koronával történt, s azért Gentilis bibornok, pápai követ kezdeményezésére a főpapok és főurak abban állapodtak meg, hogy új koronát kémek a pápától, úgy gondolván, hogy Szent István koronáját is a pápa adta, tehát a nemzet meg fog nyugodni, ha Róbert Károlyt egy pápátói szerzett új koronával fogják megkoronázni. A pápa tényleg küldött egy új koronát, ezt a pápai követ misében megáldotta, a főpapok chrizmával megkenték és ezután vele harmadszor is megkoronázták Róbert Károlyt. Mi sem bizonyítja azonban jobban a nemzetnek „Szent István koronájához” való hitét és ősi bizalmát, mint az, hogy bár Róbert Károlyt maga a nemzet választotta meg királynak és pápa küldötte koronával koronázták is meg, alkotmányos királynak mégsem tartotta mindaddig, míg hosszú tárgyalások és fenyegetések után Apor a koronát 1310-ben vissza nem adta és a nemzet Róbert Károlyt immár negyedszer, de végre a szent koronával meg nem koronázta. A korona Budán, Visegrádon, Komáromban, Székesfehérváron, Bécsben és újra Budán Ez időtől kezdve minden jel arra mutat, hogy a korona állandóan a király környezetében őrizetett - Zsigmond idejében 1434-ben a budai várában, István vezér tornyában, a király pecsétje alatt őriztetett Garay Miklós nádor által. Ennek bekövetkezett halála után, az akkor Baselben tartózkodó Zsigmond onnan rendelkezik úgy, hogy Palóczy György esztergomi érsek és Palóczy Mátyás országbíró vegyék őrizetbe. Albert király az érsek halála után egyedül az országbíróra bízta a koronát. Utóbb azután ő maga vette át, majd Visegrádra vitette, ahol Bazini Miklós gróf fiára, Györgyre bízta. Albert király 1439-ben történt elhalálozása után neje, Erzsébet királyné a koronát netalán születendő fia számára akarta biztosítani, s ezért Bazini és Szentgyörgyi grófokat koronaőri állásukból elbocsátotta és megnyerte az urak beleegyezését ahhoz, hogy a koronát rokona, Garay László őrizze. Mikor pedig a nemzet Ulászló lengyel királyt hívta meg a magyar trónra, energikusabb módon igyekezett a korona birtokába jutni: udvarhölgyét Kottaner Ilonát rábírta arra, kísérelné meg a korona elorzását és hozza el neki Visegrád várából Komáromba, ahova, ő előre utazott. Kottaner Ilona vállalkozása sikerült és a korona a kis László születésével majdnem egyidőben érkezett Komáromba, honnan titokban Székesfehérvárra siettek s ott Czilley Ulrich és Ujlaky Miklós segédletével Széchy Dénes esztergomi érsek által megkoronáztatván a csecsemőt, az akkori törvények három kívánalmának tettek ezzel eleget. Ugyanis : 1. a koronázás a szent koronával történt, 2. a koronázást az esztergomi érsek végezte, 3. a koronázás Székesfehérváron történt. Ezután a királyné a koronát a kis László bölcsőjébe rejtve, Győrön át Ausztriába menekült, hol a koronát Frigyes császárnál elzálogosította. Ez a záloglevél 1440. május 8-áról van keltezve. 1441-ből egy írás tanúskodik arról, hogy a királyné a koronát Frigyestől visszakérte, hogy azonban kiváltotta-e azt vagy sem, nem tudni. Azonban egy újabb 1442. július 7-éről keltezett záloglevél igazolja azt, hogy a királyné kincseit újból elzálogosította. Ulászló, ki később a várnai csatában elesett, csak a Szent István fejcsontja ereklyetartójának koronájával koronáztatta meg magát. Utána tehát a már csecsemő korban megkoronázott László került a trónra. A korona kiadása iránti tárgyalások ekkor kezdődtek meg Frigyes császárral. Ennek eredménye gyanánt 1453. március 30-án Bécsújhelyen kelt egyezségben megállapíttatott, hogy a korona visszaadatik. Hogy ezen egyezség kötésnél fizettek-e és mily összegű váltságot, efölött történetíróink nincsenek tisztában. Frigyes azonban nem tartotta be szavát, s így krónikáink szerint csak Mátyás vitte keresztül azt, hogy Frigyes a koronát végre mégis visszaadta, miután azonban nem bíztak benne, vájjon Szent István koronáját nem-e cserélték ki egy hasonló más koronával, ezért átvételkor a korona megvizsgálására Palóczy László országbírót kérték fel, kinek a Palóczy koronaőrök idejében gyakrabban volt alkalma megszemlélni a koronát. Palóczy László a korona valódiságát, annak hátulsó részén levő zafirkő alig észrevehető repedésén ismerte fel. A korona és az érte járó váltság kézről-kézre adatva, Bécsújhely kapuja alatt vétetett át, majd Sopronon keresztül 24 évi távoliét után 1463. június 24-én lett nagy ünnepségek között Budára visszavive. A már 7 év óta uralkodó Mátyást csak akkor, 1464. március 24-én lehetett királlyá koronázni. Valószínűleg az, hogy Erzsébet királyné a nemzet meghallgatása nélkül bocsátotta el a koronaőröket, bírhatta rá Mátyás királyt és a nemzetet arra, hogy a koronázás után tartott országgyűlésen elrendeltessék az, hogy: ,,Elkerülendő azokat a visszaszerezhetetlen károkat, kimondhatatlan ragadmányokat, nyughatatlanságokat, fáradtságokat és költségeket, melyeket a korona elorzása okozott — gondoskodásnak kell történni a korona kellő őrzéséről” (1464. II. t. c.) E törvénycikk amellett, hogy hangsúlyozza a koronaőrzés szükségét, csupán csak enunciátiokat tartalmaz. Kimondja az alkotmányos elvet, hogy nem a királyt egyedül, hanem a királyt és a nemzetet közösen illeti a koronaőri méltóság betöltése, a betöltés módjáról azonban nem intézkedik. Mátyás halála után Corvin János II. Ulászlónak adja át a koronát. Ekkor hozzák s az 1492. II. t. c-ben törvényerőre is emelik azt a határozatot, hogy a korona az országnagyok kezéből semmi szín alatt el nem vehető, őrizete helyéül pedig Visegrád lett feltüntetve. A koronaőrzés ezen szelleme már előre vetette árnyékát, ami abból látszik, hogy az 1491. november 7-én létrejött trónörökösödési szerződésben Miksa már tudta, hogy a király nem rendelkezhetik önhatalmúlag a koronával, s ezért kikötötte, hogy a szerződést egyszersmind az ország minden főméltósága is köteles legyen esküvel megerősíteni, sőt, kiköti még azt is, hogy a kronaőrök hivatalbalépésükkor esküvel tartozzanak fogadni azt, hogy abban az esetben, ha Ulászló törvényes fiúgyermek nélkül halna meg, a koOronát senki másnak ki nem adják, hanem azt az ő vagy örököse részére híven megőrzik. A koronaőrzésben Dóczy Orbán egri püspököt és Báthory koronaőrt 1493-ban Zápolya István és Bakocs Tamás követték, mert az Ulászló alatt hozott az évi IlI-ik t. c. 24. §. kimondja, hogy a koronaőrök csak világi főurak lehetnek, tehát főpapok nem. Az 1498. IV-ik t. c. 24. §-a pedig kimondja, hogy koronaőr „csak kettő” legyen. 1500. évi 23. t. c. arról intézkedik, hogy a koronaőröket a király és az országgyűlés, főpapok, főurak és az ország egyéb lakói választják. E törvény a gyakorlatban úgy vitetett keresztül, hogy a király választott az országgyűlés jelöltjeiből, ami érvényben is maradt az 1625. évi 25. t. c. rendelkezéséig, amely úgy rendelkezett, hogy az országgyűlés választ a király jelöltjeiből. A korona mohácsi vész utáni bolyongása Erdélytől Prágáig és vissza Pozsonyig A mohácsi vész gyásznapja Zápolya Jánost és Perényi Pétert találja a koronaőrök helyén - II. Lajos elhalálozása után Zápolya magának akarja megszerezni a koronát. Az a körülmény, hogy királlyá választatott, megkönnyítette neki koronaőr társa megnyerését s így a Mohácsnál elesett esztergomi érsek helyett Podmaniczky nyitrai püspök, az ellenpárton levő Báthory nádor helyett pedig Perényi tették 1526. november havában Zápolya fejére a koronát, ki lovon ülve a szokásos négy keresztvágást is megtette. Perényi ezután a koronát újra a visegrádi várba helyezte el. A Ferdinánd-párt kívánságára a szent korona Ferdinánd koronázására is felhasználtatott, majd pedig újra Perényinek adatott vissza. Midőn Szulejmán szultán 1529. őszén ismét Magyarországba tört, Perényi a török elől családjával, kincseivel és a szent koronával Sárospatakra menekült, ahol Szerencsés János, János király párthíve elfogta és Szulejmánnak adta át. Szulejmán a szent koronát János királynak küldte el, aki azt magával vitte Erdélybe. A korona Budára csak János halála után 1551-ben került vissza, amikor János özvegye, Izabella azt Ferdinándnak visszaadta. A törökök előrehaladása folytán azonban a korona Budáról rövidesen Visegrádra, onnét Székesfehérvárra, Pozsonyba, majd külföldre Bécsbe és Prágába került s csak az egymásután következő királyok koronázására hozták egy-két napra vissza Pozsonyba. A korona távolléte nem tetszett a nemzetnek, mind hangosabb és hangossabb a kívánság, majd a követelés, hogy a korona hozassák vissza az országba. Bocskay és párthívei 1605-ben a béke egyik feltételévé teszik azt, hogy a korona az országban őriztessék, - a válasz azonban az volt, hogy a feltétel a háború veszélye miatt nem teljesíthető. Bocskayék azonban továbbra is határozottan követelik, hogy a korona Pozsonyba kerüljön vissza. Azonban 1606-ban február 17-én is az volt a válasz, hogy a korona közelebb ugyan az ország határaihoz, de mégis Ausztriában marad. Csak az I. Rudolf és II. Mátyás közt kitört ellenségeskedések segítették elő a korona visszaszerzését, mert mikor a hosszas huzavonán az ország felháborodott és újabb felterjesztést fogalmazott, (ekkor már a fegyverek zaja is belevegyük a játékba) 1606. június 23-án végre egy békeokmány 4-ik pontja kimondja, hogy a korona békésebb idők beálltával Pozsonyba hozassék vissza, ezt az okmányt augusztus 6-án a király is megerősítette. Az ellentét Rudolf és Mátyás közt mindjobban kiélesedvén, Mátyás herceg a korona visszahozatalával remélte a nemzet rokonszenvét megnyerni. Jól is számított, az akkori írók részletesen írnak arról az óriási lelkesedésről és ünnepségről, mellyel a nemzet a korona visszahozatalát ünnepelte. Háromszáz magyar ment Prágába a koronának díszkiséretül és a koronának Pozsonyban való elhelyezése még Mátyás 1608-ban történt megkoronázása előtt ünnepélyesen törvénybe lett iktatva, s mint az akkor megválasztott Révay Péter koronaőr írja, a korona őrhelyéül a pozsonyi tornyok egyike jelöltetett ki. Koronázás után a korona főpapok és főurak jelenlétében, 3 főpap, 3 főúr pecsétjével ellátott szekrénybe lett helyezve, majd a koronaőröknek megőrzésre átadatva, ugyanakkor kellő őrségről is gondoskodás történt. A koronaőrök a koronát tíz országos bizottság jelenlétében először 1613-ban, Anna királyné koronázása alkalmából vették ki a lepecsételt szekrényből, megkérdezvén előzőleg a bizottságot, megengedi-e a korona kivételét. Az 1613. és 1618-iki országgyűlés a koronaőrzés költségeivel foglalkozik. 1618-ban a villám épp akkor csapott be abba a toronyba, amelyben a korona őriztetett, amikor Il-ik Ferdinánd koronázásáról tárgyaltak. A koronát nem érte ugyan semmi baj, de sötét balsejtelmek töltötték el a nemzet lelkét. II. Ferdinánd koronázása 1618. június 1-én simán folyt ugyan le, de már a következő évben a Bethlen Gábor-féle felkelés újra vándorútra kényszerítette a koronát - amidőn Bethlen Gábor hadai Pozsonyhoz közeledtek, Révay Péter koronaőr kérte a pozsonyi várőrség megerősítését. Ez megtörtént. Mikor Bethlen elfoglalta Pozsony városát, követséget küldött Révayhoz a várba és bölcs önmérsékletében csak arra kérte, várja be az országgyűlés határozatát, addig a koronát idegen kézre ne juttassa. A koronaőrök válaszukban eskűjök azon részére hivatkoznak, hogy: „Becsületes nevet kell utódainkra hagyni”, mire a fejedelem azt felelte: „Mit sem kérek, ami ezzel össze nem fér". Az országgyűlés szerette volna a koronát Bethlenre bízni, Révayt a várból le is idézték, de ő azt válaszolta: „Halálunkig a korona mellett kell maradnunk és azt addig nem hagyhatjuk el”. Végre újabb és újabb követség és őrség beküldése után az esküjök alól felmentett koronaőrök kénytelenek voltak az erőszaknak engedve, a várat és a koronát a fejedelem kezébe juttatni, s dacára ezen szívós ellentállásuknak, újból meg lettek koronaőrökül választva. A beszterczebányai országgyűlés később Bethlent királlyá akarta választani s Bethlennek fel is ajánlotta a koronát, de a fejedelem nem fogadta azt el s így a korona úgy a törvényes király, mint a nemzet megnyugvására, továbbra is Pozsonyban, Révay koronaőr őrizetében maradt. Révay ugyan beteges voltára hivatkozva a kétes helyzetben lemondott ezen tisztjéről, azonban az ország rendjei hazafiúi kötelességére való hivatkozással rá parancsoltak s ő újra megmaradt állásában.- folytatjuk -irt világhálózati honlapja elérhető: ttp://web.cetlink.net/-szittya Drótposta (email) címe: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat, akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék el címüket a SZITTYAKÜRT email-jére.
