Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-01-01 / 1. szám
10. oldal ílMGYflR SORIOK «ITtVAKÖRT Bárdossy László 112 éve született Az elmúlt év december 15-én 16.00 órakor Dr. Bárdossy László kivégzett miniszterelnök születésének 112. évfordulóján szentmisét mondatott a Magyar Igazság és Élet Pártja Vas vármegyei és Szombathelyi Szervezete, amelyen részt vett többek között Haluskay Endre vármegyei, Hegedűs Tamás városi elnök, és Puskás János az Ifjúsági Tagozat képviseletében. Advent harmadik vasárnapján a szombathelyi Szent Erzsébet ferencesplébániatemplomban, Főtisztelendő Reisz Pál OFM mutatott be szentmisét a hívek sokaságának, méltatva a mártír miniszterelnök munkásságát. A Szittyakürt olvasóit már három éve tudósítom, és örömmel tapasztalom, hogy évről-évre többen vesznek részt a megemlékezésen. A meghitt szertartás után a Szent Márton úti temetőben, 17.30 órakor a Himnusz közös eléneklése után, a zúzmarával borított fenyőfák között található, behavazott családi sírkertet megkoszorúztuk, ahol Pál Atya elevenítette föl a vértanúhalált szenvedett miniszterelnök életének főbb állomásait. Dr. Bárdossy László Szombathelyen született 1890. december 10-én kisnemesi, hivatalnoki családból. Középiskoláit Eperjesen (Sáros Vármegye) és Budapesten végezte. Jogot szintén Budapesten, valamint Berlinben és Párizsban hallgatott. Diplomát 1912-ben szerzett. 10 év múlva már a Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette, és 1926-ban miniszteri osztálytanácsos kinevezést kapott. 1930-tól diplomata lett Londonban, majd 1934. október 4-től a bukaresti követséget vezette. 1941. február 4-től külügyminiszter és április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök. 1944. májusában Szombathely országgyűlési képviselőjévé választotta, és ilyen minőségében vett részt, mintegy hatvan képviselőtársával, 1944. december 1-én Sopronban a Szálasi-kormány parlamenti ülésén. 1945. márciusában Bajorországba, majd április 25-én Svájcba menekült. Az amerikaiak letartóztatták, illetve kiadták Magyarországnak, és 1946. január 10-én, elsőként kivégezték. Mindez a zsidó Himler Márton és pribékjei segítségével valósulhatott meg, valamint az úgyszintén zsidó Major Tamás színész, filmcenzor testvére - Major Ákos elnök - vezette „népbíróság” tanácsa halálos ítéletével. Főtisztelendő Atya végezetül megjegyezte, hogy a szombathelyi családi sírbolt rejti magában a Bárdossy család hamvait, ellenben a kivégzett miniszterelnök végső nyughelyét még mindig homály fedi, mert pontosan nem tudni, hogy meggyilkolása után hová vitték porhüvelyét. A felemelő fáklyás koszorúzási ünnepség a Szózat közös eléneklésével 18.00 órakor, sűrű hóesésben fejeződött be. Bellák Frigyes Hóman Bálint gondolatai (Az alábbi két szemelvény Hóman Bálint„Magyar sors - magyar hivatás“ című, 1942-ben megjelent könyvéből való.) Jövő feladatok (1941) A magyar nép hivataott vezérei és maguk a nép fiai ezer év előtt válallták és ezerév óta töltik be a magyarság nagy világtörténeti hivatását: a nyugati keresztény szellemiség harcos védelmét és békés terjesztését, Nyugat és Kelet ellentétes erőinek kiegyensúlyozását. E hivatásának biztos tudata szerezte meg a magyarság számára a múlt sok dicsőségét, ez szerezte vissza számára az országterület elveszett részeit s ez alapítja meg jogát történeti élete további folytatásához. Ez kell, hogy vezéreljen bennünket a jövőben is. A történeti Magyarországért vívott nagy harcunk még korán sem ért véget. A visszaszerzett földet és népet meg kell tartanunk. Most kell megmutatnunk az egész világnak, hogy valóban méltók és képesek vagyunk e földön az uralomra, az államvezetésre, a velünk együttélő népek irányítására, a nyugati művelődés védelmére, gyarapítására, nagy történeti hivatásunk további betöltésére. Most kell megmutatnunk, hogy megvan bennünk a hit és az erő, a törekvés és a képesség, az önmérséklet és az áldozatkészség, az önfegyelem és a munkakészség, a kötelességérzet és a hivatástudat történeti feladataink megoldásához. Be kell bizonyítanunk, hogy nem csak az elnyomatás és a nélkülözés terhe alatt, de a jólétben is tudunk egységben élni, együttmunkálkodni és vállvetett erővel küzdeni. Minden magyarnak, népünk minden fiának teljes erővel és emelkedett nemzeti hivatástudattal kell a maga helyén kötelességét teljesítenie. Lankadatlan szorgalommal és megfeszített munkával kell a közösség érdekeit és nagy céljait szolgálnia. Az államhatalomnak és a társadalmi közösségnek pedig meg kell becsülnie, ki kell választania és jutalmaznia kell azokat, akik ebben a magyar kötelességek teljesítésében elöljárnak. Zsidók (1938) Külső életformákra és nyelvi tekintetben a magyarhoz hasonulva, de népiségét megőrizve él népünk között a múlt században egyenként bár, de igen nagy tömegben beszivárgó zsidóság is. Beolvadását a magyar társadalom széles rétegeinek ösztönös elzárkózása mellett, erős faji öntudata s a magyarságtól idegen erkölcsisége és szellemisége akadályozta meg. A nyugati keresztény kulturközösség népeinek fiaiból a magyar társadalom közösségeibe illeszkedő egyének és csoportok - a történeti fejlődés szabályainak megfelelően - egy-két nemzedék múltán áthasonlottak, beházasodtak, elkeveredtek, beolvadtak a történetileg kialakult magyar fajba és ma ennek szerves részeként élnek. A keleti orthodox közösségből jött román és szerb jövevények - kevés kivétellel - még az értelmiségi réteg keretében sem tudtak áthasonulni, mert kultúrájuk más talajban gyökerezett. A zsidóság sem ment át ezen a folyamaton. Önként, vagy kényszerítve? - ezt vitatani lehet -, de önálló sajátos világszemlélettel és felfogással élte és éli ma is a maga sajátos népi életét a magyarság körében. A régiek még igazodtak valamennyire a magyar közszellemhez, az újonnan jöttek teljesen elkülönültek és ezért a magyarság is idegennek tekintette és tekinti őket. Ezeknek az újonnan jött elemeknek a felforgató mozgalmakban, a romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepe, a zsidó értelmiségnek a magyar múlt hagyományaival és magyar fajtánk eszményeivel, társadalmunk gondolkodásával és a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemisége, mértéktelen gazdasági érvényesülése és erre alapított hatalmi törekvései napjainkban nálunk is kiváltották a ma Európa-szerte uralkodó zsidóellenes hangulatot. A magyarság - más népekhez hasonlóan - nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot. „A mennyei harang húzatlan szólalék, A mennyei ajtó nyitatlan megnyílók.. Amikor 2002. december 14-én Lágyi Csiszár Árpád átlépte e világ és Isten láthatatlan birodalmának küszöbét, hogy hazánk sorsa iránti aggódását személyesen vihesse Teremtőnk színe elé... Eltávozta előtti napon, kórházi ágyán nem saját fájdalmairól beszélt, / Lágyi Csiszár Árpád emlékére hanem hazánk sorsát könnyezte meg: „Mi lesz szegény hazánkkal? Mindannyian csak beszélünk, sok szép szó elhangzik, magam is ezt tettem. De hiányzik a cselekedet...” Ez volt utolsó telefonbeszélgetésünk záró mondata. Gyengülő lehellete ekkor már a túlvilág partjait kutatta. Azóta szíve minden szeretetét már onnan sugározza felénk. Székely családból származott, Bukarestben született 1935. augusztus 1- én. Édesapja Lágyi Csiszár Sándor és édesanyja Kovács Erzsébet 1945-ben menekült a Dunántúlra, s telepedtek le hat gyermekükkel Hőgyészen. Mint besorolt katona, Dunaföldváron élte át az 1956-os forradalmat, résztvett a Sztálin szobor ledöntésében. Később kenyérszállító teherautón ment fel Budapestre, s onnan a „menekülők országútján” Ausztriába, majd Amerikába. Egész életét magyarsága megélése határozta meg. Mindenütt ott volt, ahol hazánkért, nemzettestvéreinkért valamit tehetett. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom központi vezetőségének tagja volt, s a Szittya kongresszusok, magyarság tudatunkat bővítő könyvek kiadásának' mindenkori támogatója. Ott tett jót, ott segített, ahol lehetett, s mindezt csendes mosollyal, soha feltűnni nem akarva, tette. Amikor kenyérkereső élete néhány zavartalan órát engedélyezett, lelke álmait, élete élményeit költeményekbe rejtette. Szerette volna megírni a magyarok történetét Árpádtól 1956-ig terjedő hatalmas költemény koszorúban. Sajnos nem került erre sor, de ezzel kapcsolatos gondolatai több kisebb, kiadatlan költeményében benne vannak. Amikor magyar állampolgárságért folyamodott, a hivatalosak nem akarták útlevelét a Lágyi nemesi előnévvel kiállítani. Árpád igen felháborodott ezen, s mivel ősei örökségét semmiképpen nem engedte megcsorbítani, lemondott a kérelemről. Lemondása mellé egy hazaszeretetről, ősi örökségünk megbecsüléséről szóló költeményét is a borítékba tette. Egy hivatalviselőt úgy látszik meghatotta e tette, el is gondolkodott rajta, s végül is elküldte az útlevelet Lágyi Csiszár Árpád névre kiállítva. Nem lenne teljes a róla alkotott kép, ha nem említeném meg azt, hogy nagyon szerette az állatokat, s költeményeiben legkedvesebb cicáját, Blacky-t többször is megörökítette. E hét végén helyezik örök nyugalomba szeretett hazájában, szülei sírjában Budapesten. Gyászolják testvérei: János, Sándor, Mária, Rozália, Amália, széles körű rokonsága, barátai, ismerősei. Árpád pótolhatatlan űrt hagy maga után, de követésre méltó példája, szeretete mindig velünk marad, amíg magyar dallal, magyar szóval dicsérjük Istenünket. Búcsúzóul székely magyar testvéreink karácsonyi énekét idézem: „Nyisd meg Uram nyisd meg mennyeknek kapuját, Hogy dicsérhessük meg áldott szent nevedet. S a mennyei harangok mint húzódnak, szólnak; S a mennyei gyertya mint gyújtódnak, gyúlnak. Madarak repdesnek, angyalok kerülnek, S be vannak kerítve gyémánttal, ezüsttel. Nyisd meg Uram, nyisd meg mennyeknek kapuját, Hogy láthassuk műnk is Krisztus Urunk fiát...” ...s ebben az őseink szerinti boldog világban találkozhassunk majd eltávozott testvérünkkel... Tomory Zsuzsa
