Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
6. oldal RÉGI IRflGYAR HIÚIT «ITTVAKÖHT Németh Qyula: Hun lovastemetkezések magyar vonatkozásokkal Az ismert nevű orientalista, utazó és szerző, Érdy Miklós, akit a hungarológia és hunnológia számontart és méltányol, egy csinos kiállítású könyvet írt. A kiadás a fenti címmel 282 számozott lapoldal, a „Magyarországért, édes hazánkért” nevű kiadóvállalat munkája. Egyszerűsége mellett nagyszerű, mert könnyen érthetővé teszi. A könyvet sok rajz, térkép és 80 színes kép díszíti és gazdagítja. Az egész munka vonzó. Távol áll tőle minden nagyzolás. Pedig volna oka rá. 1. A hun népvándorlás útján, térképen látható a sírok világa. A hunok (xiongnuk) és a magyarság, valamint az ORDOS-i kérdés érdeklődő csontot váj. Ami a temetkezési hagyományokat illeti, szemlélteti a sírok tartalmát, a különböző kultúr-tárgyakat. Ugyanakkor bőven ad időt arra, hogy az áldozati üstök világába tekintsünk. Ott kell eligazodnunk. Élénken figyelmeztet arra, hogy a HUN NEP\ÁNDORLAS is azon a helyen hömpölygött. Ha nem is mindenkor általános harci rohammal, hanem a békés birka LÉPÉSÉVEL .... házassággal és temetkezésekkel. A szerző régészeti térképeivel bemutatta, hagy a belsőázsiai hun nép azonos az európai hun néppel. Tehát a Kínai Nagy-Fal hunjai és a Kr. u. 370- ben az alánokra törő (Volga alsó folyásánál) Bendegúz, Balambér és Attila hunjai azonosak. Ez a bizonyítás világtörténelmi események sorába tartozik. Jelentősége beláthatatlan. Ez a könyv egyik oszlopa és mondanivalója. 2. A másik oszlop az ordosi magyarok legendája, vagy hagyománya folytán az u. n. Ordos egységgondolat. Ennek a rendkívül magyarosan hangzó földrajzi névnek van-e valóban magyar hangzásán kívül magyar történelmi és néprajzi értéke is? Kérdések kérdése. A cikk végén visszatérünk erre. Szorosan magyar történelmi vonatkozásban Érdy összegyűjt és bemutat olyan régészeti emlékeket, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a magyarság jelen volt a Csodaszarvas-monda színterén, a Kubán-folyó és a Meotisz-tó (Azovi-tenger) vidékén. Ide tartoznak a magyar részleges lovastemetkezések és a különleges belső-függesztésű cserépüstök. A könyvnek van egy további, rendkívüli fontos eredménye is. Annak ellenére, hogy a korabeli tudományos világból számos hivatkozás utal a hunmagyar rokonságra, ezeket a forrásokat a hivatalos tudomány mind elvetette és érvénytelennek minősítette. Most azonban három-három temekezési szokás azonosságát mutatja be Érdy hun és magyar temetőkben, amelyeket eddig senki fel nem ismert és senki nem tett közzé. A temetkezési szokások jól ismerten a hitvilágban gyökerező, a kultúra mélységeibe nyúló legidőállóbb szokások. Olyan temetkezési azonosságok ezek, amelyek a magyaron kívül más népeknél nincsenek meg. Ezek az eddig fel nem ismert azonosságok új lapot nyitnak a hun-magyar kapcsolatok könyvében és a jövőben most még be nem látható eredményeket és következtetéseket hozhatnak. A könyv bőven kimerítően és nagyon finoman kezeli tárgyát. Amit ad az szinte több a soknál. Csekélységem (a Recenzor) nyelvészkedés terén kifejtett 70 évnyi boldogtalansága oldódott fel és kimondhatatlan módon gazdagodott belőle. Ugyanis látható hogy az egyik ordosi megye (zászló) neve JUNGAR, ez pedig azonos szó Dsungáriá-val, ami ország, népnév és földrajzi fogalom. Nem nyelvészeti műszó (egybefogás), mint pl. FINNUGOR népek . . . (etc). Ez a DSUNGARIA történelmi fogalom, beletartoznék abba a földrajzi kultúr és történelmi láncolatba, amely minden feltevés ellenére biztatóan sugározik. Ez pedig beleillenék az UGRA/JUGRA/JUGOR/UJGUR nyelvi sorozatba, mely UHER/UGAR /ugra, UKRAJNA néven át Eurázsia közös neve lehetett, s nyelve a „lingua franca" vagyis kereskedelmi nyelv . . . . . . Rendkívül nagy a kísértés, hogy a kis batyumat Érdy karavánjának tevéire dobjam. De nem tehetem. Ennek bővebb tárgyalása már széjjelvetné ezen közlemény kereteit. Helyette: dicsérem a könyvet teljes meleg szívvel. Érdy könyve sokkal több mint a címe. Egyszerűen kaput nyit az ismeretek akácfa-ligetébe az ACADÉMIA-ba. Ezért én Érdyt, úgy a mostani könyvéért, valamint az előzetes tudományos előadásaiért, Körösi Csorna Sándor, Vámbéry Annin és Stein Aurél méltó utódjának .... valamint Körösi Csorna reinkarnációjának tartom. Ezt a könyvet pedig az ÉRDY-KUNUKKU-nak nevezni bátorkodom. (KUNUKKU sumérul: könyv, okirat, pecsét.) Megrendelhető a szerzőnél: Dr. Miklós Érdy - 6050 Boulevard East, Apt. 20A - West New York, NJ 07093. Ára (USA) $ 28 USD postával együtt. Máshova további kiegészítő postadíj szükséges: Kanada: 2.50, Európa-Anglia 3, Dél-Afrika 4.50 szintén USA dollárban. A szerző e-mail címe: <erdy88@ hotmail.com>. A recenzor: Németh Gyula (Yonkers) Vatha lázadása. Szent Gellért. A Bécsi Képes Krónikából Magyarország nemesei látva nemzetük bajait, összejöttek Csanádban és tanácsot tartva egész Magyarország nevében ünnepélyes követséget küldtek Oroszországba Endréhez és Leventéhez, megüzenvén nekik, hogy egész Magyarország hűségesen várja őket és az egész királyság szívesen hódol nekik, mint királyi sarjadéknak, csak jöjjenek be Magyarországba és oltalmazzák meg őket a németek dühétől. Azt is esküvel erősítették; hogy tüstént, mihelyt belépnek Magyarországba, az egész magyarság egy értelemmel hozzájok fog tódulni és meg fog hódolni nekik. De Endre és Levente rejtett cselvetéstől félve, titokban követeket küldöttek Magyarországba. És amint Újvárhoz érkeztek, melyet Aba király építtetett, ime a magyarok egész sokasága csapatostúl tódult hozzájok és ördögi sugallattól bújtogatva, makacsul azt kérték Endrétől és Leventétől, engedjék meg, hogy az egész nép pogány módon éljen, a püspököket és papokat megölje, a templomokat lerombolja, a keresztyén vallást elhagyja és a bálványokat tisztelje. Meg is engedték nekik szivök kívánsága szerint, hogy éljenek és vesszenek ősapáik babonáiban; mert különben nem harcoltak volna Péter király ellen Endréért és Leventéért. A magyarok közül elször egy Vatha nevű, Belus várból; adta magát a gonosz lelkeknek, megnyírta fejét és pogány módon három oldalra üstököt eresztett. Janus nevű fia sok idővel azután, atyja hitét követve számos bűbájost, boszorkányt és jóst gyűjtött maga köré és ezeknek varázsénekeivel nagy kegyben állott az uraknál. Számos papnői közül egyet, egy Rasdi nevűt, Béla, a jó ke resztyén király, elfogatott és az a börtönben maradt mind addig, amíg csak a saját lábait meg nem ette, és ott meg nem halt. Meg van írva a magyarok történetéről szóló régi könyvekben, hogy a keresztyéneknek szigorúan meg volt tiltva feleséget venni Vatha és Janus rokonságából, mert miként Datan és Abyron az ó-szövetségben lázadást támasztottak az Úr ellen, épp úgy ezek a kegyelem idéjében a magyar népet Krisztus hitétől eltérítették. Akkor hát Vatha átkos és kárhozatos ösztönzésére az egész nép a gonosz lelkeknek adta magát, elkezdtek lóhúst enni és általában a legszörnyűbb gonoszságokat elkövetni. St á. papokat, meg a világi embereket is, akik a katholikus hitet követték, leölték és Isten számos templomát lerombolták. Azután Péter király ellen támadva, az összes németeket és olaszokat, akik különbőz tisztségekben Magyarországon szanaszét éltek, csúf halállal megölték. És Péter táborába éjjel sebes lovakon három hírnököt küldtek, akik kihirdessék Endre úr és Levente szavát és rendeletét, hogy öljék meg a püspököket a papsággal együtt, gyilkolják le a tizedszedt, térjenek vissza a pogány hagyományhoz, töröltessék el teljesen az adó és Péter emléke az németéivel és olaszaival vesszen mindörökre. Reggel a király kérdezsködött, hogy mi történt, és mikor teljes bizonyossággal megtudta, hogy visszatértek a testvérek és látásukra a magyarok megölték az tisztjeit, nem mutatott e hírekre ijedelmet, hanem vidámnak tüntette magát, fölszedte táborát és Zsitvatnél átkelt a Dunán, Székesfehérvári a szándékozván menni. De a magyarok megsejtvén szándékát, megélzték és elfoglalva a város harangtornyait és bástyáit és a kapukat becsukva, kizárták. Ezalatt Endre és Levente az említett sokasággal Magyarország közepéhez közeledtek, azon révhez, melyet közönsé gesen Pestnek neveznek. Ennek hallatára Gellért, Bestric, Buldi és Beneta püspökök és Zonuc ispán Székesfehérvár városából Endre és Levente hercegek elébe indultak, hogy őket tisztelettel fogadják. És amidőn az említett püspökök sietve azon helyhez érkeztek, melyet Diódnak neveznek, ott Szent Sabina templomában misét akartak hallgatni, mielőtt az urak elé mentek volna. Szent Gellért püspök tehát felöltve a papi ruhákat a misemondáshoz, buzdításul beszédet mondott nekik és így szólt: „Testvéreim, püspöktársaim és összes jelenlevő hívek! Tudjátok meg, hogy mi ma a vértanúság koronájával urunkhoz Jézus Krisztushoz jutunk az örök boldogságba. Tudomástokra hozom ugyanis az isteni titkot, amely nekem ma éjjel fölfödöztetett. Urunkat Jézus Krisztust láttam szentséges anyja, az örökké szűz Mária ölében, ki magához híván bennünket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét. Beneta püspöktől azonban, midőn elébe járult, elvonta a szentséget. Vagyis ma ki lesz zárva vértanúságunk társaságából." Ezután szent Gellért intette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket; és meghallgatva a misét, imádkozni kezdtek s a vértanúság által elnyerend örök boldogság biztos reményétől felvidulva, mindnyájan megáldoztak. Azután megindultak a pesti rév felé vezető úton. Szent Gellért püspök, mivel kicsiny termetű volt és minden erejét felemésztette Isten szolgálatában, kocsin ment. És midőn az említett révhez érkezett, íme az istentelen embereli, Vatha és cinkostársai, megszállva a gonosz lelkektől, amelyeknek magukat adták, rárohantak a püspökökre és összes társaikra és kövezni kezdték őket: Szent Gellért püspök azokra, akik őt kövezték, folytonosan keresztet vetett, de azok ennek láttára még nagyobb dühre gyúltak. Megtámadták kocsiját a Duna partján, felfordították és őt ottan kocsijából kivonszolva és talyigára téve, Keienföld hegyéri ledobták. És amikor még vonaglott, lándzsával átszúrták mellét s azután a fejét egy kövön összetörték. És így Krisztus dicsséges vértanúja e világ nyomorúságaiból az örök boldogságra költözött át. A Duna gyakran kiáradt azon kőre, melyen összetörték szent Gellért fejét, de nem tudta lemosni a vért hét éven át, míg csak föl nem vették a papok. És ez a kő most Csanádban van az oltárán. Ma azon a helyen, ahol fejét összetörték, egy templom áll, szent Gellért t vértanú tiszteletére a hegy lábánál. Ez a Gellért pedig rosaciumi szerzetes és velencei nemzetiségű volt; Pannóniába jővén előbb remeteéletet folytatott Bélben, végre a Csanádi egyházba helyezték át püspöknek. Buldi püspök is agyonkövezve átköltözött az üdvösségre. Bestricus és Beneta, mikor hajón átkeltek a Dunán Endréhez és, Leventéhez, a pogányok, akik a túlsó parton voltak, Bestricus püspököt megsebezték, ki harmadnapra meghalt. Endre herceg ezalatt odaérkezett, Beneta püspököt megszabadította kezeik közül és így szent Gellért jóslata beteljesedett, mivel Benetán kívül mindnyájan vértanúságot szenvedtek. Zonuc ispán meg lován a Dunába ugratott és egy hajón jövő ember, valami Murthmur nevű, a hajóba emelte őt, hogy megmentse a haláltól. Ezt a Murthmurt ugyanis Zonuc ispán kereszteltette meg. Mikor ez az említett ispánt meg akarta menteni; a pogányok halállal kezdték fenyegetni; ha csak maga meg nem öli Zonuc ispánt, és Murthmur, félve fenyegetéseiktől, az ispánt a hajóban kardjával megölte. Ugyanegy napom a papoknak és világi embereknek oly nagy sokasága szenvedett Krisztus hitéért vértanúságot, hogy számukat csak az Isten és az angyalok tudják.
