Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
«IttVAKÖSt eiimUGOTOTT TORTGilGICdl 3. oldal f ' OCTOBER filtCCMlIll a history of modern HUNGARY 192?I 1945 * CA. Macartney „1935. március 3-án Szálasi megalapította a Nemzeti Akarat Pártot. A program, amit a gyűlésen elfogadtak, magába foglalta a Cél és követelések kiadványt." Ez mindenek előtt tartalmazott egy magyarázatot a hungarista eszméről és a hármas tantételt a Föld, a Vér és a Munkáról, és együtt a doktrínák többé-kevésbé praktikus alkalmazásait." „1936-ban Szálasi elindította a Hungarista Mozgalmat. Ennek az igényét, azonban annyira nehéz volt megokolni, mint megcáfolni, mivel a Mozgalom Szálasi maga meghatározása szerint, olyan kiterjedésű volt, amit nehéz volt felbecsülni. Ez lelke volt annak a jogi testnek, amit a párt alkotott. Nem volt szervezete, sem tagsági listája. Egyszerűen az értelem állásfoglalása volt, egy tantétel elfogadásában." Darányi Kálmán a kabinet újraszervezésekor 1937. februárjában be akarta szervezni Szálasit a csapatába. „Szálasi ezt megtagadta, de egy ígéret ellenében, hogy csak törvényes eljárást alkalmazzanak, személye és pártja ellen, kiadott egy nyilvános nyilatkozatot, hogy a hatalomért való küzdelmében csak törvényes eszközöket vesz igénybe. Továbbá pártjának parlamenti képviseletet biztosított és ebből a célból egy képviselőt nevezett ki, akinek a politikai múltja garantálta* a Párt és a Mozgalomhoz való hűséget, és ugyanakkor elfogadható legyen nemcsak a Pártnak, de más magyarországi politikai tényezőknek. A régi támogatók borzalmára, nem közülük választott egyet, hanem Hubay Kálmán újságírót nevezte ki. A március 27-i lovasberényi időközi választásokon a radikális jobboldali szavazatokkal Hubay könnyedén bekerült. Hubay lett a párt elnöke és Szálasi pedig a Nemzeti Párt Vezér címet viselte." „Darányi egyezkedése a Nyilaskeresztes Párttal kielégítően haladt, az egyezkedő felek szempontjából, azzal végződve, hogy (Szálasinak nem volt semilyen szándéka a Kormányzóval szemben, sem áruló kapcsolata Németországgal), hogy a következő választásokon a kormány néhány helyet - hétét vagy tízet - biztosít a Nyilaskeresztes Párt számára. A titkos megállapodás kiszivárgott. Az bizonyos volt, hogy Horthy sohasem tűrné el annak a személynek a jelenlétét a kormányban, akit halálos ellefelének hitt és április 4-én a nemzetet megdöbbentő erős rejtett kifejezéseket tartalmazó, hosszú beszédében figyelmeztetett minden személyt, aki akár idealizmusból is be akarja vonni a hadsereget a poilitikába. Szálasi Naplója szerint, Horthy ez alkalommal az összes Nyilaskeresztes vezetőt internálni akarta. Darányi ezt megtagadta és felajánlotta lemondását. A Kormányzó, Darányi és politikai ellefelei közötti megállapodás után, Imrédy lett megbízva utódként. Imrédy kinevezését május 13-án közzétették." „Imrédy a feladatának teljesítéséhez látott, amire kinevezték, és erre két nagyon fontos lépést tett. Az első minisztertanácsi rendelet (3400 sz.) volt, amely megtiltotta az állami alkalmazottaknak párttagság viselését. Ez a rendelet beismerve a jobboldal ellen irányult, amely erős volt az állami alkalmazottak között. A második lépés Szálasi személye ellen irányult, mivel ő egy edeé fixe lett Magyarországon és az ő pártja volt a legveszélyesebb az országban - amit valójában ellenségei gyorsan azzá tették. Intézkedett Hubayval, hogy visszalép a névszerinti pártvezetésből, abban a reményben, hogy követői (akik közül sokan állásukat veszítették) kevésbé vadul lesznek üldözve, de ez az intézkedés nem volt hatásos. Mialatt ez történt, úgy látszott, Szálasi megtagadott egy kísérletet, hogy lefizessék. (Szálasi feljegyezte Naplójában, hogy egy személy, akit nem tudott megnevezni felajánlta, hogy tövényesíti mozgalmát és 9 millió pengő-vei támogatja. Ezt elutasította azzal indokolva, hogy az elmúlt októberben ennél sokkal nagyobb összegű ajánlatot kapott és nem fogadja el a kisebb összeget azután, hogy elutasította a nagyobbat. Naplója nem magyarázza meg hivatkozását a korábbi ajánlatra, de egy privát forrás - E. Gömbös - azt állítja az egy zsidó nőtől jött, „ha Szálasi abbahagyná a politikát.”)” „Az ürügy a következő lépésre az volt, hogy a pesti utcák fehérek voltak a szórólapoktól amelyen az egyik oldalon a közismert „Éljen Szálasi" állt, a másikon „Ki a Rebekával a Palotából" - utalás a Kormányzó feleségére, akiről olyan hírek terjedtek, hogy ereiben egy kis zsidó vér kering. Az utóbbit, amit valójában maga Szálasi ’piszkos koholmánynak’ nevezett Naplójában, egy olyan illetékes felelős helyen követtek el, amelynek anglia-i megfelelője, reméli az ember, nem használt volna hasonló eszközt, azzal a szándékkal, hogy Szálasit rossz hírbe keverjék. (A szerzője Sombor-Schweinitzer volt a politikai rendőrségtől, és lehetséges, hogy Imrédy érdekelve volt ebben műveletben.) Ez a tett nagyon sikeres volt hatásában, mely a Kormányzót, aki rajongott feleségéért, dühös végletbe sodorta Szálasi ellen." „Egy új vádirat készült Szálasi ellen. Júliusban újra bíróság elé állították felforgató röpirat terjesztési váddal és 7-én három évi nehéz munkára és öt évi polgári jogfosztásra ítélték el. Augusztus 27-én letartóztatták és a szegedi börtönbe vitték. Ezzel Horthy meg volt elégedve és Imrédy jó pontokat szerzett a náciellenes körökben Magyarországon és külföldön. Máskülönben hatása nagyon kétségbevonható. Ideiglenesen eltávolította azt a vezetőt a magyar jobboldali radikális mozgalomból, aki most a legnagyobb népszerűséget élvezte és a legközismertebb volt. Talán néhány magyar megtagadta a Nyilaske-resztes Pártba való belépést és töredékcsoportok nem csatlakoztak, amikor Szálasi nem volt ott vezetni. De a legismertebb vezetőjük bebörtönzése nem ölte meg a mozgalmat, inkább elősegítette a német befolyást felette. Németország ezirányú törekvései már megkezdődtek egy erős és bizonyos tekintetben bomlasztó befolyással a Nyilaskeresztes Mozgalomra." „Szálasi Naplójában fel van jegyezve, hogy április elején megbízottja Bécsben talákozott bizonyos SS személyekkel, akik azt mondták, hogy ők nem annyira szeretik Szálasi mozgalmát, mint Festetics vagy Pálffyét, de tudomásul vették, hogy az a legerősebb Magyarországon. Ezért átadtak egy magyar kérdőívet Szálasi számára, mely amellett, hogy néhány pontban a mozgalom szervezetével volt kapcsolatban, magába foglalt olyan kutató kérdéseket, mint: volt ő kommunista? Hajlandó lenne bizonyos átmeneti időre német alárendeltségnek alávetni magát? Megígérné e, hogy átadja Sopront és Pozsonyt Németországnak? Szálasi a legtántoríthatatlanabb negative választ adta mindezekre a kérdésekre. A Szálasival szerzett tapasztalatok alapján a németek látták, hogy nem tudnak vele dolgozni." A rohamosan pergő politikai események láttán, a Horthy kormány számtalanszor tapogatódzott Anglia Magyarország felé irányuló politikai magatartásáról. Marosy a londoni magyar külügyi képviselet vezetője pesszimista jelentéseket küldött. „Röviddel ezután, állítólag Imrédy kapott egy levelet egy bizalmas barátjától, aki azt írta, hogy Anglia Teírta Magyarországot’ és a külügyi hivatal véleménye szerint Magyarország Németország karjaiba lesz kényszerítve földrajzi elhelyezkedése alapján. (Az állítólagos levélíró Mr. Bruce volt, de ha igen, az csak személyi benyomásokra alapulhatott, mivel Mr. Bruce nem érintkezett a Külügyi Hivatallal ebben az időpontban.)" Ezt követően Magyarország nemzetérdekű poltikáját az első bécsi döntés és a tengelyhatalmak irányítása jellemezte. Szálasi távollétében a Nyilaskeresztes Párt Hubay vezetése alatt egy „hangyabolyhoz hasonlított, ahol nyüzsögtek mindenféle orgyilkosok, őszinte fanatikusok, kalandorok, közönséges bűnözök, szélsőséges politikusok, beleértve kommunistákat. Teleki ismét feloszlatta a pártot, szétoszlatta a szervezetet, lezárta a helységet, birtokába vette az iratokat, elvette a pénzkészletet és letartoztatott nagyon sok párttagot." „1939. május 4-én Teleki visszatért Berlinből és feloszlatta a Parlamentet és új választásokat rendelt el. A feloszlatásától nem zavartatva magát a Nyilaskeresztes Párt gyorsan helyreállt Hubay és K. Rátz vezetése alatt. Szálasi bebörtönzése áldás volt. Őt egy mártír fénye vette körül, amely óriási népszerűséget hozott a mozgalom számára a szegényebb osztályok körében. A Nyilaskeresztes Pártot tovább segítette némely területen a hatalom magatartása és a kommunisták taktikája, akik megparancsolták követőiknek, hogy szavazzanak erre a pártra. Sok vidéki helyen a jelöltek egy teljes azonnali földreformot ígértek a szavazóknak, gyakran megnevezve, pontosan melyik helyi telket fogják megkapni a nyilaskeresztes győzelem után. „A választáson a Nyilaskeresztes Párt 31 képviselőt kapott, míg más testvércsoporttokkal együtt 49-t. A kormánypárt 179 mandátumot biztosított. Horthy egyszerűen újra kinevezte Telekit és Teleki újra kinevezte kabinetjét változtatás nékül." Macartney így jellemzi ezt a pillanatot: „1939 szeptemberében a magyar jobboldal nagyrésze éppen úgy el volt készülve Teleki támogatására, mint a baloldal.” Macartney szerint a „magyar ellenállás a németek ellen az egész háború alatt felülről jött és annak kulcsszemélye volt a kormányzó, Teleki, Kállay és Keresztes- Fischer. Soha nem volt belső ellenállás a Magyar „fasizmus” ellen, kivéve kis részben egy maroknyi kommunista által, miután Moszkvából erre parancsot kaptak. Ez a történelmi tény állítása, nem egy vád és bizonyos fokig a leírt hozzállás bölcs volt és reális.” A második bécsi döntés és az erdélyi bevonulás után „1940. szeptember 18-án a kormány szabadlábra helyezte Szálasit. Öt képviselő, aki korábban elhagyta a pártot, visszatértek és midegyik írásban bocsánatot kért Szálasitól a hűtlenségért. A Nemzeti Szocialisták megeggyeztek, hogy Szálasi vezetése alá helyezik magukat és a két párt egyesült szeptember 29-én a Nyilaskeresztes Párt név alatt. Ruszkay, Csia, Hubay és Széchenyi bejöttek a tanácsba, mialatt Szálasi volt a vezető testvér és a közös akaratnak és felelőségnek a képviselője." „Az új pártnak 46 képviselője lett, megközelítve az 1939-es nyilaskeresztes listán megválasztott képviselők számát, de ez túl kevés volt ahhoz, hogy a kormány pozícióját veszélyeztesse. Ruszkay könyörgött Szálasinak, hogy találkozzon Imrédyvel, de Szálasi azt válaszolta, hogy a találkozás nern valószínű, hogy kölcsönös jóindulattal végződne. Ő most jött ki a börtönből, ahová Imrédy küldte őt és a vádló ügyészének látványa vörösposztó lenne. Ha Imrédy komolyan gondolja, az ő kötelessége, hogy belépjen a Nyilaskeresztes Pártba és elfogadja a Párt Vezér vezetését. De ha máskülönben Imrédy igazán azt hiszi, hogy 120 és 160 között van azon képviselők száma akik támogatják, mint ahogy azt mondta, akkor tegye az ügyet próbára és lépjen ki a Magyar Élet Pártból." „Michaelis, magyarországi német ügynök október 2-án jött vissza Berlinből egy memorandummal, amely azt az állítást tartalmazta, hogy Hitler és Mussolini megeggyeztek, hogy Görögország, Albánia és Horvátország az olasz érdekszférába tartozik, de Magyarország Németországéba és a kényes Dél-Kelet Európai helyzetre való tekintettel, jobb lenne ha Szálasi tartózkodna a Szent Istváni Királyság említésétől, mivel Magyarország revíziós követelései komplikálták Németország kapcsolatait, Magyarország szomszédaival." "Szálasi saját nyers valós számadása az epizódról így hangzik: Rothen, Michaelisal üzenetet küld a Párt Vezérnek, hogy a Hungarizmus meghalt és be van fejezve, Az jó volt 1938 előtt, de az események túlléptek rajta, és már nem időszerű. Michaelis látta a hivatalos délkelet-európai tervezetet, amely már el van fogadva. Ennek az volt a lényege, hogy Magyarország területén élő nyolc Volksgruppen külön lesz csoportosítva völkisch államokként és mindegyik külön kapcsolódva Berlinhez. Ha Szálasi elfogadná ezt a józan szemléletet, Rothen teljes készséggel állna rendelkezésére. Ebben az időben a németek valójában több különleges Délkelet-Európa háború utáni újjárendezési terven töprengtek. Úgy látszik ezeket a terveket könyörületből elrejtették Szálasi elől, de elég volt számára, hogy nem fogadták el a hungarizmust. Szálasi szerint válasza az volt, ha ez egy hivatalos közlemény volt, akkor ezt egy hivatalos képviselőnek kellet volna elhozni számára. Másodszor azt sem látja, hogy a német nemzeti szocializmusnak küldetése, a Wilsoni tizennégy pont megvalósítása Délkelet- Európában.” Szálasi az október 6-i külpolitikai beszédében így fogalmazott: „Magyarország az olasz és német érdekszféra határán fekszik, és habár elkerülte a Szent Istváni birodalom kifejezést, a csodálatos Kárpát-Duna Nagy Haza elnevezést használta, ami ugyanazt jelentette. A német újságírók dühösek voltak és természetesen Szálasi rossz német sajtóhíradást kapott. Hubay megpróbált javítani a dolgokon, és helyet biztosított a német és olasz újságíróknak, hogy Szálasival találkozzanak. Szálasi nem volt hajlandó a németekkel semmilyen fontos dologról tárgyalni és felkérte őket, hogy kérdéseiket helyezzék írásba és válaszolni fog rá.” 1941. június 22-én kitört a háború Németország és Oroszország között. A kocka el volt vetve, a Kassa bombázást követően 27-én Magyaroszág is hadat üzent Oroszországnak. Az erősödő német befolyás nem kedvezett Szálasinak és ismételten zaklatták, hogy hagyjon fel a hungarizmussal. „1942-re Szálasi csillaga mélypontra került. Áprilisban parlamenti képviselete tovább csökkent, mikor Sütő mandátumáról hirtelen lemondott és Horvátországba menekült, ahol volt bajtársainak még többet ártott azzal, hogy Zágrábban a magyarellenes propagandarészleg vezetője lett. Júliusban Szálasit elhagyta pártjának egyik legfontosabb tagja, Málnási- Metzler, aki a Párt ideológiai vezetője volt. Málnási átment a németekhez.” „Mindez alatt Magyarország a hónapok folyamán bezárólag 1944. márciusáig az egyedüli ország maradt Európában kartávolságra Hitlertől, ahol a zsidók civilizált állapotokat élveztek. Magyarország egy vészkikötő volt, de nem csak magyar születésű zsidók számára, hanem nagyszámú külföldi születésű zsidók kerestek itt menedéket, különösen Galíciából, de Szlovákiából és Romániából is.” NÉMET MEGSZÁLLÁS „1944. március 12-én Hitler aláírta az Opeartion Margarethe 1. parancsot Magyaroszág katonai megszállásának tervezetét árulással vádolva a Kállay kormányt. Hitler elhatározta, hogy azonnal eltávolítja az árulók csoportját. A német csapatok bevonulnának Magyarországra és az országot ideiglenesen elfoglalnák, így utat nyitnának egy Nemzeti Magyar Kormány számára, mely őszintén Magyarország érdekét viseli a szívén és teljes erőfeszítést vetne be a közös ügy végső győzelmére a német és a magyar nép közötti ősi testvériség és fegyveres bajtársiasság szellemében.” „A parancs aláírása után Hitler nem tett mást, mint várakozott, amíg a csapatok elhelyezkednek. Mivel Horthy nem lesz kicsábítva Magyarországról amíg minden készen áll, hogy kihasználják távollétét.” „Március 15-én von Jagow levelet hozott Hitlertől, amiben felkérte Horthyt, hogy március 20- án jelenjen meg a Klessheim-i főhadiszállásán. Március 17-én este egy csoport: Horthy, Szombathelyi, Csatay és Ghyczy Sztójay elindultak Schloss Klessheimbe.” „A két államfő személyes megbeszélése így kezdődött. Hitler kerteléssel (Horthy elbeszélése szerint) kezdte. Ezután elkezdett beszélni a katasztrofális helyzetről^ amit Olaszország árulása okozott Németoszágnak. O látta ezt, tudott róla és most bántja a lelkiismerete, hogy nem tett időben ellenlépéseket. Ezért O tartozik a német népnek azzal, hogy megakadályozza Magyarország elszakadását. Igen, Magyarország készül elhagyni Németországot. Nem tudna ismét megengedni, hogy árulást kövessenek el a háta mögött. Meg kell védeni magát és ezért elhatározta, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Horthy dühbe gurult az árulás szó miatt és azt válaszolta, hogy Magyarország az ezer éves történelmében egyszer sem árult el egy szövetségest. Ha a körülmények valaha is rákényszerítik, hogy a nemzeti érdekből fegyverszünetet kérelmezzen, ezt a jogot fenntartja, de szándékát elősször tisztelettel a németek tudomására hozná. Magyarország sohasem lenne az első, aki német bajtársai ellen fordítaná a fegyvert. Nem készül semmilyen árulásra. Hitler azt válaszolta, neki bizonyítékai vannak. Horthy kérdezte, milyen bizonyítékok? Hitler azt monta, neki írott bizonyítékai vannak, hogy Kállay cselszövésben van az ellenséggel és utalt a külföldi magyar hivatalok tevékenységére.” „Másfél órás vita után Hitler bejelentette: ’Elhatároztam, hogy katonailag elfoglalom Magyarországot.’ Ezután Horthy fel volt háborodva. Felkelt és kijött a teremből.” Vacsora után Horthy tovább tiltakozott, hogy „Magyarország az egyetlen állam, amely még mindig barátként kezeli Németországot. A megszállás megmérgezné a kapcsolatokat. Magyarországon még mindig nem voltak sem sztrájkok, sem szabotálások. Ha a németek megszállják, az angolszászok lebombáznák a hadiipart a híradásrendszert, amely káros lenne magukra a németekre. Partizán ellenállás is lenne. Hitler válasza az volt, hogy csak a hátát akarja biztosítani, de a megszállás elkerülhetetlen Mindezalatt Sztójay Ribbentroppal tárgyalt. „Sztójay azt kérte, hogy halasszák el megszállást amíg a magyarok letárgyalják a dolgokat és a németek tegyék írásba garanciájukat, Hitler jótállásával, hogy ő nem akarja megszegni Magyarország szuverénitását. Ribbentrop azt mondta, hogy már túl késő a csapatok visszahívása. Sztójay mindenesetre támogatta Magyarország együttműködését Németországgal a legjobb elérhető feltételekkel egyetértésben Ghyczy, Csatay és Szombathelyivei, akik mind tanúskodtak a Koronatáncs előtt, hogy a németek azt mondták nekik: ha Horthy lemond, Hitler szabad kezet ad a szlovákoknak, horvátoknak és a románoknak." , A lényeges engedmény, amit Horthy tett, az volt, hogy nem mond le és elbocsájtja Kállayt és egy olyan kormányt nevez ki, ami a németek bizalmát élvezi. Horthy önéletrajzában azt írja: ’A legfontosabb tényező az én határozatomban Hitler ígérete volt, hogy mihelyt én egy olyan kormányt nevezek ki, amely neki elfogadható, akkor kivonja csapatait. Ritter szerint Horthy ,hűséget nyilvánított’ és későbbi tevékenységei is ezt bizonyítják, amikor visszavonta parancsát, hogy hozzák vissza a magyar csapatokat a frontról és ezzel ellentétben megígérte, hogy az egész magyar hadsereget beveti az orosz frontra, ha azok új fegyverekkel lesznek ellátva.” „A németek nem engedhették a magyarokat haza, amíg biztosak nem voltak abban, hogy a megszállás simán megy. Ezért felkérték Szombathelyit, hogy küldjön egy távirati parancsot Bajnóczynak, hogy a német csapatokat úgy kezeljék mint barátokat és semmilyen meggondolatlan cselekedetet ne tegyenek , mielőtt a csoport visszatér.” „A német bevonulás simán ment. Március 19-én reggel 11 órákkor a Kormányzó vonata megérkezett Kelenföldre. Délután 1 órára Horthy összehívta a Koronatanácsot. Ezen a gyűlésen Kállay lemondott, de fontosabb határozatot nem hoztak. Végül mácius 22- én a magyar politikusok megállapodtak és Sztójay elnöksége alatt új kormányt alakítottak." „Alig, hogy a kormány megalakult, a radikális jobboldali pártok az imrédisták, a nemzeti szocialisták és a konzervatívok egymással birkóztak, hogy megváltoztassák a hatalmi egyensúlyt a kormányban, mindegyik a saját előnyét szem előtt tartva, ami egy öt oldalú küzdelem volt, miben Veesenmayer és Winkelman is aktív résztvevők voltak. Ezen a körön kívül voltak az Erdélyiek, a Keresztény Néppárt és a Nyilaskeresztes párt. De a Nyilaskeresztes Párt most már egy nagyon fontos szerepet töltött be. A rezsim alkotó elemei bármennyire is nem szerették, őket akkor sem tudták megtagadni jogosultságukat, rangjukat elvben, mint a Jobboldal Pártja és így
