Szittyakürt, 2003 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2003-09-01 / 5. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) DLL 1 1 nrtJrt vrtij, VUIYUO II ÁLL A VIHARBAN MAGA A M «lîîVAKOfct A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. 42. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - 2003. SZEPTEMBER-OKTÓBER Ára: 2,25 US dollár Major Tibor Magyarország a r 1956. október 23. agyaroké ! Az 1956-os szabadságharcunkra emlékezve elsőként hadd idézzem a világ lelkiismeretének mondott nagy spanyol republikánus, Salvador de Madariaga tanúvallomását 1956-ról: „A magyar szabadságharc hősei és áldozatai vérükkel írták meg a szabadság abszolút értékének nagy igazságát. Ezek a fiúk és lányok megismerték a szabadságot, s mikor az szívükből kifakadt, készek voltak harcolni és meghalni érte. Harcoltak és meghaltak, a szabadságharc szelleméért - örök életű tanúságot tettek Európa mellett. " 1956-ban az „Emberi jogok" mexikói Ligája évenként kiadásra kerülő nagydíját „a hős magyar népnek" adományozta. Ruben Laureano, a Liga főtitkára, e döntést a következőkkel indokolta: „Ezzel a jelképes kitüntetéssel fejezzük ki őszinte csodálatunkat egy kis nép hősi bátorsága iránt, amelyet a zsarnokság és elnyomás ellen vívott harcában tanúsított." Az Európa Tanács, amely strassburgi ülésén - miután a magyar forradalom áldozatainak egyperces néma felállással adózott - a következő határozatot hozta: „A gyűlés résztvevői jól tudják, hogy a zsarnokság sohasem volt és sohasem lehet hosszú életű. Jól tudják, hogy az emberi szellem mindig győzelmet arat az elnyomás felett. Mélyen megindulva attól az emberi tragédiától, amely most Kelet- és Közép-Európában lejátszódik, a mai napon, 1956. október 25-én, csodálatát és mély rokonszenvét fejezi ki mindazok iránt, akik most azért szenvednek és halnak meg, hogy a szabadság fáklyának lángját a zsarnokság soha többé ki ne olthassa. " 1956-ban Magyarországon volt egy forradalom - talán minden idők legnagyszerűbb és legszentebb nemzeti felkelése -, melynek tüzében történelme legmélyebb megalázottságából felemelkedve a magyar nép óráról-órára napok alatt semisítette meg a kommunizmus zsidó-helytartói terrorrendszerét, késztette visszavonulásra a világ akkori legerősebb és leghatalmasabb imperialista hatalmának megszálló hadseregét, Milovan Gyilasz írta „Beszélgetés Sztálinnál" című könyvében, hogy: „A magyar központi bizottság, 1919 és 1944 között Moszkvában köztudottan csaknem kizárólag zsidó emigránsokból állt." Hogy miért küldte ezt az emigráns csoportot Sztálin a második világháború után a leigázott Magyarország szovjetizálására, erre is kapunk választ Gyilasztól: „A szovjet kormány burkolt antiszemitizmusa ellenére, Magyarországon csak azért állított zsidókat az élre, mert ezek gyökértelenek voltak és így inkább függtek a Szovjetunió akaratától. " Az összeomló kommunista diktatúra szennyes romjain megszületett minden magyar álma, az állami szuverenitása nemzeti függetlenség és a népszabadság. Tizenkét napon keresztül az az ideális humanizmus, egyenlőség és egy akarat uralkodott a magyarok országában, amit talán még egy népnek sem sikerült elérnie. Az 56-os magyar szabadságharc megmozgatta minden kultúmép lelkiismeretét, s a küzdelem híre elhatolt a világ legkisebb zugába is. „A világ ritkán láthatott ilyen példátlan népi-nemzeti egységet és ekkora heroizmust" - mondja Gyilasz, a montenegrói lázadó, költő, író s forradalmár. A Sorbonne orosz professzora, Szinyavszkij mélyrehatóan elemezte az 56-os nemzeti forradalmunkat: „A magyar forradalom világméretű megnyilvánulás volt, igen sok emberre gyakorolt felmérhetetlen hatást, az egyes emberre éppúgy, mint a közösségre. Ösztönzőleg hatott a politikai és erkölcsi öntudat felébresztésére. A magyar forradalomfeltárta, hogy ha szocialista tömböt kizárólag katonai erővel és rendőri erőszakkal tartják életben. A szovjet intelligencia szemében a magyar forradalom, illette annak letiprása és vérbefojtása újabb bűntett, amelyért azonban nem minket orosz polgárokat terhel a felelősség. Hiszen a nálunk a Szovjetunióban kezdeményezett emberi jogok mozgalma az 1956-os magyar forradalomból meríti létjogosultságát. A magyar forradalom legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy nemzeti öntudatra serkentett és ébresztett népeket, Oroszországban, a Balti államokban, Örményországban, Grúziában Ukrajnában és másutt... A magyar forradalom mérföldkő." Csodálatos volt a PESTI SRÁCOK haláltmegvető hősiessége, amellyel a szovjet páncélos alakulatokat visszavonulásra kényszerítette. Diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek, fiatalok és idősebbek egy emberként küzdöttek a gyűlölt megszállók és csatlósaik ellen, hogy megteremtsék a szabad és független Magyarországot. Natália Gorbanyevszkája nagy költő- és írónő, akit világméretű tiltakozás szabadított ki a hírhedt szovjet elmegyógyintézet börtönéből, a Szerbszkij Intézetből elmondja, hogy 1956-ban sok fiatal orosz azért tanult meg lengyelül, mert az 1956-os magyar forradalomról a Moszkvába eljutó lengyel lapok többet és igazabbat tájékoztattak, mint a szovjet újságok. A magyar szabadságharcról szólva elmondja még Gorbanyevszkája, hogy az orosz polgári körök értesültek Mindszenty bíboros hercegprímás szerepéről s örültek annak, hogy Mindszenty 1956. november 4-nek véres hajnalán menedéket talált az amerkai követségen s nem került KGB kézre. Mindszenty József hercegprímás megjelent emlékiratainak egyes részeit az orosz polgári körök sokszorosították és terjesztették a Szovjetunióban. „írása -mondja Gorbanyevszkája - történelmi dokumentum. Azok a ténybeli bizonyítékok, melyekről a kardinális beszámol, megrendítő tanúbizonysággal szolgálnak az utókornak, s ennek a könyvnek nagy jelentősége lesz a jövő alakításában. Mert Mindszenty emlékirata: tanúságtétel. A magyarok 1956-os forradalmáról sokat tudnak Oroszországban, de az 1945-48-as évekről, amelyekről Mindszenty beszámol, könyvét megelőzően senki sem tudott semmit. A kép, melyet Mindszenty tár elénk a hatalomratöréséről, megrázó. Megrázó, ahogy ecseteli a szovjet okkupációt, vagy ahogy egyesek helytelenül nevezik, a szovjet felszabadítást'. Alkotmányvédelem a jelszava annak a több évszázados harcnak nemzetünk életében, melyet a nemzet a saját nemzet önállósága, függetlensége és szabadsága érdekében visel idegen államfők és hatalmakkal szemben. Az alkotmány védelmében fogott fegyvert Thököly és Rákóczi, és viselt hadat Kossuth a kamarilla ellen. Alkotmányvédelem volt a Habsburg Monarchia felbomlásával Trianonban szétzúzott Magyarországon a zsidóbolsevista hatalombirtoklást a királyság fenntartásával megszüntető kormányzóság létesítése. Végül Horthy kormányzó háborús hitszegése folytán - a visszaszerzett és visszaítélt ősi magyar területekről való önkényes lemondás, hadat viselő nemzet és polgári lakosság tömeges szovjet kényszermunkára és deportálásához való hozzájárulás s a magyar királyság intézményét megszüntető szovjet megszállás tűrése - elkövetett alkotmánysértés kiküszöbölések, az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása s a királyság intézményét megőrző fegyveres ellenállás. Legvégül pedig az alkotmányos, szabad és független nemzeti élet visszaállítását célzó, 1956- os nemzeti forradalom és szabadságharc. Tudat alatti alkotmány védelmi harcra ébredt a tudatosan rabszolgasorba taszított nemzet, mely harcban az ezeréves alkotmányos jogfolytonosság helyreállítási szándéka domborodik ki. A szovjet hódoltságban nincs magyar Szentkorona, nincs királyság, nincs gyászülést tartő Nemzetgyűlés a párizsi szuper-Trianon békehatároztainak magyar törvénytárba iktatásánál s nincs független bírói fórum, csak a törvényes és alkotmányos 1000 évet bitófára hurcoló „népbírósági ítéletvég-rehajtás" nemzetidegen réteg és külhatalom parancsára. Mindez a kommunista pártalkotmányra alapítva, mely silány tákolmánya az ocsu-embereknek. Az 56-os forradalom a vörösterror kulisszáit akarta hirtelen félretolni vagy összezúzni,de pozitív tartalma az volt,hogy a gaz elsöprésével új magyar életszerkezetet építhessen fel. Nemzeti életszerkezetet és szocialista életszerkezetet: korszerű társadalmi rendet, mert a szovjet hódoltsággal csak kegyetlen és gonosz rabsorsot kapott a nyakába, s vágyaiból, szükségleteiből később is csak morzsákat. Töredékét is alig annak, amit a mint század harmincas éveiben a független európai Minden magyar felelős minden magyarért. Nemzetünk szolgálatéiban meghalni lehet, de elfáradni soha. Szabó Dezső' Szálast Ferenc
