Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-11-01 / 6. szám
4. oldal 2002. november-december «lîîVAKÔfcî 56-os szervezetek és a D-209-es miniszterelnök A forradalom évfordulójának, október 23-ának közeledtével a hatalmon lévő MSZP-SZDSZ koalíció zavarban volt. Hogyan lehetne megünnepelni a a forradalom 46. évfordulóját anélkül, hogy a forradalmat leverő utódpárt és a forradalmat eláruló reformkommunisták szellemiségét öröklő SZDSZ elkerülje az előző évi kifütyülést, amit a 301-es parcellában kellett elviselniük, amikor az egykori 56-os harcosok tiltakoztak az ellen, hogy az egykori gyilkosok koszorúzzák áldozataik sírjait. A „szoc-lib agytröszt” úgy gondolta, ha a miniszterelnök meghívja az 56-os szervezetek vezetőit, azokat ígéretekkel elkápráztatva elérheti, hogy ezek a vezetők részt vegyenek a Parlament ünnepi ülésén amit a FIDESZ bolykottái - és ezzel bizonyítva van a „megbékélés”. A gondolatot tett követte és október 15-én sor került a miniszterelnök és az 56-os szervezetek vezetőinek találkozójára. A miniszterelnök a megbékélés jegyében ígéretet tett, többek között, hogy megemelik az 56-osok nyugdíját, 2006-ra felépítenek egy központi 56-os emlékművet és meghívják az 56-os szervezetek képviselőit a Parlament ünnepi ülésére. A résztvevők többsége elfogadta a „közeledést”, és kilátásba helyezte a Parlamentbe való megjelenést. És ekkor vágott be a bomba! Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének Elnöke, a Corvin-köz 1956-os parancsnoka kijelentette, hogy csak akkor vesz részt a további megbeszélésen, ha a miniszterelnök ígéretet tesz, hogy az utódpárt nevében a nemzet előtt bocsánatot kér a forradalom vérbetiprásáért, és az esztelen megtorlásért. Medgyessy Péter zavarba jött. Elmondta, hogy ő akkor csak 14 éves volt, a keze nem véres, így a maga nevében nem kérhet bocsánatot. Mivel nem tagja az MSZP-nek a párt nevében sem kérhet bocsánatot. A kormánytól pedig nincs felhatalmazása. Pongrátz Gergely ezt mellébeszélésnek tartotta, és mivel Medgyessy Péter ismételten kijelentette, hogy nincs módjában bocsánatot kérni, Pongrátz Gergely a jelenlévők megdöbbenésére kivonult a megbeszélésről. A forradalom világszerte elismert elsőszámú és leghitelesebb vezetőjének távozása alapvetően megkérdőjelezte a megbeszélés és a „megbékélés” őszinteségét. Erre a találkozóra elsősorban a baloldali kormánykoalíciónak volt szüksége, hogy az önkormányzati választások előtt néhány nappal bizonyítsa ország-világ előtt, hogy megtörtént a megbékélés felé való közeledés a forradalmárok és a forradalmat leverők között. Ezt bizonyítja az, hogy a másnapi Népszabadság első oldalon, nagybetűs főcímben és nagyméretű fotón közölte: A közeledés gesztusát a legtöbben értékelték, Pongrátz távozott izénkét ’56-os szervezet képviselői a miniszterelnöknél FOTÓ: KOVÁCS ÜfcNC Bűnhődjenek az ártatlanok! 2000-ben megjelent egy tanulmány ,,1956 Igaz Története” címmel, ami cáfolhatatlan tényekkel és dokumentumokkal egyértelműen bizonyította, hogy a forradalom szabotálói és árulói az ún. reformkommunisták voltak! A tanulmányt Szalay Róbert állította össze. A kommunista, de főleg a liberális, kozmopolita irányítású média bevett módszere, - ha nem tud politikai ellenfelével becsületes módon, vitábaszállni, mert nincsenek érvei, - akkor bemocskolja, rágalmazza, becsületébe belegázolva lejáratja, ellehetetleníti ellenfelét. Ennek klasszikus példáját láthattuk az utóbbi évben. Amikor Pongrátz Gergely javaslatára a honvédelmi miniszter alezredessé léptette elő Szalay Róbertét, olyan összehangolt támadás indult ellene, amire kevés példát találunk az elmúlt 12 évben. Úgy gondolták, ha a szerzőt bemocskolják, hiteltelenné válik a tanulmány is. Az összes napilap - a „Magyar Nemzet” kivételével - a legtöbb megyei napilap, a hetilapok többsége, a Rádió, a TV, folytatta a lejárató kampányt. Az újságok vastag betűs címekkel, sokszor az első oldalon, napokon át hozták, a ravasz csúsztatásokkal, hazugságokkal tűzdelt rágalmakat, melyek nem csak a becsületébe gázoltak és rombolták Szalay Róbert jó hírét, hanem törvényellenesen még a személyiségi jogokat is megsértették. Az emberek természete olyan, hogy ha napokon át folyamatosan azt olvassák a lapokban, hallják a Rádióban és a TV-ben, hogy valaki kommunista és fasiszta, pufajkás és nyilasmentő, tolvaj és közbűntényes, sztálinista és Szálasidicsőítő, akkor ezek a jelzők valahol beágyazódnak az emberek emlékezetébe, kételyeket támasztanak, ki-ki megtalálja azt a jelzőt, amiért el kell határolódnia a megtámadott áldozattól. „Tűrte Róbert tűrte, ameddig tűrhette, azzal állt bosszút, hogy csak fel se vette” de amikor „betelt a pohár,” a három legelszántabban támadó újságot, a „Heti Világgazdaságot,” a „Népszabadságot” és a „168 Órát” feljelentette a Bíróságon - bízva az igazságszolgáltatás pártatlanságában, - becsülete és jó híre, valamint személyiségi jogainak megsértéséért. Hónapokig folytak a perek, tanúk, - főleg Szalay mellett felsorakozott tanúk meghallgatásával, és ügyvédek paragrafusokat felvonultató vitáival. Az elsőfokú ítéletek után, a feljelentést követően közel két év elteltével született meg az első perben, a „Heti Világgazdaság” elleni másodfokú ítélet. A Bíróság lényegében Szalay Róbertét, a megsértett feljelentőt marasztalta el és kötelezte az állam javára 117.000 Ft. illeték megfizetésére. - És most tessék megkapaszkodni! - a jogsértő HVG javára 80.000 Ft perköltség megtérítésére. Fellebbezésnek helye nincs! Tehát a megrágalmazott, a becsületében és személyiségi jogaiban megsértett Szalay Róbertnek kell 197.000 Ft-ot fizetnie, akinek a nyugdíja - a börtönben eltöltött évek után kapott kárpótlással együtt - 67.000 Ft. Az újság néhány soros helyreigazításának két év elteltével semmi, de semmi jelentősége nincs, mivel az aljas vádak, melyeket két éve hintettek, már „beépültek” az emberek tudatába és az ártatlanul meghurcolton ott maradt a ráfröccsent sár. „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs...” Melyen a Bíróságoknak kell őrködni. Ugyanez a Bíróság fog ítélkezni a „Népszabadság” és a „168 Óra” elleni perekben is. Kíváncsian várjuk az „igazságos” ítéletet! Gál Margit KÖNYV A FOKBA DA LOM BÓL A résztvevők nagy része nem ismerhető fel a fotókon, de majd meglátjuk, ki lesz ott a Parlamentben együtt ünnepelni a forradalmat leverőkkel, amikor az igazi 56-osok az utcán emlékeznek meg Pongátz Gergellyel és a Corvin-közi bajtársaival a Kommunista világrendszert alapjaiban megrázó dicsőséges napokról. Az sem lesz érdektelen, hogy kik veszik át a kommunista kapitalisták és liberális társaik által kreált Nagy Imre emlékérmet? Ugyanis az elvtársak ezzel akarják „bizonyítani”, hogy 1956 valójában szocialista forradalom volt. Figyeljünk és ne felejtsünk! K. T. „Mondd el a fiaidnak" A zsidók összetartása, érdekeiknek minden áron való érvényesítése, minden nemzetnek, minden közösségnek például szolgálhatna. Az a hihetetlen méretű, országhatárokon átívelő, 57 éve hangoztatott és egyre erősödő holocauszt-propaganda lenyűgöző! Lenyűgöző a „Mondd el a fiaidnak” zsidó törvény alkalmazása, természetesen kiegészülve a „Mondd el a sajtóban, rádióban, TV-ben, könyvekben és filmekben, minden módon és minden időben a holocaust borzalmát!” Lásd, meg lesz az eredménye! Ezt kellene minden, még élő 56-os forradalmárnak, minden, a nemzet ügyéért felelősséget érző magyarnak követnie! Mondd el a fiaidnak, a szomszédaidnak, a munkatársaidnak, az ismerőseidnek és mindenkinek. írd és mondd, kiáltsd világgá azt az aljasságot, amit 1920-ban Magyarország ellen elkövettek a Trianoni Szerződés kapcsán. Soha, senki ne felejtse el az 1919-es „kommün” borzalmait. Emlékezzünk és emlékeztessünk mindenkit azokra a szörnyűségekre, amelyeket a „felszabadító” Vörös Hadsereg művelt 1944-45-ben hazánkban. Ne felejtsük el az 1945-öt követő évek bosszúálló gyilkosságait, a koncepciós perek százezreit. Véssük mindenki agyába az 1956-os forradalom világraszóló dicsőségét, a forradalom leverését követő mérhetetlen megtorlást, és azt az igyekezetei, ahogy egyesek szemérmetlen módon igyekeznek a forradalom történetét meghamisítani. Mondd el fiaidnak és mindenkinek, százszor és ezerszer! Nagy Lajos Budapest A „rendszerváltás” óta eltelt 12 évben tanúi lehettünk annak, hogy az ún. „56- os Intézet” milyen módon igyekezett meghamisítani 1956 történetét olyan formán, hogy a forradalom többezer hősét, a megtorlások több tízezer áldozatát alig említik, helyettük néhány reformkommunistát neveznek ki a forradalom előkészítőjének, hősének és mártírjának. Ezekről jelentettek meg a Soros-alapftvány és a Horn-kormány több százmilliós támogatásával, több százezer példányban könyveket, tanulmányokat, monográfiákat, melyek azután „forrásai” lettek az iskolai tankönyvek 1956-ról szóló fejezeteinek. 12 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a forradalom valódi hősei és mártírjai megszólalhassanak és személyes élményeik leírásával megmutassák a forradalom és a megtorlások valódi történetét. 2002. október 17-én a „Terror háza” előadótermében került sor annak a háromkötetes dokumentumgyűjteménynek a bemutatására, melyben több mint 500, a forradalomban részvett és a megtorlás sarán elítélt üldözött mondja el egy életre meghatározó élményét. A könyv bemutatása kapcsán Fejér Dénes, a könyv szerkesztője ismertette annak a kiterjedt szervező és előkészítő munkának részleteit és nehézségeit, melyek megelőzték a könyv megjelenését. Vasvári Vilmos, a POFOSZ elnöke méltatta Fejér Dénes áldozatos munkáját, és megköszönte Bánkuty Géza 56-os Széna-téri bajtársának, a jelenleg Amerikában élő üzletembernek a két millió forint támogatást, ami nélkül nem jelenhetett volna meg a dokumentumgyűjtemény. A könyv bemutatása után a közel 200 egykori forradalmár baráti-bajtársi beszélgetés során emlékezett meg a „régi szép időkről” a forradalom dicsőséges napjairól, és az azt követő megtorlás borzalmairól, mely reményeik szerint soha nem térhet vissza! Tudósító
