Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-11-01 / 6. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «lîTVAKVfcî A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. 41. ÉVFOLYAM 6. SZÁM - 2002. NOVEMBER-DECEMBER Ara: 2,25 US dollár Major Tibor GYERMEKHŐSÖK SÍRJAI KÖTELEZNEK!- 1956. NOVEMBER 4. -A budapesti temetőkben, a parkokban az őszi virágok fehérjén újra átüt a vérpiros vér. Magyar vér. A magyarok szabadságáért, a semleges Magyarország megszületéséért halt hősök és gyermekek, a „Pesti srácok" örökké emlékeztető mártír vére ez, mert a magyar temetők fölött azt suttogják a lélekfagyasztó szelek: mégis minden hiába volt... Magyarország véres hajnalán, 1956 november 4-én kora reggel, amikor az „ágyúszó a város peremén elözönlést dörgött, a fehér zászló a parlament kapuján kapitulációt hirdetett, és az ország házában szovjetkatonák hatoltak be” - egy férfi ült az utolsó minisztertanács színhelyén. Bibó István államminiszter, és írt: „Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a kelet-európai szabad népek ama közösségében, amelyek életüket a szabadság igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni.” Bibó István a semleges Magyarország programját és jövőjét fogalmazta meg. Később ezen az alapon állapította meg 1957-ben az ENSZ különbizottsága, hogy a magyar forradalom a magyar nép önrendelkezési jogának adott kifejezést és intézményei az emberi alapjogok és a szabadságok negvalósítását célozták. De kifejezésre juttatta Magyarország és a szomszédos államok sorsközösségét is: ezek a népek mind szabadok akarnak lenni. „A magyar forradalom a szabadság problémáját egész Kelet-európában a politikai élet központjába állította” - írta Milovan Gyilasz a New Leader-ben 1956 novemberében közzétett cikkében. Bibó,mint a jog- és államtudományok professzora jól tudta, hogy mi a levert forradalmak sorsa: a lázadássá minősítés, minden erkölcsi, jogi és történeti alapjától való megfosztás. „A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat - írta Bibó államminiszter -, mintha a dicsőséges forradalom fasiszta vagy antiszemita kilengéséi lett volna: a harcban osztály és felekezeti különbség nélkül résztvett az egész magyar nép. Megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhér-különítmény ellen fordult." Bibó István a világtörténelem számára rögzítette az 1956-os forradalom lényegét: szabadságharc volt ez a külső és belső elnyomás ellen. Nem irányult osztályok, fajok, felekezetek, csupán az ország nyakára telepített idegen hatalom ellen. Mégis a Life Magazin farizeus szabadságharcos száma fényképeiben igyekezett úgy feltüntetni a Köztársaság-téri pártház kiostromlását, mint valami fasiszta bűncselekményt. Akiket a szabadságharc ifjú munkás vitézei kihurcoltak a Pártházából, a Széna térről, a győri és miskolci ÁVH barlangjaiból, csodálatos módon többségükben nem voltak magyarok. Arra nézve, hogy kikből állt az AVH, hallgassuk meg egy igen hiteles tanú vallomását, Kovács Imre parasztpárti képviselőt, a nyilasok egyik semmiféle hazugságtól vissza nem riadó rágalmazóját, mit ír az „Im Schetten der Sowjets” című, a Thomas Verlag, Zürich kiadásában 1948-ban megjelent könyve 236. oldalán az ÁVO-ról és módszereiről, valamint a kommunista rendőrség személyi összetételéről: „A katonai és rendőri nyomozószervek törzsét az orosz hadifogolytáborokból kiválogatott és aztán kiképzett magyar kommunisták képezték. Megtanulták a szovjet metódusokat és példamutató tevékenységük igen hatott az újonnan toborozott nyomozórendőrökre, akik igen rövid időn belül ugyan olyan jól ismerték a kihallgatások magasabb technikáját, mint mestereik. Ezeknek a rendőrújoncoknak egy része fiatal zsidókból állott, akik a deportálásokból vagy a munkaszolgálatból tértek haza. Izzóit bennük leírhatatlan szenvedéseik emléke. Mindenért bosszút akartak állni... A magyar népben meg volt az óhaj és szándék, hogy a zsidóknak elégtételt adjon és jobb lett volna, ha büntetést keresztények vették volna át és hajtották volna végre. A zsidók és kommunista detektívek kínozták halálra a pincékben a gyanúsítottakat, ami egészen bizonyosan nem szolgálta a magyar keresztények és a magyar zsidók kiengesztelődését Azzal a kérdéssel tehát, amely oly sokat foglalkoztatta a Kölcseyeket, Kossuthokat, Széchenyieket, Istóczykat, Prohászkákat, Gömbös Gyulákat és Szálasiakat, a Köztársaság-téren végzett a magyar szabadságharc. - folytatás a második oldalon -coff ffzitttjaküxt A. fiáúásan meakoszonue oLuatoin l Izíuán ML enieí kazácíonyi ünnejiei áí boLdocj áj esztendőt minden oLuaiójánald. Szalay Róbert Az elárult forradalom Az 1956 október 23-án kezdődött és november 4-én vérbetiport magyar forradalom és szabadságharc nem csak a magyar történelemnek volt kiemelkedő és sorsdöntő eseménye, hanem a világtörténelemnek is. Ugyanis a kommunista világrendszer vezető nagyhatalma, a Szovjetunió olyan erkölcsi vereséget szenvedett, amit többé nem tudott kiheverni. A kapott seb egyre üszkösödött és végül elvezetett a kommunizmus végső összeomlásához. A magyar forradalom bukása ellenére megmutatta, hogy hősi elszántsággal egy világbirodalmat is meg lehet rendíteni. De miért kellett a magyar forradalomnak november 4-e után napok alatt elbuknia? Egy forradalmat győzelemre vivő 10 milliós nemzet miért nem fejtett ki nagyobb ellenállást? Erre próbálok e rövid írás keretében magyarázatot adni. Nézzük a tényeket: Magyarországon 1956-ban forradalmi helyzet volt! A tömegek már nem akartak a régi módon élni, az uralkodó klikk pedig már nem tudta uralmát a régi módon fenntartani. 1945 és 1956 között egy olyan véres, erőszakos kommunista diktatúra terrorizálta a nemzetet, amihez a mintát a szovjet bolsevista uralom szolgáltatta. 1945 után százával végezték ki, és ezrével börtönözték be az ún. „háborús bűnösöket”, akiknek egyetlen „bűnük” az volt, hogy a végsőkig harcoltak a bolsevista előretörés ellen. Tízezer számra hurcolták a szovjet GULAG táboraiba a civil „hadifoglyokat” és a kommunisták szerint megbízhatatlan elemeket. A fordulat éve (1947) a totális kommunista diktatúra bevezetése után fokozódott az elnyomás. Tízezreket telepítettek ki a városokból, istállókba, juhhodályokba, mint „osztályidegen elemeket”. Vidéken a „kulákok” ellen indult meg a hajtóvadászat. Az ÁVH, a „párt ökle,” állam volt az államban. A terror kibírhatatlanságig fokozódott. A börtönök és rabmunkatáborok zsúfolásig megteltek. Volt olyan év, hogy 500.000 büntetőügyben indult vizsgálat. Végül a kommunisták egymást kezdték pusztítani a hatalomért való marakodás kapcsán. Az életszínvonal a minimumra csökkent. Ilyen körülmények között csak egy szikra kellett, hogy kirobbanjon egy forradalom. Ez a szikra október 23-án este a Rádiónál lobbant fel, amikor az AVH tagjai célzott lövésekkel próbálták a fegyvertelen tüntetőket visszaszorítani, és a kövezetre hullottak az eső halottak. A tömeg nem hátrált meg! Fegyvert szereztek, ahogy tudtak és másnap az egész fővárosban fellángolt a harc. A 24-kén hajnalban megjelent szovjet hadsereg csak olaj volt a tűzre, és ekkor a forradalom szabadságharcba csapott át. Hiába hirdetett a nagy sietve miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre kijárási tilalmat és statáriumot, a felkelt nemzetet nem lehetett a rabságba visszakényszeríteni. Öt nap alatt a forradalom teljes győzelmet aratott! A pártállam apparátusa összeomlott. Az ÁVH szétzüllött. A szovjet Hadsereg Budapestre bevonult egységei súlyos veszteségek után visszavonulni kényszerültek. A hazafias lelkesedés tetőpontjára hágott. A hatalom az egész országban a Nemzeti Tanácsok, a Forradalmi Bizottságok, a Munkástanácsok kezébe került. Még egy-két nap és a kommunisták, „reform”-kommunisták, és kollaboránsok együtt kerülnek a történelem süllyesztőjébe. És ekkor a kommunisták, végső kétségbeesésükben, szovjet elvtársaik tanácsára, ügyes taktikához folyamodtak. Elismerték a forradalom győzelmét. Ezzel elkezdődött a forradalom elárulása. Egy forradalomban, ahol a nép fegyverrel vívja ki a győzelmet, a fegyvereké a döntő szó. A forradalom ellenségeinek tehát első célja a forradalmárok lefegyverzése volt, amit a „rend helyreállítása” címén próbáltak elérni. „Győzött a forradalom! Mindenki megnyugodhat, mindenki hazamehet. A követeléseitek teljesítve lesznek. Csak tegyétek le a fegyvert! Aki nagyon akar, beléphet a Nemzetőrségbe (18 éven felül), ahol a honvédséggel és a rendőrséggel közösen vigyáznak majd a rendre.” Képzeljük el azt a Nemzetőrséget, ahol a 100.000 fős hadsereg és a 40.000 fős rendőrség közé belép néhányszáz 18 éven felüli forradalmár. Teljes felhígulás! Mert nyilvánvaló volt, hogy a forradalom legelszántabb hősei zömmel a Pesti Srácok, a 15, 16, 17 éves ipari tanulók, diákok voltak, akik halálmegvető bátosággal vették fel a küzdelmet a félelmetes tankokkal. Ezeket eleve kizárták a nemzetőrségből és le kellett (volna) tenniük a fegyvert. Ezután lássuk, kik vezették volna a Nemzetőrséget? Október 31-én a Kilián-laktanyában tartották a Nemzetőrség alakuló gyűlését. A Nagy Imre-féle „forradalmi kormány” képviseletében, nagy poli- folytatás a 2. oldalon -kcíztösícjz és UfiadóhioataLa újaióínfz nzinzí adományait £i kaiáaonui ünmhekzt Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet... A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország... Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon! A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk! Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomod falai, és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király! O, borulj az Isten lába elé! Isten! Isten! Legyen a szíved a miénk! Dobó István várkapitány imája Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regényéből
