Szittyakürt, 2002 (41. évfolyam, 1-6. szám)
2002-09-01 / 5. szám
*mtVAKi>fct 11. oldal 2002. szeptember-október milyen lényegi különbség van a keresztény és a zsidó világnézet között! A talmudista sovinizmus hatása érezhető a tudomány, a hírközlés, ismeretterjesztés világában is. A test és lélek Arisztotelész megvilágította szubsztanciális egységének tagadásából következik a zsidóság szellemi jelenségek iránti érdektelensége, közömbössége. Tudományelméletileg ez azt jelenti, hogy csak az indukcióra (az egyediből az általánosra való következtetésre), de a dedukcióra (az általánosból az egyedire való következtetésre) már nem képes. Ezért képtelen a filozófia művelésére. (Legfeljebb csak filozófiai műveket tud a zsidó „filozófus” lefordítani, de szellemüket felfogni képtelen.) Nem is művelheti valaki a filozófiát, ha nem ismer tértől-időtől független fogalmakat (Istenhit, lélek, erkölcs). Gyűlöli ugyanakkor az úgynevezett „magaskultúrákat”, mindenekelőtt az ókort és a középkort, olyannyira, hogy az utóbbit sommásan „sötét”-nek mondja. Ez azzal magyarázható, hogy az ókor és középkor többre becsülte a kultúrát a civilizációnál. Az ókor és a középkor értelmiségije a tértől-időtől független fogalmak fényéből tekintett a világmindenségre, ezért egész volt világnézete: tudott mit kezdeni olyan alapfogalmakkal, mint Isten, halál, öröklét, megváltás, bűn, ahogyan ezt a kultúraantropológia neves európai tudósa, Arthur E. Imhof professzor világhírű művében feltárta („Elveszített világok”, 1985). A zsidó materialista világlátás azonban köszönő viszonyban sincs az ókori magaskultúrákéval: akkor ugyanis nem volt technokratizmus. A talmudizmust döntően felelősnek kell tartanunk az újkori emberiség eltechnokratizálódásáért: a gépet már nem eszköznek, hanem célnak tartja. (Már nem olvas regényt, mondván: a „világhálón is” olvashatja...) E világlátás kiegészül a természettudomány-központúsággal az oktatásban és a tömegtájékoztatásban, a sajtóban: az angolszász világban zsidó befolyásra jóformán csak a lényegénél fogva indukción alapuló természettudomány számít tudománynak, szemben például a teológiával vagy a filozófiával. (Úgy tűnik, Spenglemek a nyugat alkonyáról szóló elmélete korántsem mítosz.) Mi a magyar orvosság? A zsidó nominalizmussal, sovinizmussal és materializmussal szemben nemcsak nekünk magyaroknak, hanem az egész emberiségnek védekeznie kell. Ennek meggyőződésem szerint két pillére van. Az egyik a krisztianizmus (keresztény etika, dogmatika), a másik a nacionalizmus (hazaszeretet). A krisztianizmus - mint kifejtettem - a legélesebb ellentétben áll a talmudizmussal. Krisztus tanítása értelmében egyetlen népfaj sem lehet az emberiség „politikai messiása”. Az Újszövetségi Szentírás, maga Szent Pál apostol félreérthetetlenül vallja, hogy Krisztus Urunk a népek egyedüli erkölcsi kormányzója. XL Pius pápa egyik híres enciklikájában („Quas Primas”, 1925) Krisztust a nemzetek Királyának nevezi. A krisztusi erkölcs ugyanakkor nem ellentétes a nemzeti hagyományokkal: olyan erkölcsi tanításokat hirdet, amelyek a fajok lelkiségével nem ellentétesek, sőt, segítik azok kiteljesedését. Teológiai tétel, amelyet Aquinói Szent Tamás nyomatékosított: „Gratia divina non destruit naturam humanam”, vagyis az isteni kegyelem nem semmisíti meg az emberi természetet. Lehetnek a Krisztus alapította Egyház pápái, érsekei, püspökei, vagy szerpapjai között méltatlanok, anélkül, hogy a keresztény társadalmi tanítás hamis lenne. Arról sem szabadna megfeledkeznünk, hogy Isten a teremtés szent pillanatában fajokat teremtett, amelyek keretei között élni nem természetellenes korlátoltság, hanem természetes behatároltság. Ezt fogalmazta meg zseniálisan Madách: „Az emberkebel korlátot kíván, fél a végtelentől / Belterjében veszt, hogy ha szétterül." A nacionalizmus a krisztusi erkölcstan és a fajszeretet összefonódása. Ha Isten különböző fajokat teremtett, nem lehetek más, mint mi lényegem - ez a krisztushívő nacionalista hitvallása. Ha ezt valaki nem így gondolja, nem lehet sem keresztény, sem nacionalista. Lehet, hogy ez az elmúlt évtizedek talmudista-materialista szellemiségén felnövekedett nemzedékek számára botrányos kijelentés, de ha viszont valaki tényleg keresztény és hazaszeretető, nem gondolhatja ezt másként. Ha az ember végső célja az Istennel való egyesülés, ez csak a faj, a nemzet önzetlen szolgálata által érhető el. Ne felejtsük el mi magyarok, hogy e szellemiség jegyében hány magyar pap szolgálta Krisztust és a magyarságot! Elég legyen csak Capistranói Szent Jánosra, Pázmány Péterre, Tóth Tihamérra, Bangha Bélára, Zadravecz Istvánra, Kun Andrásra, Kiss Szalézra, Mindszenty Józsefre gondolnunk! A krisztianizmus és a nacionalizmus ötvözete pedig maga a jobboldaliság. A fogalmak mai zűrzavarában, korunk vallásivilágnézeti keveredésében nem árt tudatosítanunk, hogy a kettő mennyire összetartozik. Úgy, mint a folyó és a meder. Ahhoz azonban, hogy a kettő honfitársaink tudatában és cselekvésében egyesüljön, szükséges, hogy tisztázzuk: mi nem fér bele a jobboldaliságba? Néhány példát mondok. Nem fér bele a vegyesházasság (zsidó és nem zsidó közötti házasság), a szabadszerelem, a zsidó-liberális lapok (a magyarországi sajtó 99%-a) vásárlása, támogatása, a TV-ben és a rádióban elhangzott „hírek” kritikátlan elfogadása, a zsidó-globalista kereskedelmi hálózatok támogatása. Senki ne mondja, hogy a védekezés meddő, eredménytelen, hasztalan vagy „elkésett”! Széchenyi igazsága lobogjon előttünk: „Csak az vész el számunkra, amiről önként lemondtunk!” És ha valaki ezek után azt kérdezi, mit tegyünk a zsidó áfium ellen, az alábbi gyakorlati javaslatok megszívlelését ajánlom figyelmébe. Először is, tudomásul kell vennünk, hogy a zsidó politikai-kulturális és gazdasági szervezetek elsősorban a sajtó- és tömegtájékoztatási eszközök segítségével igyekeznek befolyásolni a nemzeteket. Számukra az atombomba az újság, a TV, az internet. A judeokráciával szemben bevetendő legfőbb fegyver ma a meggyőzés, szóban vagy írásban. Lehet, hogy honfitársaim szemében utópiának tűnik, mégis az a meggyőződésem, hogy rendszerváltozás akkor lesz hazánkban, ha az oktatást és a tömegbefolyásolást jobboldali emberek fogják irányítani. Akik nem hagyhatják, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát - főleg annak „humán” osztályait - nemzetidegen és szakmailag is alkalmatlan személyek irányítsák. Nem tűrhetik el, hogy nominalista, adatcentrikus, szellemtelen, magyartalan történelem- és irodalom-tankönyvek kerüljenek forgalomba. (Pl. Mohácsy Károly másodikos gimnazistáknak írt irodalomtörténet-tankönyvének Arany János életéről szóló fejezetében jóformán csupán arról értesülünk, milyen beteges is volt klasszikusunk.) Nem nézhetik tétlenül, hogy gyermekeink ötévesen angolul tanuljanak, miközben édes anyanyelvűnket alig ismerik. Nem nyugodhatnak bele, hogy a TV-ben és rádióban raccsoló, pösze, ö-ző, a hangsúlyt a szavak, mondatok végére helyező bemondók és bemondónők szerepeljenek. Ugyanez vonatkozik a kereskedelemre. A zsidó materializmus arra törekszik, hogy a tömegember hasára feküdve nézzen a világra. Csak az üzlet, az adás-vétel, a rászedhetőség számítson. Ezt egyetlen jobboldali sem tűrheti. E téren is vannak orvosságaink. Ne vegyük meg és együk meg a holland és a kínai árut, a mesterségesen kitenyésztett, génmanipulált gyümölcsöket, zöldségféléket. Ne vásároljunk globalista áruházakban (CBA, CORA, SMACH, SPAR, ROTHSCHILD, stb.). Menjünk el, ha módunkban van, kiskereskedőhöz, piacra, vásároljunk kistermelőtől, vagy magunk termeljünk. Senki ne mondja, hogy mindez elérhetetlen! Isten mindig gondoskodik arról, hogy legyenek „kiskapuk”, csak mi találjuk meg azokat! Szokjunk le a „fogyasztásközpontúságról”, és ne feledjük: nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Bizony, a sorrend nem mindegy. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudom, hogy nincs kezünkben a politikai hatalom. Kitaszítottak, számkivetettek vagyunk saját hazánkban. Mégis az mondom: élnünk kell! ,,Tiporhatják bár szűztiszta igazunk, I Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!” - vallja Erdély nagy magyar költője. Vagyis Jézus Krisztus, a nemzetek királya, és Egyháza tanainak követésével, nemzeti-faji hagyományainkhoz való töretlen hűséggel éljünk, a Boldogságos Szűz Mária oltalmába helyezve földi létünket. Tekintettel arra, hogy nekünk a Biblia az iránytűnk, és nem a Talmud, higgyünk abban, hogy lelkünk halhatatlan. És úgy éljünk, hogy ha végső óránk üt, az Isteni Üdvözítő ajkáról ne hallhassuk a rettentő szavakat: „Te is elősegítetted néped és az Egyház romlását!” Hogy ne e szavakat halljuk Tőle, legjobb orvosság, higgyék el, a becsület. Hogy is írta Petőfi? „Haféifi vagy, légyfétfi Legyen elved, hited És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad: Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad." Ifj. Tompó László Elhangzott a Szittya Világtalálkozón 2002-ben. Miként az oxigén a lélegzéshez, úgy tartozik a zsidó léthez és szellemiséghez a Talmud. Zsidók és nem zsidók gyakran hivatkoznak rá, anélkül, hogy idéznék. Pedig ha tudni szeretnénk, milyen sorsot szán nekünk, emberbőrbe bújt állatoknak, nem ártana kezünkbe vennünk. • • Miről szól az Ördög Bibliája? Mert miről is szól a Talmud? Él egy nép, egy faj, amely azt mondja magáról, hogy ő a bokréta Jehova kalapján. „Legelőször Izrael országa teremtetett, azután az egész világ. Izrael országát maga az Úr öntözi, az egész világot egy követe. Izrael országa esővizet iszik, az egész világ pedig a maradékot.” - hirdeti szokott szerénységével a Törvény. A Talmud ugyanis ezt jelenti. Törvényt, amely megfellebezhetetlen, és aki azon kívül áll, csúszó-mászó, paráználkodó, halálra méltó. Mair rabbi szerint - ezt is a Talmudban olvastam! - „a nem zsidóknak nem lehet mondani: ti embereknek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nem zsidó halált érdemel, míg a zsidónak megengedett dolog." Aki netán azt hinné, hogy valami ásatag antiszemita brosúrából idéztem, téved: nem, ez a Törvény. A zsidó Tan, a tudás, humanitás, bölcsesség fegyverraktára. De nem mehet ám be mindenki ebbe a raktárba! Mert mielőtt belépne, nem árt, ha meghallgatja a zsidó papa és gyermeke épületes párbeszédét. Eszerint a zsidó gyerek megkérdezi papájától, mi az árrés? Mire a papa: Fiam, veszünk valamit öt forintért és eladjuk ötvenért, és a különbség az árrés. - Értem, papa. De mi van akkor, ha ezt valaki rajtunk kívül is tudja? - Fiam, jegyezd meg: az antiszemita! Nevethetnénk rajta, mégsem ajánlom. Mert hogy mikor mit tegyen a zsidó a gójjal (aki nem bokréta Jehova kalapján), jobb, ha nem olvassa a gój. így szól a Törvény. És jaj annak a gójnak, aki megszegi, miként Luzsénszky Alfonz, a magyar szervita szerzetespapteológus, aki egyetlenegy hitközséget sem kérdezett meg, elmondhatja-e híveinek, mi az árrés? Hát elmondta, ezért csekély 10 évet kapott Moszkva budapesti jóságos helytartóitól, amiből tudomásunk szerint hármat le is ült. Hogy utána pártunk és kormányunk miként kezelte, az mindmáig a humanista, szabadelvű, másságos történetírás titka. (Igaz, Dövényi Nagy Lajos nem úszta meg ennyivel: őt életfogytiglanra ítélték ugyanazért, amiért Páter Luzsénszkyt. Az életfogytiglanból 18 év lett.) Mert miért olyan nagy bűn tudni, mi az árrés? Csak nem azért, mert akkor a gój teret kér életéhez? Micsodát? Életteret? Lebensraum-ot? Még csak az hiányzik! Kedves Olvasó! Állítólag a Talmud nem „gyűlöletbeszéd”, mint a „Mein Kampf’. (Bár ami Hitler művét illeti, hosszas kutakodás után sem találtam benne talmudi bekezdéseket.) Ezek után már csak egy szerény kérésem volna. Ha nem tartja magát csúszómászó baromnak, vegye kezébe e könyvet - amit nevezhetünk az SzDSZMSzP forgatókönyvének éppúgy, mint az Ördög Bibliájának -, és adja minden sorstársa kezébe, hogy megtudjuk mindannyian, milyen sorsot szán nekünk. Ifj. Tompó László (A Talmud magyarul. Ford.: P. Luzsénszky Alfonz. 10. bővített kiadás. 208 old. A könyv megvásárolható vagy postai utánvéttel megrendelhető kiadójától: Gede Testvérek Bt. 1385 Bp. 62. Pf. 849. Tel.: 349-4552 vagy minden jobb könyvesboltban. Ára 900 Ft.)
