Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-09-01 / 5. szám
2. oldal $*lîtVAKÔfcî 2001. szeptember-október-folytatás az első oldalról -ragaszkodott ahhoz, hogy lemondásával egyidejűleg a lelépő miniszterelnök ellenjegyzése mellett nevezze ki, az államfői teendők ellátásával megbízott miniszterelnök. Egyetlen államférfi sem szállt olyan nyíltan szembe Hitlerrel, mint éppen a magyar mártír Szálasi Ferenc, aki az 1945. januar 27-én a 64235/5.sz.a. kelt, Honvédfőparancsnoki okmány tanúsága szerint Hitlert figyelmeztette arra, hogy nem engedi a magyar tiszti sarjadékok elgermánizálását. Horthy Miklós 1954. november 3-án Estorilból Adenauer Konrád akkori német kancellárhoz intézett levelében, egyebek között ezeket írja: „Azok a bizonyos oldalról terjesztett hírek, melyek szerint Magyarország 1944-ben a fegyverszünettel kapcsolatban hajlandó lett volna Németországot hátbatámadni, merő kitalálások... Az ekkori fegyverszünet tárgyalásokon Szovjetoroszország követelte volt, hogy az eddigi szövetségesek, tehát Magyarország is, fegyverrel támadjanak Németország ellen. Én magam és velem együtt politikai és katonai tanácsadóim mindig megtagadtuk - mivel Németország és Magyarország mindenkor fegyvertársak voltak - ennek a szovjet követelésnek teljesítését, noha emiatt a tárgyalások meghiúsulással fenyegettek, és ezért csupán egy előzetes fegyverszünet volt megköthető. Magyarországon soha senki sem gondolt arra, hogy orosz parancsra, szovjet utasításra Németországnak háborút üzenjen. Ez egyszerűen elkepzelhetetlen volt: Magyarország ezeréves történelmének egyetlen pillanatában sem követett el árulást, vagy szegte meg adott szavát.” Horthy Miklós levelében foglaltak nem egyeznek a történtekkel. A moszkvai tárgyalásról szóló eredeti feljegyzések és a Horthyval való táviratváltások túlnyomó része arra vonatkozott, hogy miként lehetne a németekkel meglepetésszerűen és sikeresen a szovjet hadseregekkel együttműködve, szembe fordulni, (gr. Teleky Géza: „A moszkvai fegyverszüneti tárgyalások” Hírünk a világban c. lap. Washington, 1953. jan-ápr. szám.) azzal pedig, hogy senki sem gondolt arra, hogy a németeknek hadat üzenjen, szemben áll Lakatos vallomása, hogy október 14-én az ő határozott kívánságára törölték a proklamációból a hadüzenetet tartalmazó mondatot. Mikor államfőkről, politikai vezérekről ír a történelem, rendszerint felsorolja a rossz tanácsadókat. Horty Miklós mindent megtett volna népért, ha a szegedi fővezér és a nép közé nem áll oda egy feudális, zsidó országhódítókból álló klikk, amely Bethlen István és a titkos kabinet nagybirtokot, zsidó kapitalizmust védő álbölcseségeivel, angolszász külpolitikai ábrándjaival szinte napról-napra húzta lefelé a kormányzót a maga erkölcsiségéig, materializmusáig és hataloméhségéig. A trianoni aléltságából magához tért nemzeten az újjáébredés, az újjászületés és az élniakarás tudata vett erőt. Ha különböző pártokba is verődve, de kialakult egy meg nem alkuvó jobboldali front, amely az olasz fasizmus és a német nemzeti szocializmus eszméjének csapásait követve, társadalmi és szociális reformköveteléseinek hovatovább erőteljesebb hangot adott. Az államhatalom azonban, teljes egyetértésben az államfővel, mereven szembehelyezkedett e reformkövetelésekkel. 1940. őszén Horthy Miklós már azt írja Teleky Pál miniszterelnöknek: „Nem látok más kiutat, minthogy a nyilas vezetőket meg kell fenyegetni, hogy ha felfordítják a helyzetet, a pártot betiltjuk, a vezetőket falnak állítjuk.” Ez volt az első jele a nagy lelkihasadásnak... A Horthy-korszak bel- és külpolitikája kihatott Washingtonnak az amerikai magyarsággal szembeni magatartására. Az OSS idegen nemzetiségek ügyeivel foglakozó részlege a Foreign Nationalities Branch 1943. július 8-án kelt memorándumból kiderül, hogy: „A magyar-amerikaiak tömegei a háború kezdeti szakaszában Hitler győzelmétől remélték az elszakított területek visszaszerzését, ezért általában nem ellenezték Magyarországnak a (német-olasz) tengelyhez való igazodását.” Amikor Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak a magyarság “lojálisnak” bizonyultak Amerika iránt Horthy és kormányának magatartásával kapcsolatban úgy módosult az amerikai magyarság többségének álláspontja, hogy azok csak a „német nyomás” miatt adták be a derekukat. A memorandumból az is kiderül, hogy a liberálisok szerint a Horthy-rendszer alapjában mindig a „fasizmus és a reakció erőivel szövetkezett”. Horthyéknak az a törekvése, hogy a tizenegyedik órában „átálljanak a németellenes koalíció oldalára”, a liberálisok szerint „szükségessé tette, hogy az ellenforradalmi rendszer eredendő bűnét továbbra is hangsúlyozzák.” Prof. Vámbéry Rusztem az Új Demokratikus Magyarországért nevű mozgalom elnöke szerint Horthy a valóságban Hitler nyomdokaiban jár, és ugyanazt a büntetést érdemli, amit majd a náci vezérre szabnak ki. 1958-ban jelent meg Amerikában Himler Márton „így néztek ki a magyar nemzet sírásói” című könyve, amelynek feliratán az író úgy szerepel, mint az „Office of Strategic Services” magyar osztályának vezetője. Ha volt kommunista szennyirat, amely a magyar múltat akarja örökidőkre sárbarántani, ha volt ószövetségi bosszú, aljas és diktálni, kiirtani akaró anti-magyarizmus, akkor ebbe az ocsmány himleri műbe bele van tömörítve minden. Vitéz Nagybányai Horthy Miklóstól, Szálasi Ferenctől, vitéz Imrédy Bélától egész Omelka Ferencig, vagy vitéz Endre Lászlóig tolvajjá, kalandorrá, gyilkossá és rablóvá bélyegez mindenkit, még egy Bárdossy Lászlót is. Jobb koroknak és tisztábban látó nemzedékeknek csak fel kell lapozniok Himler Márton könyvét, hogy azt mondhassák, hogy a Nemzet lefejezését a huszadik század közepén, nem az amerikaiak csinálták, kezdetben még csak nem is az oroszok, hanem kizárólag és tisztán ezek a megvadult, gyűlöletet lihegő világhódítók. Egyszőrű, egyfajú zsidók voltak a kopók, a fejvadászok, a himlerek, a gamville-grószok, pétergáborok, az ÁVH vezetői és a kivégzéseknél tomboló csőcselék tagjai. Ahogy 1944. október 15-ről 1956-ra szaporodtak hátunk mögött az évek, úgy a nagy fordulatra is elkövetkezett a magyar októberek 23-ája: az új ébredés! Ez a vetés már aratás is volt. A független, semleges Magyarország születése! Az új nemzedék vérével írta a történelembe a pusztíthatatlan magyar akarást, bele magába az életbe! A Magyar Sors egy szalagján, mindez, egy nép küzdelme, akaratának kirobbanása, a zsarnokság szorítás alól!-folytatás az első oldalról -talás, börtönbüntetés sújtott - automatikusan Nagy Imréékkel hasonlatos jó kommunistává, (reform)kommunistává vált. Rövidesen mint forradalmárt és szabadságharcost kezdték őket emlegetni, majd népszerűsíteni, később pozícióba helyezni. Ezek a „forradalmárok és szabadságharcosok“ elsősorban az úgynevezett Történelmi Igazságtétel Bizottság reformkommunista vezetői körül gyülekeztek, ahol Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András Litván György, Kovács István és Váradi Gyula védőszárnyai alatt, - természetesen az SZDSZ és a sajtómaffia támogatásával - egyre jobb és egyre hitelesebb forradalmárrá váltak, miközben az igazi forradalmárokat a hallgatás sűrű fátylával borították be. így történhetett meg, hogy a TIB tagjai közül sok képviselő, és vezető politikus, közte a köztársasági elnök került a közéletbe, míg igazi forradalmárnak alig egy-két képviselő mondhatja magát. Az elmúlt két évben széleskörű, minden részletre kiterjedő kutatómunkát folytattam az 1956-os forradalom hiteles történetének feldolgozása, megismerése céljából. Ennek során több ezer korabeli újságcikket, rendeletet, katonai parancsot és jelentést olvastam el és jegyzeteltem ki. Számtalan 56 utáni per anyagát tanulmányoztam; vádiratokat és vallomásokat, vád- és védbeszédeket, ítéleteket. Nem utolsósorban több száz rabtársam szóbeli visszaemlékezése alapján gyűjtöttem anyagot, akik nagy részével még a börtönben ismerkedtem meg, vagy az utóbbi három évben, mint a Politikai Foglyok Szövetsége, vagy az 56-os Szövetség tagjaként beszélgettem el. A fentiek alapján szilárd meggyőződéssel, tiszta lelkiismerettel hiteles dokumentumok pontos megjelölésével állítom, hogy az 1989. június 16-án újratemetett kommunisták legméltóbb nyughelye a Munkásmozgalmi Pantheon lenne. Ugyanis 1956. október 23 és 28. között, mialatt a forradalmárok százai haltak hősi halált a túlerővel szemben vívott harcban, a kommunisták (a reformerek is Nagy Imrével és Maiéterrel az élen) az „ellenforradalmárok” elleni harcot szorgalmazták, statáriumot hirdettek meg, behívták az oroszokat; lőtték vagy lövették a felkelőket. Ezek a (reform)kommunisták sodródtak az árral, a forradalmárok sikerei kényszerítették őket a változások elfogadására, és a forradalom győzelme után megpróbálták a vetést megkaparintani. A kádári megtorlás éveinek reformkommunisták elleni perei, leginkább a Rákosi idők koncepciós pereire emlékeztetnek, amikor az elvtársak egymást ítélték el és végezték ki a hatalomért folytatott harcban. Mártírok ők, a kommunisták egymás közötti vetélkedésének mártírjai, de senkinek nem jut eszébe, hogy forradalmárnak vagy ellenállóknak tekintsék őket. Az 56 utáni elítélt és kivégzett (reform)kommunisták is mártírok, mert a forradalom győzelméig jóformán semmit nem tettek annak érdekében, ártatlanul lettek elítélve, és aki forradalmárrá és szabadságharcossá akarta és akarja őket kozmetikázni, az történelmet hamisít, hogy a még élő elvtársaik e „hősökre” hivatkozva, magukat is „jó kommunistává”, hőssé, forradalmárrá, szabadságharcossá kiálthassák ki. A reformkommunistákkal szemben voltak a forradalmárok, akik az első AVH-s sortűz után az ellenségtől szert tett fegyverekkel elszántan küzdöttek. A statárium ellenére sem tették le a fegyvert, és október 28-ra győzelemre vitték a forradalmat. Ugyanezek a forradalmárok, elsősorban a pesti srácok vették fel a reménytelen küzdelmet november 4-én, amikor szinte az egész hadsere ellenállás nélkül letette a fegyvert. Ezek voltak a forradalmárok, akik nem a kommunizmus megreformálásáért, hanem az idegen megszállók és a kollaboráns magyarok ellen harcoltak. A harcok alatt elesettek a forradalom hősi halottai és forradalmárok azok is, akiket a 301-es parcellába a forradalomba való részvétel, a szovjetek és a kommunisták elleni harc miatt végeztek ki. Nem becsületes dolog a forradalmár hősöket és a kommunista mártírokat összemosni. Különösen nem becsületes akkor, ha a kommunista mártírokat a még élő elvtársaik javaslatára szinte túllihegve rehabilitálják és dicsőítik, az igazi forradalmárokról pedig a holtakról és az élőkről egyaránt alig esik szó. Tisztelt TV-Rádió és Sajtó! Vegyék végre tudomásul, hogy az 56-os forradalmat nem a Vásárhelyi Miklósok és Hegedűs B. Andrások vitték győzelemre. A szabadságharcot nem a Kovács István és Váradi Gyula féle tábornokok vívták. Ne ezket szólaltassák meg, ne ezekről készüljenek többoldalas szerecsenmosdató riportok. A forradalom résztvevői közül szólaltassák meg és népszerűsítsék a Rácz Sándorokat, a Dénes Jánosokat, a Corvin-köz^ a Széna tér, Újpest, Royal Szálló és a többi budapesti színhely eddig ismeretlen hőseit. Ok képviselik a forradalmat, és nem a reformkommunisták. Az 56-os Szövetségbe gyülekeznek az igazi forradalmárok és nem a Történelmi Igazságtétel Bizottságba. Forradalmár hősök vagy kommunista mártírok? Nagy különbség! Azonban, ha a történelmi igazságot megerőszakolva mégis egyenlőségjelet tesznek közéjük, akkor nem csak méltatlan, de minden becsületes, jóérzésű ember előtt érthetetlen az a megkülönböztetés, hogy még a TIB-nek 3,5 millió Ft állami támogatást terjesztett be költségvetés, addig az 56-os Szövetségnek megalázóan mindössze 100 000 Ft-ot javasoltak. És a Parlamentben, ahol kormánykoalíció és ellenzék két éve folyamatosan 56-ra hivatkozik, egyetlen képviselő sem emelte fel a szavát ez ellen az égbekiáltó igazságtalanság ellen! Tisztelet és szánalom a reformer mártíroknak! Tisztelet és dicsőség a forradalmár hősöknek! Az emberek pedig gondolkoznak és nem felejtenek! Szalay Róbert Péterffy Gyöngyi Tovább vittük Európát! i. Gonosz kommunisták ellen — fegyvert fogott a nemzet, 56 október — a kezdet a gyilkos rendszer ellen! Közép-Kelet Európát Sztálin kezére jutatták! ! — irtani — ami ősi és igaz, irtani — ami nemzet, alkotás, irtani — ami kultúra és nem hamis más, másolás — blőffparádé, szecska! Jaj lett neked Európa, széjjel szabdalt Európa, Vasfüggönyös Európa! Csak a magyar ragadt fegyvert — gyilkos kommunizmus ellen! A magyar, az ifjú magyar véres arcúvá lett magyar,- Ó, TI HÍRES „PESTI SRÁCOK” ALIG VOLTATOK DIÁKOK!!! - „molotov koktéllal” a tankhadak ellen, orosz invázió ellen, „pufajkások” ellen, merte felvenni a harcot, „szent szabadságért” a harcot, és biztatott a Nyugat, ígérte a Nyugat Szabad Európa---és elmaradt a Nyugat, sajnálta a Nyugat, és hagyta a Nyugat vérezzen a magyar, a nemzet, nélkülük teremthet rendet, modemül — rabszolgaságot, rabszolganép Európát, a világtőke hatalmát! II. Vasfüggönyt lerántó HŐSÖK! Mártírhalálban vált HŐSÖK! TI 56-os HŐSÖK! Hozzátok száll kegyeletünk!! Kádár terror, keserűség, üldöztetés, menekülés, a Nyugat kegyes sodrában! Becsapottan, meggyalázva, javainkat szétherdálva, véreinket megtagadva, milleneumi századdal, késett emlékműveinkkel, állunk - hőstettetek előtt! Gyolcsingetek véres foltja koravén Nyugatnak kiált: — „Mit vétettünk szabad nemzetek, landolt urak?! Nekünk is szabadság kellett, nemzetközi jogok mellett, demokrác iánkkal, nem kommunistákkal! Emelt fővel álltuk a halált, a kommunista halált: a halálosztag halált, a verőlegény halált, a körúti tankhalált, a Corvin-közi halált, a sortüzes halált, Mosonmagyaróvárt, a „pufajkás” halált!” Azóta is farkasszemmel, az újabb rémuralom ellen, modem rabszolgaság ellen, demokrata terror ellen, de nem halt meg a nemzet! — 56-szelleme! ! Ismerjük a gonoszt, a hidrát, behálózza Európát! MI tovább vittük Európát! ÉS tovább visszük Európát! 56 október a kezdet — Bethlehem, Pa., 1996. augusztus 30.
