Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)

2001-07-01 / 4. szám

2001. július-augusztus

«IttVAKÖftt

3. oldal

Van-e zsidókérdés a mai Magyarországon?

Elöljáróban: Úgy a hazai, mint a nemzetközi zsidóság folyamatosan gondoskodik arról, hogy legyen „zsidókérdés” Magyarországon. E folyamatos gondoskodás taglalására nem vállalkozom. Mert, hogy legyen „zsidókérdés” - nemcsak Magyarországon, de a világ minden táján - abban sokezer év tapasztalata és gyakorlata van a mindenkori zsidó vezetőségnek. Hazánk pedig elsőrendű célországa a „mindenkoriaknak”. Különösen Montefiore Mózes 1910-ben megjelent felhívása óta!

Itt és most ki kell jelentenem, hogy azóta (is) minden a felhívás szellemében és a kidolgozott terveknek megfelelően történt és történik. Sőt, végső fázisába érkezett a megvalósulás: teljes elfoglalása az országnak. Az „elűzés” (eddig!) csak részben valósult meg, de helyette a „kiirtás” bevezetése és gyakorlata folyik. (Abortusz, személyi fizetéssel, személyi adózással az anyák munkára, a család elhagyására kényszerítése, stb. stb.) A „romlás virágait” nem lehet egy ilyen, a fenti kérdésre adandó rövid vázlatban felsorolni. De semmi értelme sincs avval piszkítani e szűz papírt, hogy hogyan mit csináltak-csinálnak és mi lett cselekvéseik eredménye. Általában: a „zsidókérdést” nem lehet csak magyar viszonylatban tárgyalni. Ma már olyan pénzügyi, jogi, közigazgatási, hírközlési, katonai, stb. hatalom birtokába jutottak, hogy többezer éves terveik: a Világállam, egy vallás, egy uralkodó, egy uralkodó nép megvalósulása elérhető közelségbe került. A „tüneti kezelés” már semmit nem segít. A Szó szaporításának már nincs semmi haszna. A „Rezervátumokba” kényszerített emberiségnek egy elfogadhatóbb életlehetőségért való küzdelme már csak szélmalomharc. Cselekedni kell, ha nem akarunk zsidóstól, mindenestől elpusztulni.

A gyökeret, az OKOT kell felkutatni, kigyomlálni, megsemmisíteni. (Nem pedig az embert!) Tehát: mi az az elsődleges ok, amelynek következménye a mindenkori „zsidókérdés”? Miért akarnak ők a megvalósuló Világállamban jegyeden .vallást engedélyezni? Azért, mert a Zsidó vallás államvallás.

Sőt, nem vallás a szó valódi értelmében, hanem materialista világnézet. Államukban, de a diaszpórában is, vallásuk törvényeiben megfogalmazott világnézetük szerint élnek, és azt akarják az egész világban megvalósítani. Lássuk hát azokat az alapvető törvényeket, amelyek többezer éve vezérlik a zsidó népet cselekvéseikben:

1. „Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr a földön arra, hogy ő tulajdon népe légy” (M.T. 14/2)

2. „Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.” (M.T. 15/6)

3. „Az Úr, a te Istened amely népet kiszolgáltat neked pusztítsd el, ne kíméld őket együttérzőn, ne imádd isteneiket, mert az csapda volna számodra.” (M.T. 7/16) Szent István Társulat Biblia kiadása, 1982.)

A fenti törvények több helyen és más megfogalmazásban is megtalálhatók Mózes törvényei között.

Tehát: Szent nép, kölcsönözhet, uralkodhat, más nép rajta nem uralkodhat, a kiszolgáltatott népeket kiirthatja.

E törvényekben megfogalmazott „isteni” ígéretek és parancsok megvalósítása érdekében végrehajtási utasításokat is alkottak. A Talmud, Síüian Aruk, Zohár a legapróbb részletekig megmagyarázza, hogy a Törvényt hogyan kell értelmezni, és végrehajtani a végső cél érdekében: a népek leigázása, kifosztása, megrablása, kiirtása és rabszolgává tétele után, az eljövendő Messiáskirály uralmának megteremtése érdekében.

Történelmük során az „isteni” parancsok szellemében nevelődve, élve és cselekedve minden más nép védekező ellenállásába ütköztek, és ők maguk is borzalmas pusztulásokat szenvedtek. Mégis: fanatikus gyűlölettel, bosszúszomjjal, a törvény hipnotikus hatása alatt törnek céljaik felé. A mai világban elért eredményeik birtokában és mámorában már nem is nagyon leplezik világuralmi törekvéseiket. Borzalmas veszteségeiket szükséges áldozatnak tekintik, mert „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” - vallják.

Bizony, már nem csak Magyarországon, de a világ minden táján életbevágó a „zsidókérdés” békés, igazságos, igaz emberhez méltó megoldása. De hogyan? Hiszen a máris megszerzett világhatalom birtokában képesek akár újabb világháborúval válaszolni minden jószándékú kezdeményezésre is. (Különben: Albert Pike által megtervezett harmadik világháború - amelyet az arab-mohamedán világból kiindulóan tervezett - már a megvalósulás előtt áll! )

A már számtalan szektára szaggatott Rómailatin-júdeó-kereszténység emlőin nevelkedett tömegember felfogni sem tudja, hogy létezhet egy nép, amely forradalmak, világháborúk kirobbantása árán is uralkodni akar a szolgává tett emberiségen. Pedig szinte minden otthonban megtalálható a Szent Biblia, amelynek Ószövetségi részében megtalálhatók azok a törvények,

amelyeknek „isteni” parancsa értelmében való tengernyi véráldozat megvalósult „eredménye” a Világhatalom. A tömegembert még létfeltétele, megélhetése romlásának tapasztalata sem készteti arra, hogy annak okát keresse. A mesterségesen gerjesztett antiszemitizmus hatása alatt csak a látható, elérhető személyeket okolja, és vérmérséklete szerint az Embert, a zsidó embert vagy nem szereti, vagy gyűlöli. Az igen csekély számú szélsőséges esetekre szüksége van a mindenkori zsidó vezetőségnek, hogy megvádolható lehessen az egész nép. Kollektive bűnössé lehessen nyilvánítani és jogos legyen a bosszú.

Az emberiség döntő többsége nem bosszúálló, különösen a magyar nép nem az. A „zsidókérdést” úgy ítéli meg, hogy vannak jó és rossz zsidók, mint minden más nép között is jó és rossz emberek. Ezért békés úton, a ma demokratikusnak nevezett választások alkalmával nem lehet megdönteni a zsidó vezérelte hatalmat. A nép nem a zsidó hatalmat okolja sorsa rosszra fordulása miatt, hanem a számára jónak vélt ígéreteket hangoztató pártokra szavaz, persze azt már nem tudja, hogy minden párt egykézben van. Tehát: Békés úton nem, csak fegyveres felkelés árán volna megkísérelhető a zsidó uralom megszüntetése egy-egy országban. Ám, az emberi JÓT megvalósítani akaró szándéknak ez nem lehet célja.

Más utat-módot kell találni, amely véráldozat nélkül is célravezető. Mint már fent is említettem: az okot, a Törvényt és végrehajtási utasításait kell törvényen kívül helyezni. A hogyant már több ízben is leírtam. A „Keresztény Magyar Vetés” című hetilap 1994. májusi számaiban, két részben megjelent „Ok, okozat, megoldás” című írásomban nemzetközi bíróságot javasolok Törvénykönyveik és azoknak értelmében történt cselekvéseik elbírálására. Az eredmény az lett, hogy egy keresztény pap - enyhén szólva - kifogásolta írásomat, javaslatomat. Ám, zsidó részről mély hallgatás volt a „válasz”. (E hetilap megszűnésének egyik oka volt írásom megjelentetése, mert a Klérus megszüntette a támogatását.)

Én nem vagyok antiszemita, mert nem az Embert okolom és gyűlölöm, hanem az eszmét, a Törvényt, a világnézetet, az erre épült TANT okolom és eltöröltetni szándékozom. Én tudom, hogy a Zsidó ember „ártatlan” abban, amit a Törvény isteni parancsként írt elő számára. (Még a nagytudású mindenkori zsidó vezetőség is a Törvény hipnotikus hatása alatt cselekszik!) Melyik az a Jóbolond Zsidó, aki nem él Mózes „kölcsönadási” törvényével: a kamat (uzsorakamat) révén gyermekei már iskolázottak, a tudás

hatalom, gazdasági, majd politikai hatalom, annak megtartásáért ölni is kész, az isteni törvény utasítása értelmében jogosan! Azt is tudom, hogy a Tóra, a Talmud minden zsidó otthonban megtalálható szent könyvek. A családfő, az apa a család papja, és a gyermek eszmélő korától fogva önálló életviteléig, évenként ismételve, e két könyv teljes ismeretét köteles elsajátítani. így abban a „szent” tudatban él, hogy Istenének akaratát szolgálja akkor, amikor mindenáron uralomra tör. Tehát: Cselekvéseinek OKA a Törvény. Ezer évek szuggesztiójának, hipnotikus hatásának produktuma ő, az Émber. Aki meg van arról győződve, hogy Istenének tetszőt cselekszik még akkor is, ha engem, mint a gojt, nem embert elpusztít. Sőt, e cselekedete is „dicsőségét” növeli. (Dr. Fejér Lajos zsidó tudós „Zsidóság” c. könyvének 324. oldalán így ír erről a Megdicsőülésről: „Minden dicsőség, amit a zsidó elér és learat, csak fokozatilag különbözik a messiási dicsőségtől, amely az egyén legdicsőbb földi érvényesülésének elérkeztét, és ezen keresztül a zsidóság megdicsőülését jelenti.”)

Ok, okozat, megoldás című írásommal kapcsolatban sok helyeslő levelet kaptam. De javaslatom megvalósításának mikéntjére senkinek sem volt elgondolása. Főleg: Senki sem ajánlotta fel abban való cselekvő részvételét. Őkulva e tapasztalaton úgy gondolom, hogy okosabb ha bevált módszert követve kíséreljük meg a bírósági megítélés megvalósítását. Ok Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben így fogalmaznak: „sikereink záloga a titkosság”. Igaz! („Dobbal nem lehet verebet fogni”) Az emberek, még a „látók” is, akik töviröl-hegyire ismerik a „zsidókérdést,” félnek, féltik családjukat, egzisztenciájukat, életüket. Ezért csak titokban tartott tervek alapján és a résztvevő személyek teljes ismeretlenségben tartásával kell és lehet sikert elérni. Még titkosan is óriási feladat és életveszélyes. Mert volt már, AKI megkísérelte a Törvényt eltörölni - keresztfán fejezte be földi életét.

Mi, magyarok, nem csak célország, hanem cél nép is vagyunk. Mégpedig az ókortól napjainkig. Mert a „Tudás” népe vagyunk. Mi ismerjük az ő múltjukat. Szenvedő alanyai voltunk és vagyunk világuralmi törekvéseiknek. Nekünk elsőrendű jogunk és kötelességünk meggátolni a gonosz szándékok végső megvalósulását. Mégpedig a Törvény eltöröltetésével, amely a zsidó népre, önmagára is szörnyű veszedelmet hozott egész történelme során.

Rab Magor

Az 1990-es rendszerváltásnak mondott kormányváltások óta Magyarországot minden kormány jogállamnak nyilvánítja. Ezt a jogállamiságot ugyan a mindenkori ellenzék olykorolykor kétségbevonja, de nem annak valóságos léte, hanem pártérdeke szempontjából. Ugyanis ha a választásokon győztes párt(ok) kormánya nem az ellenzékben lévő párt(ok) érdekeinek megfelelő gyakorlatot valósít meg, mi sem könnyebb, mint a végrehajtó hatalom jogállamiságát vonni kétségbe. Ezenközben úgy a kormány, mint az ellenzék nem is gondol arra, hogy mindkettejük jelenlegi léte törvénytelen.

Magyarországon ugyanis nem legitimálható semmilyen hatalom, mely hatalmát nem a Szentkorona jelenlétében veszi át. (A legutóbbi jogszerű hatalomátvétel 1944. november 4-én volt, Szálasi Ferenc eskütételekor.) A legújabb kutatások szerint (Csömör Lajos), a magyar Szentkorona a Kárpát-medencei hun, avar, majd magyar jogfolytontosság letéteményese, szakrális eszköze: birodalmi korona. Szent István a törvényhozói és végrehajtói hatalom fölé helyezte, Magyarország örökös birtokosává és minden jog forrásává tette. Halála előtt az országot és a Szentkoronát a Boldogasszony örökös tulajdonába adta, melynek értelmében szövetség jött létre az Istenanya és a magyar nemzetet képviselő István király között. E szövetség értelmében az Égi Anya Magyarország örökös királynője és földi hatalmát Magyarországon a tulajdonába adott Szentkorona által gyakorolja.

Magyarországon a szovjet megszállással kezdődött az illegitim hatalom térfoglalása,

amikor 1994. december 22-én szovjet nyomásra megalakult Debrecenben az Ideiglenes „Nemzeti” Kormány. Ettől kezdve aztán törvénytelen minden magyarországi törvényhozói, végrehajtói és jogi megnyilvánulás mind a mai napig. Az azóta hatalomra került kormányok vezetői és az államfők egyike sem tett esküt a Szentkorona előtt - még azok sem, akiknek lehetőségük lett volna, mivel a Szentkorona időközben visszatért amerikai „fogságából”.

De törvénybe ütközött a Magyar Királyság megszüntetése is a második világháború után. Illegitim volt az 1946. február 1-én kikiáltott köztársaság, az 1949. augusztus 20-án kinyilvánított népköztársaság, és az 1989. október 23- án ismét deklarált köztársaság is, mert azok mindegyike szovjet megszállás alatt történt. Márpedig tudvalevő, hogy egy megszállt országban mindig az történik, amit a megszálló akar, vagy az őt kiszolgálóknak megenged. Tehát a szovjet megszállás előtt meglévő államformát: a Magyar Királyságot jogosan nem törölhette el senki, csakis jogtalanul, a megszállók követelésére.

A fentebb írottak következtében tehát az 1944. decembere óta létrehozott országgyűlések, azok határozatai és törvényei, valamint kormányok működése - immár cca. 51 éve - törvénytelennek minősülnek! Ugyanúgy törvénytelen az igazságügyi szervek működése is, mert a jogszabályok létrejötte is, alkalmazásuk is illegitim. Ha a történelmi jogfolytonosság alapján működnének igazságügyi szerveink,

munkájukban nem lenne ennyi anomália. Elég, ha a jelen liberális - enyhén szólva: impotens - jogalkalmazásra gondolunk, mely inkább a bűnözőnek kedvez mint a kárt szenvedettnek - csak azért, mert az elkövetőnek is vannak személyiségi jogai. (Nevét, arcát, kilétét nem ismerheti az állampolgár, nehogy megtudja, hogy kitől kell őrizkednie, ki lopja meg, mint megélhetési bűnöző, netán ki pályázik életére.) A jelen jogszabályok nem tükrözik azokat az erkölcsi szabályokat, melyek az évezredes keresztény értékrendből adódnak, sokkal inkább a jelenben eluralkodó liberális - sokak szerint: libertinus - eszméknek kedveznek. (Egyneműek együttélése, drogosság betegségként kezelése, bizonyos másságok és etnikumok bűnösségének pozitív diszkriminációja, stb.) Az állam kapitalista, de szocializmusnak hazudott kommunista diktatúrában érthető volt, de a mára „jogállamnak” mondott polgári demokráciában sem történt semmi az 1945 óta igaztalanul elitéit Horthy- és Szálasi-rendszer államférfiai, politikusai és katonái „népbírósági” pere ítéletének megsemmisítésével kapcsolatban. Holott tudják a magukat „jobboldalinak” tartó politikusok is, hogy az un. „népbírósági” perek mindegyike baloldali politikai demonstráció, gyűlöletből fakadó, elrettentést szemléltető, rasszista látszatper volt csupán. Ilyen volt Bárdossy László, volt miniszterelnök, Hindy Iván, volt tábornok, Budapest hős védője, Hóman Bálint, volt vallás- és közoktatási miniszter, Imrédy Béla, volt miniszterelnök, Jány Gusztáv, volt hadseregparancsnok, Jaross Andor, volt belügyminiszter,

báró Kemény Gábor, volt külügyminiszter, gróf Pálffy Fidél, volt földművelésügyi miniszter, Reményi-Schneller Lajos, volt pénzügyminiszter, Szálasi Ferenc, volt nemzetvezető, Szombathelyi Ferenc, volt vezérkari főnök, Szőllősy Jenő, volt miniszterelnök-helyettes, Sztójay Döme, volt miniszterelnök, R Zadravetz István, volt tábori püspök és még sokan mások. Ezekben az un. „népbírósági” perekben nem jogi, hanem politikai ítéletek születtek és ezért már régen ki kellett volna hirdetni az országgyűlésnek, hogy ezeket a pereket, ill. ezek ítéleteit nem tartja törvényesnek.

Éppen ezért nagyon különösnek hat a MIÉP, ill. Csurka István azon bejelentése, hogy jogi perújrafelvételt szándékozik benyújtani Bárdossy László ügyében. Hiszen a Bárdossy-per sem volt jogi eset, hanem csupán kommunista politikai bosszúállás. Különös, hogy Csurkáék csak ezt az egy esetet tartják számottevőnek. Ha már valamit akartak volna kezdeni ez ügyben, akkor javasolni kellett volna minden „népbírósági” per semmissé-nyilvánítását, majd ezt követően minden elitéit perének újratárgyalását kezdeményezni valóban jogi alapon.

Mert különben az új ítéletek nem sokban különböznének a „nép”-„bíróságok” ítéletétől. (Ahol a „nép” az ország társadalmának csak törpe, de erőszakos csoportja és rasszista istenének kiválasztottjának tartja magát, a „bírák” pedig tőről-metszett, sötéthajú, göndörfürtű, külvárosi csaposlegények voltak.)

Mag F. Károly