Szittyakürt, 2001 (40. évfolyam, 1-6. szám)
2001-03-01 / 2. szám
2001. március-április tflîîVAKdfeî 7. oldal Szomorú, de tán igaz szavak, egy öreg magyar szájáróI Vénségemre elfogadom azt a tényt, hogy én már nem fogom megélni egy független Magyarország megszületését. A remények, az álmok az én életemben már nem fognak valóra válni. Csupán az az aggodalom tölt el, hogy talán soha... Az optimizmus mellett a pesszimizmus mindig előtérbe tör, mert a valóságos helyzet, a politika mérhetetlen piszkossága és igazságtalansága világszerte, mely az egész világon tért hódít, a mi nemzetünk számára nem fog függetlenséget, szabadságot és igazságot hozni. Én már régen megutáltam a politikusokat. Legyen az magyar, angol, amerikai vagy francia. Ha rajtam múlna, a politikai pártokat kiirtanám a köztudatból és az uralkodásból, mert azokban nagyrészben törtető, ingyenélő, jellemtelen alakok vannak. Csupán angliai tapasztalatból tudok, ha kell, jó néhány példát felhozni. Hiszen itt élek már 52 éve. Ebből egy: Volt egy dologtalan fráter, aki világéletében kerülte a munkát és egyszer barátja unszolására betévedt egy politikai gyűlésre unalomból. Nem érdekelte mit beszél a szónok, hanem az tűnt fel neki, hogy az emberek milyen baromi nyugalommal hallgatták és tapsolták meg az üres ígéreteket, amelyekből csak akkor lesz valóság - mondta a szónok, ha rá szavaznak a legközelebbi parlamenti választásokon. Ez adta az ötletet a politikai karrier elkezdéséhez a dologtalan trógernek. Egy hét múlva egy másik párt ülésén már ő is ott ült az első sorban és véresre tapsolta tenyerét a szónok üres Ígéreteinek hangoztatásakor. Három hónap elteltével már a szónoki emelvényen kapott helyet, hiszen feltűnt ügybuzgósága, amire szüksége volt a pártnak és egyhamar előtapsoló lett belőle minden ülésen. A helyi önkormányzati választásokon már biztos jövő állt előtte. Bekerült a városi vezetőségbe és Ígért fűt-fát a polgároknak, amiből persze nem lett soha semmi, mert ahogy hangoztatta kifogásként - a másik párt megtorpedózta javaslatait. Amikor elérkezett a képviselők szokásos négy évenkénti megválasztása, barátunk hatalmas kokárdával járta a város üzleteit, bekopogtatott a bérházak kis lakásaiba, csókolgatta a maszatos gyerekeket a fényképészek jelenlétében és Ígért minden szociális változást, ami majd jómódú polgárrá teszi a proletárt, de csak akkor, ha rá voksolnak a szavazófülkében. Képviselő is lett belőle. Titkárral, külön szobával a londoni House of C-ommonban, sőt barátnőt is tartott felesége mellett, akinek az „eltartására” külön pénzt kapott rendszeresen, mint „költségmegtérítést”. Miniszter csak azért nem lett, mert féltek a pártban, hogy sötét üzleti szélhámosságait a sajtó kiteregeti. Mint szürke képviselő viszont, nem volt eléggé szenzációra fontos a sajtónak. A képviselő botrányai még nem emelték volna meg az újság eladható példányszámainak a nagyságát. Ahhoz mindig nagyobb kutyák, nagyobb szélhámosok leleplezésére van szükség. Azért megkapta érdemei elismeréseként a SIR címet, amit minden esetben büszkén viselt e neve előtt levélpapírján és névkártyáján. Ma nyugdíjasként él félmillió fontos értékű házában, Londonban,és áldja azt a pillanatot, amikor betévedt hajdanában egy pártgyűlésre.... Mielőtt bárki is megcsóválná a fejét és azt mondaná: - nahát ez bizony pimaszság és igazságtalanság, hogy ilyen emberből képviselő lehet. Álljunk csak meg egy pillanatra. Ez nem egyedi példa csupán. Ez egy a több százezerből, millióból. -Itt nincs különbség magyar, angol, amerikai vagy francia politikus között. Általában a becsületesen élő és gondolkodó ember nem kíván polititkus lenni. Nem azért, mintha neki nem volna egészségesebb felfogása az ország ügyeinek a vezetéséhez, de beülni a farkasok közé, ez még nem jelenti azt, hogy egy fecske meghozza a tavaszt. Pillanatok alatt felfalnák, ha nem egy nótát fúj a többiekkel. Ezért írtam az elején, hogy a politikai pártokat kiirtanám a köztudatból és ki kell találni valami mást helyette. Tessék ötleteket adni meghallgatásra. Persze csak én mondom, hogy a leírtak „igaz szavak”, de érdemes elgondolkozni azon, hogy a mi életünkben, melyből letöltöttem nyolc évtizedet, milyen hasznot hozott a magyar politikusok tevékenysége a magyar népnek??? Két értelmetlen világháborúban való jelenlétet, amiből vesztesként kerültünk ki. Egy megcsonkított Hazát kaptunk cserébe, nyomorúságot és tengernyi szenvedést. A másodikért a világ legkegyetlenebb parancsuralmát ültették mások erőszakkal a nyakunkba és, amikor a magyar nép ezt megelégelte és fel kelt ellene, megint eltiporták, egyedül hagyták, rútul becsapták a demokráciák, új rabigába döntötték. Ma, állítólag „szabadság” van, és ezt „demokráciának” hívják, de nem az. Csak egyeseknek, akiknek, mint politikusoknak sikerült időben odadörzsölőzni a másik nagy K baráti körébe. Ne értsük félre a nagy K valódi értelmezését. Az egyik K volt a Kommunizmus, a jelenlegi K a Kapitalizmus. A különbség a két nagy K között: - kíméletlen kegyetlenséget az inteligencia és a ravaszság váltotta fel. Az előző nagy K börtönbe, akasztófára küldte polgárait, ha ellenkezett. A mostani nagy K nem ilyen durva. Ezek csupán a pofádba röhögnek, ha tiltakozol és ellenkezel. A régi mondást idézzük rájuk: - A kutya ugat, a karaván halad... Vagyis se az előzőtől, se a mostanitól nem lett jobb az életed. És mindezt a politika, demokrácia jegyében teszik a néppel a politikusok, akiknek 99%-a soha nem a nép érdekit nézi, hanem a sajátját. És természetesen a zsebe megtömését. Mi lenne, ha már egyszer a nép intézhetné sorsát, a nép jelölné ki párt beavatkozás nélkül hű fiaiból a legjobbakat, akikben megbízna, hogy lopás, csalás, külső elkötelezettség nélkül intézné Hazája sorsát. És a nép ellenőrizné, hogy azok ne az idegenek láncos kutyái legyenek, elkötelezett árulói szülőföldjüknek. HONTHY HANNA énekelte hajdanában a Fővárosi Operett Színházban: - Álom, álom, édes álom... Rév ff y László Ft. Dr. DÖMÖTÖR TIBOR Püspök, Költő Emlékére Bajtársam! Magamra hagytál! Hirdetted: „Élet vagy halál!” Nem életet, halált kaptál. Bajtársam! Magamra hagytál! Kölőtk voltunk fáklyát tartva, Megírtuk az igazságot, Tudattuk ország-világgal: Pusztítják a magyarságot! Szóltunk ahol csak lehetett, Kereszt és kard volt kezünkben, Nem féltünk tovább harcolni... Ersők voltunk hitünkben. Őriztük Ötvenhat lángját Hőseinkre emlékezve, Hirdettük a feltámadást, Mutattunk üres keresztre... Istent és Hazát szolgáltunk Mindhalálig becsülettel! Te harcmezején maradtál Porban is fényes neveddel. Fogyunk keresztény harcosok, Terjed a sátán világa... Szaporodó sírok fölött Bűnnek nem lesz akadálya. Pénzimádók kora épül, Erkölcs és becsület nélkül! Nincs helye az igazságnak, Isten hiányzik a létből! Alkotóknak nincs jövője, Lélektelen idők jönnek... Ingyenéi gonosztevők Minden szépet összetörnek Bajtársam! Magamra hagytál! Elért téged is a halál. Templomod árva harangja Híveiddel, hiába vár! Hosszú fárasztó harc után Megbékültél Teremtődben. Mennybe vitted panaszunkat, Csak tested van temetőben. Emlékeid padján ülök Fáj mély gyászom, gondolatom, Nem volt idd elbúcsúzni, Versemet felhőknek adom. Wass Albert három éve hagyott itt minket Gróf Czegei Wass Albert író régi történelmi család XX. századi sarja, a két háború közötti erdélyi magyar irodalom reprezentánsa, majd az 1945-ös emigráció kiemelkedő alakja, aki íróként, költőként és nemzetünk jó hírének öregbítőjeként beírta nevét a magyar irodalom történetébe, három éve távozott az élők sorából. Wass Albert 1908. jan. 8-án született Erdélyben. Az „Ellenzék,” az „Ifjú Erdély” és a „Pásztortűz” közli korai verseit. 1935-ben az „Erdélyi Szépmíves Céh” jelenteti meg az első nagysikerű művét, a „Farkasverem” c. regényt. 1940-ben a II. Bécsi döntést és az Erdélyi bevonulást, „Jönnek” c. riportkötetében örökíti meg. Ez a történelmi forduló az író életének legemlékezetesebb eseménye. Ekkor, sikeres prózai munkája elismeréseként Baumgarten Díjat kap. 1943-ban bevonul katonának és tartalékos tisztként szolgál a Keleti fronton. 1945 húsvétján katonai alakulatával Sopronnál elhagyja az országot. Az összeomlás után a németországi Bleibach-ban talál menedéket. Az itteni nehéz körülmények között öt könyvet ír. Ismertebbek: az „Erdők könyve,” „Te és a Világ,” „Adjátok vissza hegyeimet.” 1951-ben négy fiával kivándorol az USA-ba. Florida állam Astor nevű helységében telepszik le. Itt előbb farmerkedik, majd az „University of Florida” egyetemen tanít, angol nyelvet, európai irodalmat és történelmet. Mindenütt csak az utódállamok propagandisztikus kiadványait találja. Ettől kezdve a magyar emigráció és a maga legfontosabb törekvését a nyugati világ tájékoztatásában látja. Megalapítja az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet. 19 magyar és 43 angol nyelvű történelmi, nemzetpolitikai, néprajzi, őstörténeti művet és regényt ad ki az emigráció és a nagyvilág tájékoztatására. Legismertebb regénye „Funtinelli boszorkány,” melyben az erdélyi táj és az erdélyi ember nemes hagyományát mutatja be. Versei közűi legnépszerűbb az „Üzenet haza.” Wass Albert gróf, ha megkésetten is, de hazatalált. Kiemelkedő írói, költői munkássága a Magyar Örökség része! Medvigy Endre Vass Albert MAGYAR CIRKUSZ Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtőit frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben, részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csörgött a vér a késeken ... ! Mindenki küzdött ott mindenki ellen és ezer bohóc röhögött! A világ jelszavakat ordított és fogadásokat kötött:- Én arra a vörösre fogadok!- Enyém a zöldinges legény!- Szorítsd, te Árpád-címeres!- A gatyás paraszt az enyém! S a magyarok csak ölték egymást. Tombolt a halál-zenekar. S Európa cirkusz-porondján fogyott, fogyott a magyar. Aztán a végin egy maradt csak. Ezer sebéből folyt a vére. Bámult fáradtan, eszelősen a véráztatta csatatérre. A nézők elszámolták a fogadásokat. Aki vesztes volt, fizetett. Nehányan mái- ásítottak is. Aztán mindenki hazament. Pár kapzsi suhanc még összeszedte az elesettek rongyait. Aztán már csak a hold bámulta borzadt szemével, vörösen az új magyar Káint. VIHAROS VIKTOR Bajorerdő, 1947
