Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-11-01 / 6. szám
2000. november-december «IttVAKÖfcT 5. oldal hosszantartó tapssal jutalmazta a halgatóság, ami rámutatott arra, hogy nem csak Magyarországon vannak olyanok, akik kétkedéssel fogadják a NATO-ba és az Európai Közösségbe való belépésünket, hanem az emigrációban is vannak olyanok, akik más nemzetek tapasztalatai alapján megkérdőjelezik ennek a lépésnek a helyességét. Ebédszünet után a közismert orientalista és Ázsia-kutató Dr. Érdy Miklós tartotta, meg diavetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadását. Utazásai és ásatásai során Dr. Érdy Miklós Kínától az Etelközig folytatta a kutatást, melyekkel a lovasnomád népek, szkíták, hunok, magyarok lovastemetkezéseit tanulmányozta. Ismertette és bemutatta, hogy a temetkezési módok és szokások, a halott, a ló, a lókoponya, a lábszárcsontok, a használati tárgyak elhelyezkedése a sírokban nagy azonosságot mutat a honfoglaláskori magyar temetők lovassírjaival. Az előadás nyitva hagyta a kérdést, hogy mi lehet a mögött, hogy a kr. előtt VIII. szd-ig visszanyúlóan az Eurázsiái sztyeppeövezet lovastemetkezési módjai, szinte azonosak a kr. utáni X. sz.-i Magyarországon feltárt temetkezési módokkal? A magasszínvonalú előadást nagy tapssal nyugtázta a közönség. A másodszor szót kapott Grandpierre K. Endre Trianonról, annak évezredes előzményeiről és tragikus következményeiről tartott lebilincselő előadást. Rámutatott a magyarság ellen folyó etnikai háború tényeire, benne a nagyhatalmak felelőségére, majd rátért a jövő feladatainak ismertetésére, a nemzetben gondolkozó politikusok és a magyar Ifjúság nevelőinek kötelességére. Arra, hogy a nemzetidegen politikát és nevelési elveket el kell vetni! A nap utolsó előadója Forray Zoltán, a Torontói Körösi Csorna Sándor Történeti Forray Zoltán Társaság Elnöke volt. Elsősorban a Szkíta, Szittya örökségünkre mutatott rá évezredekre visszamenően. Majd érdekes, eddig kevésbé ismert elméletet fejtegetett, mely a magyarságot a keltákkal hozta összefüggésbe. Ennek elsősorban nyelvi vonatkozásaira mutatott rá, de a zenében is megtalálni az ősi azonosságokat. Az előadások után két órás szabad foglalkozás, könyvvásárlás, ismerkedés, konzultáció, stb. következett, majd sor került az ünnepélyes díszvacsorára. A pompásan megterített asztaloknál több mint száz személy foglalt helyet. A vacsorát megelőzően színvonalas kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. Először Gombás Károly bajtársunk vonult be a forradalom lyukas zászlójával, mellette Szedenits Jenő író és költő, aki elszavalta saját versét, címe: a „Lyukas magyar zászló”. Ezt követően Molnár Lajos köszöntötte a jelenlévőket és Pallag László adta át a Parlament nemzeti elkötelezettségű tagjainak üdvözletét. Majd Major Tibor olvasta föl azokat az üdvözleteket, melyeket azok küldtek, akik a nagy távolság, betegség, vagy más elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni, de táviratban, faxon és telefonon üdvözölték a kongresszust, külön megemlítve Pólyák István nemzettestvérünket, akinek nagyvonalú adománya jelentős mértékben hozzájárult a kongresszus sikeréhez. Az üdvözletek ismertetése után szavalatok, énekszámok, zeneszámok váltották egymást, a közönség tetszésnyilvánításai közepette. A közreműködők közül ki kell emelni Kálmán Zsuzsanna zenetanámőt, Tóth Kálmán és Sehneider Béla énekeseket, Gáspár István hegedűst, Vidács Mátyás zenetanárt, és elsősorban Szedenits Jenőt, aki a műsortösszeállította és Nagytiszteletű Dömötör Tibor Püspök Úr gyönyörű verseivel színesítette a műsort. A vacsora után a késő estébe nyúlóan folytak a beszélgetések a távoli vidékről érkezett, de szellemiségükben teljesen azonos magyarok között. A kongresszus harmadik napján, okt. 15-én, vasárnap reggel 8 .30-kor folytatódott a megbeszélés. Először Szalay Róbert olvasta föl azt a zárónyilatkozat tervezetet, amit az elnökség terjesztett a kongresszus elé. A tervezet fölött heves, de építőjellegű vita bontakozott ki, ami egyben a kongresszus kiértékelésének is volt tekinthető. Ebben a vitában értékes és megszívlelendő hozzászólások hangzottak el. Botos László bajtársunk, aki nem csak mint politikus, de mint író is hozzájárul a nemzeti ügy szolgálatához. Jajcay Frigyes, aki feleségével együtt jött el a távoli Edmontonból, hogy segítse a kongresszus munkáját. Veres József, aki eddig minden Amerikában és Kanadában megtartott Szittya kongresszuson jelen volt és most egy fiatal fiút is hozott magával, hogy javítsa a kongresszus „korátlagát,” ami sajnos nem volt fiatalnak mondható. Szívhezszóló hozzászólása volt Jobb Vilma nemzetesasszonynak, aki nem csak nemes adományával, de megszívlelendő gondolataival járult hozzá a kongresszus sikeréhez. A hozzászólások után a kongresszus úgy döntött, hogy Forray Zoltán, Geönczöl Gyula és Szedenits Jenő vezetésével egy bizottság alakuljon, amelyik módosítja, ill. kiegészíti a zárónyilatkozatot, amit végül a kongresszus elfogadott, (lásd első oldal) A zárónyilatkozat elfogadásával a kongresszus befejezte munkáját! Molnár Lajos zárószavai, a 2002-i kongresszus meghirdetésével hangzottak el, melynek helyszínére 3 javaslat érkezett: Torontó, Florida és Budapest, amiről később dönt az elnökség. Ezt követően Major Tibor felkérésére a résztvevők elmondták nemzeti imánkat a Hiszekegyet, majd a Himnusz eléneklésével véget ért a 3 napos kongresszus. A résztvevők egy része ezután haza indult, mert még hosszú út állt előttük. A többség pedig elment a református egyház éttermébe, ahol közös ebéden vett részt a Clevelandi magyar emigráció, más szervezeteinek tagjaival. Ez a három nap megmutatta., hogy az emigrációban élő magyarság, bár túl van élete delén, de még jelentős tényezője lehet a magyarságtudat erősítésének, és főleg a finn-ugorizmus hamis, nemzetidegen elmélete elleni küzdelemnek. Tudósító A kongresszuson elhangzott előadásokat következő számainkban folyamatosan és részletesen ismertetjük! Szerk.
