Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-07-01 / 4. szám
2000. július-augusztus «IttVAKÖfct 9. oldal Szittya Találkozó Budapesten Az elnökségi asztalnál Siklósi András, a találkozó főszervezője, és Radies Géza, USA-ból érkezettőstörténész A hallgatóság nagy érdeklődéssel figyeli az előadásokat A kétévenként megtartott Nagy Szittya Történelmi Világkongresszusok kiegészítéseként, rendszeresen tartanak Magyarországon is Szittya Találkozókat. Ugyanis az Egyesült Államokban és Kanadában tartott kongresszusokon, csak nagyon kevesen tudnak Magyarországról részt venni.Az 1992-ben Szegeden tartott Világkongresszus megrendezésével Siklósi András, költői és irodalmi tevékenysége mellett, szervezőképességének is tanújelét adta. Azóta, - a még mindig hatalmon lévő liberális és postkommunista erők gáncsoskodása és aknamunkája ellenére - sikeresen szervezi a Szittya Találkozókat. A gáncsoskodás legaljasabb példáját mutatták az 1998-as és az idei 2000-es találkozó előzményei. Mindkét alkalommal, a hónapokkal előbb meghirdetett és szerződésben lekötött helyszínt az utolsó pillanatban lemondták, és ekkor kellett új helyszínről gondoskodni. Ez a tény, a helyszín megkeresésének és lekötésének nehézségei mellett azt is jelentette, hogy a hallgatóság nem értesülhetett a helyszín megváltozásáról és az eredetileg meghirdetett helyszínen zárt kapukat talált. Mindezek ellenére az idei találkozó sikeresnek volt mondható, mert nem csak az előadók jelentek meg pontosan, hanem a hallgatók is a vártnál nagyobb számban jöttek el. A találkozó első napján a Soroksári Művelődési Otthon nagytermét zsúfolásig megtöltötte a 250 főt meghaladó hallgatóság. Az értékes előadások közül nehéz bármelyiket is kiemelni. Nincs mód valamennyit értékelni, mert nagyon sok volt az előadások száma. De feltétlenül meg kell említeni Siklósi András bevezető előadását, és a találkozó során elmondott verseit, továbbá Hasznos Miklós volt Országgyűlési Képviselő lelkesítő előadását, amit súlyos balesete ellenére sem mondott le. Az USA-ból érkezett Radies Géza nem csak előadásával tűnt ki, hanem bemutatott új könyvével is. Azonban legnagyobb sikere egy fiatal előadónak, ífj. Tompó Lászlónak volt, aki a magyarországi zsidóság helyzetéről tartott, dokumentumokkal alátámasztott, jól felkészült előadást, amit a hallgatóság hosszantartó vastapssal jutalmazott. A második nap Csepelen folytatódott a találkozó. Itt a nagyobb távolság és a nehezebb megközelítés miatt kevesebben vettek részt, mint az előző napon, de a hangulat és lelkesedés hasonló volt. Remélhető, hogy a következő Szittya Találkozó kevesebb zavaró körülménnyel és még nagyobb sikerrel lesz megrendezhető! tudósító A találkozó legsikeresebb előadója ifj. Tompó László A könnyen felejtők figyelmébe Olvasom az egyik FIDESZ „politikus” nyilatkozatát, aki 27 éves korára már Orbán Viktor miniszterelnök politikai tanácsadója, hogy tisztában van azzal, sem a televízió, sem a Magyar Rádió és a nyomtatott sajtó még nem esett át komoly változásokon. Ez pedig nagy hiba, mondhatnám megbocsájthatatlan bűn. Ugyanis a sajtó többsége magánkézben van, a TV szintén a régi kommunista szellemben működik. Legfeljebb most a moszkvai propaganda helyett az amerikai mocskot sugározza. Abban igaza van az ifjú titánnak, hogy komoly igény lenne egy kiegyensúlyozott, konzervatív (nemzeti) hangvételű napilapra, mely megírhatná az igazat a mesterségesen elhülyített olvasók számára. De ebből egyenlőre nem lesz semmi, mert már az Antall-kormány óta hiányzik a nemzeti sajtó jelenléte. Evvel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy miért történhetett ez így meg. Ugyanis a sajtó idegen kezekbe való átjátszása már 80 évvel ezelőtt egy jelenlévő probléma volt. Sem akkor, sem az 1920-as évek tői kezdve napjainkig nem akarta megérteni senki azt, hogy a sajtó hatalma nagyobb még a kormányok hatalmánál is. A másik fél, mely keletről áramlott be az országba százezres tömegekben, ezt hamar felismerte. Ők tudták, hogy miért fontos a nyomtatott betű birtokbavétele mielőbb. Ennek bizonyítására tessék elolvasni figyelmesen az alábbi sorokat, melyeket 1910-ben írt le az akkor alapított „SZOMBAT” című magyarországi zsidólap cikkírója: - „ Új lapvállalkozások hírének szele fujdogál az országban és a levegő tele van a sajtó elzsidósodásának szólamaival, A kolerának, vagy a feketehimlőnek híre nem okozott volna nagyobb ijedelmet, mint egy újabb lapnak megjelenenéséről szóló hír, mely a tunya, fösvény és épp ezért sajnálatosan tehetetlen klerikális fekete sereg mögött mindig a zsidóság újabb térfoglalását látja. És fellármázzák a világot a zsidó sajtó előretörése miatt. Reszketnek a dühtől, mert képtelenek voltak velünk lépést tartani és minden rosszat szemére hánynak a liberális sajtónak, de dacára ennek, mi uraljuk a lelkeket, dacára mindennek, a milliók Magyarországon mégis ezutána a zsidó sajtó után igazodnak. Mi teljes büszkeséggel viseljük homlokunkon ezeket a vádakat. Igenis - állítjuk a sajtó elzsidósodott, állítjuk, hogy legnagyobb részben a zsidó szellem a modem haladás megtestesítője. A művelt zsidóság érvényesülési törekvésben azonnal falismerte a sajtó óriási lehetőségét Az első nagy lapvállatokat zsidó tőke és és zsidó szellem hozta napvilágra. Gombamódra nőttek ki egymás után az egyes újságok. Állandó rettegés és irigység kísérte ezt az előretörést a reakció barlangjaiban és végül kiabálni és átkozódni kezdett a zsidó sajtó ellen. Már évtizedek óta halljuk a klerikális macskszenét, ez azonban korán sem zavarja a zsidóság előrenyomulását a sajtó terén. Mert mi szükség a sajtóhoz? Két dolog: először: Pénz, pénz, pénz: máspdszor: Ész, ész, ész. És a fekete lovagoknál ezekből igen kevés a felesleg. Voltaképpen csak szellemi téren nem, mert egy fél püspöknek és egy fél katolikus mágnásnak több a pénze, mint bármely nagyváros összes zsidójának. Az egész zsidósajtót össze lehetne Toppantani, hogyha ennek a rettenetes seregnek a vagyona kilépne egyszer passzivitásából és áldozatok árán harcba menne. De gyűlöletüknél is nagyobb a gőgjük. Jól érzik, hogy hetedik - értsd a sajtót - nagyhatalom kegyeibe kellene férkőzniük, azonban ez drága mulatság. Ehhez szív és áldozatkészség kell. Köztudomású, hogy ezen tulajdonságokkal csak a zsidóság rendelkezik. Jól tudjuk, hogy az emberiség harcai közepette szükség van ennek a hatalmas és rettenetes fegyveróriásnak megszerzésére, de ehhez odaát túl lusták és fösvények. A legfontosabb teendő éppen ezért az, hogy a sajtó megszerzése és annak kézbentartása elengedhetetlen követelmény most és a mindenkori jövőben. Akinek a kezében van a sajtó, a hírek küldése a tömegek felé: - azoké a hatalom és evvel együtt a népek tömegei”. Igaz szavak, de mért nem ismerte ezt fel eddig senki az elmúlt 80 év folyamán? Miért nem vette a kezébe a sajtó irányítását és hatalmát 1990-ben a demokratikusan megválasztott Antall-kormány? Miért kellett megengedni, hogy az angol Robert Maxwell és hasonló szőrű fajtestvérei vegyék meg és irányítják a magyar sajtót? Miért nem volt az első Antallkormánynak napilapja, melyben megírhatták volna az elmúlt 40 év gazemberségeit, borzalmait, igazságtalanságait? Inkább eladták külföldi szélhámosoknak a sajtó nagyrészét. Az a pár kis lap, mely napi gondokkal küzdve igyekezett az igaz magyar, nemzeti ügyet szolgálni csak ideig-óráig létezhetett, hamarosan megszűntek. A pufajkás Horn-kormány idejében még jobban kiélték hatalmukat és ez ma is fennáll. Pedig a megoldás adva van, csak merni kell határozottan. Ha pedig nincs pénz arra, hogy ilyen elkötelezettségű napilap létrehozása megvalósuljon, tessék körülnézni a nagyvilágban olyan szakmai befektető után, melynek elgondolása megegyezik a nemzeti elgondolással. Nyugat-Európában nemcsak Robert Mexwellféle gazemberek szerkesztenek lapokat. Eddig csak az ilyenféléket fogadták el minden ellenőrzés nélkül, akiket nem érdekelt, hogy Magyarországon a régi elvtársak kezében maradjon a sajtó. 2002-ben , ha megbukik az Orbán-kormány, elsősorban annak köszönheti majd, hogy a TV, Rádió és főleg sajtó házatáján nem végezte el a drákói kegyetlen Augias-istálló fekáliájának a nagytakarítását. Időben szóltun, még van hátra két év a legközelebbi választásig. Egyetlen dologra vállalkozott, hogy segítsen, teszi ezt azóta is önzetlenül, sok sok idejét másokért áldozva. Életén, sorsán elgondolkodva, magában gyakran hálát adott asszonyának, hogy a pusztítástól és a pusztulástól szeretetével megmentette. Látta magányos társai zsákutcába futott életét és egyre jobban értékelte az érte vállalt zaklatást, szenvedést. Rájött, nemcsak a barikádokon álltak hősök, hanem a hozzáhasonlók oldalán is. Asszonyok akik merték és tudták vállalni a börtönben igaztalanul meghurcolt, megalázott, gyakran tönkretett embereket, ugyanúgy elismerést érdemelnek. Nem nyugodott, míg el nem intézte. Újabb filmbejátszást nézünk. A kitüntetett asszonyok beszélnek hányatott életükről, és a szerelemről, mely átsegítette mindkettőjüket a borzalom évein. Jolika - Árpi felesége - ibolyakék szemében most is szikrák lobbannak, amikor felidézi, miként zavarta ki a betolakodó részeg rendőröket, és miként védelmezte anyatigrisként kislányát a zaklató civilruhás detektívektől. Szókimondó volt, és reggelente megfeddte az egész éjszaka ablakuk előtt őgyelgő megfigyelőket, akik gyűrött újságpapírt szorongatva lesték, Árpi nem szegi-e meg az előírásokat. Sohanem tette volna, most a családja volt a legfontosabb. Felelős volt értük. Nézem a hős asszonyoknak adott kitüntetés kis keresztjét, mely mögött két kardkeresztezi egymást a zöld babérkoszorún, és azon gondolkodom, lennék-e olyan erős lelkű, mint az asszony, aki mellettem ül, kezében a Hazáért Érdemkereszt-tel. Sokan, sokfélét tudunk azokról a napokról, a történelmi eseményekről, a kutatások bizonyította cselekedetekről és a rákövetkező időszakról, de ennek a délutánnak kapcsán jöttem rá, nem tudjuk a lényeget, hogy milyenek voltak, honnan jöttek, hogyan éltek, hogyan gondolkodtak, miért vállalták a harcot, és tetteik következményét a történelmet formáló kisemberek. Sokan voltak és bizonyára sokfélék, én elmondhatom, hogy találkoztam eggyel az igazak közül. Köszönöm a lehetőséget. Lizák Pálma Budapest folytatás a 8. oldalról következő 15 évben mi vár rájuk. A büntetett előélethez fűződő szigorú szabályok, zaklatások, a szinte állandó megfigyelés, a kislány kísérgetése, az osztálytársak, a lakótársak állandó faggatása mindenki szemében gyanússá tette őket. Nem mehettek be minden lakásba elmesélni, hogy nem köztörvényes bűnökért ült. Még elképzelni sem lehet, hogy ez a kis család nap, mint nap sok-sok éven át mennyit tűrt, szenvedett.... A büntetett előélet hátrányai megszüntetésére beadott kérvényre elutasítás érkezett. A kislány, Ildikó, aki időközben felcseperedett, 18 éves korában saját elhatározásából felvette nevelőapja nevét. Szeretetén, ragaszkodásán kívül ennél többet nem adhatott a hatalom által akkor még mindig kirekesztett apjának. Árpinak ez volt az élet legszebb, legszentebb ajándéka. Az ítéletét csak 1989-ben semmisítették meg, és ekkor törölték a hátrányosmegkülönböztetését. A kitüntetések és elismerések után is szerény, segítőkész ember maradt. Válogathatott volna a címek, rangok és pozíció között, de nem tette.
