Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
2000. január-február tflfTVAKOItf 5. oldal Motto: „Az igazság néha fáj, de meg lehet szokni” Tamási Áron Az elmúlt évtizedekben tanúi és szenvedő alanyai voltunk annak a kommunista és reformkommunista manipulációnak, ami a XX. szd-i történelmünk legdicsőbb epizódját, az 1956-os forradalom történetét aljas és ravasz módon hamisította meg. 1956 és 1989 között, horthysták, fasiszták, rablók, gyilkosok külföldről irányított ellenforradalmaként bizonygatták és tanították ezt a kommunisták az óvodától az egyetemekig. 1989. után a reformkommunisták írták a forradalom történetét a maguk szája íze szerint, azt állítva és hirdetve, hogy a kommunizmus megmentésére irányuló reformtörekvésekkel a forradalmat készítették elő, ezért ők a hősei és mártírjai. E hazug elméletet terjeszti 10 éve, kezdetben az un. Történelmi Igazságtétel Bizottság, majd a Soros alapítvány és a Hom-kormány által támogatott un. 56-os Intézet. Nem véletlen, hogy mindkét szervezetnek az a néhány zsidó reformkommunista az alapítója és meghatározó vezető alakja, akik 1956- ban reformokkal akarták a rendszert megmenteni és amikor szándékaik ellenére kitört a forradalom, annak elszánt ellenségei lettek. 1989. után is csak a reformkommunisták érdemeit hangoztatták, és a forradalmárokról igyekeztek elfeledkezni. Az utóbbi 10 évben megjelent könyvek, monográfiák, visszaemlékezések, olvasókönyvek, riportok, stb. szinte kivétel nélkül ebben a szellemben születtek. Volt rá pénz, szellemi kapacitás és írói véna is, hiszen Vásárhelyi Miklós, Litván György, Hegedűs B. András nagytudású, jól felkészült történészek, tehetséges írók, ügyes politikusok. Ráadásul vannak fiatal segítőik is, mint pl. Dr. Horváth Miklós, aki aki 1990. előtt, mint politikai tiszt, a Honvédség egyik Pártbizottságának volt titkára. A Dr.-i címét egy érettségi dolgozatnak is gyenge tanulmányért kapta, aminek a lényege az volt, hogy mi a szerepe a honvédségi párt és politikai szerveknek a katonák kommunista szellemben való nevelésében. Amikor 1990-ben a Honvédségnél megszüntették a pártszervezeteket, e kádereket különböző helyekre „ejtőernyőzték.” így került Horváth Miklós a Hadtörténeti Intézetbe, és most mint hadtörténész támasztja alá az 56-os Intézet hamis tételeit. Mert minden látszat ellenére a reform és postkommunisták által megírt 1956-os történelem hamis! Mert amit leírnak az mind igaz, de ez az igazságnak csak az egyik fele, tehát féligazság. A féligazság pedig soha nem az igazságnak fele, hanem hazugság! A leírt történetek, az események pontos, kronologikus felsorolása, a statisztikai adatok mind a hitelesség látszatát keltik, de mint Széchenyi István mondta: „ Nincsenek veszedelmesebb dolgok, mint azok a hazugságok, melyek nagyon hasonlítanak az igazsághoz.”Tehát e reforkommunisták 10 éven keresztül hazug módon hamisították meg 1956 történetét. 1999. október 23- án jelent meg egy szerény tanulmány „1956 a forradalom igaz története” cimmel. E tanulmány cáfolhatatlan tényekkel és dokumentumokkal mutatja be a forradalom történetének azt a felét, amit a kommunisták és reformkommunisták elhallgattak. Az ismertetett dokumentumokból KIKNEK FÁJ 1956 IGAZ TÖRTÉNETE? egyértelműen kiderül, hogy a reformkommunisták 1956-ban, kezdetben a forradalom ellenségei, majd kerékkötői, végül árulói lettek. A forradalom igazi hősei azok voltak, akik nem a kommunizmus megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert. Azok a Pesti Srácok és idősebb férfiak, akik 12 éven át érezték a saját bőrükön a kommunista diktatúra minden hazugságát, a kizsákmányolást, a megalázást, a terrort. Ezek soraiból került ki a 2500 hősi halott, a 20.000 sebesült, a 400 kivégzett, a 22.000 bebörtönzött, a 16.000 internált, valamint a megtorlás elől külföldre menekült forradalmárok. Ok voltak a forradalom hősei, és nem az a néhány tucat reform-kommunista, akiket a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során felelőségrevontak. Most ez a néhány tucat reformkommunista kiáltja ki magát a forradalom előkészítőjének, hősének, mártírjának és jogos örökösének. Ezeket leplezi le a most megjelent tanulmányt. Az ő számukra végzetes csapást jelent az igazság napfényrekerülése. Az „1956 igaz története” elevenjére tapintott e szűkkörű, de sok összeköttetéssel és nagy befolyással rendelkező csoportnak. Hiszen meghatározó tagjait ott találjuk az un. „rendszerváltás” egyik vezető pártjában, az SZDSZ -ben. 1990-ben több képviselői mandátumot birtokoltak, embereiket behelyezték a médiákba, a Magyar Tudományos Akadémiába, az egyetemek történeti tanszékeire, még a Köztársasági. Elnököt is a maguk soraiból nevezték ki. Most megrettent e társaság! A történelemhamisításból, a csúsztatásokból, az elhallgatásból, a hazugságokból 10 év alatt felépített mítoszt, egy 5000 példányban megjelent kis tanulmány veszélyezteti. Nosza, tapossunk fejére e kis kígyóknak! Hogyan mernek ezek szembeszegülni a mi hatalmasságunkkal? És beindult a jól bejáratott kommunista, liberális propagandagépezet. Nem a tanulmány ellen, mert annak sziklaszilárd tényei kikezdhetetlenek, hanem a szerkesztő és kiadó személye, valamint a tanulmány néhány szövegkörnyezetéből kiragadott mondata ellen, mely a forradalom előzményei között megemlíti az 1944 és 1956 közötti, kommunizmus elleni küzdelmet, ezen belül az 1944. október 15-i Szálasi vezette nyilas hatalomátvételt, és az azt követő 6 hónapos, bolsevizmus elleni honvédő harcot. E néhány mondatot bírálják, ez ellen tiltakoznak és határolódnak el. Pedig ez a néhány mondat csak rideg tényeknek tárgyilagos felsorolása, csupán különbözik a kommunista, reformkommunista és zsidó történészek által hirdetett tényeket figyelmen kívül hagyó, elfogult, sokszor gyűlölettől vezérelt meghatározásaitól. Most lázas igyekezettel keresik mindazokat, Magyarországon és külföldön, akik hajlandók tiltakozni, nyilatkozni, elhatárolódni a tanulmánytól, ill. annak néhány mondatától. Nem lenne nehéz felsorolni azokat, a tiltakozókat, akik ehhez nevüket adták, de felsorolás helyett legyen elég itt egy, de jellemző figurája a forradalom igaz története elleni tiltakozóknak. Az Egyesült Államokban él Gereben István, akit az emigrációban elég sokan ismernek. 1987-ben, a forradalom 30. évfordulójára megbízást és pénzt kapott az emigráció számottevő 56-os szervezeteinek vezetőitől, hogy egy monográfiát állítson össze erre az alkalomra. Gereben István megbízóit kijátszva, az 56-os megemlékezésbe belecsempészte egy szélsőséges zsidó lap, holocausttal kapcsolatos írását. Ebben az áll, hogy „...a 600.000 magyar zsidó lemészárlásáért nem néhány politikus, a németek vagy a csendőrség felelős, hanem az egész magyar nemzet, minden akkori osztálya és rétege. ...Sajnos tény, hogy közterületen sehol nem áll az országban méltó emlékmű, mely a felnövekvő újabb nemzedékek elé idézné a halálba hurcolt hatszázezer vértanúságát. ...Megindító gesztus lenne, ha a holocaust magyar emlékműve a magyar társadalom áldozatkészségéből jönne létre.” Ez nem más, mint a „Bűnös nemzet” hazug elméletének 1987-es felelevenítése és megerősítése. Mindez egy 1956-ról szóló megemlékezés kapcsán! Nem véletlen hogy akkor az emigráció döntő többsége felháborodottan ítélte el a sunyi cselekedetet. Ez a Gereben István határolódott el 2000. I. 14.-én A forradalom igaz történetétől. Ehhez nem fűzünk kommentárt! Mivel a nyilatkozók, tiltakozók, elhatárolódok száma meglehetősen kevés, nem csodálkoznánk, ha aláírásgyűjtést kezdeményeznének a tanulmány elítélésére. Ez valószínűleg több aláírást eredményezne, főleg azok soraiból, akik nem olvasták az „1956 a forradalom igaz történetét”. Természetesen az aláírásgyűjtést megfelelő propagandával kell előkészíteni. A NÉPSZABADSÁG már többszázezer példányban már támadta az 5000 példányban megjelent tanulmányt. Az Élet és Irodalom már csatlakozott a „bírálókhoz”. Még néhány liberális napilap, a TV és Rádió hiányzik, hogy a tiltakozás teljesörű legyen és az emberek lassan elhiszik azt, arpit néhány reformkommunista akar nekik bemagyarázni. Ezzel a gondolattal fejezzük be [az eszmefuttatást, de abban a reményben, hogy az „1956 a forradalom igaz története” még számos kiadást él meg, az emberek és főleg a fiatalok milliói ismerik meg a forradalom máig elhallgatott részleteit és lelepleződik 43 év történelemhamisítása. El kell érni, hogy 1956 - ami világtörténelmet írt, - és a forradalom sok valódi hőse elfoglalhassa méltó helyét a történelem fényes lapjain és főleg az ikolai tankönyvekben! H. Sz. M. történészcsoportja Kommentár nélkül Mindenekelőtt egy összehasonlító számadattal ismerkedjünk meg. Az 55 milliós Olaszország állami TV jét 1200 ember üzemelteti, ezzel szemben az MTV közel 3000 embert foglalkoztat, ahol egyes vezetők havi fizetése megközelíti, sőt meghaladja a millió forintot. Az Orbán kormány dicséretesen hozzálátott ennek a vízfejnek a lecsapolásához, de a leváltott exkommunista és liberális vezetőknek kifizetett végkielégítések kiváltották minden becsületes ember felháborodását. Az egyetemet végzett orvos, mérnök, tanár jobb esetben 50.000 Ft. fizetést kap. Egy 56- os forradalmár 15 év letöltött börtönbüntetésért nem egész 2 millió kárpótlásijegyet kapott, ami legfeljebb 700.000 Ft-ot ért. Ezzel szemben a leváltott TV vezetők a következő végkielégítéseket kapták: Farkas Zoltán igazgató Rudi Zoltán kiemelt szerk. Raveczkiné Tompa Judit ig. h. Horváth Z, Gergely szeré, vez. Róna György ig. h. Gombár János főszerkesztő Herczán Miklós igazgató Kosa Somogyi György főszerk. Norczen Győző főosztályvezető Zámbó Sándor főosztályvezető h. Papp Imre főosztályvezető Szilágyi Jenő főosztályvezető 32 millió 463 ezer 849 Ft 20 millió 209 ezer o91 Ft 15 millió 918 ezer 178 Ft 12 millió 635 ezer 391 Ft 12 millió 602 ezer 99o Ft 12 millió 530 ezer 985 Ft 11 millió 918 ezer 192 Ft 11 millió 416 ezer 154 Ft 11 millió 205 ezer 902 Ft 10 millió 819 ezer 397 Ft 10 millió 624 ezer 989 Ft 10 millió 139 ezer 405 Ft Pályakezdő fiatalok, munkások és munkanélküliek, nyugdíjasok gondolkozzatok és keressétek a tiltakozás módját az ilyen égbekiáltó igazságtalanság ellen, ha máskép nem, Orbán Viktor Miniszerelnökhöz írt levélben! Igazságkereső A jeruzsálemi Jed Vasemben felállított emlékmű héber és angol felirata arról tájékoztat, hogy a holocaust idején a magyarországi és az akkor Magyarországhoz tartozó észak-erdélyi zsidó áldozatok száma 334 ezer volt...
