Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-03-01 / 3. szám
tessék választani! Médiaterror vagy zsidócenzúra ? 2000. március-április JÍITtVAKÖfcT 11. oldal Az elmúlt év október 23- án jelent meg egy tanulmány Magyarországon, „1956 a forradalom igaz története” címmel. (A szerző, Szalay Róbert történelemtanár, jelenleg Magyarországon élő volt 56-os forradalmár. A kiadó, V. Bánkuty Géza üzletember, jelenleg az USA-ban élő egykori forradalmár.) A tanulmány, már terjedelménél fogva sem vállalkozhatott a forradalom teljes történetének ismertetésére és mint a szerző előszavában írta, főleg annak közlésére törekedett, amit a Kádár-rendszer éveiben meghamisítva igyekeztek bemutatni, ill. amit az utóbbi 10 évben a reform kommunista és a velük egy húron pendülő történészek elhallgattak. A tanulmány azt bizonyítja be, hogy az un. reform kommunisták, minden híresztelés, erőltetett félremagyarázás és hazudozás ellenére, (Azért írtam hazudozást, mert aki az igazságnak csak az egyik felét közli, az féligazságot közöl, a féligazság pedig nem az igaságnak a fele, hanem hazugság!) a forradalomnak nem előkészítői, hősei és mártírjai voltak, - ahogy írásaikban állítják, - hanem kerékkötői, szabotálói és végső soron árulói! Itt kell megjegyezni, hogy 1956 reform kommunistái, Nagy Imre és környezete jelentős mértékben zsidókból állt, akiket a forradalom leverése után Kádárék felelősségre vontak és a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése, marakodása kapcsán elítéltek. E volt zsidó kommunisták 1989, az un. rendszerváltás során jelentős pozíciókat szereztek maguknak. Befurakodtak a Tudományos Akadémiára, az egyetemek történelmi tanszékeire, az írott és elektronikus médiák vezetésébe, és az 56-os Intézet eszmei irányításával megkezdték 1956 kisajátítását, a forradalom történetének meghamisítását. Az elmúlt tíz évben nagyon kevesen merték nyíltan felvenni a küzdelmet a Soros-alapítvány és a Horn-kormány által támogatott és sok százmillió forinttal finanszírozott 56-os Intézettel szemben. Ezt tette meg a fenti tanulmány, mely alapjaiban rendítette meg az elmúlt tíz évben, gondosan és ravaszul felépített „történelmi kártyavárat”, mert rámutat az igazságnak eddig elhallgatott másik felére, amiből kiderül, hogy kik voltak és mit tettek 1956 reformkommunistái, és hogy kik és mit tesznek a mai egykori reform kommunisták? A forradalom történetének meghamisítása azzal az állítással kezdődik, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem Sztálin halála után kezdődött, ami hazánkban Nagy Imre fellépésével indult meg. Az igazság ezzel szemben az, hogy a kommunizmus elleni küzdelem sokkal előbb kezdődött! Ennek történelmi gyökerei 1919-1920-ra vezethetők vissza. Amikor pedig 1944. szeptemberében a Szovjet Hadsereg elérte Magyarország határát és felrémlett a veszélye egy újabb „kommunizmus” eljöveÁLHŐSŐK! Ti, kik ünnepeltek „szabadságharcotok” szent nevében melleteket verve, szégyenérzet nélkül -most büszkén sütkéreztek a „harcolók” fényében! De azok, kik elvesztek vérezve, messzi utcák kövein, ma öklüket rázzák, hogy meggyalázzátok őket - futva és mászva a haldoklók tetemin! (Kovácsy József versrészlete) telének, akkor az egész nemzet, szinte egy emberként sorakozott fel az ország megvédésére. Amikor Horthy október 15-én feltétel nélkül le akarta tenni a fegyvert, jóformán senki nem állt mellé. Ekkor a hungaristák, Szálasi Ferenc vezetésével átvették a hatalmat és még fél évig folytatták az elkeseredett honvédő harcot. Ennek értékelése külön tanulmányt érdemelne, de az biztos, hogy ennek a fél éves küzdelemnek összehasonlíthatatlanul több volt a pozitív vonatkozása, mint a negatív. A minden háborúval együtt járó pusztulást, szenvedést, veszteségeket nem szabad a hungaristák nyakába varrni! Hiszen a II. Világháború során, minden fronton, minden visszavonuló hadsereg hasonlóan cselekedett. A katonaszökevényeket, dezertőröket, kémeket, szabotálókat mindkét oldalon rögtönítélő bíróság ítélte el. Főleg a zsidóságnak nincs erkölcsi alapja „vészkorszakot” kiáltani, hiszen a magyarországi zsidóság 80%-át még a Horthy időkben deportálták és a megmaradt 20% - a budapesti zsidóság - megmaradását Szálasi Ferenc-nek köszönheti, aki nem engedte, hogy a Gestapo és az SS felszámolja a gettót. A zsidóság vesztesége 1944. október 15. és 1945. április 4. között arányaiban sokkal kisebb volt - még a Duna parton kivégzett zsidókat is beszámítva - mint a magyarság vesztesége. Kapcsolódjunk itt a szóban forgó tanulmányhoz! A szerző a forradalom előzményeit tárgyaló első fejezetben foglalkozik az 1944 és 1956 közötti évek kommunizmus elleni küzdelmeivel. Ez a fejezet 370 sorból áll. (Az egész tanulmány 3700 sorból.) Ebből mindössze 7 sor említi Szálasi Ferenc vezette hatalomátvételt. Itt a szerző elkövett egy a zsidók által megbocsáthatatlan állítást, ugyanis leírta, hogy Szálasi törvényesen lett Magyaror-szág Miniszterelnöke. Ekkor mozdult meg a magyarországi zsidó média. A „médiaterror” minden ismert eszközét felvonultatták a szerző és kiadó ellen, abban a reményben, hogy ezzel a tanulmány is veszít hiteléből. Mindenekelőtt fasisztának és szélsőjobboldalinak lettek kikiáltva. De nem csak ők ketten, hanem mindenki, aki közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állt velük. A kozmopolita, (zsidó) klikk „mérvadó lapja a Kacsa” már addig merészkedett, hogy a szélsőjobb táborába, a hungaristák közé sorolt 21 nemzeti elkötelezettségű politikust, Orbán Viktortól, Csurka Istvánon és Lányi Zsolton át az 56-os Rácz Sándorig és Pongrátz Gergelyig. („Kacsa 2000 febr. 10. szám 10. oldal.) A támadás (a 7 sor ellen) nemzetközi méreteket öltött, mert ahol találtak olyan zsidó közéleti személyt, aki hajlandó volt tiltakozni, azt megkeresték és nyilatkozataikat azonnal világgá röpítették. E tiltakozó, megfélemlítő, - helyenként gusztustalan, 40-5o év előtti, magánéletben való vájkálódást sem nélkülöző - kampánynak hatására a szerző és kiadó úgy döntöttek, hogy a második kiadásból kihagyják Szálasi Ferenc nevét, ezzel megszüntetve a támadási felületet a tanulmány ellen, így a figyelem a lényegre terelődhet, az 1956-os forradalom reform kommunisták általi elárulására. A második kiadás tehát megcsonkítva jelent meg! Ez nem más, mint a burkolt zsidó cenzúra, ami a médiaterrorral jellemezhető legjobban! Mi, a szabad világban élő demokraták és republikánusok mélységesen elítéljük a demokrácia legelemibb szabályainak, a szólás és sajtószabadságnak eme lábbal tiprását. Arról nem is beszélve, hogy amit a szerző leírt Szálasiról, az történelmi tény, csupán különbözik attól a „történelmi értékeléstől” amit a kommunista és zsidó történészek 55 éve próbálnak az emberek gondolkodásába beleerőszakolni, azt, hogy „1944. október 15-én a nyilas csőcselék erőszakkal, törvénytelenül vette át a hatalmat, a zsidókat a Dunába lőtték, és a németekkel együtt kifosztották és romba döntötték az országot.” Aki csak ennyit tudott a korszakról, az is elég volt, még az egyetemen is a jeles vizsgához. Aki mást mert mondani, - akár napjainkban is - az fasiszta, a jobbik esetben szélsőjobboldali jelzőt kapta. Most nézzük meg, mit ír a tanulmány? Mi az, amit a Világ zsidósága nem tud elfogadni? Ami a tanulmány második kiadásából kimaradt? „Ekkor (1944. okt. 15-én) Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat, és állt élére a bolsevizmus elleni nemzetvédő harcnak, ami egyben Európa védelmét, az Európai kultúra védelmét is jelentette az ázsiai barbársággal szemben. Itt kell megjegyezni, hogy Szálasi teljesen törvényesen lett Magyarország Nemzetvezetője, hiszen a Lemondó Horthy nevezte ki őt, amit a Parlament is jóváhagyott és amit Szálasi a Szentkoronára tett esküvel szentesített.” Ez a pár sor, amit a zsidóság egy része nem tud megemészteni. Pedig a tények egyértelműen bizonyítják, hogy Szálasi Ferenc - minden kommunista és zsidó rágalom ellenére - törvényesen lett Magyarország Miniszterelnöke! - Szemben Kádár Jánossal, amiről a reform kommunistáknak alig van véleménye. - Ezt az alábbiak bizonyítják: 1. Horthy - igaz, német nyomásra, - de lemondott, Nagy Imre soha nem mondott le, tehát Kádár „még papíron is” törvénytelenül lett hatalomba emelve. 1944-ben az itt lévő német csapatoknak nem kellett beavatkozni döntő módon az eseményekbe, 1956-ban a szovjetek valóságos háborúban, a főváros főútjait rommá lőve, a honvédséget lefegyverezve, az ellenálló egységeket megsemmisítve szállították bábjukat a Parlamentbe. 2. A Felsőház és a Parlament döntő többsége elfogadta Horthy lemondását és Szálasi ideiglenes államfővé emelését. (1944 XI. tc.3.) Olyan közéleti személyi-ségek tettek hitet a XI. te. mellett, mint Serédy hercegprímás, Imrédy és Bárdosi volt miniszterelnökök, József királyi herceg, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke, báró Perényi és Tasnádi-Nagy házelnökök, az ország legmagasabb rangú bírái, Dr. Szemák Jenő a Magyar Királyi Kúra Elnöke, stb. 4. A Hadsereg tisztikarának szinte loo%-a a harc további folytatása mellett döntött és esküt tett Szálasira. 5. Nem csak a Hadsereg, de szinte az egész nemzet a további ellenállást választotta, elfogadva az előállt helyzetet. - Ezzel szemben 1956-ban az . egész ország hetekig tartó sztrájkkal tiltakozott az idegen megszállás és a Kádár féle bábkormány ellen. -6. Szálasi esküt tett a Szentkoronára, ami akkor a Magyar Állam 1000 éves létét reprezentálta. Úgy gondoldm ezek a tények elég bizonyságot nyújtanak ahhoz, hogy Szálasi Ferenc kinevezését pártatlan történészek törvényesnek értékeljék. A leírtakból egyértelműen kitűnik, hogy ma Magyarországon a zsidók által irányított média olyan meghatározó tényező, amely a demokrácia alapvető szabályait figyelmen kívül hagyva, a közvéleményt manipulálva, még most is rá tudja erőszakolni akaratát az igazságért küzdő otthoni nemzeti erőkre. Ez a médiahatalom előrevetíti sötét árnyékát a következő választásokra, mert, ha ezt nem sikerül megtömi, akkor e tanulmányhoz hasonlóan az egész nemzeti vonal ellen indítanak lejárató, rágalmazó kampányt, aminek kimenetele kiszámíthatatlan. Ezért minden becsületes nemzeti erőnek össze kell fogni, még akkor is, ha a kommunista és zsidó média szélsőjobboldalinak, sőt, - tehetetlen dühükben - fasisztának is bélyegzik a legkövetkezetesebb, legöntudatosabb embereket. Lehet, hogy ezek fellépése nem politikus, nem diplomatikus, egyesek szemében nem szalonképes, de becsületességükhöz nem fér kétség! Ezeket kirekeszteni a nemzeti erők soraiból nem csak hiba, de bűn is! Lebegjen a mai kormány politikusai előtt az 1994-es választások szomorú példája, amikor a nemzeti erők széthúzása az ország nyakára hozta a kommunisták és zsidók négy éves uralmát, amit jobb lett volna elkerülni, de nehéz elfelejteni. Várpalotai Vilmos AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT A forradalom igaz története 56-OS MAGYAROK VILÁGTANÁCSA 1999
