Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
2. oldal «IttVAKÖfcf 2000. január-február tikus megállapítani külföldön elárverezhetők. A magyar vagyontárgyak az MKB tulajdonába kerülve 1.807.000 dollár értékben keltek el Az amerikai hadsereg a háború végén a Weiss Manfréd család 1.856.000 dollár értékű eltulajdonított műkincseit megmentette és az Osztrák Nemzeti Bankban letétbe helyezte S3.3001Sa és S3.3002Sa megjelöléssel. Ezeket az értékeket 1947. március 10- én az amerikai hadsereg a svájci határra vitte és átadta a Jewish Agency for Palestine szervezetnek átvételi levél ellenében. Kenneth Alford a Blikk-nek adott nyilatkozata szerint 600 milliárd forint kár érte Magyarországot amikor az amerikai hadsereg tagjai ellopták az aranyvonat kincseit. Alapos és körültekintő további tanulmányozást vesz igénybe az adathalmaz kiértékelése és sok tisztázatlan kérdés megvilágítása. Nagy feladat vár a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériumára ebben a munkában. Magyarország jogosult a kártérítésre és Amerikának erkölcsi kötelessége ezt megtenni. AZ ARANYVONAT SORSA IDŐRENDI SORRENDBEN 1944. december 15. Az 52 vagonból álló Werfen néven közismert szerelvény elhagyja Budapestet magyar katonák őrizetében. A vagonok megjelölése: Dresden 101307, Germany 1533, MÁV Hungary G 127260, France 207557. A szerelvény megbízottja Dr. Toldi Árpád Magyarország pézügyminisztere. A szerelvény tartalma: 20 vagon arany és ezüstrudak 100 láda aranypénz 1 vagon gyémánt 60 szekrény ékszer Sok láda meisseni és drezdai kerámia és kínai elefántcsont szobor T women mmAiis oflOtstc xunsntRiuMA_________________________ MINISZTER Iktatószám: 4.1/232/1999. Pallaj László frakcióvezetó-helyettes úrnak Budapest. 1358 Széchenyi rkp. 19. Tisztelt Frakcióvezetó-helyettes Úr! Köszönettel megkaptam október 21-én kelt levelét, melyben felajánlja a kulturális tárcának az un. Alanyvonatul kapcsolatos amerikai dokumentumok másolatát Valójában az Amerikai Egyesült Államokban megalakult elnöki tanácsadó bizottság fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy adjunk tájékoztatást a fenti vonaton szállított magyarországi eredetű képzőművészeti alkotások sorsáról, melyet a sajtó élénk érdeklődése kísért. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma- már egy évtizede foglalkozik-* második világháború alatt elhurcolt kulturális javak felkutatásával, de nagyrészt a volt Szovjetunióba került műtárgyak vonatkozásában. Egyre több körülmény kényszerít minket arra, hogy a kutatást felgyorsítsuk más irányokba is. Ezért ügy gondolom, hogy felbecsülhetetlen értékű segítséget kapunk Frakcióvezetó-helyettes Úr közbenjárásával a Magyar Nemzeti Világ Tanácsot képviselő Geönczeöl Gyula úrtól, aki nemcsak hazahozta és rendelkezésünkre bocsátja a hosszú évek fáradtságos munkájával összegyűjtött dokumentáció másolatát, de ezen túl amerikai szakemberek és politikusok segítségét is felajánlotta számunkra. Nagy örömmel fogadom el a dokumentációt, melyet szakértőink fel fognak dolgozni, illetve ki fognak egészíteni a magyar levéltárakban is felkutatandó idevonatkozó dokumentumokkal. Nagyon fontos ugyanis, hogy végre tiszta képet kapjunk a második világháború vagyontárgyakat, köztük a tárcánk hatáskörébe tartozó kulturális javakat érintő máig ható történéseiről. Végezetül megköszönöm az igen értékes dokumentációt és a felajánlott segítséget, és amennyiben Frakcióvezető-helyettes Úr is egyetért, az adományról tájékoztatnánk a sajtót. Budapest, 1999. november „ |q, Tiszteletiek '■ kvr—^ /Hámori József 5000 perzsaszőnyeg 300 ezüstkészlet 1181 festmény 5 láda ritka bélyeg 28 láda drágaprém Személyes bőröndök, tele pénzzel, aranyporral, órák, gyűrűk, ritka könyvek, hangszerek stb. 1945. április 21. A vonat Ausztriába érkezik. 1945. augusztus 29. Az Aranyvonat az Amerikai hadsereg birtokába kerül Land Salzburgban és tartalmát átszállítják a katonakormány Maxglani raktárába. A szerelvény a szivárvány hadosztályként ismert 42-es amerikai gyalogezred kezére jutott, melynek Harry John Collins vezérőrnagy a parancsnoka. Ennek az egységnek olyan hímeve volt, hogy „egy ember harcol, kettő rabol, és három szivárványt fest.” Másnap Collins csapata elvitt 25 perzsaszőnyeget, 8 híres festményt, 60 huzatot, 30 terítéket, 40 Rosenthal porcelánkészletet, 45 ezüstkészletet és 90 boros és pálinkáspoharat. Ez a lépés megnyitotta az áradat kapuját. 1946. november 16. Mc Kenzie kapitány parancsára felbontják a csomagokat és típus és érték szerint raktározzák. Ezzel a folyamattal a tulajdonjog megállapítása megnehezül vagy lehetetlenné válik. 1947. május 19. A Menekültek Kormányközi Bizottsága (Inter Governmental Committee on Refugees, IGCR) értékbecslést tart a szerelvény tartalmáról. 1947. áprilistól-szeptemberig Az U.S. Army Corps of Engineers, az amerikai hadsereg mérnöki hadteste felnyitja a csomagokat, leltározza tartalmát és ezzel a tulajdonjog megállapítását végleg meghiúsítja. Ugyanakkor a Rákoskeresztúri temető legtávolabbi szögletében, valósággal a temetőárokban, négy Miniszterelnök, Tíz Miniszter és többszáz, ha nem ezer nemzeti hős nyugszik, máig jeltelen gödörbe elkaparva, lényegében temetetlenül. Egy újabb vértelen forradalomnak, egy alapvető politikai változásnak kellett bekövetkezni, hogy új „Antigonék” felemelhessék szavukat a temetetlen „Polineikesekért.” 1989-9o után történtek az első változások a halottak valóságos eltemetésére. Először az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek temetése ill., sírjaiknak megjelölése történt meg. Ekkor névleg már nem, de a valóságban még a régi kommunista garnitúra irányította az eseményeket. így történhetett meg, hogy 1956. öt kommunista mártírját, hatalmas pompával, százezres tömegdemonstrációval temették a Hősök terén és a 300-as parcellában, amit külön, a kommunista mártírok részére alakítottak ki. A 301-es parcellában, a forradalom valódi hőseinek és mártírjainak sírjai, csak egyszerű kis műkőtáblákkal lettek megjelölve. Az 1945 és 56 közötti hősök és mártírok újratemetéséről; ill., sírjaik megjelöléséről ekkor még szó sem eshetett. 1992-ben egy öreg hungarista, Bosnyák Imre kezdeményezésére megalakították a „Mártírok Igazságtevő Bizottságát” és hozzákezdtek a véletlenül felfedezett, gyommal, gazzal benőtt 298-as parcella feltárásához. Mikor ezt az SZDSZ-es Főpolgármester Demszky Gábor megtudta, elkeseredett harcot indított a munkálatok leállításáért. Keményhangú, sokszor fenyegető levelekkel bombázta a temető Igazgatóját, hogy akadályozza meg az „engedély nélküli munkát.” Ez az igyekezet kudarcot vallott és a parcella felavatása impozáns körülmények között megtörtént. Az Állami Operaház Énekkara, és a Központi Tűzoltózenekar közreműködésével, ökonomikus gyászszertartás keretében született meg a „Nemzeti Pantheon.” Demszki Gábor nem tudott belenyugodni a vereségbe és amikor néhány hónap múlva egy székelykapuval szándékoztak összekapcsolni a 301-es és a 298-as parcellát, valóságos kommunista, liberális „hadműveletre” került sor. A központi Rendőri Ezred körbevette és megszállta a temetőt. Senkit nem engedtek be és a székelykaput „őrző” két önkéntes nemzetőrt; kommandósok rohanták meg és megbilincselve hurcolták el a kaputól. Ekkorra odaértek a kirendelt munkások és egy daruskocsi, a székelykaput kiemelte a helyéről és néhány száz méterrel távolabb - semleges területen - állították le. A 9o-es évek első felében így folyt a kulisszák mögött a félelemkeltésnek, a gyávaságnak; a hazugságnak sunyi háborúja, ahol a hatalomnak a régi és részben új urai rettegve féltek attól hogy a 298-as parcella halottait el kelljen temetni. Bosnyák Imre halála után a Politikai Elitéltek Közössége / PEK/ tagjai, akik az 1945. és 1956. között elitéltek, ill. kivégzettek érdekeit képviselik Fehérvári István vezetésével, vették kezükbe a 298-as parcella sorsát. A kommunisták és liberálisok fogcsikorgatása ellenére, Állami Kegyhely lett a parcella, ahol évek óta rendszeresen koszorúznak állami vezetők és neves politikusok. Igaz, a márványtáblára felvésett nevek még hiányosak. A reformkommunisták összeköttetéseik révén még elérték, hogy azokra csak a „szalonképes” ellenállók nevei kerülhessenek fel. Azonban újabb és újabb „Antigonék” tűntek fel és lassan elkezdődött az 1944-45 ös un. Háborús bűnösök „eltemetése” is. Előbb a katonák kerültek sorra, az egyszerű tisztek, pilóták. Idővel Stomm Marcellt, a 2. Magyar Hadsereg 3. Hadtestének háborús bűnös parancsnokát rehabilitálták. Később sor került a kivégzett Jányi Gusztávnak, a 2. (Doni) hadsereg parancsnokának eltemetésére. Napjainkban merte csak egy Fővárosi közgyűlési képviselő felvetni a kivégzett Bárdossy László miniszterelnök perújrafelvételének kérdését. Azonban Bárdossy László jeltelen sírja mellett, még három Miniszterelnök és tíz miniszter van a sokszáz jeltelen sír között. Bárdosi László miniszterelnök holtan fekszik a véres homokzsákok előtt. Vajon lesz e olyan bátor politikus, aki javasolja az összes un, „háborús bűnös, népbírósági per” újrafelvételét? Mert minden józanul gondolkozó, igazságszerető ember előtt világosan kell, hogy álljon, hogy az 1945 utáni politikai és háborús bűnös perek halálos ítéletei lényegében véve gyilkosságok voltak! A Szovjetunióból hazatérő kommunisták és a Németországból hazaszivárgó deportáltak bosszúhadjárata mindenki ellen, aki Németország szövetségeseként harcolt a II. Világháborúban. E perek sem jogilag, sem emberileg nem állják meg a helyüket, ezért törvénytelenek és igazságtalanok! Mert a halottakat el kell temetni, még akkor is, ha Imrédi Bélának, Szálasi Ferencnek vagy Beregffy Károlynak hívják azokat, nem beszélve a többi százakról, akik mind a kommunizmus elleni küzdelem hősei és mártírjai voltak. Felhívom a Történelmi Igazságtétel bajnokait, ha egyformán elítélik a fasizmust és a kommunizmust, egyformán népellenes és bűnös rendszernek bélyegzik mindkettőt, akkor e rendszerek halottait is egyforma mértékben kell elítélni! Azonban mindenképen el kell temetni! Mert, ha nem „Keonokká” válnak és a „temetetlen halottak” a Keonok rendszerének és azok képviselőinek erkölcsi pusztulását fogja eredményezni! És, ha a nemzet és tömeggyilkos Kádár Jánosnak vörösmárvány síremléke lehet a Kerepesi temető díszhelyén, akkor az eddig névtelenül elásottak is kaphassanak egy-egy névvel megjelölt kopjafát a távoli 298-as parcellában. Ezt követeli meg az emberi tisztesség és a történelmi igazság! Szalay Róbert történelemtanár
