Szittyakürt, 2000 (39. évfolyam, 1-6. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
A KARPATOKTUL LE AZ AL-DUNAIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXIX. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM - 2000. JANUÁR-FEBRUÁR Ára: 2,25 US dollár AZ ARANYVONAT TÖRTÉNETE CLEVELANDTÓL-BUDAPESTIG A HALOTTAKAT EL KELL TEMETNI, még akkor is, ha azok háborúban legyőzött ellenfelek! Hungária Szabadságharcos Mozgalom (HSZM) történész csoportja az elmúlt évtizedben fáradthatatlan munkával felderítette és megszerezte Kenneth Alford Amerikai kutatótól az aranyvonat történetének dokumentációs anyagát, melyet a mai napig őrizetben tart. Már 1995-ben a Szittyakürt július-augusztusi összevont számában erről hírt adtunk „Kongresszusi kivizsgálást kérünk” cím alatt azzal a szándékkal, hogy ezt a lezáratlan ügyet felül kell vizsgálni és állami szinten képviselni. Miután mozgalmunk az USÁ-ban székelő Magyar Nemzeti Világ Tanács (MNVT) tagja, melyhez több mint 80 Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) számos Csendőr és más szervezet tartozik, felkértük ennek elnökét Dr. Dömötör Tibor püspököt, hogy nevezzük ki Geönczeöl Gyula történész szakértőt a Világtanács Budapesti képviseletére és bízzuk meg az arany vonat USA-beli levéltáranyagának átadásával. 1999. július 23- án Geönczeöl Gyula megbízólevelet kapott a MNVT-tól erre a feladatra, aminek azóta eleget is tett. 1999. november 20-án és 27-én a Napi Magyarországban erről két cikk jelent meg „Az Aranyvonat fekete krónikája” és „Az Aranyvonat kincse a Magyar Nemzeté” címeken Rozgics Mária riportjában. A cikkekben vázolta az aranyvonat történetét és ismertette, hogy Geönczeöl Gyula MNVT budapesti megbízottja Pallag László kisgazda frakcióvezető-helyettes közvetítésével a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériumának átadta a dokumentációs anyag másolatát. A kutatás további elősegítése érdekében 1999. december 14-én Patrubány Miklós a Magyarok Világ Szövetségének (MVSZ) elnökhelyettese meghívta Kenneth Alford Richmond Virginiai pénzügykutatót Budapestre, hogy tartson előadást a Magyar Aranyvonat igaz történetéről. Az előadás időpontja 1999. december 17- re volt meghirdetve a MVSZ Benczúr utca 15. alatti székházába. Csőri Sándor író a MVSZ elnöke, Aczél György egykori kebelbarátja megakadályozta az előadás megtartását az MVSZ székházában és így december 18- án a Magyarok Házának Semmelweis utca 1-3 alatti színháztermében került megrendezésre. Az előadás nagy sikerrel zajlott le és a sajtókonferenciákat nagy érdeklődés kísérte. Kenneth Alford ezt Patrubány Miklóshoz és Geönczeöl Gyulához intézett levelében köszönettel nyugtázta. Kenneth Alford megítélése szerint az 52 vagonból álló Aranyvonat rakományának értéke 1945-ös becslések szerint 206 millió USA dollár aminek mai értéke 2 milliárd 60 millió dollár. A második világháborút követően 60 láda vallási ereklyéket tartalmazó értékeket visszaszolgáltattak a nyugati zsidó hitközségeknek és a Magyar Nemzeti Bank monetáris aranykészletét az Amerikai Egyesült Államok visszaszolgáltatta Magyarországnak amiből a Rákosi rendszer mellveregetve megvalósította a Forintot. A művészeti tárgyak egy részét a hatvanas évek elejéig egy Bécs melletti monostorban tárolták egyebek, között 1181 felbecsülhetetlen értékű festményt. Ebben az időben Ausztria átadta ezeket a Magyar Államnak, amit a Kommunisták a Bizományi Áruház Vállalat rendelkezésére bocsájtottak értékesítés céljából. A kormány nem közölte a lakossággal ezt és az eredeti tulajdonosok sem kapták vissza értékeiket. Hogy ezek a tárgyak mennyiért keltek el és kiknek volt joguk felvásárolni, azt adatok hiányában az olvasók fantáziájára bízzuk. 1945. decemberében a Párizsban megtartott kárpótlási konferencia 8. paragrafusa a náci üldözés hontalan áldozatainak kártérítésére szánt vagyontárgyak ügyében az Egyesült Államokat, Angliát, Franciaországot, Csehszlovákiát és Jugoszláviát bízta Tudták ezt már az Ó-korban is, amikor Sophokles, a Krisztus előtti 5. században megírta az Antigonét, ahol Kreon, a kegyetlen, önfejű király nem engedi eltemetni, a harc közben elesett ellenfelét, Polineikest, (Antigone fivérét) Antigone azonban dacolva a halálbüntetéssel, eltemeti testvérét. Igaz, ez újabb halálokhoz, tragédiákhoz vezet, de végül Kreon hatalma is összeomlik, a temetetlen halottak bomló tetemeiből áradó fertőzés okán fizikailag, és a halottak eszmei nagyságától erkölcsileg. 1945^46 ban a középiskolában, a diákok által tisztelt és szeretett, - a Kolzsvári Tanítóképző Igazgatójaként, az újabb román megszállás elől Budapestre menekült - Magyary Károly Igazgató Úr előadásain ismerkedtünk Sophokles drámáival. Ekkor ragadott meg Antigoné története. Mint az akkori politikai és katonai kérdések után érdeklődő, nyiladozó tudatú ifjú, értetlenül álltam az akkori un. „háborús bűnösök” pereivel szemben, melyek ezekben az években folytak a népbíróságok előtt. Különösen az volt számomra érthetetlen, hogy a kivégzettek holttestét miért nem engedték tisztességesen eltemetni? Még a legközelebbi családtagok sem tudhatták meg, hogy kivégzett fiuk, férjük, apjuk, testvérük hova lett temetve. Úgy éreztem akkor, hogy ez Sophokles Kreonjánák kegyetlensége, mivel egy halott csak akkor van eltemetve, ha ismerik sírját, ahol a rokonok, barátok, tisztelők, időnként megemlékeznek az elhunytról. Az 1945. és 1989. közötti évek azonban, részben a magam, de főleg a nemzet számára oly sok zavaros, váratlan, gyorsan pergő és főleg tragikus eseményt produkáltak, hogy a görög drámaírókról szinte teljesen megfeledkeztem. Ezekben az években az általános iskolától az egyetemekig, az alapfokú szemináriumtól a pártfőiskoláig, Marx, Engels, Lenin, Sztálin és legjobb magyar tanítványuk, Rákosi Mátyás műveit kellett biflázni. A hazugságokat! Hogy a Szovjetuniónál „Nincs a Földön gazdagabb szebb ország, ahol minden ember érzi hogy szabad”, Hogy éveken belül gazdaságilag is utolérik, sőt le is hagyják az Egyesült Államokat. A békeharcban legyőzik a kapitalizmust és ebben a harcban Rákosi Mátyás vezette Magyarország nem rés, hanem erős bástya. 1956. után pedig a „Kétfrontos harc” hazug meséjével szédítették az embereket. És míg ezeket a sületlenségeket magoltatták százezrekkel és milliókkal, lassan megtelt a 298 as és a 301 es parcella, ahol az 1944—45-ös honvédő háború hősei, az 1945. és 56. közötti ellenállás mártírjai és az 1956-os forradalom harcosai lettek ezerszám, ismeretlenül, jeltelen gödörbe elkaparva. A halottakat el kell temetni! Tudták ezt a kommunisták is, de ezt csak a maguk halottaira tartották kötelezőnek. A kommunista uralom évtizedeiben ezrével születtek mondvacsinált kommunista hősök, és a fasizmussal szembeni ellenállók. A Kerepesi úti Nemzeti Sírkertet valóságos Kommunista magántemetővé változtatták. Oda csak kommunista funkcionárusokat lehetett temetni. Még ma is, az un. rendszerváltás után tíz évvel, mindenki meggyőződhet, hogy tele van a temető a fekete márvány „egyensírkövekkel” melyeken ott virít a betiltott jelkép a vörös csillag. Kihívóan terpeszkedik a hatalmas Munkásmozgalmi Pantheon, homlokzatán a hazug felirattal: „A kommunizmusért, a népért éltek.” E két emelet mélységű, többezer urnahelyet tartalmazó építményt még egy egyszerűbb Egyiptomi Fáraó is megirigyelhetné. A kommunisták úgy képzelték, uralmuk örökké tart. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom tagjai örömmel üdvözölték a Szent Korona átszállítását, a Nemzeti Múzeumból igazi, méltó helyére az Országházba. Remélni szeretnénk, hogy ez csak az első lépés ahhoz, hogy a Szent Korona, a hozzáfűződő tannak megfelelően minden Kárpát-medencében élő magyar képviselője legyen! Cikk a 3. oldalon. meg azzal, hogy a Menekültek Kormányközi Bizottságával (MKB) egyetértésben a humanitárius célok megvalósításának tervét dolgozza ki. Az US Külügyminisztérium utasítása szerint azok a vagyontárgyak melyek személyi tulajdonosát nem volt prak-A temető egyik legszebb helyén, egy nagy üres parcella közepén helyezkedik el, XX. szd-i történelmünk legsötétebb alakjának, az 1956-os forradalom árulójának, százak gyilkosának, tízezrek bebörtönzőjének, százezrek elüldözőjének, és minden nemzeti gondolat esküdt ellenségének, Kádár Jánosnak hivalkodó, vörös márvány síremléke, ahol évről-évre kommunisták ezrei gyűlnek össze és vörös zászlókat lengetve, eszelősen éneklik az Intemacionálét és szobrot követelnek a nemzetáruló tömeggyilkosnak.
