Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-08-01 / 7-8. szám
1999. augusztus «IttVAKÖftt 3. oldal HUNGARIAN GRAFFITI „...manapság zsidóellenes módon érezhet még a keresztény is anélkül, hogy belátná: önmaga a legvégső zsidó fejlemény.” (Nietzsche: Az Antikrisztus) NYÍLT LEVÉL A SZOMBATHELYI SÍRRABLÓKHOZ Kedves Fiaim! Ez a Nietzsche idézet jutott eszembe, amikor hallottam a hírt eltévelyedett tettetekről, és egy kérdés: magyar emberek vagytok-e egyáltalán? Munkahipotézisként fel kell tételeznem, hogy igen, különben nem ilyen hangot ütnék meg veletek szemben - sőt, nem is írnám ezt a levelet, mert az ellenséggel nem szoktam polemizálai.Neveteket nem tudom, mert a sajtó nem közölte, így ezt a levélformát kellett válasszam, jól lehet tudom, soraim talán el sem jutnak hozzátok. De eljutnak azokhoz, akik talán hasonló tettekkel kívánják levezetni felháborodásukat, és akkor mégsem írtam hiába. Ha tehát magyar embereknek valljátok magatokat akkor feltenném a kérdést: miért cselekedtek a zsidók erkölcse szerint? Vagy nem tudnátok, hogy mit parancsol Mózes a zsidóknak a törvényeiben (Deutoronomium), vagy mit parancsolnak a rabbik Thórán végrehajtási utasításában, a Talmudban a mi sírjaink, szent helyeink meggyalázásáról, házaink elpusztításáról? Nem idézem, nézzetek utána! De nemcsak erkölcsileg védhetetlen, amit csináltatok, hanem logikátlan is. Azt képzelitek, hogy valami hőstettet hajtottatok végre? Óriási tévedés. Elmondom, hogy mit csináltatok, ha még esetleg magatoktól nem jöttetek volna rá: bemaszatoltatok néhány sírkövet és ezzel súlyos meghurcoltatásnak tettétek ki magatokat, és a szégyent nekünk is viselni kell, mert közénk tartoztok. Ürügyet szolgáltattatok ellenségeinknek a legkritikusabb időszakban, hogy támadást kezdjen a nemzeti oldal ellen. Az időzítés csodálatos volt. Éppen két nappal korábban, július 1-én követelte a zsidó fő-atyabütyök Orbán miniszterelnöktől az erélyesebb fellépést a zsidóellenes megnyilvánulásokkal szemben. Tudjátok mit jelent ez a kérés? Először is nem kérést, hanem parancsot. Másodszor egy új magyarellenes holocaust nyitányát. És ehhez a startjelet ti adtátok meg! Csak hallottátok volna mánap a köztársasági elnök megtorlásért lihegő szózatát! Még soha ilyen felháborodotnak nem hallottam az öreg urat! Amikor a mi templomainkat gyújtják fel, fosztogatják, rabolják ki, plébánosokat ütnek le, gyilkolnak meg, amikor a mi temetőinket gyalázzák meg „megtévedt”, esetleg „zavart elmeállapotú” egyének, sohasem vált ki belőle ilyen indulatokat, mint a ti „barbár, közösségellenes, fasiszta” akciótok. Ti öntudatlanul átvettétek, elfogadtátok a világot elárasztó zsidó bosszú és gyűlölet szellemét, és most ez a szellem fog lecsapni rátok és rajtatok keresztül ránk. Pedig a magyarság hivatása éppen abban áll, hogy a világnak egy kis pontján megtörje e szellem hatalmát, ergo: mi nem harcolhatunk az ő módszereikkel! Ez nem tettük régen, nem tesszük most és nem tesszük a jövőben sem. Azt mondjátok!?): a zsidók megemlékezését akartátok megzavarni. De miért? Mi közünk nekünk ahhoz, hogy mit és. mikor ünnepelnek a zsidók? Soha sem volt közös sem a harcunk, sem az örömünk, sem a bánatunk velük. A „halocaustjukhoz“ sincs semmi közünk, legfeljebb ahhoz a népirtáshoz, amit ezzel a mondvacsinált ürüggyel ők követtek el rajtunk 1919-ben, 1945 és 1956 után. A holocaustot nekünk nem kell tagadni - megtették ezt már ők maguk helyettünk. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy a saját mártírjainknak állítsunk végre méltó emléket. Azoknak a mártíroknak, akiket zsidó pribékekkel verettek agyon, daráltak le, marattak szét sav-fürdőben Péter (Auspiz) Gáborék az AVH kínzókamráiban. Hogy végre nekünk is legyen egy „siratófalunk” és igaz történelemkönyvünk. Mert az ő hazugságaikkal nem a tagadást, a cáfolatot, hanem csak és egyedül az igazságot állíthatjuk szembe. A magyarok, a magyar nép igazságát, mely annyira igaz, hogy a világ minden népének igazsága is egyben. Mi elvetjük a Sötétség Erőinek, a Talmudnak a szellemét, akár a nyers erőszak, akár az ótestamentumi méreggel átitatott kereszténység mázába mártva jelentkezzen is, és őseink tiszta hitének, a zsidók által meg nem hamisított krisztusi tanoknak igazságát valljuk. Ebbe az igazságba pedig nem fér bele sírok oktalan rongálása, akkor sem, ha az az ellenségeinké. Holtakon, köveken nem állunk bosszút, sőt élőkön sem. Mi nem erre kaptunk parancsot Istenünktől; a mi feladatunk sokkal nehezebb, emberhez méltóbb: ki kell vezetnünk az emberiseget abból a zsákutcából, amibe a Sötétség Erői hajszolták. Nektek pedig, fiaim, el kell gondolkoznotok, hogy be akartok-e kapcsolódni ebbe a héroszi küzdelembe a JOBB oldalon, vagy pedig a Sötétség Urainak szolgáltok továbbra is eszközül. Most lesz egy kis időtök ezt eldönteni. Már bosszúért lihegő jogászok hada keresi a módot, hogy minél súlyosabb büntetéssel sújthasson benneteket. A büntetést megérdemlitek azért is, mert szégyent hoztatok ránk. Ezt el kell viselnetek. De oda fogunk figyelni arra, hogy büntetésetek ne legyen méltánytalanul súlyos, és megalázó. Várgesztes, 1999. július 8-án Erdey Zoltán (Slovensha Republica 1999.6.1) A SZLOVÁK NYELV HATÁSA A MAGYAR NYELVRE Megtámadták még a szövetségeseiket is. Etelközbe érkezésük után szövetséget kötöttek a bolgárokkal Bizánc ellen. Amikor a besenyők újra megtámadták őket akitől már többször szenvedtek vereséget kezdtek előlük menekülni a Kárpátok hágóin keresztül a Duna-medencébe és a Tiszántúlra. Ez a kilencedik század második felében történt, amikor körülbelül 100 ezer harcosuk volt és összesen olyan fél millióan voltak. Itt aztán szövetséget kötöttek Arnulffal a Frankok királyával. Ezek a nomád magyarok vándorló életet éltek, állandó lakhelyük nem volt, örökösen hurcolkodtak egyik helyről a másikra és jurtákban laktak. Mint Amulf szövetségesei többször megtámadták a Nagymorva birodalmat (894-ben, 902-ben) azonban mindig vereséget szenvedtek Svatopluktól, illetve Mojmirtól. Midőn 907 július 4.-én „Bratislava” mellett legyőzték a Bajorokat beképzeltségükre megtámadták volt szövetségesüket a Frankokat is. Ezek azonban 955-ben Augsburgnál legyőzték őket. Ezután a vereség után kezdtek tartósan letelepedni a Dunamedencében és az addig nomád életmódjuk helyett kezdtek helyhezkötött életmódot folytatni. Fokozatosan igájuk alá hajtották a mai Szlovákia egész területét és birtokolták egészen az I. világháború végéig Ezen vándorlók szegény nyelvezete. Az eredeti nyelvük kifejezésformája tekintetében nagyon szegény volt, hiszen a vándorló életformájuk mellett nem is volt sok szóra szükségük. Letelepedésük után mindezt igyekeztek pótolni és elkezdték a szomszédaik szavait átvenni. Itt meg kell azt jegyezni, hogy az Indoeurópai nyelvekhez viszonyítva nyelvezetük túl komplikált. Nem ismeri a főnévragozást, helyette csak a végződéseket változtatja, a számneveket csak egyes számban használja. Nagyon hosszú szóösszetételeket használ. Nyelvtudósok megállapították, hogy nyelvükben több mint ötezer szlovák eredetű szavat használnak. Ezt ők nehezen akarják elismerni. Mint ahogy bebizonyosodott a szlovák nyelvnek óriásai hatása volt a magyarok nyelvére. Ez is bizonysága az ószlovák nyelv» magas kulturáltságának. Azonban sajnos az újkori megrögzött magyar soviniszták ezt nem akarják tudatosítani és az ő megalapozatlan beképzeltségükben mindezt ignorálják. Egyszerűen nem akarják elismerni azt, hogy amikor ezek a vándor törzseik betörtek Európába, szlovákok és nyelvük igen magas kulturális fokon állt, olyan magason amiről ezek a nomádok nem is álmodhattak. A szlovák nyelv volt az akkori művelt világ negyedik legkultúráltabb nyelve a görög, latin és a héber nyelv után tehát a világ majdnem legősibb nyelve a szlovák. Fordította: Vitéz (E jurtás-nomád-Európába törő, állandó vereséget szenvedő, a műveltség alsó fokán álló magyarságról alkotott képért végső fokon a Magyar Tudományos Akadémia felkentjei felelősek. T. Zs.) 56-os vitézeket avattak! A Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend elismert tagja anemzetközi lovagrendek társaságának. Tagjai lehettek mindazok, akik az I. Világháborúban, az 1919-es Kommün leverésében és a II. Világháborúban kiemel-kedő haditettet hajtottak végre. Az 1956-os forradalom után a Rend vezetői úgy döntöttek, hogy a foradalom alatt mutatott bátor, vitéz magatartásért is felvehettek a Rendbe 56-os harcosokat. így került sor ez év július 31-én Sopronban több 56-os harcos vitézzé avatására, melyek közül kiemelkedik dr. Drabant Ervin, aki a Budapesti Állatorvosi Főiskola hallgatójaként vett részt a forradalomban. Ott volt a Rádió ostrománál, később egy kőbányai felkelőcsoport vezetőjeként vette ki részét a küzdelemből. Mint egy beszélgetésen mondta: „Mindkét nagyapám „vitéz” volt és úgy éreztem, a vér nem válhat vízzé.” A forradalom eltiprása után Németország fogadta be menekültként. Itt szerzett diplomát 1961-ben. Megnősült, három gyermekük született, de gondolatban soha nem szakadt el Magyarországtól. Három évvel ezelőtt végleg hazatelepült és azóta Pongrátz Gergely harcostársaként, az 56-os Magyarok Világszövetsége soraiban harcol 56 eszméinek megvalósításáért. Ülést tartott az „56-os Magyarok Világtanácsa” elnöksége Augusztus 2-án a Magyarok Háza Tölgyfatermében elnökségi ülést tartott az 56-os Magyarok Világtanácsa. Abrahám Dezső titkári beszámolójában kitért arra a méltatlan elhatárolódásra, ami több szervezet részéről mutatkozott meg a Világ-tanáccsal szemben. Ezután Magyarországra hazaékezett elnök v. Bánkuty Géza ismertette a Világtanács előtt álló feladatokat, melyeket három napirendi pontban határozott meg. Elsőként a 19 éves Rácz Lajos elképzelését vitatták meg és fogadták el mely szerint 2000- re egy „56-os emlékerdőt” hoznak létre, ahol 1956 tölgyfát szándékoznak telepíteni a forradalom alatt hősi halált halt hősök és a megtorlás során kivégzett mártírok emlékére. Az elnök bejelentette, hogy ezt az elképzelést a Környezetvédelmi és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatja. Az emlékerdő telepítés koordinátorának Csete György Kossuth díjas építész választották meg Másodikként Bánkuti Géza előterjesztette egy „56-os szabadegyetem” beindítását melynek célja a forradalom igaz történetének oktatása, terjesztése minél szélesebb rétegek között. A Szabadegyetem megszervezése és irányítása felelősének, Nagy Alajost, a Németországból hazatelepült szabadságharcost választották meg. Harmadik napirendi pont annak kimondását szögezte le, hogy a Világtanács minden politikai párttól függetlenül kíván tevékenykedni és nem törekszik tömegservezetté válni, mert ez magában hordja a széthúzás csíráit. Végezetül az elnökség elhatározta, hogy legközelebb Ó-Pusztaszeren találkoznak augusztus 11-én, ahol együtt nézik meg a napfogyatkozást, ahonnan átmennek Kiskunmajsára Pongrátz Gergely 56-os múzeumába, ahol a Corvin-közi Bajtársi Közösség tartja szokásos vacsoráját és itt egyeztetik október 23-i közös programjukat. tudósító A magyarság megmaradásáért • őstörténeti tábor Biatorbágyon -A biatorbágyi tábor tulajdonképpen családi vállalkozás volt, főszervezője Chemez Farkas fafaragó, a magyar őstörténet szerelmese, és egyben kutatója... A tíznapos táborozás során lehetett különböző ősi mesterségeket tanulni, honfoglalás korabeli ősmagyar ételeket kóstolni, a magyar történelemről és néprajzról tudományos előadásokat hallgatni. Papp Gábor néprajzkutató a két Szervátiusról tartott előadást, mig kollégája, Molnár József az ősmagyar mitológia és szokásrendszer legrégebbi rétegeibe kalauzolta hallgatóit. Ducz László a Magyarok Nagyasszonyáról tartott érdekes előadást. Az előadások szünetében volt csikós és lovasbemutató. A csángó népzene legféltettebb kincséből adott ízelítőt Petrás Mária csángó énekes, valamint a Tatros zenekar. Dr. Marácz László nyelvész a magyar nyelv eredetéről beszélt, míg Szelestey a betyárok és pásztorkirályok művészeti hagyományait elevenítette föl. Voltak irodalmi és politikai jellegű előadások is. Balczó András olimpiai bajnok öttusázó ismét hitet tett küldetése mellett, és erkölcsi megújulásra, az Istenbe vetett hitre biztatta hallgatóságát. Dr. Medvigy Endre irdalom-történész a két meg nem értett erdélyi írózseniről, Nyirő Józsefről, és Wass Albertról tartott előadást, melyen aktívan résztett Nyirő József lánya, Ildikó is. Cs. Szabó István színművész versekkel, és novellafelolvasásokkal színesítette a tanulságos ankétot. Rendkívül tanulságos volt a táborozás zárónapján Szlama Árpád emlékezése az 1956-os forradalom eseményeire. Az ötvenhatos veterán részt vett a Corvin közi harcokban, és ezért 15 évet ült börtönben a Kádár rendszer idején...Elmondta azt is, hogy végtelenül sajnálja, az 56-os szervezetek megosztottságát. ..Mindenki a hatalomért marakodik, ahelyett, hogy megőriznék és ápolnák 1956. példáját, és hagyományait ” - mondta. Chemez István tanár vezetésével felejthetetlen kirándulásokon is résztvehettek a táborlakók. A táborban jónéhány gyerek is volt, velük Elek Kovács Anita foglalkozott, ősi magyar gyermekjátékokra és mesékre tanította őket. Végezetül álljon ill a főszervező, Chemez Farkas megható nyilatkozata: - Nem gondolom, hogy ezzel a táborral meg tudjuk váltani a világot, mely egyre mélyebbre sülyed a fogyasztói társadalom poklába. Ma már csak azok kaphatók, a szép szóra, a múltidézésre, akik nagyon sokat szenvedtek az életben. De meggyőződésem, hogyha életben akarunk maradni, ekkor vissza kell térnünk hagyományaink ápolásához, tiszteléséhez. Csak ez adhat erkölcsi tartást a következő évezredben is! Dezső László A vitézi esküt tett dr. Drabant Ervin
