Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
2. oldal St IfTVAKÖfcf 1999. május gyalogmenetben. A halálmars alatt ezren haltak meg. Elsőként az aggházak, kórházak és gyermekklinikák betegeit hajtották ki. Pár kilométernyi út után ezek a szerencsétlenek összeestek, vagy nyomban agyonlőtték őket, vagy a cseh kölykök addig tapostak az így összeesettek fején míg valamennyien meg nem haltak. 1945 májusában 400.000 szudétanémetet és velük együtt megszámlálhatatlan magyart gyilkoltak meg a legbestiálisabb módon, majd nem sokkal később megkezdődött a felvidéki magyarság kiűzetése ősi földjéről, ahol évezredeken át éltek elődeik. ”A Csallóközben megszíjazott, idegileg felőrölt magyarokat dobálnak marhavagonokba - mondotta Mindszenty József hercegprímás ezekben a drámai időkben-, a szenvedő nyáj előtt álljunk meg tisztelettel.” A csehek első dolga volt, hogy hazaárulásnak minősítettek mindennemű szeparatizmust. Megkezdődött a szlovák nép legjobbjainak kivégzése is. E rémuralom a szabadság-fák helyett akasztófa-erdőt ültetett, melyek közül a legelsőre a ’’független Szlovákia papelnökét akasztották fel. A ROMAN SOVINIZMUS KÖZÉPKORI MÓDSZEREKKEL ÜTETTE LE A SZÉKELYEK ÉS MAGYAROK FEJÉT! Sztálin a népgyilkolás generaliszszimusza a Maniu-gárda román soviniszta célokat szolgáló bosszúhadjáratával nem értett egyet. A Kremlben már megfogalmazták a parancsot: a románoknak és magyaroknak a jövőre nézve a kommunizmus égisze alatt békességben kell élniük. A Maniu-gárda atrocitásai idején Visinszki személyesen dorgálta meg Mihály román királyt sinajai kastélyában, követelve tőle az összes román csapatoknak Északerdély területéről való azonnali kivonulást, mindaddig, míg a mgyarság helyzetét Romániában véglegesen nem rendezik. Északerdély átadása csak 1945.március havában került sor, amikor a szovjethű Groza-kormány megalakult. Ennek a kormánynak kötelességévé tették a román-magyar jóviszony ápolását. A Kreml ezzel a gesztussal titokban arra számított, hogy az erdélyi magyarokon keresztül segíti elő a kommunizmus megvalósítását Romániában. Ebben a tervében csalatkozott, amint ezt az 1956- os októberi erdélyi események hűen igazolták. Kik is voltak ezek a ”Maniu-gárdisták”? ’’Róluk tudnunk kell és tudnia kell végre a nagyvilágnak is, hogy 1944..szeptember 19-én, ünnepélyes keretek között, a román közigazgatással egyidőben vonult be a Háromszékmegyei Sepsiszentgyörgyre, a későbbi székelyföldi rémtetteiről ismert Gavril Olteanu vezette ’’önkéntes” csapat. Ez és a hozzátartozó egységek jelentették a Maniugárdát. Az erdélyi Magyar Népi Szövetség (MNSZ) fennmaradt jegyzőkönyvei szerint, a katonai közigazgatás bevezetése után, 1944. szeptember 22-én jelentek meg első ízben a Háromszék-megyei Árkoson. Gátlástalanul fosztogattak, raboltak, embereket súlyosan bántalmaztak, de még nem gyilkoltak. Mind az MNSZ jegyzőkönyvei, mind a napilapok szerint ezen a napon veszi kezdetét ezeknek a gárdáknak a rémuralma Észak-Erdélyben... A gárda Bukarestből indult útnak! Előtte Mihai Viteazul /Vitéz Mihály, orr erdélyi rémuralmáról híres havasalföldi vajda szobra előtt újabb magyarellenes rémuralomra ’’esküt tett hóhérokból ’’verődött össze” - közli dr. Kosztin Árpád ’’Magyarellenes román kegyetlenségek Erdélyben” című történelmi munkájában. ”Ez a műve -Bartis Ferenc szavaival élve tükör, amelyben megláthaták eltorzult önmagukat a magyarság gyilkosai és azok bujtogatói a nagyhatalmi politika alvadtvérfoltos zöld asztal mellett...” A magyarok és a székelyek sohasem fogják elfelejteni a Maniu-gárda kegyetlenkedéseit, az elhurcoltakat, a legyilkoltakat, a lefejezett ártatlan embereket. ”DERI GA! SOLI GA!” ’’NYÚZZAD! SÓZZAD!” Kárpáti életterünk egyetlen nemzetisége se égetett fel annyi magyar házat, egy se ontott annyi magyar vért, egy se ölt le annyi ártatlan magyar nőt és csecsemőt mint a szerb. Rettenetes volt már az a kegyetlen rabló háború is, amit a törökökkel egyesült szerb csapatok 1389-1402 folytattak. A mohácsi vész után nemcsak az oszmán, hanem a szerbek is irtották a Délvidék ősmagyarságát. Az 1848-as szabadságharc idején a szerbek rendezték meg a szenttamási vérfürdőt, amelynek négyezer magyar áldozata volt. A történelem egyik legnagyobb vérfürdőjének áldozatai közé kell számítani a Bácskában legyilkolt 40.000 magyart. Az 1944/45-ben lezajlott délvidéki vérengzésekről, a csurogi magyarok kiirtásáról írt visszaemlékezést Teleki Júlia. Emlékezésből, kitörölhetetlen élményeire és a borzalmakat túlélő sorstársainak vallomására támaszkodva. Bács-Bodrog vármegye Zablyai járás Csurog községének az 1910-es népszámlálás adatai szerint 10,180 lakosa volt. Ebből 230 a magyar. Az 1948-as adatok szerint mindössze 193 magyar maradt a községben. Akiket nem végeztek ki a szerbék, azokat büntetőtáborokban hajtották, és szabadulásuk után megtiltották nekik, hogy valaha is visszatérjenek szülőfalujukba. Kiirtásuk után a katolikus templomot is lerombolták,a magyar temetőt pedig felszántották. Alapos munkát végeztek, Csurog volt a magyarok által megszenvedett népirtásnak egyik legvéresebb állomása. íme néhány szemtanú vallomása oaá Csurogon történt népirtás szörnyűségeiről: ’’Láttam, amint Capó Szabó Györgyöt a szerb templom előtt, a piacnál kikötözték a körösztre, majd késsel nyúzták, mint a nyulat, közben pedig sózták a sebeit. Egyesek a nézők közül kiabálták: ’’Deri ga! Soli ga!” Nyúzzad! Sózzad!” Gyantár Verőn vallomása ez, akinek kivégezték apját, anyját, testvérét, sógorát, az egész családját. Rokonságából húsz embert öltek meg. Egy másik szemtanú, Brasnyó József vallomása: ’’November 4-én kivégezték édesapámat, én pedig azt a feladatot kaptam, hogy szállítsam a halottakat. A gyilkosságokat katonaruhába öltözött helyi lakosok végezték, de előtt e megkínozták az embereket, tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat. Ezeket reggel felraktuk a szekerekre, és vittük őket a sintérházhoz... ’’Teleki Jűlia érdeme, hogy összegyűjtötte az áldozatok nevét: négyszáz név szerepel a listán. -Minden hadműveleti területről olyan jelentések érkeznek közli Vasa Csubrilovics a Jugoszláviában élő kisebbségek száműzetésére készített referátumában, hogy néptömegeink könyörtelenül leszámolnak mindazokkal a nemzeti kisebbségekkel, amelyek ebben a háborúban ellenünk voltak... Meglehet, soha többé nem nyilik lehetőségünk, hogy etnikailag tiszta államot teremtsünk magumak. Államunk minden nagyobb jelenlegi problémája, legyen az nemzeti-politikai, szociális vagy gazdasági többékevésbé várhat egy későbbi megoldásra. Tömegeinknek a kisebbségekkel szembeni gyűlöletét és leszámolási hajlamát konstruktívan kell kihasználni. A megtorlásoknak 50.000 ártatlaiiul legyilkolt délvidéki magyar esett áldozatul, gazdasági segitség, a vérszomj, a bosszúvágy jutalma sem maradt el. Az Egyesült Államok 1950 júliusától 1959 májusáig 724,168,000 dollár készpénz segéllyel kedveskedett Jugoszláviának. A hadsereg védelmi készültségének meg-erősíítéséhez pedig hadianyagokban a fegyverszállitásisegélyből 4,500,000,000 dollár értékűt kapott Tito marsall. ’’Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy Jugoszlávia az amerikai segítség következtében megszűnik szocialista állam lenni - hirdette akkor-tájt Tito-, az marad, s az marad a jövőben is. ’’Milyen jutalomban részesül majd Slobodan Milosevics az ’’etnikailag tiszta” Nagy-Szerbiáért? Elvégre az albánok kiirtása sem maradhat büntetlenül... Herczeg Ferenc drámájának cime: ”A fekete lovas” most valóban megint a szláv-népgyilkosságoknak szimbóluma lett. A fekete lovas, az álarcos sötét délszláv ismét eljött és a hegytetőről nézi a várost. És ahová tekint, oda maga a Halál, a népgyilkos Cérna Gorac néz... A Magyarok Istene óvja elszakított délvidéki nemzettestvéreinket. FIGYELEM! A SZITTYÁKÉRT VILÁGHÁLÓZAT HONLAPJA ELÉRHETŐ A KÖVETKAZŐ CÍMEN: http://web.cetlink.net/ ~ szittya/ A SZITTYÁKÉRT DRÓTPOSTA (email) LEVELEZÉSI CÍME: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számítógéppel és email-lel rendelkeznek, küldjék be címüket a Szittyakürt email-re. HADPARANCS- Az elszakított Délvidék visszafoglalására -Amióta a háború tüze fellángolt Európában, állandóan az a törekvés vezetett, hogy Magyarországot és gondjaimra bízott népét, amely az 1914-18: évi világháborúban olyan bőven ontotta vérét és amelynek a háború utáni olyan súlyos megpróbáltatásokat kellett elviselnie, lehetőleg megóvjam az újabb vérveszteségektől és szenvedésektől. Minthogy a világháború után az akkor végleg kimerült, elalélt és félrevezetett nemzettől minden harc nélkül ragadtak el olyan területeket, amelyeket népünk ezeréves munkája és annyi áldozata szentelt magyarrá, az volt a meggyőződésem, hogy az igazság jogán a jóvátétélnek is harc és küzdelem nélkül, kell megtörténnie:- E meggyőződés szellemében a dunavölgyi békét kívánta szolgálni az a szerződés, amelyet a múlt év decemberében az akkori Jugoszláviával, annak akkor békés szándékú kormányával kötöttünk. Március 26-án Jugoszlávia törvényes államfőjét erőszakkat elmozdították helyéről, békés szándékú kormányának tagjait börtönbe vetették. Ezt az erőszakos változást, úgy látszik, ugyanazok az erők készítették elő, hajtották végre, amelyek 1914-ben egyszer már annyi könnyet, vért, szenvedést zúdítottak Európára. Most sem a béke fenntartását, a jószomszédi viszony keretében megteremthető megegyezést akarták, hanem ellenkezőleg, azt, hogy a háborút Európának erre a részére is kiterjesszék. Ezért idéztek fel szándékosan összeütközést a nagy német és olasz nemzetekkel, amelyekhez bennünket a benső barátság szálain kívül a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásunk kötelékei fűznek. Az új belgrádi rendszer katonai erőket vonultatott fel határainkon, s ezzel szemben Magyarország csak akkor tett védelmi intézkedéseket, amikor sorozatos légi támadások érték az ország területét és határunkon betöréseket kíséreltek meg, ami ellen kormányom ismételten hiába, tiltakozott. A rohamosan lejátszódó események új helyzetet teremtettek. A horvát nép vezérei - látva az újbelgrádi rendszer politikájának végzetes következményeit, - kimondották Horvátország önállóságát és függetlenségét. őszinte örömmel üdvözöljük ezt az elhatározásukat, amelyet a magunk részéről mindenben tiszteletben tartunk. Ezer évig éltünk jóban, rosszban együtt a horvát nemzettel, egymást megbecsülve és bajban támogatva , s azt kívánjuk, hogy a nemes horvát nép találja meg állami önállóságában boldogulását és jólétét. A független és önálló horvát állam megalakulásával Jugoszlávia megszűnt létezni és alkotó eleméire bomlott. Ezzel egyidejűleg parancsoló kötelességünkké vált, hogy a Magyarországtól 1918-ban elszakított terület és az azon nagy tömegben élő magyarság sorsának és helyzetének biztosítását újból kezünkbe vegyük. Olyan szent nemzeti kötelesség ez, amelyet haladéktalanul teljesítenünk kell. Ezért még a mai napon parancsot adok katonáimnak, hogy a Délvidéken élő magyarságot az anarchia pusztításától megóvjuk. Katonáim akciója nem a szerb nép ellen irányul, amellyel nincs vitánk és amellyel a jövőben békében akarunk élni. Szeretettel és örömmel köszöntöm hozzánk visszatérő s oltalmunk alá vett véreinket. Isten áldását kérem a magyar nemzetre és a hazára! Kelt Budapesten, 1941. évi április hó 10-én Horthy Miklós s.k. Bárdossy László s.k.
