Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január-február *ZITTVAKÖfeT 3. oldal EGY EMLÉKMŰ-AVATÁS MARGÓJÁRA HÍVJAK VISSZA A BOLSEVIK DIPLOMATÁKAT! Méltatlan helyzetek sora Az elmúlt napokban került kezembe a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége hivatalos közlönye, a SZABADULÁS 1998 októberi száma. Ez címoldalán köszönti a magyar szabadságharc 42. évfordulóját, és Arany János örökbecsű sorait idézi: Azok a magyarok, kik e hazát Véren vették, vérrel oltalmazták, Azok a magyarok, ha riadót futták, A halál képétől nem messzire búttak. Igen! 1956-ban a Pesti Srácok meghallották a riadó hangját és szinte puszta kézzel rohantak az ellenségre, mert a hazát kell oltalmazni. E dicsőséges harcnak a bukás ellenére is világtörténelmi jelentősége volt, mert 1956 októberében, Budapesten roppant meg a világhatalomra törő bolsevista imperializmus gerince, és az ott elszenvedett első sérülés üszkösödön egészen a kommunista világrendszer 1989-es összeomlásáig. Azonban ne felejtsük el, hogy a bolsevizmus elleni harc nem 1956 októberében kezdődött, hanem 1944-ben, mikor az első „felszabadító” szovjet és román katonák Magyarország földjére léptek. Ezért töltött el örömmel a közlöny 8. oldalán a Szövetségi Hűek között a Mementó emlékmű avatásáról szóló híradás. Engedtessék meg ebből néhány mondatot idézni... ,,A Budapest Galéria jóváhagyásával Péterfy László szobrászművész nyert megbízást a szobrász-munka elvégzésére. Az emlékmű művészi kompozícióját két egymástól 190 cm távolságban kialakított, 60 cm vastag egymással párhuzamos 3 méter magas fal alkotja. A felső harmad faragott süttői mészkő, az alsó kétharmad azonos minőségű mészkőlapokkal borított vasbeton szerkezet. Mindez a talaj szint fölé magasodó 5x5 méteres alapon áll, ahová lépcső vezet fel. A falak belső oldalán a felső harmadban nők és férfiak elmosódó arcai tekintenek le ráttk, azokra utalva, akik bátran álltak az akasztófa alá és Istent s hazát éltetve haltak hősi halált. Az emlékmű feliratai: a homlokfalon Memento 1945-1956 »A hazáért éltek haltak.« A Duna felőli oldalfalon: Hirdesse az emlékmű az 1945-1956 között kivégzett és mártírhalált halt magyar hazafiak emlékét, akik a II. Világháború után ellenálltak az idegen hatalom árnyékában uralomra került diktatúrának. Hiányzik a belső oldalról a kivégzettek névsora, aminek jóváhagyása hosszú időt vett volna igénybe, s amire nincs idő várni, de ez pótolva lesz. ” Az utolsó mondat megdöbbentett. Miért hiányzik az 1945 és 1956 között kivégzettek névsora? Miért vett volna hosszú időt igénybe e névsor összeállítása? Hiszen ezt egy bírósági írnok napok alatt összeállíthatta volna az egykori jegyzőkönyvek alapján. De még furcsább, hogy milyen jóváhagyás, és kinek vagy kiknek a jóváhagyása szükséges a kivégzés tényének igazolásához? Netán arról van szó, hogy akik 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között kitüntették magukat az ország-izgatók, kémek, fegyverrejtegetők, összeesküvők stb., azok neve ne kerülhessen az emlékműre? És kik döntik el, hogy kik voltak a háborús bűnösök, és kik voltak a koncepciós perek ártatlan áldozatai? Úgy gondolom, és félő, hogy ez a névsor is úgy lesz összeállítva, mint a 298-as parcella mártírjainak névsora. Ugyanis ott több ezer, jeltelen gödörben elkapart mártír hamvai nyugszanak, mégis, amikor a rendszer a parcella tisztességes rendbetételére kényszerült, a kivégzettek teljes névsora helyett, néhány száz olyan név került az emléktáblára, akik az akkori ([1944-]Horn kormány) uralkodó klikk szemében szalonképesek voltak. A kommunizmus legkövetkezetesebb ellenfelei itt sem lettek megemlítve. Miért háborús bűnös az, aki pl. a Hunyadi hadosztály tagjaként végigharcolta a háborút, és hazatérve, mint ,, összeesküvő”, küzdött a kommunista rendszer ellen, és miért nemzeti hős az, aki mint,,ellenálló ” szabotált a háborúban, a háború után kiszolgálója lett az új rendszernek, de a koncepciós perek során elvtársai benne is ellenséget láttak és kivégezték. Ki érti ezt? A P. E. K. akkor tölti be hivatását, ha nem enged a történelemhamisító reformkommunisták nyomásának és pártállástól függetlenül felkerül az emlékműre minden 1945 és 1956 kivégzett mártír neve, még akkor is, ha ez nem tetszik egyes liberális elvtárs-uraknak! Sok igazság rejlik azokban a régi szólás-mondásokban, melyek sok évszázados, nem egyszer évezredes tapasztalatok alapján születtek a népi bölcsesség megnyilvánulásaként. Ezek alapvető emberi tulajdonságokat jellemeznek, örök igazságokat tartalmaznak, melyeket az élet számtalanszor igazolt. Ilyenek például.- Ki korán kel, aranyat lel.- Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.- A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.- A természetet vasvillával sem lehet kiűzni az emberből.- Amit Laci megtanul, László sem felejti. (László helyett Mártát is írhattam volna.)- Szüleit senki nem tagadhatja meg büntetlenül.- Kutyából nem lesz szalonna.- Az alma nem esik messze áfájából. Nem sorolom tovább e mondásokat, de mindenki érezheti, hogy mondanivalójuk cáfolhatatlan, alapvető igazságokra mutatnak rá, és aki ezeken keresztüllép, vagy igazságukat nem fogadja el, annak valami rejtegetnivalója lehet, az nem egyenes úton jár. Ezért visszataszító minden jóérzésű ember előtt, ha egy istentagadó vallásos álarcot húz magára, ha egy kommunista, szenteskedő, templomba járó lesz, ha egy prostituált prédikál a jó erkölcsről, vagy, ha valaki megtagadja szüleit. ,,Az alma nem esik messze áfájától!” Ez akkor jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy hazánk főkonzulja Los Angelesben egy Fekszi Márta nevű nő lett. A név kezdetben nem mondott semmit, csupán az késztetett gondolkodásra, hogy őt a kommunista //orn-kormány nevezte ki e posztra. Mint 56-os forradalmárt érdekelt, hogy ki lehet ez a Fekszi Márta, aki ilyen felelős beosztásba került a rendszerváltás után évekkel? És ekkor ért a meglepetés, ami legalább olyan megdöbbenéssel hatott rám, mint 1956-ban a Práter utcai iskolában a szovjetek november 4-i hitszegű támadása. Kiderült ugyanis, hogy Fekszi Márta édesapja az a Fekszi László ÁVH-s őrnagy, aki 1956. október 25-én parancsot adott Dudás István századosnak - aki Mosonmagyaróváron volt a Határőr laktanya parancsnoka hogy lövessen sortüzet a fegyvertelenül laktanya elé vonuló tüntetőkre. A sortűznek több mint 150 halott, illetve sebesült áldozata volt. Ezek közül sokat menekülés közben, hátulról ért a halálos lövés. Tudni kell, hogy a forradalom vérbetiprása után, a Fekszi László és Dudás István féle „hősöket” a ,,Munkás-paraszt Hatalomért” érdeméremmel tüntették ki. Itt jegyzem meg, mintegy 20 000 „kommunista hős” vette át ezt az érdemrendet. Nem lenne érdektelen ezt a névsort nyilvánosságra hozni! Hiszen ők azok, akik minden kedvezményt megkaptak, amit csak nyújtani tudott a rendszer: vezető beosztás, magas rendfokozat, „disszidáltaktól” elvett lakások, soron kívüli gépkocsi-kiutalás (akkor, amikor másoknak 6-8 évet is kellett várni), gyermekeik biztos felvétele az egyetemekre (a legmegbízhatóbbak gyermekeit külföldi egyetemekre, elsősorban a Szovjetunióba), fegyverviselési engedély, az idősebbeknek kiemelt nyugdíj, s minden kedvezmény, ami elképzelhető volt. Elgondolkoztam: egy hithű bolsevik, aki belelövet a fegyvertelen felvonulókba, milyen lelkivilággal rendelkezik? Milyen szellemben nevelhette gyermekét? És, ha a gyermek, az apja „érdemeit” figyelembe véve a Sz.U.-ba került egyetemre, ott milyen szellemi táplálékot kapott? Horn Gyula kormánya és külügyminisztere miért Fekszi László lányát találta alkalmasnak és méltónak a Los Angeles-i főkonzuli tisztre? Hiszen az emigrációban, így az USA-ban is több száz magasan képzett, a nyelvet anyanyelvi szinten beszélő, üzleti, baráti, rokoni, politikai kapcsolatokkal rendelkező, nemzeti elkötelezettségű, 56-os múltú magyar van. Miért egy kommunista tömeggyilkos, valószínűleg hasonló szellemben nevelkedett lányát kellett szégyenszemre a Californiában élő magyarok elé példaképül állítani? Ez nem csak érthetetlen, hanem az itteni magyarok arculköpését jelenti. Ez azt a szellemiséget tükrözi, ami Horn Gyula „Na és” pökhendi mondásához hasonló, amikor a Parlamentben szemére vetették pufajkás múltját. Szerencsére Horn Gyula a múlté és reméljük ott is marad. Az Új Nemzeti Kormánytól elvárnánk, hogy ha megszabadította az országot Horn Gyulától és kormányától, akkor Horn Gyula kreatúráitól is szabaduljon meg. A diplomáciai kart is meg kell tisztítani, különben a kormány hitelét veszti és megrendül a bizalom, amit a májusi választáson nem csak az ország, de az emigráció is a kormány működésébe helyezett. Méltatlannak, és az Orbán-kormánnyal szembeni bizalmunkkal összeegyeztethetetlennek tartjuk, hogy hiteles és elkötelezett 56-os forradalmárok Los Angelesben tüntetést szervezzenek Magyarország főkonzulja ellen. Ez az ország és a kormány tekintélyét rombolná. Ezzel nem akarnak élni az 56-osok. Azonban a mi türelmünknek is van határa, és amennyiben Fekszi Mártát nem hívják vissza posztjáról, fájó szívvel és szégyenkezve, de megkezdjük a nyílt demonstrációt e kommunista ivadék leváltása érdekében. Ezt közöltük Jeszenszky Géza Nagykövet Úrral is. Bár azt is értetlenül vettük tudomásul, hogy az új kormány miért egy levitézlett, Kárpátalját eladó külügyminisztert, egy jelentéktelen 0,6%-ot elért párt tagját nevezte ki erre a felelős posztra ? 1956 szelleme, amit az Ortó/i-kormány is magáénak vall, megköveteli, hogy történjen meg végre a valódi rendszerváltás, és mindenki kerüljön oda, ahol a történelmi igazság szerint is a helye van. Los Angeles, 1999. január dr. Magos Béla Lassan György
