Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 3-12. szám)

1999-03-01 / 3. szám

A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1956. OKTÓBER 23. XXXVIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM - 1999. MÁRCIUS Hogyan szól 1848. szelleme ma a nemzethez? MOLNÁR LAJOS a Hungária Szabadságharcos Mozgalom Elnökének ünnepi beszéde Akronban, a Szabad Magyar Református Egyház márc. 15-i megemlékezésén: Tisztelt Püspök Úr, Kedves Magyar Testvérek! Nagy megtiszteltetés számomra,hogy ezen a napon, ezen a helyen Veletek ünnepel­hetem március 15-e szent ünnepét. Először is azért, mert ez az esztendő a 150-ik évfor­dulója az 1848^19-es Szabadságharc vérbefolytásának. Másodszor azért, mert ebben az évben március 12-én, Szálasi Ferenc mártírhalálának 53-ik évfordulóján a polgári Magyar Kormány a NATO-ba való belépéssel lemondott az 1956-ban kikiáltott semlegességről és készül integrálódni a/ európai közösségbe feladva az ország függetlenségét, amiért 1944-45-ben és 1956-ban tízezrek adták életüket. Készülünk egy új évezredre és az Árpád-i Magyar Birodalom fennállásának jövőre megtartandó ezer éves jubileumára. Történelmi fontosságú, hogy ezen a helyen ünnepiünk, mert ha van folytatása a Kossuth emigráció harcának, akkor az erről a helyről indult el, innen a Szabad Magyar Református Egyházból, nem más által, mint Dr. Dömötör Tibor Püspök személyében, aki Kossuth Lajos szobrát elhelyezte, emlékét megörökítette az amerikai képviselőház épületében. Ez az amerikai magyar végvár, ahol tettekkel, látható emlékekkel írják az igaz magyar történelmet. A Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Szittyakürt tábora nevében meleg szivvel mondok köszönetét Nektek és kívánok további sikereket ehhez a nemzetmentő munkátokhoz. Gondolom sokakban felvetődik a kérdés, miként kell ma megünnepelni 1848. március 15-ét? Hogyan kell értelmezni ezt az eseményt 1999-ben? Hogyan szól 1848. szelleme ma a Nemzethez? Vissza kell pillantanunk a magyar történelembe, hogy erre kielégitő választ kapjunk. Az elmúlt négyszáz év küzdelmei, a kopjafa erdők rengetegei rémületként^ villannak fel előttünk, felkiáltva valahol utat tévesztettünk! - De hol ? - 896-ban mikor Árpád bejött a vereckei hágón,rövid idő alatt egyesítette a kétmilliós szállásbirtokos magyar törzseket és stratégiailag biztosította a Magyar Birodalom területét, Atilla örökségét. A következő száz év alatt a Magyar Birodalom volt Europa legnagyobb hatalma. Bizánctól - Romáig ret­tegett tőlünk mindenki. Aztán jött a hittérítés és a nyugati kereszténység elterjedése és ezt követte 997-ben az a belháborű, melyet Koppány vívott az alakuló új világrend ellen. Ekkor indult meg a magyarság szervezett pusztítása, amit István első királyunk nyugati segítséggel véghezvitt Róma nevében. 997. októberében I. Szilveszter pápa még aggódva várta a híreket a keresztény magyarok sorsa felöl; „ha a Szkítákat cserbenhagyjuk, félelem fog el“ - írta őszinte aggodalommal a császárnak küldött levelében. Novemberre a túlerő keserves küzdelem árán legyőzte Koppány seregét. Koppányi felnégyelték és a részeket az ország négy pontjára - Esztergomba, Veszprémbe, Győrbe és Erdélybe küldték szét. Az ezt követő kommentárok tényként könyvelik el, hogy a „Szkíta népek“ illetve „igen erős országaik készek a római birodalomba térni“. Szabó Dezső az elsodort falu című regényében írja „az ezeréves szentistváni tragikummal párhuzamosan valósul meg újból és újból az örök Koppány tragédia. Koppány a megtartó magyar aki a magyarság jövőjét fejlődését a faj sajátos egyéniségében, ázsiai ősi adottságában látja“, aki folyton fellázad és folyton legyőzetik az idegen érdekek elleni küzdelemben. Az elkövetkező öt és fél évszázad alatt az Árpádházi és vegyesházi királyok kora következett. 1301-ig kihal a karizmatikus királyok sora, az Árpádház, amely már puszta létével megszabta, ki ülhet az ország trónjára: tehát csak magyar, s a magyarságon belül is csak a legnemesebb ág tagja lehet magyar király. Az 1301-től 1541-ig tartó korszak a vegyesházassági királyok kora, amely a későbbi idegenuralom egyik akaratlan előkészítőjévé vált. Erről az időszakról Gradpierre K. Endre a Királygyilkosságok című oknyomozó történelmi munkájában csodálatos adatokkal biznyította a nyugati cselszövést amely Magyarországot 1526-tól napjainkig hadszíntérré és idegen elemek martalékává tette. Mátyás király az utolsó magyar király akitől rettegett a nyugat, 1490-ben meghalt Bécsben, fügétől lett rosszul. Lehet, hogy megmérgezték. Ekkor tűnt ki, hogy mit jelen­tett nekünk magyaroknak a Hunyadiak kardja. - A félelmes magyar hadigépezet összeomlott, mint a kártyavár. Ulászló, akit Dobzse Lászlónak gúnyol-tak a főurak bábja lett. Ekkor Miksa az új német - római király visszafoglalta Bécset, betört Magyarországra egész Székesfehérvárig nyomult és a gyáva dobzsekirálytól olyan vér­­lázító és jogtalan szerződést csikart ki Pozsonyban, amely örök szégyenfoltja marad a királyok szerződéseinek. A szerződésben Ulászló visz-szaadta Mátyás király összes hódításait, ami esküszegés is volt, mert annak megtar-tására hitlevélben kötelezte magát, fizetett százezer arany hadiköltséget továbbá átadta Kőszeget több várossal és beleeg­­gyezett, hogy Miksa a magyar trónt megtarthassa, ha Ulászló fiága kihalna, a magyar korona Miksára vagy utódaira száll. Ez a szerződés törvénytelen volt, a magyarokat nem kötelezte, de ezzel akarta be-csempészni a Habsburgokat a magyar trónra. Amint a szerződés kitudódott az 1492-es országgyűlésen, a köznemesség azt becstelennek nyil­vánította. Az 1505-ös Rákosi országgyűlésen pedig ünnepélyesen elutasította a Habsburg tolakodást a következő végzéssel - „A magyar nemzet idegeneket sohasem fog királyul elismerni s mindazokat, akik idegeneket támogatnak, vagy behoznak, hazaárulóknak bélyegzi.” Miksa felbőszült ezen és Ulászlót haddal fenyegette, mire a gyenge uralkodó belee­gyezett, hogy ha fia születnék azt Habsburg Annával, Ferdinánd nővérével fogja elje­gyezni. A rendek annyira felbőszültek, mikor ezt a titkos megegyezést megtudták, hogy 1507-ben újra kimondták országgyűlésileg, hogy nekik Habsburg nem kell, a szégyene­gyezség semmis, sőt nagyobb nyomatékül még Ulászló fiát Lajost sem akarták megko­ronázni, nehogy Annát behozza. Ulászló mindent ígért könyörgött, hogy koronázzák meg Lajoskát akkor hat éves volt. 1508-ban még is megkoronázták Lajost, de Ulászlóval ígéretet tétettek az alkotmány megőrzésére és, hogy fia is védi a nemzet e jogait. 1515- ben Ulászló titkos találkát fogadott el Miksától aki törtet a magyar trón után. Amit kard­dal nem sikerült volna meg-szerezni, megszerezte a Habsburg fegyverekkel - nadrággal és szoknyával. Lajost eljegyezték Máriával Miksa lányával. Végre újra megállapodtak, hogy családuk netáni kihalása esetén egymás országait öröklik. A Habsburgokból bőven volt. Ulászló a következő évben meghalt, Lajos pedig 1526-ban ottveszett a mohácsi csatában és sírbaszállt vele a nemzeti királyság is. A török hadak vonultak Buda felé, az ország pedig három részre szakadt. Székesfehérváron összejött az országgyűlés és Werbőczy István Magyarország halhatatlan bölcsességű törvényhozója megkérdi. -Uraim, tudjátok-e, hogy az ország fejetlen árvaságra jutott? A fennséges ausztriai főherceg akar, akarna Magyarország királyává tenni. Akarjátok-e őt? Az egész ország­­gyűlés harsogva zúgta: Nem akarjuk! Nem kell az idegen! Kit akartok? Kérdezi Werbőczy. Zápolya Jánost akarjuk ! 1526 november 21-én Zápolyai Jánost a magyar szent koronával megkoronázzák. Ferdinánd stíriai Habsburg főhercegnek sikerült 13 pártos főurat megvásárolni és Pozsonyban királlyá kiáltatta ki magát egy ferencrendi kolostorban. Ezzel Magyarország sorsa megpecsételődött. Ferdinánd most már háború­val támadta meg a magyar királyt. A török veszedelem mellett a két ellenkirály között dúlt a polgárháború. Végül is János király meghalt s a török csellel bevette Budát. Ettől kezdve a Habsburg uralom megalapozása sikeresen megtörtént. Ferdinánd megfosztotta az országot királyválasztási jogától mikor fiát még életében erőszak-kai megkoronáztat­va azzal a ravasz formalitással, hogy nem választott, hanem neveztetett családja számára, hogy a magyar trón örökösen az övék maradjon.Az intrikák tömkelegé, kijátszotta a Magyar Nemzetet a török ellen, holott nekünk kellett volna szabad utat adni a töröknek, akkor elkerültük volna mindazt, ami velünk történt az elmúlt négyszáz év alatt és ma egy negyven milliós Magyar Birodalom lenne a Kárpátmedencében. Amikor a magyarok prágai udvarban panaszkodtak, Rudolf tanácsosai azt vála-szolták - ahány magyar van, mind kiirtjuk, mert ezelőtt is a németeké volt Magyarország. A nemzet akkor már tisztán látta, hogy igazi ellenséget nem a törökben kell látni, hanem a Habsburgokban. A jövőből már előbontakoztak Bocskay, Rákóczi és Bethlen szabadságharcának zászlai. 1707 június 20-án elérkezett a leszámolás ideje. Az Ónod-i országgyűlés II. Rákóczi feje­­dedelem vezérlete alatt kimondta a következő határozatot: „Miután az osztrák ház királyi hatalmával visszaélve erőhatalommal törekedett a nemes magyar nemzet rom­lására, s magát nem akképpen, mint királyhoz illik, hanem az ország nyilvános ellen­ségeként viselte...szabad nemzetünket zsarnoki szolgaságba süllyesztette, megigázott gyanánt elnyomta, hazánk törvényeit szabadságát eltiporta...magunkat az osztrák ház alól

Next

/
Thumbnails
Contents