Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
10. oldal St ITTVAKÖfeT 1998.december Győzelem!? 1998 május 24-én elérkezett az ,.igazság pillanata!" A liberális média több éves agymosása sem tudta a magyar népet annyira félrevezetni mint 1994-ben és most, 1998-ban a választók többsége nemet mondott a posztkommunisták és liberális kozmopoliták négy éves, az országot a rablókapitalizmusnak kiárusító és az elvtársakból tőkésekké váló uralmának. Örülni kell a győzelemnek! Azonban ez a győzelem az elmúlt évek tapasztalatai alapján csak a kisebbik rossz. Miért? Emlékezzünk vissza. A FIDESZ 1989-től folyamatosan a nemzeti erők ellen lépett fel. Szereplése a Trianonnal kapcsolatos állásfoglalástól a kárpótlásig, Horthy újratemetésétől a Pápa látogatásáig a nemzeti érzésű tömegek ellenszenvét váltotta ki. Az hogy az országosan kiépített, szervezetek nélküli és minimális tagsággal rendelkező FIDESZ-ből két év alatt „nemzeti” párt lett, egyedül a médiának és a közvélemény kutatásoknak volt az eredménye. Ahhoz, hogy a FIDESZ a legerősebb „ellenzéki” párt lehessen szükség volt az MDF a KDNP és a Kisgazdapárt szétverésére, bomlasztására és ennek is a Média volt az elsőszámú zászlóvivője. Arról nem is beszélve, hogy a MIEP-et a legkövetkezetesebb nemzeti elkötelezettségű pártot mindenki elmarasztalta. A kormánykoalíció félelemből, az ellenzék féltékenységből. így született meg a május 24-i eredmény, ahol a FIDESZ lett a legerősebb kormányalakító párt. A kisgazdák a remélt győzelem helyett csupán 48 képviselőt vihettek a parlamentbe. A többi „nemzeti” párt (MDF, KDNP, MDNP stb.) el sem érték a parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot. Kivételt képezett a MIÉP, ami a nemzet sorsáért aggódók legnagyobb örömére bekerült a Parlamentbe. Tehát győzelemről beszélhetünk, mert a postkommunista-liberális kormánynak útilaput kötöttek a talpára. Azonban az igazi győzelem az lett volna, ha a választást nem a vitatható múltú és előre nem látható jövőjű FIDESZ nyeri meg, hanem az a nemzeti egység, amit a nemzeti elkötelezettségű tömegek és az emigráció tisztánlátó politikusai is javasoltak. Egy Kisgazda, MDF, KDNP, MIÉP összefogás egyértelműen reprezentálta volna a nemzeti erők összefogását, ami ösztönözte volna a kiábrándultak, ingadozók, a távolmaradók tömegeit a választáson való részvételre, ami biztos választási győzelmet jelentett volna. A mostani győzelem kissé kétségeket támaszt az emberekben. Ismerve a FIDESZ múltját, nehéz elképzelni alapvető változást az előző évekhez viszonyítva. De ha feltételezzük a pozitív változást, akkor is furcsa a MIÉP-től való merev elhatárolódás. A FIDESZ nyomasztó fölénye rányomja bélyegét a kisgazdák és az MDF állásfoglalására is. Tehát, hogy a győzelem valóban győzelem volt-e azt a jövő fogja eldönteni. Amennyiben megtörténik a régi rendszer felső és középvezetőinek leváltása,1 a nemzeti vagyont szétprédáló „privatizálok” elszámoltatása, 56 igazságának kiteljesedése, a bűnözők felelősségrevonása, egy nem nagy, de legalább „kistakarítás” a közéletben, elsősorban TV, Rádió, Sajtó területén, akkor beszélhetünk győzelemről. Ez akkor valósulhat meg, ha a FIDESZ valóban szakított múltjával és őszintén magáévá teszi azokat az elveket, amivel az emberek bizalmát elnyerve megnyerte a választásokat. Amennyiben nem történik meg rövidesen és radikálisan legalább a ,,kistakarítással ” egybekötött rendszerváltás, ha a politikai, kulturális, közigazgatási és gazdasági területen a régi nomenklatúra emberei és azok utódai maradnak hatalmon, akkor lényegében semmi nem változik és a választási győzelem valójában a nemzeti erők vereségével lesz egyenlő. Most minden a FIDESZ vezetőin múlik! A fentieket támasztja alá és a valódi rendszerváltás mielőbbi megvalósításának szükségességét bizonyítja - ha kell a nevetséges áldemokrácia liberális szabályainak mellőzésével - a legutóbbi önkormányzati választások eredménye. Itt bebizonyosodott, hogy a kommunisták és liberális kozmopolita csatlósaik még erős pozíciókkal rendelkeznek és eszükben sincs átadni azokat a megszerzett kiváltságokat és előnyöket, melyeket az utóbbi évtizedekben és főleg az utóbbi években megszereztek. Ide kívánkozik az emigrációban élt nagy írónknak Márai Sándornak a gondolata, hogy a kommunistákat nehéz lesz legyőzni, különösen akkor, mikor már nem az eszmét, hanem az összeharácsolt vagyont védik! Figyelem FIDESZ vezette koalíció! A választási győzelem csak a lehetőségét adta meg az igazi győzelemnek. A kommunisták és csatlósainak valódi leváltása, a bűnösök felelősségre vonása és az elszámoltatás még hátra van. A küzdelem nehéz lesz! Ehhez nemcsak minden „polgári” erőt, hanem minden „nemzeti” erőt is össze kell fogni. Azokat is, akiket évtizedeken keresztül nacionalistának, sovinisztának, nemegyszer fasisztának vagy ellenforradalmárnak, napjainkban pedig szélsőségesnek kiáltottak ki, mert a kommunizmusnak, az internacionalizmusnak ők voltak a legkövetkezetesebb ellenfelei. Nélkülük nem lehet a kommunisták ellen győzni, legfeljebb megalkuvó kompromisszumokat kötni. A lakosságnak pedig nem langyos kompromisszumokra van szüksége! A létminimum alatt tengődő munkanélküliek az egyre nehezebben élő nyugdíjasok és a fokozatosan elszegényedő középrétegek, nehezen viselik el a több milliós havi fizetéseket, a sok milliós végkielégítéseket, a százmilliós, és milliárdos vagyonok kialakulását, különösen akkor, ha az az állami vagyon elherdálásából származik és haszonélvezői nagyrészben a régi elvtársi nomenklatúra tagjai. Az emberek várnak, reménykednek! Vajon meddig? Nem hiszem, hogy a végtelenségig. Jó lenne, ha minél előbb eljönne a valódi igazság pillanata! * Uj templom Diósförgepatonyon A Szittya - magyar kárpáti nép élni akarásának csodálatos példája A szittyák kürtje - a helyi képviselőtestület egyik tagjának, e sorok krónikásának rokona, szíves meghívását - harsogta világgá, hogy 1998. október 18-án, II. János Pál pápa megválasztásának 20. Évfordulójához legközelebb eső vasárnapon, az Alsó-Csallóköz magyarságának Diósförgepatony (Komárom Vármegye) polgárainak templom-szentelés ünnepére vagyunk hivatalosak, nejem és jóm agam személyében. A Patonyokról szóló első írásos emléket 1246. óta ismerünk. A sokfalvas Patonyszert, a Honvisszafoglalást megelőzően a magyarok és a besenyők alapították. (Forrás: Roncsol László: Diósförgepatony I./1991.) Az 1991. évi népszámlálás szerint a falu lélekszáma 1617. Ebből 1576 fő magyar, illetve 1090 római katolikus vallású. A magyarság megmaradásának szempontjából a legörvendetesebb az, hogy 353 gyermek él a faluban, illetve ennek köszönhetően az átlagéletkor 35 (harmincöt) év! A Szent-Korona-Országtestén élő magyarság sajnos sehol sem tud még megközelíthetően sem ilyen imponáló adatokkal büszkélkedni. E sorok íróját, aki szombathelyi (szülei Felvidékről származtak), minden odautazás, hetekkel előtte már örömteli várakozással tölti el. (Útipoggyászunkból nem hiányozhatott a kiváló Pick-szalámi, az eredeti Róna-barackpálinka, illetve a száraz, vaskeresztesi (Vas-vármegye) vörösbor, (amely Zax József helyi bortermelő nagygazda hírnevét öregbítendő, vittük magunkkal). Vasárnap reggel - az önkormányzati választások napján, a MIÉP - jelöltjeire történő voksolásunk után - hat óra tizenöt perckor indultunk, és öreguras tempóban három órás autóúttal érkeztünk Diósförgepatonyba. Vendéglátóink elmondása szerint a falu apraja-nagyja régóta a készülődés lázában él, ugyanis hatvanhárom tisztelendő atyát hívtak meg a templomszentelés szertartására, amelyet követően a falu gazdasszonyai estebéddel kívánnak kedveskedni a 250 meghívott vendégnek. Az ünnepélyes szentelési-szentmise előtt egy órával már zsúfolásig megtelt a templom és az előtte lévő tér hívőkkel, illetve az ünneplőkkel. 15 órakor a bevezető szertartásokkal kezdetét vette a szentmise. Végh Árpád - a templom építésének vezetője - a hívek nevében átadta a templom kulcsát Tóth Domonkos püspökatyának. Az igeliturgiát a püspökatya vezette, majd kezdetét vette a felszentelési ima. A püspökatya megkente krizmával az oltárt és a templom falait. A tömjénezés után az oltár és a templom megvilágosítása következett. A cserkészek körmenet keretében az oltárhoz vitték az áldozati adományokat, amelyek a következők voltak: kenyér, bor, gyümölcs, rózsafüzér, kenyereskosarak. Lelkes Vince polgármester úr beszédéből a legfontosabbat idézem: „Patonyföld népe mindig csak annyit gondolt, amit el is tudott végezni”. A fentiek igazolására csak annyit jegyzett meg, hogy 1992. őszén történt az alapkőletétel és 6 év múlva elkészült a templom, amelynek költsége 4,5 millió szlovák korona volt, és majd ugyanennyi még az adományok és a társadalmi munka értéke. A zárszót Sepp Péter plébános atya mondta, aki még egyszer köszönetét mondott az adományozóknak és a falu közösségének az áldozatos munkáért. A helyi énekkórus magyar és latin nyelvű énekei és a szóló énekes kimagasló teljesítménye méltó keretet adott az ünnep fényének! A pápai- és magyar himnusz eléneklésével fejeződött be Diósförgepatony új, római katolikus templomának szentelési-szentmiséje, amelynek védőszentje a Rózsafüzér-királynője. A 150 percig tartó szertartás után a hívek otthonukba tértek, hogy az ünnepi estebéd, illetve néhány pohár bor elfogyasztásával pihenjék ki kellemes fáradalmaikat, ugyanis sok idős ember két és fél órát állt a szertartás alatt. A templombelső teljes befejezéséhez a hiányzó adományokat köszönettel és hálával fogadja Diósförgepatony katolikus közössége: Bankszámla: Slovenská sporitel’na Dunajská Streda 97959-129/0900 Cím: Rím. Kát. Farsky úrad v Michále na Ostrove Filiálka Orechová Patőn 9300 02 Orechová Potőn A templomból ugyanis még hiányzik a Szent Antal szobor és persely, a szenteltvíztartók, a hagyományos templomi orgona, a hangerősítő berendezés, valamint a gyóntatószék. BEFR Szombathely Ladányi Béla
