Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-10-01 / 6. szám
10. oldal **ITT<MKÖfcT 1998. október-november DABAN HORZ! JÓ NAPOT JÁSZOK! A Napistennel köszöntötték így egymást jász őseink: DABAN HORZ! - Jó napot! (Jász)Gazdák! Ezzel az üdvözléssel köszönnek ma is a jász nyelven beszélő oszétok, a Kaukázus völgyeiben. A Jazd vidékén élő jászók Rúz bekhéj-rel kívánnak egymásnak Jó Napot. A Rúz és a Ban is Napot jelent. Ez a Rúz található meg az ősi jász-magyar családi nevekben is, mint a Rúz, Rúsz, vagy a Hrúz, mint amelyet egyik legfényesebb magyar költőnk Petőfi Sándor édesanyja, Hrúz Mária is viselt. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy a költő Szülőföldemen című versében, születése helyeként a jászok - közelebbről a jászfényszarusiaknak a XVIII. sz.-ban alapított városát, Kiskunfélegyházát jelölte meg. E versét is itt Félegyházán 1848. június 6-8-án írta. Ily szépen vall erről a költő: Itt születtem én ezen a tájon / Az alföldi szép nagy rónaságon, / Ez a város születésem helye, / Mintha dajkám dalával von tele, / Most is hallom e dalt, elhangzott bár: /,.Cserebogár, sárga cserebogár" A költő jász dajkájának éneke 20 év után is hívogatóan csengett a fülében, lelkében. E jászok lakta szülőföld dalai szólalnak meg a költő verseiben is. Ilyen szépen csak igazi jász írhatott róla. Egy versében a Lehel kürtjét szólaltatta meg. E kürtöt, a hagyomány szerint ősei városában, Jászfényszarun találták, e város nevét is a kürtről kapta (fényes szaru). Lehel vezérről 428 sorból álló hőskölteményt írt, amelyet a forradalmat követően már nem tudott befejezni. Lehel vezérben önmagát személyesíti meg, amint megilletődve lép a jászok lakta Pest-Pilis-Solt vidékére. Mentek, mendegéltek és elértek végre A Jászság és Kunság szép róna földjére, Mely a Délibábnak szülő tartománya És amelynek Lehel volt a kapitánya. Valahányszor Lehel e földre rálépe, A megilletődés szállott be szívébe. A költővel azonosulva, megilletődve lépünk a magyar Sión alatti, az ősi jász Abiéta, Jászfalu földjére. Az Ókor világhírű csillagásza és földrajztudósa őrizte meg nevét, amely fenyvest jelent 8 jász várossal együtt, köztük: Párkány, Vác és Kiskunfélegyháza, s talán Jászberény, térképén koordinátákkal is meghatározva. Hív az ősi jász beszéd is, amelynek nyelvemlékét, a Jász szójegyzékként ismert szavait 1957. márciusában Fekete Nagy Antal, az Országos Levéltár Batthyány archívumában találta meg. E szójegyzék 38 szavával és 2 köszönési formájával a XV. sz. Jászfalu lakóinak jász nyelvét őrizte meg. Egy másikat 1909-ben, Ladánybene határában, edény falára írva egy jász sírban találta meg Kada Elek. Megfejtése: ELMÜLSZ RAGYOGSZ. Az 1550 évi hatvani török szandzsák adóösszeírásában 109 jásznyelvű családnevet találni. Pl.: Bállá, Bálik, Baló, Barla, Bedő, Bocskó, Boka, Bodor, Bonis, Botor, Csiszár, Csikar, Grabán, Karácson, Kenéz, Kond, Monis, Tar stb. E nyelv az indo-iráni árja nyelvcsalád közép-iráni csoportjába tartozik. A magyar nyelv szerves részét képezi. Kialakulása és az ősmagyar nyelvvel való kapcsolata és együttélése is nagyon messzire megy vissza. A magyar nyelv nagyon erős, fejlett és gazdag kultúrájú nyelvcsaládba vezethető vissza. A turk (tulajdonképpeni magyar) és az indo-iráni nyelvek családjába. Sir John Bowring angol nyelvtudós (aki Petőfi verseinek is fordítója) írja róla: ,,A magyar nyelv fejődése és struktúrája visszanyúlik arra az időre, amikor még az Európában beszélt nyelvek nem léteztek. ...legrégibb és legdicsőségesebb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Aki eredetét megoldja, isteni titkot fog analizálni, amelynek első tézise ez: Kezdetben vala a szó, a szó volt az ige---” A Pannónia megnevezés is az abiétai jászokra vezethető vissza. A Pan (iráni nyelvek olvasásával - jobbról-balra) Napot jelent, de az ión nép megjelölés is) jászt jelent. Nap-jászok, mint Paniász, ion, jász Ázsia közeli vidékein és Homérosz Iliászában. Nyelvünk ezen jász szavai a magyar nyelv kincsei, legnagyobb költőink legszebb kifejezései közé tartoznak. Kölcsey felmagasztosult h o nja, Petőfi fényesen csipogó kardja, Arany János Csoda szarvasának zengő éneke, honfoglaló Árpád Puszta szere, régi himnuszunk Boldog asszonya. Határainkon belül és azor( túl lévő városok, települések, hegyek és folyók, tengerek őrzik őseink megnevezését, nyelvét. Azovi-, Szarmata-, Ión-, Jász-tengerek és öblök, a Duna, Don, Ob folyók, Ázsia neve és hegyei, Jász hegyek, Jasd település Dunántúlon, Jazd város és tartomány Perzsiában, Pilis és Pest neve. (Ez utóbbi síkságot jelent ma is.) A Bag, Bagi, Goda, Berencs, Eszlár tulajdon- és közneveink. Valamint a hús, kása, kert, vám, findzsa, híd, üveg szavaink. S nem utolsósorban a j á s z szó a perzsa nyelvben virágot (fehér virág) jelent, amelynek a megfelelője a j á z m i n a magyar nyelvben. E cikk keretei határt szabnak valamennyi nyelvi előfordulásaink felsorolásának. Őexellenciája, Dr. Morteza Saffari Natanzi, a Jászok Világtalálkozóján az iráni és jász népek rokonságával kapcsolatban mondotta: „... e két népben genetikai hasonlóságok mutathatók ki... széles körben ismert kutatók és nyelvészek... több egybehangzó hiteles történelmi forrás, dokumentum egyértelműen azt bizonyítják, hogy a jászok és az irániak rokonságban állnak egymással... Ennek a jász alán népnek hosszú időn keresztül kiemelt szerepe volt Európában.........a jász nyelv az iráni nyelvek családjába tartozik, 2 nyelvjárása ismeretes. Ez a nyelv egy még mindig élő nyelv, amelyet a Közép-Kaukázusban... beszélnek... A (Nap) Mitrász kultusz és vallás még mindig él és gyakorolják Yazd megyében!" A népünk szép, fényes múltjára nehezedő sötétségek foszladoznak. A családi, emberi és népek közötti jó kapcsolatok felelőse és a kozmikus, valamint földi rend fenntartója a N a p , a Sötétséggel vívott harcában legyőzi azt -, ahogyan őseink hitték, békévé oldja, s a jászok nagyszerű történelmi és nyelvi, kulturális emlékei napfényre kerülnek, s ahogyan a rokon népek mondják őseinkkel: RUSEN - RAGYOGNAK A Jász szójegyzék emlékműve örökítő ünnepségén kívánunk a panionoknak, Napjászok utódainak mi, a „Vándorló-Methanaszta” jászok utódai sikerekben gazdag jelent és boldog jövőt - őseink jókívánságával: RUSEN - RAGYOGJANAK Csakazért is magyarul! Elszömyülködöm, amikor kisvárosunk kéthetenként megjelenő újságának illetékesei a trianoni békediktátum által Jugoszláviának - ma Horvátország - ítélt, baranyai háromszögben lévő Kiskőszeg nevű községet következetesen horvát-rác nevén: Batinának nevezik. Mintha az soha nem lett volna magyar község. Még jobban elönt az indulat, amikor a Csiki hegyek közül származó, városunkban letelepült fiatalembert „román”-nak nevezik olyan idős emberek, akik a harmincas-negyvenes években tanultak földrajzot és történelmet. A kommunizmus közel fél évszázada kimosta tudatukból Erdélyt és annak délkeleti határvidékét: a Székelyföldet. Az nekik „Románia ”! Soha nem hittem volna, hogy magyar emberek ilyen mérvű azonosság-tudatvesztést szenvedhessenek el. Sajnos, nyomtatott és elektronikus sajtónk sem hajlandó magyarul megnevezni szomszédos országainkat. A szomszédok által kiötlött fantázianevekkel és saját nyelvük neveivel illetik területrablóinkat. A magyar Felvidéket például - melynek lakói ma zömében tótok - szolgai módon „Szlovákiának” nevezi; azzal az országnévvel, melyet kétszáz évvel ezelőtt még a tót nép sem ismert és használt. A tót, Magyarországnak az a nemzetisége, amelyben a nemzeti romantika korában tudatosult a vélt, Nagy-Morva Birodalomból való származás elmélete; csak a múlt századtól kezdték nyelvüket is a csehtől mindjobban elkülöníteni és annak a „szlovák” nevet adni. Elkeserít, amikor a „magyar” rádió híreiben vagy a tv híradójában Kárpátaljáról, mint az Ukrán Köztársaság részéről - „Kárpátukrajnáról” - beszél a hírmondó. Mintha időtlen időktől fogva a legmagyarabb folyó, a Tisza, nem a magyar földön eredne? Mintha Vereckénél nem magyar földre lépett volna be Árpád népe honunk visszafoglalásakor? Thököly és Rákóczi kurucainak nagy részét nem ez a föld adta? És nem Zrínyi Ilona védte Munkács várát a császári csapatok ellen? Mi köze van Ukrajnának a magyarok és a magyarsághoz hű ruténok földjéhez? A trianoni diktátum agyréme először a fantáziaszülte „Cseh-Szlovákiához”, a párizsi ukáz pedig Gulágországhoz - a „Szovjetunióhoz” - csatolta ezt a területet és onnan örökölte Ukrajna, mely országrész sosem volt az övé. Megdöbbentőnek tartom azt is, amikor a „magyar” sajtó „Romániáról” ír. A magyarországi zsurnaliszták szolgai módon átvették az oláh irredenták és soviniszták nemzetelnevezését, melyet a dákó-román elmélet kiagyalói húztak rá törzsszövetségükre minden tudományos megalapozottság nélkül. A „román” elnevezés tulajdonképpen egy sajátságos, középkori építészeti stílust jelent, mely a most a magát ,,román”-nak nevező nép építészeti stílusában sohasem jelentkezett; vallásában is a bizánci ortodoxiát követte; nem volt hajlandó a latin (római) vallást és ezzel együtt a román művészeti stílust követni. Ez a balkáni nép még a múlt század elején is vlach-nak nevezte magát; ebből a szóból alakult ki a magyarban az oláh szó, melynek következtében Kárpátokon kívüli hazájukat a magyar ember mindig is Oláhországnak mondta. Erdély, a Mezőség és a Székelyföld a magyar ember számára sosem lesz Oláhország, és különösen nem lesz a területrablók „Romániája"! Mindig is volt magyar neve annak a tőlünk délre élő szláv népnek, mely - az antant hatalmak jóvoltából - birtokolja Magyarország leggazdagabb és legdúsabb termőföldjeit: Bácskát és a Bánság nagy részét. Különben nem lenne e nép nevével jelzett nem egy helységnevünk, mint például Rácalmás, Ráckeresztur, Ráckeve, stb., és nem lenne egyes városainknak olyan része, mely a török elől hazánkba menekült népről kapta „Rácváros” elnevezését. A szervilis „magyar” sajtó pedig állandóan „Szerbiát” és a .„szerb” népet említ, holott hazájukat a magyar ember mindig is Rácországnak, lakóit pedig rácnak nevezte. A környező országok nyelvén nevezett és nem egyszer a mesék birodalmába tartozó fantázianév (pl.: „Románia”) közlésétől még elkeserítőbb az idegen gyarmatosítók által birtokolt magyarországi nyomtatott és elektronikus sajtóban szinte kötelezően előírt amerikanizmus. A magyarországi - és az európai - televíziók ontják a - főleg - amerikai lumpenizmusra és bűnözésre késztető thrillereket, krimiket, szexfilmeket, és a kevésbé művelt néprétegeket is kielégítő szappanoperákat. A tévében és rádióban nyilvánosságot kapott a szabadszájúság, trágárság és káromkodás, mely a magyar nép túlnyomó többségének sosem volt sajátja. Ezzel az éjjel-nappal amerikai életformát reklámozó médiával sikerült aztán a kultúra nem a legmagasabb fokán álló társadalmi réteget - honunkban, sajnos ez nem kicsi — rávenni arra, hogy nyelvében és szokásaiban is majmolják az USA-t: a baseball-sapkától a sokszínű Bermuda-gatyán keresztül a lábizzasztó, bűzös, vastagtalpú tornacipőig és az ostoba szövegű, lezser trikón át az agyonmosott, elnyűtt farmernadrágig - amit a texasi, mezőgazdasági cselédek ganéhordáskor viselnek - és a rágógumiig, vagy a „walkmanig”. Az angol elnevezéseknek se szeri, se száma: pl. a „night club”, amely éjszaka is nyitva tartó kocsmát, a „security service” pénzért megvehető verőlegényeket, a „light centre” villanykörte-boltot, a „second-hand shop” használtruha-kereskedést jelent. (Az utóbbit azelőtt a házaló rongyos-zsidó végezte.) A málnaszörpöt és a citromos limonádét a Pepsi- és a Coca-Cola váltotta fel. A lacipecsenyés sátrak sült kolbászát és hurkáját „hamburgerrel” és „hot-doggal” helyettesíti a MacDonald és a vásári étekkínáló is. Badacsony és Villány nemes nektára feledésbe merül; mindjobban uralkodóvá válik a hasnövesztő és butává részegítő sör. Ezek után arra kérek minden hazáját szerető magyar embert, hogy maradjon hű népe-nemzete hagyományaihoz, szokásaihoz és nyelvéhez, mely utóbbi a legcsodálatosabb az egész világon, mert a legtöbb rokon értelmű szóval rendelkezik és ezáltal minden gondolatot a legárnyaltabban képes kifejezni. Aligha tudná a legnagyobb angol költő: Shakespeare olyan szóképekkel kifejezni magát, mint Arany János, amikor Toldi című elbeszélő költeményében szinte festményszerű képet ad a mezőn lévő gémeskútról: „ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel, mélyen néz a kútba s benne vize kémei. ”E képes beszéd első részét lehetetlen a világ egyetlen, más nyelvére lefordítani. Nekünk, magyaroknak azonban jóval többet mond, mint egy fénykép. (Mi ehhez képest az angol ,,pump,„ vagy „well” szó, melyek kutat jelentenek, de mind a kettő nélkülözi az ,,ösztövér kútágas”-t; hát még a „hórihorgas gém”-et!) A Trianonnál történt igazságtalanságba bele nem törődött magyarság jelszava volt és ma is a „Nem! Nem! Soha'.” Ez legyen a jelszavunk a mai, Magyarországra törő amerikanizmus gyarmatosító, magyar nyelvet romboló anglicizmusával és anyanyelvűnket könnyen felejtő, szolgai módon külföldi divatokat majmoló gyászmagyarokkal szemben is, hogy NEM! NEM! SOHA! Sándor Gyula Magh F. Károly
