Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
10. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998. augusztus-szeptember „Amerika szennybemenetele” A hazai sajtó szerint Magyarország a legkeresettebb a külföldi tőkések szemében. Ide hordják az utóbbi években milliárdszámra a dollárokat, mert bizonyosak benne, hogy befektetett pénzük busás haszon formájában megtérül. De mit szól ehhez a magyar nép? Vajon, ha a dolgozó százezreket megkérdeznék, hogy ebből a sok milliárdos befektetésből mennyire érzi a saját életszínvonalának, családjának és gyermekeinek az előnyeit, bizony nagyon szomorú statisztikát kaphatnának. Az a néhány tízezer, vagy több tízezer, akiknek ezek a befektetések jólétet, gazdagságot, 100 milliós palotákat eredményeztek pár év folyamán, elenyésző ahhoz, ami Magyarország jelenlegi gazdasági, kereskedelmi és egyéb fejlődési arányát mutatja. A statisztika mindig nagyon kétélű fegyver, és főleg akkor használják, ha a hazugságokat kell számokkal elfedni. Ugyan kinek is volna kedve, ideje ellenőrizni, hogy a leírt százalékok mennyiben fedik az igazságot? Különösen gyanús, hogy a nagy-világ új „rendőre”, az Egyesült Államok nem egyszer nyilvánította már ki tetszését, hogy Magyarországon jól mennek a dolgok, és az időnként berepülő IMF (International Monetary Fund), - miután átnézte a magyar pénzügyi könyveket, kiadta az új rendelkezéseket: hol kell legközelebb meghúzni a nadrágszíjat - szintén lelkesen helyesli az ország fejlődését. Persze ez a,.fejlődés" csak olyan irányban értendő, hogy a befektetett tőkések pénze minden körülmények között biztosítva van, és ha mégis valami váratlan dolog történne, a magyar kormánynak kell az esetleges veszteséget a tőkésnek megfizetni kemény valutában. Ha ilyen eset eddig megtörtént, arról természetesen az adófizető polgárnak nincs értesülése, mert ahogy a „Nagygazda ” ezt előírta: - semmi köze hozzá. De nehogy azt higgyük, hogy az amerikai állampolgár, ahogy a magyar is, beletörődik ebbe az „új-világrendbe, amit annak idején George Bush elnök hirdetett meg. Bár az infláció és a munkanélküliség más országokhoz képest az USA-ban minimális, valamint az adóbevételek növekedése eltünteti a föderális államháztartás hiányát, ami 1992-ben még 300 milliárd dollár volt - sok más helyen komoly és súlyos hibák, mulasztások és erőszakos változások fedezhetők fel. A „minden a pénz ” és a „make money not war", ahogy Hollywood hirdeti: „Pénzt keress és szeretkezz, ne háborúskodj” - részben igaz is, de nem mindenki nézi ilyen szemszögből az életet. Az anyagi jólét mellett, mely talán pillanatnyilag fényesnek mondható, vajon milyen valódi jövő elé néz Amerika? Hiszen tényként állapítható meg, hogy az USA-ban rohamosan romlik a nevelés jelentősége, a bűnözés állandóan emelkedik, nem beszélve a kábítószerek terjedéséről. Ahogy egyik kedves barátom és írótársam hozzám megküldött őszinte leírásában mondja: „Az amerikai iskola-rendszer szisztematikus megrontása folyik. ” 1983- ban már így kesergett a National Commission on Excellence in Education: „Először országunk történetében a jelenlegi nevelés színvonala nem múlja felül, nem éri el, és még csak meg sem közelíti a szülők nívóját. ” Hogy ez mennyire igaz a jelenlegi időkben, azt a legjobban mutatja egy átlag amerikainak kedvenc újságához írt levele, melyben szó szerint így panaszkodik: „Mint elemi iskolába járó tanuló az 1950-es években, jól emlékszem miként kezdődött a tanítás. Biblia-olvasással, imával és zászló-tisztelgéssel. A harmadik osztályos tanítónőnk érdekes történetekef olvasott fel a teremtésről és a Bibliáról. Ő aktív keresztény volt. Manapság ezt a drága asszonyt, akinek annyit köszönhettünk lelki, szellemi és erkölcsi téren, elbocsátanák és bíróság elé idéznék. De akkor AMERIKA MÉG KERESZTÉNY ORSZÁGNAK SZÁMÍTOTT. A ,,humanizmus ” még nem szorította béklyóba az iskolákat, a bíróságot és a médiát. Az időben nem volt még PLANNED PARENTHOOD (Családtervezés), sem pedig sex-education az iskolákban, és a teherbe esett diáklányok száma töredéke volt a mainak. A családok judeó-keresztény etikávalfelvértezve szolid életet éltek, a válás ritka volt, és a házasságtörőket megbélyegezték. A vérbajosok aránya a mainak töredékét képezte és senki a világon nem halt meg AIDS-ben. A pornográfia sötét mellékutcákba szorult, és azt a doktort, aki abortuszt végzett, börtönbüntetés sújtotta. így aztán nem csoda, hogy az akkori időkben Amerika nemcsak a leghatalmasabb, de a legtiszteltebb országa volt a világban. A középiskolákban azután már találkoztam az evolúciós, helyzet-kiértékelő és „secular humanista” agymosás manapság már uralomra jutott ideológiájával. ” (a levél íróját Tom Taylornak hívják, Roanoke Times, 1987) Régen, ahogy nálunk is, az amerikai nevelés felvértezte a tanuló fiatalságot vallási értékekkel, hazafisággal és komoly inspiráló irodalmi anyaggal. Amikor erőszakkal bevezették a „progressive education ”-t, megindult a rontás első jele minden téren. Csak érdekességként megemlítendő, hogy az 50-es években Amerikában 204 napból állt a tanév, ma már csak 180 nap. Ugyanakkor Japánban a tanév 240 napos. Megdöbbentően alacsony az írás-olvasás színvonala még a legtöbb collegében is. Az U. S. Department of Education megbízásából 60 tankönyvet vizsgáltak, és azok szellemét kiértékelendő, az alábbiakat állapították meg: „Legtöbb tanuló anélkül megy át a középiskolán és a college-on, hogy valaha is hallaná az Istenben való hit megvédését. Egy szó utalás sem található a templomba járó, vagy imádkozó amerikaiakról. A hagyományos családi értékeket is nélkülözik a könyvek. Egy könyv sem említi, hogy a házasság a család alapköve, s egy nő szerepe mint családanya és háziasszony milyen pozitív hivatás. Egyes könyvek a kereszténységet kizárják Amerika történelméből. A történelem kezelésében különösen kitűnt a keresztény-ellenesség és elfogultság a politikai spektrum konzervatív oldala kárára. A tankönyvek megírásában a liberálisok cenzúrát vezettek be országszerte, s miután a könyveket az adófizetők zsebéből pénzelik, sok millió állampolgár világnézete nem szerepel bennük, és így elmondható, hogy ez: „taxation without representation. ” (Adózás képviselet nélkül) Hogy mindezért kiket terhel a felelősség Amerikában? Elsősorban a National Education Association a főbűnös. Befészkelte magát az állami iskolarendszerbe (a tankönyvek tartalmát is illetőleg) és szinte monopóliumot gyakorol a közoktatás terén. A N. E. A. vezetőinek a programja jól ismert: Pro-abortusz pártiak, és ellenzik a szabad iskola-választás ügyét. Ellene vannak az érdem szerinti fizetésnek és a tanítói hozzáértés felülvizsgálásának. Aktívan pro-homoszexuálisok és harciasán ellenzik az imádkozást az iskolákban. Lekezelik a szülőket, a mindenható kormány és az adóemelés hívei. Maga CLINTON ígérte meg az N. E. A. vezetőinek egykor: - „Ha elnök leszek, partnereim lesztek. Nem felejtem el, hogy kik segítettek a Fehér Házba jutnom. ” Az amerikai közoktatásban elterjedt légkör jellemzésénél még szólni kell az egyik legsúlyosabb probléma, a kábítószerek járványszerű elterjedéséről. Ennek leküzdésére 1995-ben 57 milliárd dollárt költöttek, de hiába. Manapság, ahogy a kábítószer ,,anti-drug” cárja, Gen. Barry R. McCaffrey ismerte el; „Betűszerűen igaz, hogy már 10 éves korban kezdik megrontani drugokkal a gyerekeket." A drog használata pedig majdnem mindig együtt jár a nemi élvezetekkel. A New York Times 1997. október 16-i száma kétoldalas cikkben közölt helyszíni életképet egy középiskoláról. Az iskola ingyen óvszerrel látja el a diákokat, akik szerint - „ezek használata olyan mindennapi, mint a tejivás. ” Az ország collegei-ben nagymértékben elharapódzott az alkoholizmus. A hallgatók 72%-a, a Washington Post szerint, rendszeresen fogyaszt alkoholt és 50%-a hetenként kétszer részegre issza le magát. A főbűnös: a TV és a szórakoztató ipar. Ezt ma már tudja minden józan amerikai polgár. Erre született meg, és mára állandó szóhasználat lett: „Amerika szennybemenetele ”. Tény, hogy a szórakoztató ipar és az áldásból szinte átokká váló TV állomások, közvetve belejátszanak a fiatalság megrontásába. Ez a káros befolyás annyira ismert és sajnos elterjedt nemzetközileg, beleértve Magyarországot is, hogy csupán néhány statisztikai adat szükséges kiegészítésként. Az átlag amerikai hetenként 32 órát ül a TV előtt. Egy megfigyelő TV központ szerint az ABC, CBS, NBC és FOX állomások nézői egy év alatt közel 13 ezer szex jelenetet, 14 ezer erőszakos cselekményt, 21 ezer trágársággal fűszerezett epizódot láthattak. A gyerekek hat éves kortól 19 éves korig 16 ezer órát töltenek el a TV előtt, ellentétben az iskolában eltöltött 13 ezer órával szemben. A Washington Post megírta, hogy a 8. osztályos tanulók NÉGYSZER annyi időt töltenek TV-nézéssel, mint leckéjük megtanulásával, és olvasásra hetenként csak másfél óra jut, ami napi 12 perc. TED TURNER, a CNN megalapítója mondta ezen TV társaságok programjáról: „A három legnagyobb TV hálózat a legveszélyesebb ellenségek, amelyek valaha Amerikát fenyegették. Nagyobb veszélyt jelentenek ők a mi életformánkra, mint akár a náci-Németország és TOJO Japánja volt. ” És ezt a szemetet adagolja Amerika, exT portálja külföldre is, köztük Magyarországra. Taking out the Trash (Kivisszük a szemetet) címmel: „Amerika a legjobb színben igyekezett feltüntetni magát a múltban. Most és jelenleg, amit a világ többi részének mutatunk, egyenesen a szemétdombról kerül ki. Amerika kulturális exportjának egy része olyan visszataszító, hogy úgy tűnik, mi a világ többi részét óriási, mérgezhető szemétdombnak használjuk, s még számlát is küldünk nekik a mocsokért." Az American Family Association elnöke, Rév. Don Wildmon egyik cikkében így ír: „A TV hálózatok folytonosan keresztény-ellenes programokat sugároznak. Antiszemita programokat nem engednek meg, ami helyes is volna. Mindazonáltal a keresztények iránt más mércét alkalmaznak. Bárki, aki megkísérelne zsidóellenes programot bemutatni, kigolyózzák az iparból. De a keresztény-ellenes programok szerzőit tárt karokkal fogadják és nagy pénzekkel jutalmazzák szolgálataikat. " Egy kimutatás szerint a TV programok összeállítói nagy részben vallástalanok. Egyébként 60%-uk zsidóhitű, 25% protestáns és 12% katolikus, de 90 százalékuk ritkán, vagy soha nem jár istentiszteletekre. Ezért aztán nem meglepetés, hogy az 1988-ban készült filmről, a The Last Temptation of Christ-ről (Krisztus utolsó megkísért ése), amit Martin Scorcese rendezett, egy amerikai kolumnista így vezette be bírálatát: „Ha úgy tekinted Jézus Krisztust, mint hazug, holdkóros, bigámista, gyáva, hypokrata látnokot, hűtlen barátot, beteges hajlamú árulót, akkor menj és nézd meg a filmet. Régi gyerekkorunk kedvenc filmjei a Walt Disney stúdiójából kerültek ki. Ma már ez nem mondható el a nevét még megtartó filmvállalatról, mióta annak vezetését, egy Michael EISNER nevű újdonsült elnök vette át. Bizonyára tetszett neki a Jézust káromló film, mert annak rendezőjét Scorseset négy évre szerződtette. Egyébként nyilvánosan elismerték HOLLYWOOD keresztény-ellenes mentalitását, és a homoszexuálisok teljes támogatását építették be programjukba. A DISNEY márkát ügyesen kihasználva érik el üzleti sikereiket, és már megvásárolták az ABC TV hálózatot is, mely mellett hét napilappal és 25 rádióállomással rendelkeznek. MIRAMAX, TOUCHSTONE, HOLLYWOOD PICTURES nevű alvállalataik a DISNEY hátteret ügyesen elleplezve - egymás után produkálják az erkölcstelen és a kereszténységet kigúnyoló filmjeiket. íme néhány példa: PRIEST (A pap): Pro-homoszexuális film, mely öt katolikus papot, mint a perverzitás megtestesítőit mutat be. A New York-i kardinális, O’Connor erélyesen tiltakozott, mert Nagypéntekre tervezték a film bemutatóját. Jellemző, hogy a film Moszkvába is eljutott és ott az Orosz Ortodox Egyház vezetői tiltakoznak bemutatása ellen. MOTHING SACRED (Semmi sem szent): Az ABC TV-n megindított sorozat főszereplője egy elfajzott katolikus pap, aki liberális nézeteket vall az abortusz, a homoszexualitás és a nemi élvezetek hajhászása terén, sőt kétségbevonja az egyház Biblia-tanításait. SOUTH PARK (Déli park): Az ABC számára készített filmet a COMEDY CENTRAL nevű filmvállalat evvel a címmel, és ha igaz, már az 1997-es karácsonyi idényre bemutatták. A film fő jelenete, hogy JÉZUS és SANTA CLAUS nyilvánosan összeverekszenek. A film propagálására már többszázezer T-Shirtet is legyártottak, és ilyen formában lesznek, vagy már lettek is karácsonyfa díszek és video játékok egyaránt. Mindez történik egy olyan országban, melynek népe az ipari demokráciák között a legvallásosabb. 90%-a hisz Istenben, több mint a fele mindennap imádkozik, és 40%-a hetenként jár templomba. Az amerikai társadalom nagyobbik, keresztény része már kezd felhördülni vallásuk állandó kigúnyolása miatt. Ezt még fokozza az is, hogy egyes hivatalos szervek, mint az ACLE és kapcsolt részei, valóságos hajtóvadászatot rendeznek az imádkozások ellen az iskolákban és nyilvános helyeken. A vallásos énekek és jelképek ellen is megindult a kampány. A fokozatos keresztény-ellenesség azonban felébresztette a társadalom kitűnőségeit is. A déli államokban be akarják vezetni a vallás és állam elválasztására szóló rendelkezéseket, ami ellen a szülők és a tanulók már erélyesen dacolnak és ellenkeznek. A DISNEY-ellenes bojkott is mind szélesebb kereteket ölt. A második legnagyobb egyház, a Southern Baptist Convention, továbbá a Focus on the Family, Consented Women of America, az Assemblies of God, Citizens for a Better America, a Presbyterian Church of America és a Catholic Legaue of America elnevezésű és jelentős tömegekkel rendelkező egyházak és szervezetek csatlakoztak a bojkotthoz. Michael EISNER és társai önhittségükben bagatellizálták ezeket a tiltakozásokat, és igencsak meghökkentek, amikor 9 nagyvállalat visszavonta TV állomásainak szponzorálását, a Nothing Sacred film tartalmának megismerése után. Legalább két nemzedék lett eddig az új kultúra áldozata, és ennek megfordítása nem történhet egyik napról a másikra. Ezek a nemzedékek lelki szegénységben nőttek fel, mert nem töltötték beléjük elődeik hitét az emberi, nemzeti, sőt felsőbb emberi eszmékben, ami az iskolák feladata kellett volna legyen. Mindenesetre a keresztény mozgalmak munkáján múlik, hogy mi fog történni Amerikával a jövőben. Révffy László
