Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-08-01 / 5. szám

10. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998. augusztus-szeptember „Amerika szennybemenetele” A hazai sajtó szerint Magyarország a legke­resettebb a külföldi tőkések szemében. Ide hordják az utóbbi években milliárdszámra a dollárokat, mert bizonyosak benne, hogy befektetett pénzük busás haszon formájában megtérül. De mit szól ehhez a magyar nép? Vajon, ha a dolgozó százezreket megkérdeznék, hogy ebből a sok milliárdos befektetésből mennyire érzi a saját életszínvonalának, csa­ládjának és gyermekeinek az előnyeit, bi­zony nagyon szomorú statisztikát kaphatná­nak. Az a néhány tízezer, vagy több tízezer, akiknek ezek a befektetések jólétet, gazdag­ságot, 100 milliós palotákat eredményeztek pár év folyamán, elenyésző ahhoz, ami Ma­gyarország jelenlegi gazdasági, kereskedel­mi és egyéb fejlődési arányát mutatja. A statisztika mindig nagyon kétélű fegy­ver, és főleg akkor használják, ha a hazug­ságokat kell számokkal elfedni. Ugyan kinek is volna kedve, ideje ellenőrizni, hogy a leírt százalékok mennyiben fedik az igazságot? Különösen gyanús, hogy a nagy-világ új „rendőre”, az Egyesült Államok nem egy­szer nyilvánította már ki tetszését, hogy Ma­gyarországon jól mennek a dolgok, és az időnként berepülő IMF (International Mone­tary Fund), - miután átnézte a magyar pénz­ügyi könyveket, kiadta az új rendelkezése­ket: hol kell legközelebb meghúzni a nadrág­szíjat - szintén lelkesen helyesli az ország fejlődését. Persze ez a,.fejlődés" csak olyan irányban értendő, hogy a befektetett tőkések pénze minden körülmények között biztosítva van, és ha mégis valami váratlan dolog tör­ténne, a magyar kormánynak kell az esetle­ges veszteséget a tőkésnek megfizetni ke­mény valutában. Ha ilyen eset eddig megtör­tént, arról természetesen az adófizető polgár­nak nincs értesülése, mert ahogy a „Nagy­gazda ” ezt előírta: - semmi köze hozzá. De nehogy azt higgyük, hogy az amerikai állampolgár, ahogy a magyar is, beletörődik ebbe az „új-világrendbe, amit annak idején George Bush elnök hirdetett meg. Bár az infláció és a munkanélküliség más országok­hoz képest az USA-ban minimális, valamint az adóbevételek növekedése eltünteti a föde­rális államháztartás hiányát, ami 1992-ben még 300 milliárd dollár volt - sok más helyen komoly és súlyos hibák, mulasztások és erőszakos változások fedezhetők fel. A „minden a pénz ” és a „make money not war", ahogy Hollywood hirdeti: „Pénzt ke­ress és szeretkezz, ne háborúskodj” - rész­ben igaz is, de nem mindenki nézi ilyen szemszögből az életet. Az anyagi jólét mellett, mely talán pilla­natnyilag fényesnek mondható, vajon milyen valódi jövő elé néz Amerika? Hiszen tény­ként állapítható meg, hogy az USA-ban ro­hamosan romlik a nevelés jelentősége, a bűnözés állandóan emelkedik, nem beszélve a kábítószerek terjedéséről. Ahogy egyik kedves barátom és írótár­sam hozzám megküldött őszinte leírásában mondja: „Az amerikai iskola-rendszer szisztematikus megrontása folyik. ” 1983- ban már így kesergett a National Commis­sion on Excellence in Education: „Először országunk történetében a jelenlegi neve­lés színvonala nem múlja felül, nem éri el, és még csak meg sem közelíti a szülők nívóját. ” Hogy ez mennyire igaz a jelenlegi idők­ben, azt a legjobban mutatja egy átlag ame­rikainak kedvenc újságához írt levele, mely­ben szó szerint így panaszkodik: „Mint elemi iskolába járó tanuló az 1950-es években, jól emlékszem miként kezdődött a tanítás. Bib­lia-olvasással, imával és zászló-tisztelgés­sel. A harmadik osztályos tanítónőnk érdekes történetekef olvasott fel a teremtésről és a Bibliáról. Ő aktív keresztény volt. Manapság ezt a drága asszonyt, akinek annyit köszön­hettünk lelki, szellemi és erkölcsi téren, el­bocsátanák és bíróság elé idéznék. De akkor AMERIKA MÉG KERESZTÉNY ORSZÁG­NAK SZÁMÍTOTT. A ,,humanizmus ” még nem szorította béklyóba az iskolákat, a bíró­ságot és a médiát. Az időben nem volt még PLANNED PARENTHOOD (Családterve­zés), sem pedig sex-education az iskolákban, és a teherbe esett diáklányok száma töredéke volt a mainak. A családok judeó-keresztény etikávalfelvértezve szolid életet éltek, a válás ritka volt, és a házasságtörőket megbélye­gezték. A vérbajosok aránya a mainak töre­dékét képezte és senki a világon nem halt meg AIDS-ben. A pornográfia sötét mellékutcák­ba szorult, és azt a doktort, aki abortuszt végzett, börtönbüntetés sújtotta. így aztán nem csoda, hogy az akkori időkben Amerika nemcsak a leghatalmasabb, de a legtisztel­tebb országa volt a világban. A középisko­lákban azután már találkoztam az evolúciós, helyzet-kiértékelő és „secular humanista” agymosás manapság már uralomra jutott ideológiájával. ” (a levél íróját Tom Taylor­­nak hívják, Roanoke Times, 1987) Régen, ahogy nálunk is, az amerikai ne­velés felvértezte a tanuló fiatalságot vallási értékekkel, hazafisággal és komoly inspiráló irodalmi anyaggal. Amikor erőszakkal beve­zették a „progressive education ”-t, megin­dult a rontás első jele minden téren. Csak érdekességként megemlítendő, hogy az 50-es években Amerikában 204 nap­ból állt a tanév, ma már csak 180 nap. Ugyanakkor Japánban a tanév 240 napos. Megdöbbentően alacsony az írás-olvasás színvonala még a legtöbb collegében is. Az U. S. Department of Education megbízásá­ból 60 tankönyvet vizsgáltak, és azok szelle­mét kiértékelendő, az alábbiakat állapították meg: „Legtöbb tanuló anélkül megy át a középiskolán és a college-on, hogy valaha is hallaná az Istenben való hit megvédését. Egy szó utalás sem található a templomba járó, vagy imádkozó amerikaiakról. A hagyomá­nyos családi értékeket is nélkülözik a köny­vek. Egy könyv sem említi, hogy a házasság a család alapköve, s egy nő szerepe mint családanya és háziasszony milyen pozitív hi­vatás. Egyes könyvek a kereszténységet ki­zárják Amerika történelméből. A történelem kezelésében különösen kitűnt a keresztény-el­­lenesség és elfogultság a politikai spektrum konzervatív oldala kárára. A tankönyvek megírásában a liberálisok cenzúrát vezettek be országszerte, s miután a könyveket az adófizetők zsebéből pénzelik, sok millió állampolgár világnézete nem szerepel ben­nük, és így elmondható, hogy ez: „taxation without representation. ” (Adózás képvise­let nélkül) Hogy mindezért kiket terhel a felelősség Amerikában? Elsősorban a National Educa­tion Association a főbűnös. Befészkelte ma­gát az állami iskolarendszerbe (a tankönyvek tartalmát is illetőleg) és szinte monopóliu­mot gyakorol a közoktatás terén. A N. E. A. vezetőinek a programja jól ismert: Pro-abor­­tusz pártiak, és ellenzik a szabad iskola-vá­lasztás ügyét. Ellene vannak az érdem sze­rinti fizetésnek és a tanítói hozzáértés felül­vizsgálásának. Aktívan pro-homoszexuáli­­sok és harciasán ellenzik az imádkozást az iskolákban. Lekezelik a szülőket, a minden­ható kormány és az adóemelés hívei. Maga CLINTON ígérte meg az N. E. A. vezetőinek egykor: - „Ha elnök leszek, partnereim lesz­tek. Nem felejtem el, hogy kik segítettek a Fehér Házba jutnom. ” Az amerikai közoktatásban elterjedt légkör jellemzésénél még szólni kell az egyik legsúlyosabb probléma, a kábítósze­rek járványszerű elterjedéséről. Ennek le­küzdésére 1995-ben 57 milliárd dollárt költöttek, de hiába. Manapság, ahogy a kábítószer ,,anti-drug” cárja, Gen. Barry R. McCaffrey ismerte el; „Betűszerűen igaz, hogy már 10 éves korban kezdik meg­rontani drugokkal a gyerekeket." A drog használata pedig majdnem mindig együtt jár a nemi élvezetekkel. A New York Times 1997. október 16-i száma kétoldalas cikk­ben közölt helyszíni életképet egy középis­koláról. Az iskola ingyen óvszerrel látja el a diákokat, akik szerint - „ezek használata olyan mindennapi, mint a tejivás. ” Az or­szág collegei-ben nagymértékben elhara­pódzott az alkoholizmus. A hallgatók 72%-a, a Washington Post szerint, rend­szeresen fogyaszt alkoholt és 50%-a heten­ként kétszer részegre issza le magát. A főbűnös: a TV és a szórakoztató ipar. Ezt ma már tudja minden józan amerikai polgár. Erre született meg, és mára állandó szóhasználat lett: „Amerika szennybeme­netele ”. Tény, hogy a szórakoztató ipar és az áldásból szinte átokká váló TV állomások, közvetve belejátszanak a fiatalság megrontá­sába. Ez a káros befolyás annyira ismert és sajnos elterjedt nemzetközileg, beleértve Magyarországot is, hogy csupán néhány sta­tisztikai adat szükséges kiegészítésként. Az átlag amerikai hetenként 32 órát ül a TV előtt. Egy megfigyelő TV központ szerint az ABC, CBS, NBC és FOX állomások nézői egy év alatt közel 13 ezer szex jelenetet, 14 ezer erőszakos cselekményt, 21 ezer trágár­sággal fűszerezett epizódot láthattak. A gye­rekek hat éves kortól 19 éves korig 16 ezer órát töltenek el a TV előtt, ellentétben az iskolában eltöltött 13 ezer órával szemben. A Washington Post megírta, hogy a 8. osz­tályos tanulók NÉGYSZER annyi időt tölte­nek TV-nézéssel, mint leckéjük megtanulá­sával, és olvasásra hetenként csak másfél óra jut, ami napi 12 perc. TED TURNER, a CNN megalapítója mondta ezen TV társaságok programjáról: „A három legnagyobb TV hálózat a legveszé­lyesebb ellenségek, amelyek valaha Amerikát fenyegették. Nagyobb veszélyt jelentenek ők a mi életformánkra, mint akár a náci-Német­­ország és TOJO Japánja volt. ” És ezt a szemetet adagolja Amerika, exT portálja külföldre is, köztük Magyarország­ra. Taking out the Trash (Kivisszük a szeme­tet) címmel: „Amerika a legjobb színben igyekezett feltüntetni magát a múltban. Most és jelenleg, amit a világ többi részének mu­tatunk, egyenesen a szemétdombról kerül ki. Amerika kulturális exportjának egy része olyan visszataszító, hogy úgy tűnik, mi a világ többi részét óriási, mérgezhető szemét­dombnak használjuk, s még számlát is kül­dünk nekik a mocsokért." Az American Family Association elnöke, Rév. Don Wildmon egyik cikkében így ír: „A TV hálózatok folytonosan keresztény-ellenes programokat sugároznak. Antiszemita prog­ramokat nem engednek meg, ami helyes is volna. Mindazonáltal a keresztények iránt más mércét alkalmaznak. Bárki, aki megkí­sérelne zsidóellenes programot bemutatni, kigolyózzák az iparból. De a keresztény-elle­nes programok szerzőit tárt karokkal fogad­ják és nagy pénzekkel jutalmazzák szolgála­taikat. " Egy kimutatás szerint a TV programok összeállítói nagy részben vallástalanok. Egyébként 60%-uk zsidóhitű, 25% protes­táns és 12% katolikus, de 90 százalékuk ritkán, vagy soha nem jár istentiszteletekre. Ezért aztán nem meglepetés, hogy az 1988-ban készült filmről, a The Last Temp­tation of Christ-ről (Krisztus utolsó megkí­sért ése), amit Martin Scorcese rendezett, egy amerikai kolumnista így vezette be bírá­latát: „Ha úgy tekinted Jézus Krisztust, mint hazug, holdkóros, bigámista, gyáva, hypo­­krata látnokot, hűtlen barátot, beteges haj­lamú árulót, akkor menj és nézd meg a filmet. Régi gyerekkorunk kedvenc filmjei a Walt Disney stúdiójából kerültek ki. Ma már ez nem mondható el a nevét még megtartó filmvállalatról, mióta annak vezetését, egy Michael EISNER nevű újdonsült elnök vette át. Bizonyára tetszett neki a Jézust káromló film, mert annak rendezőjét Scorseset négy évre szerződtette. Egyébként nyilvánosan el­ismerték HOLLYWOOD keresztény-ellenes mentalitását, és a homoszexuálisok teljes tá­mogatását építették be programjukba. A DISNEY márkát ügyesen kihasználva érik el üzleti sikereiket, és már megvásárolták az ABC TV hálózatot is, mely mellett hét napi­lappal és 25 rádióállomással rendelkeznek. MIRAMAX, TOUCHSTONE, HOLLYWO­OD PICTURES nevű alvállalataik a DIS­NEY hátteret ügyesen elleplezve - egymás után produkálják az erkölcstelen és a ke­reszténységet kigúnyoló filmjeiket. íme néhány példa: PRIEST (A pap): Pro-homoszexuális film, mely öt katolikus papot, mint a perver­zitás megtestesítőit mutat be. A New York-i kardinális, O’Connor erélyesen tiltakozott, mert Nagypéntekre tervezték a film bemuta­tóját. Jellemző, hogy a film Moszkvába is eljutott és ott az Orosz Ortodox Egyház vezetői tiltakoznak bemutatása ellen. MOTHING SACRED (Semmi sem szent): Az ABC TV-n megindított sorozat főszerep­lője egy elfajzott katolikus pap, aki liberális nézeteket vall az abortusz, a homoszexuali­tás és a nemi élvezetek hajhászása terén, sőt kétségbevonja az egyház Biblia-tanításait. SOUTH PARK (Déli park): Az ABC szá­mára készített filmet a COMEDY CEN­TRAL nevű filmvállalat evvel a címmel, és ha igaz, már az 1997-es karácsonyi idényre bemutatták. A film fő jelenete, hogy JÉZUS és SANTA CLAUS nyilvánosan összeverek­szenek. A film propagálására már többszá­zezer T-Shirtet is legyártottak, és ilyen for­mában lesznek, vagy már lettek is kará­csonyfa díszek és video játékok egyaránt. Mindez történik egy olyan országban, melynek népe az ipari demokráciák között a legvallásosabb. 90%-a hisz Istenben, több mint a fele mindennap imádkozik, és 40%-a hetenként jár templomba. Az amerikai társadalom nagyobbik, ke­resztény része már kezd felhördülni vallá­suk állandó kigúnyolása miatt. Ezt még fokozza az is, hogy egyes hivatalos szer­vek, mint az ACLE és kapcsolt részei, valóságos hajtóvadászatot rendeznek az imádkozások ellen az iskolákban és nyilvá­nos helyeken. A vallásos énekek és jelké­pek ellen is megindult a kampány. A fokozatos keresztény-ellenesség azon­ban felébresztette a társadalom kitűnőségeit is. A déli államokban be akarják vezetni a vallás és állam elválasztására szóló rendel­kezéseket, ami ellen a szülők és a tanulók már erélyesen dacolnak és ellenkeznek. A DISNEY-ellenes bojkott is mind széle­sebb kereteket ölt. A második legnagyobb egyház, a Southern Baptist Convention, to­vábbá a Focus on the Family, Consented Women of America, az Assemblies of God, Citizens for a Better America, a Presbyterian Church of America és a Catholic Legaue of America elnevezésű és jelentős tömegekkel rendelkező egyházak és szervezetek csatla­koztak a bojkotthoz. Michael EISNER és társai önhittségükben bagatellizálták ezeket a tiltakozásokat, és igencsak meghökkentek, amikor 9 nagyvállalat visszavonta TV állo­másainak szponzorálását, a Nothing Sacred film tartalmának megismerése után. Legalább két nemzedék lett eddig az új kultúra áldozata, és ennek megfordítása nem történhet egyik napról a másikra. Ezek a nemzedékek lelki szegénységben nőttek fel, mert nem töltötték beléjük elődeik hitét az emberi, nemzeti, sőt felsőbb emberi eszmék­ben, ami az iskolák feladata kellett volna legyen. Mindenesetre a keresztény mozgalmak munkáján múlik, hogy mi fog történni Ame­rikával a jövőben. Révffy László

Next

/
Thumbnails
Contents