Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM - 1998. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER A KÁRPÁTOKTUL LE AZ ALDUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR (Petőfi) «ITtVAKVfct A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA A NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUSOK ÁLLÁSPONTJÁT IGAZOLJA AZ AMERIKAI TUDÓS! Az emberi fejlődéstörténet átértékelésével kapcsolatban két igen fontos művel adományozta meg a világot Grover S. Krantz, a Washington State University embertan tanára, ahol jelenleg is e tárgyat tanítja. Több mint 56 tudományos cikk, s két tankönyv szerzője, melyek ' az emberiség és ezen belül a fajok kialakulásával, embertani- és nyelvfejlődésével foglalkoznak. Meglátásai szükségszerűen a történelem, s nyelvészet átértékelését teszik szükségessé. Művei: 1. Éghajlati fajok és leszármazásaik [Climatic Races and Descent Groups, (The Christopher Publishing House North Quincy, Massachusetts 02171, © 1980)] 2. Az európai nyelvek földrajzi alapjai [Geographical Development Of European Languages, (American University Studies, Peter Lang New York 1981)] Az európai nyelvek földrajzi kialakulása című művében kifej'tett elmélete következményeként az eddig Európa mostohagyermekeként kezelt magyarságban Európa műveltségalapító ősnépét ismeri fel. Krantz a nyelvek eredetének vizsgálatánál is több meglepő eredményre jutott. Szerinte az ún. indoeurópai nyelvek igen későn alakultak ki Európában. Ennek következménye az, hogy szókészletünk 30%-a nem indoeurópai eredetet mutat, s Európa korai térképein indoeurópai folyónevek nincsenek. Bennünket közelebbről a következő mondata érdekel: „...a görög nyelv tehál jelenlegi helyén Kr. e. 6500-ban, a kelta nyelv Kr. e. 3500-ban alakult ki Írországban. A magyar nyelv ősisége a Kárpát-medencében hasonlóképpen meglepő; úgy találom, hogy eredete a mezolitikumba vezet, a kőkorszakot megelőzve. ” Továbbá: „Legalább is egy fontos pontnál a népvándorlás elmélete éppen a fordítottja az eddigi tételnek. Általában azt tartják, hogy az uráli magyarok a IX. században költöztek be a Kárpát-medencébe egy keleti területről. Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszélő csoport Magyarországból terjedt el, egy sokkal korábbi korban, az ellenkező irányba. ” Krantz szerint egyes tájak táj szólásainak hálózata az egymás közelében élők számára érthető. Az érthetőség az egymástól való távolsággal egyenes arányban csökken. Szerinte 10.000 évvel ezelőtt egész Európa és a Közép Kelet egyetlen nyelvjárási hálózat volt. Elmélete a népvándorlást csak a népfelesleg levezetéseként fogadja el. Szerinte minden nép ott született, s alakult nemzetté, ahol jelenleg is zömmel vannak jelen. Ezen elméletét 1976-ban kezdte kidolgozni. Ezt követően elmélete próbaköveként az észak-amerikai indiánok törzsi felosztásán dolgozott. Az itt elért sikerélmény után az európai történelem előtti korok feldolgozásába kezdett 1981-ben. Módszere figyelembe veszi a megélhetés, gazdaság, a termelés módozatait, s egyes műveltségek fejlődését, majd kisugárzását ezek függvényeként’ kezeli. Szerinte nem a mozgékony vadászok, hanem a termék és időfelesleggel rendelkező gazdálkodók voltak a legalkalmasabbak új birodalmak megalkotására.,,Képletei hasonlítanak a természettan törvényeit rendszerező képletekre. Következtetései a társadalomtudomány terén újak. A jövő tudósait bőven ellátta bizonyítandó elméletekkel Európa műveltsége és nyelve terén ” mondta könyvét értékelve Roger M. La Jeunesse, a California Egyetem egy tanára. Krantz megállapítja, hogy a régi, megkövesedett történelemszemlélet eddig csak erős uralkodókkal, politikai határokkal foglalkozott. Szerinte az emberiség történelme a kisebb népcsoportok történelme, melyeket egy nyelven belüli nyelvjárások kapcsolnak egységbe. Meglátása szerint a nyelvészet és a történelem eddigi eredményei nem támogatták egymást. A történelmi határokat fel kell cserélni a megélhetés, a nyelv egymást támogató előfordulási helyeivel, egymásra gyakorolt hatásaira fektetve a hangsúlyt. Szerinte ily módon számtani törvényszerűséggel meg lehet állapítani egy-egy nyelvi-, és foglalkozási-csoport lakhelyét, vándorlásainak útját. Ezeket kell majd a régészet, történelem, nyelvészet eredményeivel összevetni. „Nem lehet népeket a térképen össze-vissza kergetni csak azért, hogy egy-egy nyelvészeti tételt igazoljunk", állapítja meg könyve elején. E mondat a MTA hazánkkal és nyelvünkkel kapcsolatos ténykedését juttatja eszünkbe, midőn népünket Szibériától az Uraiig űzi őshaza kereső igénnyel, nyelvet viszont csak a Kárpát-medencében ad nekünk. Krantz sarkalatos tétele szerint a nyelvfejlődés természeti törvények függvénye éppen úgy, mint az otthon kiválasztása is természeti törvények szerint történik, s az emberi természettől, az abból eredő szokásoktól nem különíthető el. Magyar Adorján közel száz évvel ezelőtti meglátása szerint a magyar nyelv a teremtés hangokban való kifejezése, s az általa őstörzseknek nevezett nyelvjárási csoportok szinte azonos megfogalmazásban, de egymástól függetlenül jelennek meg Grover S. Krantz munkájában. Embertani szempontból Krantz szerint a következő kérdésekre kell válaszolnia a kutató tudósnak: 1. Miért költöztek az emberek ahelyett, hogy otthon maradtak volna? 2. Miért költöztek oda, ahova költöztek? 3. Miért éppen akkor költöztek, s nem máskor? 4. Miért ők költöztek oda és akkor, s nem mások? 5. Hogyan hajtották végbe a költözködést, s hogyan győzték le a már ott lakók ellenállását? Ha ezekre a kérdésekre pontos választ lehet adni, akkor az elmélet biztos lábon áll. Minél több kérdés marad válasz nélkül, annál gyengébb az elmélet értéke, ha egyáltalán marad további értelme a kutatásnak. Ennek a rendszernek a segítségével dolgozta ki megbízható módon az észak-amerikai indiánok nyugatra költözését, s eredményeként az indián nyelvek elhelyezkedését 95%-os biztonsággal tudta megállítani. Felismerte azt, hogy az emberek szeretik a biztonságot, s hacsak a part a szó legszorosabb értelmében nem szakad, nem költöznek el az ismert, s szeretett területről. Szerinte tehát teljes lakosságcserével járó „népvándorlási hullámok" nincsenek. A második tétel értelmében oda költöznek a költözők, ahol saját szintjük alatti fokon élő emberekkel állnak szemben. A költözködők a nyelvhatárokat mindenkor átléphetik, ez a költözködés természetes következménye. De a beköltözőket nemsokára elnyeli az a megalapozott társadalom, ahova beköltöztek, s megszűnnek önálló nyelvvel és szervezettel rendelkező nép lenni. Magyar Adorján e tételt már közel száz éve kidolgozta, s szerinte, ha a Kárpát-medence ősnépessége nem magyarul beszélt volna, ma nem volna magyar nyelv még akkor sem, ha Árpádék a legtisztább magyar nyelvet beszélték is volna. Némi elmélyedés után azt is belátja Krantz, hogy a békés, letelepedett, földműves társadalmak százezres tömegei nem tudnak egy egységként útnak indulni. Hivatkozik Dennel 1983 évi munkájára, s ennek kapcsán megállapítja, hogy a régészet által feltárt állítólagos vándorlások nem jelentenek szükségszerűen nép- és nyelvtörzsi behelyettesítéseket. Nyelvészeti vonalon megállapítja, hogy első látásra lehetetlennek látszik a nyelvek vándorútját nyomon követni az őskortól napjainkig. Viszont e kérdés megoldásánál is úttörőnek látszó eredményeket ért el. Krantz megállapította, hogy 1. A mai nyelvészet feltételezi, hogy a mai nyelvekből vissza lehet következtetni a történelem előtti korok nyelveire. Viszont még nincs olyan kidolgozott törvényszerűség, mely megmagyarázná az írásbeliség ismerete előtti nyelv terjedésének útvonalát, gyorsaságát; nem lehet feltételezni, hogy minden nyelv egyforma gyorsasággal terjedt, vagy változott, így bővebb időkör áll rendelkezésünkre, melyen belül a régészet is több adattal szolgálhat. 2. Második kérdés az, hogyan indult el a nyelvek nagyobb, egymástól való elkülönülése. Szerinte az indoeurópai nyelvek nyelv egyvelegekkel, nyelv szövevényekkel kezdődtek, terjedésük, állandó alcsoportokra való bomlásuk már 6400 évvel ezelőtt kezdődhetett (Gimbutas, 1977). 3. Harmadszor fel kell ismernünk nagyon pontosan némely történelem előtti nyelvet ahhoz, hogy a nyelvterjedés és visszaállítás eredményei helyesek legyenek. A régészet nyomán felszínre kerülő ismeretek, helynevek, egy-egy emlékmű általában egy-egy vezető egyéniséggel kapcsolatosak. A nyelv viszont a névtelen tömegek alkotása, hangsúlyozza Krantz. Ha megnézzük Európa legkorábbi térképeit, vajmi kevés közük van e politikai térképeknek az ott élők nyelvi valóságához. Itt állapítja meg alaptételét, hogy az Európában észlelt hatalmas nyelvterjedés csak békés földművelők terjeszkedésének lehet az eredménye, s e gondolata ismét Magyar Adorján alaptételével rokon, mely szerint csak békés, termelő élet szülhet magasabb műveltséget. Az Éghajlati fajok és leszármazásaik című műve embertani szempontból figyeli emberré válásunk folyamatát, melynek csúcspontjaként beszédképességünk elérését tartja. Szerinte az az egy millió, vagy valamivel több idő, melyet ma a majomember emberré válási folyamatának engednek meg a tudósok, semmiképpen nem elegendő a gége azon átalakulási folyamatához, mely a beszéd alapját képezi. Szerinte ez az a pont, ahol a homo erectus, homo sapienssé válik. Meg nem magyarázható módon a beszéd kialakulása Európa terén, közép Európában, esetleg a Földközi tenger keleti vidékén következett be. Európa lakossága ebben az időben még majdnem teljes egészében szőke, kék szemű volt. Vérképük az Rh- csoportot képviselte. Itt figyelmeztetnem kell önmagunkat arra, hogy hazánkban a Bodrogközben feltárt hatezer éves sírokban pihenők, s a ma ott élő szőke, kék szemű emberek vérképe egyöntetűen ugyanezt mutatja (Lázár István, Kiált Patak vára, Szépirodalmi Könyvkiadó Vállalat Budapest, 1974). Krantz professzortól függetlenül Evan Hadingham, a Harvard Egyetem embertan tanára ezen embertani felfejlődést Közép Európában Érd és Tata vidékére teszi. Szerinte közép Európa embere itt érte el, minden más behatástól függetlenül az emberi és műveltségi fejlődés magasabb fokát. (Evan Hadingham, Secrets of the Ice Age, Walker and Co. New York, Ny. 1979. 64. old.) Grover S. Krantz műve magyar szempontból korszakalkotó. Előadása könnyen követhető a nem szakemberek számára is, s számtalan felismerése, a törvényszerűségek rendszerezése biztos alapot teremt a további kutatók számára. Tekintettel arra, hogy magyar szempontból milyen fontos mű Az európai nyelvek földrajzi alapjai című munkája, a Debreceni egyetem két tanára már megkezdte fordítását, s otthoni magyar kiadása egy éven belül várható. Tomory Zsuzsa
