Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
1998. június-július ÍZITTVAKÖfeT 11. oldal Trianon következménye A kettős állampolgárság vitájához Az állampolgárság megállapításánál a jogtudomány két alapvető elvet szokott figyelembe venni: vérségi elvet (jus sanguinis) és a területi elvet (jus soli). Az állampolgárság tehát attól függ, hogy a természetes személy kitől származik, illetve hogy hol születik? A trianoni békediktátum után a Csonka-M agyarország határain kívül született magyar anyanyelvű természetes személyek csak magyar szülőktől származhatnak és magyar területen, azaz szülőföldjükön születnek - ,,amely annyira ukrán, szlovák, szerb, román föld, mint amennyire magyar is ” - jelentette ki Szűrös Mátyás 1988-ban - ahol 1100 éven át a jogfolytonosság és szerzett jogok címzettjei, így a magyar állampolgárságnak is, amely mellé még egy állampolgárságot kapnak attól az állami fennhatóságtól, amely alá élni rendeltettek Trianon után. E helyzetből adódik a kettős állampolgárság vélelme! Az állampolgárság kérdése minden állam belső jogrendszerének a tárgya. Románia nem kell kikérje Szerbia, Szlovákia vagy Ukrajna véleményét, ha a határain kívül élő románoknak meg akarja adni a román állampolgárságot. A magyar állam is bárkit,,kitüntethet" magyar állampolgársággal, nemcsak Kossuth-díjjal. A határon kívül élő magyarság részére a magyar állampolgárságot kettős megszorítással kellene biztosítani: 1) aki ezen új belső törvénnyel szerez magyar állampolgárságot, szülőföldjét el nem hagyhatja, Csonka-Magyarország területére be nem telepedhet. Aki a kivándorlás gondolatáról nem akar lemondani, az ezen új dekrétum alapján nem kérhet és nem kaphat magyar állampolgárságot, vállalja a kitelepüléssel-letelepüléssel járó hivatalos eljárást; 2) szociális szolgáltatásokban ott részesül, ahol adófizető polgárként van nyilvántartva, de a magyar útlevelet külön kérésére megkaphatja és szavazati joggal is rendelkezik, mert a magyar nemzet tagjának nem lehet közömbös, hogy az anyaországban kik kormányoznak. Az elszakított területeken élő magyarság számára a kettős állampolgárság védő hátteret is jelent és kihangsúlyozza jogi státusát is: nem nemzetiségi kisebbségei Romániának, Szerbiának, Szlovákiának, Ukrajnának, hanem államot alkotó magyar nemzetrészek Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, Bánságban, Párciumban, Máramarosban, Erdélyben és társnemzet a vele együtt élő más nemzetekkel. A kettős állampolgárság hozzásegíti az anyaország határain kívül élő magyarokat alapvető emberi jogaik gyakorlásához: gazdasági, kulturális, társadalmi autonómiájuk kiépítéséhez-működtetéséhez, történelmi identitásuk megőrzéséhez, hogy ne legyenek kitéve az elnemzetietlenítés ezernyi csapdájának. Magyar állampolgárként továbbra is megbízható lojális állampolgára maradok Romániának, Szerbiának, Szlovákiának, Ukrajnának, ugyanakkor kettős identitásom, kettős kultúrám következtében - amelyet Trianon után a történelem szabott ki reám - hűséges és szerves része vagyok magyar nemzetemnek is, amelynek országába nem turistaként érkezem, hanem nemzetrészként haza, mint magyar állampolgár anyaországomba, amelytől földrajzi határok szakítottak el. (Chisineuból, Moldáviából, Bucurestibe minden román személyi igazolvánnyal utazhat.) A kettős állampolgárság intézményével kapcsolatosan elhangzanak olyan nézetek, amelyek szerint ezzel irritálnák a szomszéd államokat és rontanák a jószomszédi viszonyainkat. A trianoni békediktátum után Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna vezető politikusai hangsúlyozták-e valaha, hogy meg fog romlani a jószomszédi viszonyuk Magyarországgal, amennyiben a leszakított területeit továbbra is birtokolni akarják? Nevezett államok vezető politikusai napjainkban „siránkoznak-e” afelett, hogy országaikban 3,5 millió magyar nem használhatja anyanyelvét? Elemi iskoláiktól, gimnázium-kollégiumaiktól, internátusaiktól, egyetemeiktől, földbirtokaiktól, középületeiktől, egyházi vagyonaiktól megfosztottuk őket, vajon mindez nem rontja meg jószomszédi viszonyainkat Magyarországgal? Kettős identitástudatom miért irritálná román-szerb-szlovák-ukrán partnereinket, hiszen ezt az új történelmi helyzetet Trianon hozta magával, s ez ellen ők nem tiltakoznak, sőt ragaszkodnak a státusukhoz? Hát akkor fogadják el realitásként minden következményét, amit kitermelt magából Trianon. - Ilyen a kettős állampolgárság jogi intézménye is! A trianoni békediktátummal meghúzott országhatárokkal megsértették a Kárpátmedence éghajlati-földrajzi-vasúti-úthálózati törvényszerűségeit. Nem vették figyelembe az ipar-mezőgazdaság-kereskedelem feltételeit, amelyek századokon át adva voltak a térségben és azok jól is működtek. Ha a földrajzi, éghajlati, történelmi törvényszerűségeket a trianoni békediktátummal felrúgták, ha a humánum, jóérzés, etika, vallás, jog rendelkezéseit megsértették, helyeselhetjük-e ezt a békediktátumot? Belenyugodhatunk-e, aludhatunk-e gondtalanul? A ROSSZ ellen való tiltakozást elhallgattathatjuk-e? Az égbekiáltó hibákat legalizálhatjuk-e?!? A Balkán fellázadt Trianon ellen, bért ontott és saját kezdeményezéséből mindent megváltoztatott. A szlovének, horvátok, bosnyákok stb. önállóak lettek. A szlovákok szintén. Bebizonyították: a Trianonban meghúzott országhatárokat igenis meg lehet változtatni, azok ellen lehet tiltakozni! Ilyen tiltakozás-féle lehetne Trianon ellen a lecsatolt területeken élő 3,5 millió magyar - személyenkénti külön kérésére - a magyar állampolgárság intézményének újra való működtetése. Ezzel megvalósítanánk a magyar nemzetnek újra való unióját, eszmeileg-vertikálisan újra való egyesítését országhatárok módosítása nélkül. dr. Újvári Ferenc Kolozsvár * hídfő HUNGARIAN WEEK A. NEMZET, AZ OTTHON tS A JÖVÖ SZOLGÁLATÁBAN itj> EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP 522. SZÁM XXL ÉVFOLYAM LONDON, 1968 JÚNIUS 10. Mindhalálig- írta Marschalkó Lajos 1962-ben megjelent történelmi elbeszélései címéül. Beváltotta. 1968. május 20-ika előtt néhány héttel esett ki a magyarságvédelmi toll a kezéből, hogy megvárja kifáradt szívének leállását. Tizennyolcéves korában ismertem meg, amikor vele együtt hárman írtunk egy debreceni hetilapot. Azóta, 47 éven keresztül tartott hatalmas nemzeti lelkesültségét igazában csak akkor értem meg, ha visszaemlékszem, hogy mekkora hévvel, tűzzel indult el végig áldozatos magyar újságírói pályáján. Közben megjárta a kísértés hegyeit, amelyeken annyi más magyar tollforgató adta el hitét, lelkét. De Marschalkó Lajos megalkuvásmentesen, áldozatosan járta végig a magyar népszolgálat útját. Munkáinak bibliografizálása nehéz munka lesz, s csak amikor elkészül, akkor írhatja meg egy errevaló tollforgató az alkotásaihoz méltó életrajzát. Addig talán elég megemlíteni, hogy Marschalkó 47 éven keresztül azon a rögös életúton járt, amelyet előtte Istóczy Győző, Bartha Miklós, Prohászka Ottokár, Méhely Lajos, Milotay István, Kolosváry-Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán törtek fel járható magyar úttá, közülük Méhely, Kolozsváry-Borcsa és Bosnyák vértanúságukkal megpecsételten. Valamikor, 30-40 évvel ezelőtt néhány egész nagy budapesti könyvkiadó vállalat évenként egyszer-kétszer tőlem meg szokta kérdezni, hogy egyik-másik írónak melyik könyvét lenne érdemes újra kiadni? Ha most ezt kérdezné tőlem valaki Marschalkó könyveiről, nehéz helyzetbejutnék, mert megérdemelné művei gyűjteményes kiadását, ezrével szétszórt cikkeinek is néhány kötetbe összegyűjtését. De ha egyelőre ez nem lehetséges, akkor csak azt mondhatom, hogy aki 1965-ben megírta az Országhódítók-at és 1957-ben a Világhódítók-at, az szíve utolsó összeszorulásakor nyugodtan csinálhatott életmérleget: ezért a két könyvért is érdemes volt élni. Tudom, hogy a magyar néptől mindenkor idegen rétegek, s a nekik segédkezett vagy segédkező bértollnokok 1968. május 20-a emlékére örömmel gondolnak, hogy megszabadultak a magyar élet siralomvölgyeibe szellemi fényszórójával élesen* bevilágító Marschalkó tói. Ha azt mondják, hogy vele külföldön kihalt az utolsó ilyen szellemi bölény, azt is elhiszem, de egyben tévednek: Marshalkómk érdemes volt 65-ik életévéig, mindhaláláig küzdeni, lármafaként világítani. Ha külföldön pótolhatatlannak látszó űrt hagy maga után, otthon, Magyarországon nem! A magyar néptől mindenkor idegen rétegeknek, s nekik segédkezőknek 23 éves diktatúrája és a „keresztény Nyugatból” 1956 novemberében végleges magyar kiábrándulás a mai hazai magyar iljúság lelkében mély nyomokat hagyott, s oly indulatokat táplált, amelyeknek feltörése a világtörténelem legközelebbi tektonikus elmozdulása, földcsuszamlása, napjaiban azon történelmi cselekvéseket is keresztülviszik, amelyeket Marschalkó Lajos soha ki sem mondott. A népidegen elemektől mentesített magyar szocializmust! Marschalkó Lajosnak csak a teste halt meg. Szelleme, lelki hagyatéka és az általa 47 éven keresztül hirdetett magyar irányzat tovább él és várja a történelem logikájával kérlelhetetlenül bekövetkező megvalósulást. Dr. Málnási Ödön MAGYAR KIRÁLYI CSENDŐR BAJTÁRSI KÖZÖSSÉG FELHÍVÁS 5324 PINEVIEW WAY APOPKA, FL 32703 U.S.A. Kérjük a volt csendőr bajtársakat, hogy vegyék fel a kapcsolatot közösségünkkel, és jelentkezzenek az itt megadott címen, az eskünkhöz méltó szellemiség minél szélesebb körben való ápolása érdekében vitéz Kiss Gábor
