Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január-február ____________________________ $glttVAkOfcf ___________________________________________________13. oldal KIRÁLY B. IZABELLA: VÁLASZTÁSI KIS KÁTÉ MELYEK A MAGYAR VÁLASZTÁSI RENDSZER LEGFŐBB JELLEMZŐI? * A magyar választási rendszer lényegében a többpártrendszerre épül. 386 országgyűlési képviselőből 210 pártlistákról kerül a parlamentbe. * Az ország egész területét (kb. 60 ezer választóként) 176 egyéni választókerületre osztották. * Képviselőjelöltként bármely választókerületben lehet indulni, szavazni azonban csak az állandó lakóhely szerint illetékes választókerületben. * Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyeknek sikerült 7 területi (megyei) listát állítani. * Országos listára közvetlenül nem lehet szavazni! Onnan csak a töredékszavazatokkal lehet bejutni a parlamentbe! * Megyei listát csak azok a pártok állíthatnak, amelyek a választókerületek egynegyedében, de legalább két helyen képviselőjelöltet állítottak. (Pl. Pest megyében a 16-ból négyet, Nógrád megyében a 4-ből legalább kettőt.) * Csak azokról a pártlistákról lehet bejutni a parlamentbe, amelyeknek a területi listáira országos összesítésben legalább 5% szavazó szavazott. (5% alatt a szavazatok elvesznek! * Csak abban a megyében választható egy párt, amelyikben elegendő számú jelölttel listát állított! * Országgyűlési képviselőjelölt az lesz, aki 750 érvényes ajánlószelvényt összegyűjtött. * Az egyéni képviselőjelölt lehet: független; párt vagy pártok által támogatott független; pártképviselő; (Erről a szavazólap tájékoztat.) * Ha valamely párt által támogatott képviselőjelölt nem győz, akkor a rá leadott szavazatok (töredékszavazatok) a párt országos listáját támogatják. * Az országos listákon sorakozó pártelitnek nem az az érdeke, hogy az általuk indított egyéni jelölt meg is nyerje a választásokat — akkor ugyanis elvész a töredékszavazat, amely az országos listát támogatná! MILYEN TAPASZTALATOKAT SZEREZHETTÜNK AZ 1990-ES ÉS 1994-ES VÁLASZTÁSOKON, S AZÓTA? * A pártok arculatát vezetői (elsősorban az elnöke) határozza meg. * A pártok arculatát meghatározó személyiségeket a széles közvélemény olyannak ismeri meg, amilyennek őt a média bemutatja, eladja. * A pártvezetés számára terhes kölönc a párttagság, amely komolyan véve önmagát befolyásolni szeretné a párt irányvonalát. * Közveszélyes az a felfogás, hogy szavazzunk X pártra, mert ott olyan sok rendes ember van! — csak épp a vezetősége mégbízhatatlan. * A pártelit a párttagságot csak kihasználja (tagdíjfizetés, erődemonstráció, ajánlószelvény-gyűjtés, röplapozás...) A költségvetésből támogatott pártok — pártapparátus kiépítésével anyagilag korrumpálják a tagság egy kicsi, de befolyásos részét. * A pártok (pártvezérek) az össznemzet elmei érdekeit semmibe véve, elvtelen paktumokat kötnek (lásd: a szétesett MDF-, KDNP-utópártok egyezkedése a liberális FIDESZ-szel.) Saját hatalomban maradásuk (hatalomba kerülésük) érdekében hagyják magukat megvesztegetni. (Magyarországon a liberálbolsevikok által meghatározott politikaigazdasági mechanizmusok a legradikálisabb nemzetinek nevezett pártokat úgy. korrumpálják, hogy azok megalkuvóvá lesznek, vállalva az álellenzék kényelmes, hálás szerepét; azaz lényegében nem veszélyeztetik a fennálló politikai-gazdasági viszonyokat. Ennek fejében a hatalom megtartja, megtűri, támogatja őket ebben a helyzetükben.) * A mai választójogi törvény is lehetővé teszi, hogy egy nemzeti egységpárt színeiben a legjobb, legérdemesebb embereket juttassuk a parlamentbe. Azonban egy nyerőképes nemzeti egységpárt létrehozására ma sincs semmi esély. Korábbi kísérletek is mind meghiúsultak (lásd: Magyar Egyeztető Testület — MET; Nemzetért Választási Szövetség; Keresztény Nemzeti Összefogás...), s ez a tény leplezi le leginkább a nemzetáruló pártokat, akik csak beszélnek az összef ogásról, de épp az ellen dolgoznak!) Ennek okai: Belső, személyes okok: Valós történelmi ismeretekkel megalapozott elvi szilárdság teljes hiánya, ezáltal szolidaritásra és távlati gondolkodásra való képtelenség; továbbá gőg, önzés, irigység, gyávaság. Külső, objektív okok: A jelenleg uralkodó téves koreszmék (lásd: globalizáció) tobzódása; a világpolitikai konstelláció (körülmények) áttekinthetetlen kuszasága; a médiák a globalizáció és a fennálló hatalom támogatói. * Bár ez a rendszer törvénytelen, tudomásul kell vennünk, hogy a játékszabályokat ők (a hatalom) határozzák meg. Azonban ezek a játékszabályok is adnak számunkra lehetőségeket. Ezek felismerése és kihasználása a nemzeti politika lényege. Ez a politikai-gazdasági rendszer nem dönthető meg pl. tüntetésekkel, sztrájkokkal, polgári engedetlenséggel, mert ezek az .eszközök (is) a médiák (a hatalom) kezében vannak (tájékoztat róla vagy sem?!), s ezek arculatát is a médiák határozzák meg (pl.: csőcselék minősítéssel,' gúnyolással stb.) * A ma közismert pártok között egy sincs, amelynek hatalomra, kerülése esetén joggal bízhatnánk abban, hogy valódi össznemzeti érdekű fordulat következzen be, azaz csak pártokra alapozva a választásokat 1998-ban is csupán kormányváltásra lehet számítanunk. * Mára mindenki előtt világossá válhatott, hogy a társadalom egészséges működése csak pártok nélkül lehetséges! A pártok kitalálása (kb. 200 éve) és fenntartása az oszd meg és uralkodj elvének megfelelően a világhódítók érdekét szolgálja! MIKÉNT JAVÍTHATÓK ÖNERŐBŐL A NEMZETÉRDEKÜ POLITIKAI ERŐK ESÉLYEI? * Nem kell nekünk se egypárt, se több párt, mert a pártrendszer rossz! A pártok csak szétverik a nemzeti egységet (lásd: az elmúlt 10 évben mennyi baráti társaság, házasság, család bomlott föl a pártok miatt! Mennyi infarktusnak volt okozója a csalódás, amit a pártvezetők jellemtelensége miatt szenvedtek el cserbenhagyott híveik! Ez a jelenség kizárólag a nemzeti oldal jellemzője. Nem véletlenül!). * Állítsuk figy elmünk középpontjába az egyéni képviselőjelölteket! Ez felel meg a magyar hagyománynak és magyar érdekeknek. * Bár a választási rendszerünk a többpártrenszerre épül, 176 képviselő egyéni jelöltként jut be az országgyűlésbe. Ennyi ember elég is lenne a törvényhozásban! A jelenleg érvényes Házszabály is lehetővé teszi, hogy akár 15 egyéni (független!) képviselő csoportot alakítva — politikai tényezővé váljon. Ne adj' Isten 176 független egyéni képviselő egységes fellépéssel valódi rendszerváltozást érhetned! Csináljuk meg! Ne legyünk kishitűek! Mi ezeknél csak jobban tudjuk csinálni! Bármelyikünk! Mi ugyanis szó szerint mindenhez értünk, s mi nem a rontás, hanem az építés szakemberei vagyunk. * Esélyeink nőnek, ha a 176-ok Jegyzékén (tablóján) sorakozó kiváló embereinket közösen támogatjuk, mind az egyszerű szavazók, mind a civil szervezetek, és mindazok a pártok, amelyek egyúttal lemondanak a pártlistáról, példamutatóan felszámolva önmagukat. * Vegyük figyelembe azt is, hogy az egyéni képviselőjelölt megválasztásánál sokkal kisebb a csalás lehetősége, mint a pártlistákra adott szavazatok számítógépes feldolgozása esetében! * Azokra a pártokra adott szavazatok, amelyek országos összesítésben nem érik el az 5%-ot — elvesznek! Az 1%-os küszöb felett állami támogatás jár; ennek megszerzése reményében tartják fenn a többpártrendszert a jelentéktelen pártocskák, ezzel hagyják magukat megvesztegetni, a nemzet politikai megosztottságát fenntartani! * A 176-ok Jegyzéke (az egyéni képviselők közös platformja) tökéle tesen kifejezi a nemzeti összefogást, a képviselőjelöltek áldozatvállalását, valamint a személy szerinti politikai felelősségvállalást. * A 176-ok Jegyzékére azok kerülhetnek, akik megfelelnek az alábbi követelményeknek: magyar eredet és magyar nemzettudat, természetbarát világnézet jó egészségi állapot, politikai akarat, politikai feddhetetlenség. A közismertség és diploma nem akadály, de nem alapfeltétel. Mindenek felett követelmény a nemzeti elkötelezettség! * Azoknak, akik a 176-ok Jegyzékébe akarnak kerülni tudomásul kell venniük, hogy egymást vállalniuk kell! Akit a többség nem vállal, az nem kerülhet a Jegyzékbe. * 1990-ben a győztes MDF 165 képviselőjének döntő többségét (115), 1994-ben a győztes MSZP 210 képviselőjének döntő többségét (152 főt) egyéni képviselőként juttatta az országgyűlésbe! Következtetésünk: az egyéni jelöltek jelentőségét a többpártrendszerre építő propaganda tudatosan agyonhallgatja. Azaz nem az 1% és az 5% a döntő, hanem az egyéni jelöltek tömege! Az is tény, hogy a parlamenti pártok többségének egyetlen egy egyéni képviselője sincs! * 1990-ben és 1994-ben a kívülről és felülről vezényelt átrendeződések, bizonytalanságok légkörében természetesnek kell tekintenünk, hogy a választók * nem látták-láthatták, hogy az általuk választott legtöbb képviselő személyében hordozta a liber álbolsevik rendszert! * Mára lelepleződött a rendszer lényege. így sokkal több esélye van a nép-, a köz érdekeit valóban képviselő egyéni jelölteknek a győzelemre. Egy ilyen névsort ajánlunk a magyar választók figyelmébe! Nem párthű, hanem becsületes nemzethű magyarokat, akik valóban a közakarat megtestesítői, a nemzeti közakarat megváló sítói. * Ne misztifikáljuk a vezetést, ne tekintsük természetfeletti isteni lénynek a vezetőt. A nemzet vezetéséhez mindenek felett nemzet szeretet és a nemzet iránti hűség szükséges, ami minden igaz magyar emberben megvan! Vállajuk hát és cselekedjünk! UTÓSZÓ A pártokra alapozott rendszer nemcsak politikailag rendkívül káros, de rettenetesen költséges is! Erre az úgynevezett parlamenti demokráciára, annak minden kapcsolt részeire, pártokra, képviselőtestületekre, tanácsadókra, szakértőkre, egyéb fölösleges műintézetekre, végrehajtókra, behajtókra, őrző-védő seregekre stb. fordított milliárdok a KÖZJÓ megvalósítása helyett néhány politikai-gazdasági bűnöző zsebéve vándorolnak. Túlságosan sokba kerül nekünk ez a parlamenti demokrácia, aminek a valódi népuralomhoz semmi köze? (Nem törvényszerű az, hogy miközben óriási értékek elherdálása folyik, a nép nagy tömegei elszegényednek, Nem annyira szegény ez az ország, mint amennyire a nép nyomorog!) A 176-ok Jegyzékében valódi népképviselőket ajánlunk a választók figyelmébe. Akiknek elege van a pártokból, a sikerdíjas-végkielégítés, bankkonszolidációs rablóvilágból, az adóprésből, áremelésekből, a nyomorból, munkanélküliségből és a liberálbolsevik (Horn—Kuncze) sikerpropagandából, segítsenek! Állítsuk össze a 176-ok Jegyzékét — egyéni jelöltjeink tablóját! Nézzünk körül saját, köreinkben, ott vannak Ők. A mi embereink. Támogassuk Őket győzelemre! j Ne követeljünk és főleg ne kérjünk ezektől(a hatalom mai birtokosaitól), mert úgyis hiába, s mert akkor elismernénk őket. Mi magunk érjük el céljainkat és oldjuk meg gondjainkat! Bízzunk önmagunkban, mert csak önmagunkban bízhatunk! KCffGftKéli
