Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-03-01 / 2. szám
1997. március—április «IttVAKÖftt 9. oldal úgy lesz ő is kivetve. A magyar meg megtisztulva — igaz, nagyon megritkulva újra rájön majd a nagy titokra”, amelynek mindezt köszönhette. A fátyol az égi beavatkozás hatására lehull. Mindennek kozmikus következménye van, úgy mint korszakokkal ezelőtt. Az Annunakik vagy Anu unokái ma is élnek, és hamarosan újra a földön járnak, úgy mint nagyon régen, de a most már megtisztult, megvilágosodott ükunokáikkal karöltve. Genesis 6:2-5: „Es az emberiség kezdett szaporodni a földön, és leányaik születtek, az igaz isten fiai észrevették az emberek leányait, hogy szépek valák! Feleségül vevének azok közül kedvükre... És az isten fiai folytatván kapcsolataikat az emberek leányaival, azok fiiakat szültek nekik... Ezek valák a nagyok és híresek a régi időkből... A nagy titok pedig az, amire oly sokan rájöttek — a francia Lenormant, a német Oppert, az angol Rawlinson, Sayce és még sokan mások, hogy a magyarságnak nagyon sok köze van a világ legöregebb civilizációjához, a mezopotámiai Sumérhoz. A zsidóság azóta is mindenre képes, hogy ezt eltitkolja. Ezért vagyunk mi finnugor, észak-szibériai halász-vadász, gyűjtögető, primitív származásúak. Ezért nem lehetünk skithák (szittyák) sem, mert ők is egy lépcsőfok a sumérok felé. A sumér Gilgames eposz világossá teszi a Biblia Teremtés—Genézis történetének származását. Egyértelművé téve: a zsidó próféták azt csak onnan másolhatták. Ha ez kiderül, akkora világ legöregebb népének mai leszármazottjai nem a zsidók, hanem a magyarok között keresendők! Ezért kell a magyar népnek a föld színéről mielőbb eltűnni, mert amíg létezik, addig ő élő cáfolata a zsidó kiváltságosságnak. Ezért mondja a Magyar Tudományos Akadémia Hebraisztikai Osztályának vezetője, a zsidó Komoróczy Géza: „Ha igaz lenne, akkor is letagadnám Minden magyarnak tudomásul kell vennie ezt az abszolút tényt: a zsidóság létünkre tör következetesen és könyörtelenül és ezt csak a vak meg az idióta nem tudja észrevenni. Minden esetben, mikor a hatalom a kezükbe került, az a legrosszabb következményekkel járt számunkra. Sokan kérdezték és kerestek rá magyarázatot, hogy a magyar népnek miért kell eltűnni a föld színéről, miért olyan nagy az összeesküvés ellenünk? Ez a magyarázat: A cél érdekében minden eszközt és mindenkit felhasznál a most már leleplezett sötét hatalom. A magyar nép egyedül, a ma élő népek közül: örököse a sumér kultúrának, és mint olyan az agyagtáblákon leírt égi istenek, az előmök (Élőim) ma is élő leszármazottjai és vérrokonai. A magyarság emiatt nem fog elveszni! Ne csüggedj magyar! SIKLÓSI ANDRÁS: MENTSÜK MEG A HAZÁT! — Az V. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus bevezető előadása — Tisztelt Világkongresszus, Hölgyeim és uraim! Szittya testvérek! Magyarok! Történelmi tanulmányaimból, s vihartépte életem tapasztalataiból leszűrtem egy igen fontos tanulságot: Mindig akkor voltunk nagyok és erősek, ha a magunk útját jártuk; akkor gyengék és esendők, ha másokhoz próbáltunk idomulni, nemzeti céljaink, perspektíváink feladásával. Az évezredek során mindkettőre bőven akadt példa. Korábban inkább az előbbire, néhány száz év óta főleg az utóbbira. De a legsötétebb, legvészterhesebb időszakokban is voltak remek fellángolásaink, ragyogó forradalmaink, lázadásaink; a súlyos vereségek és veszteségek mellett is voltak sikeres felvirágzásaink és győztes csatáink. Mert nincs olyan mélység, olyan rémséges pusztulás, ahonnan ne vezetne út fölfelé, ahonnan ne látszanának egy boldogabb jövő körvonalai. Azonban ez csak akkor van így, ha a magyarság emlékszik múltjára, tiszteli hőseit, védi dalait, mítoszait és hagyományait; úgy alkalmazkodik korának kihívásaihoz, hogy egyben ragaszkodik nemzeti létéhez, ősiségéhez, büszke vérségi kapcsolataira, különleges kultúrájára, bátran vállalja a magyarságból fakadó hátrányokat és előnyöket, s tudatában kitörölhetetlenül él az Istenbe vetett hit, mindennapi törekvéseit áthatja egy emelkedett erkölcsi tartás. Csak az a vezetés lehet eredményes és népszerű, mely az egyszerű embert állítja a központba, amely gazdasági, szociális és kultúrpolitikájával is a nemzeti gondolatot, a természeti törvényeket s a keresztény életparancsokat tekinti elsődlegesnek, a mesterkélt és végzetesen beteg liberálbolsevizmussal, internacionalizmussal, ill. kozmopolitizmussal szemben. Országunkat, hazánkat ma nem elsősorban a fegyverek erejével óvhatjuk meg és tehetjük ismét naggyá, hanem kultúrfölényünk megőrzésével, szellemi értékeink köztulajdonba vételével. Persze, ha föltétlenül szükséges, a kardunk sem rozsdásodhat hüvelyébe zárva. Más népek közül sokan folyamatosan, zavartalanul fejlődhettek, s ezt igen ritkán szakították csak meg katasztrófák és háborús kataklizmák. Viszont a magyar nemzet a kezdetektől máig élethalál harcot vívott különböző agresszorok, zsarnokok ellen, s szinte csak kivételesen jutott ideje a nyugodt alkotó munkára. Nem tudhatjuk, mit hoz számunkra a jövő. Sorsunk, életünk tele van bizonytalansággal, de éppen ezért halálos vétek a lehetőségek elszalasztása, a jelen által kínált pozitív alkalmak felelőtlen megtorpedózása. Alapelvünk, a nacionalizmus, nem valami barbár, kártékony, erőszakos és idegengyűlölő ideológia, hanem a nyelvi, kultúrális, etnikai és történelmi sajátosságukra, öntudatukra ébredő népek vezérlő eszméje; hűség a nemzethez, annak egységéhez és függetlenségéhez. Nem torz, nem szélsőséges, hanem a korszerű, igazságos, művelt és jómódú társadalomért folytatott küzdelmeink leghasznosabb eszköze. Magyarország Szűz Mária országa, a magyarság Isten igazi választott népe! Nem véletlen, hogy szeretett fia, Jézus Krisztus is a mi fajtánkból, a mi vérünkből származik. Nem véletlen az sem, hogy a a világ ma is beszélt ősnyelve a magyar. A földgolyó első civilizációinak története lényegében azonos a magyar őstörténelemmel. Az első írások, művészi festmények és szobrok, az első öntözőberendezések, kőből épült lakóházak, mezőgazdasági kultúrák, szerszámok, kocsik, ötvösremekek, íjak, nyilak és lovasruházatok, az első templomok, csillagvizsgálók mind mind a mi népünk ajándékai az egész emberiségnek. Ezt eltagadni, meghamisítani, másokra áttestálni elképesztő őrültség és helyrehozhatatlan bűn. A mi Szent Koronánk — ez a világszerte páratlan ereklye — nem attól szent, hogy Szent István és Szent László viselte, hanem valóban kozmikus, isteni eredetű, formájában és jelképiségében tökéletes és fölülmúlhatatlan egész; a hozzá kapcsolódó Szentkorona-tannal és alkotmányossággal pedig mindenkori nemzeti politikánk megkerülhetetlen sarkköve. Nem múzeumban lenne a helye, vagy a Habsburgok és más hódítók fején, hanem a nemzet trónusán és legfényesebb oltárán: minden magyarok szívében. Azt kell elérnünk, hogy valódi őstörténetünket kiemeljük a távoli homályból, a ködös ingoványból, hogy legyőzzük a kishitűségi érzés önmarcangoló szégyenét, s valamennyien ihassunk az olcsó szemfényvesztésből, gálád megtévesztéstől mentes igazság éltető forrásából. Mert népünk úgy lehet erős, egészséges és nemes, ha ismeri múltját, ha ezen áll, ebből táplálkozik, ha együtt lélegzik elődeivel. Nem könnyű, de annál magasztosabb feladat a gyökerek feltárása, a kincsek felszínre hozatala. Számos hazai és külföldi honfitársunk további önzetlen munkája szükséges ahhoz, hogy a zsákutcát elkerüljük, a finnugor és egyéb tévtanokkat levetkőzzük. Ám föl kell oldanunk a szétszórtságot, az elszigeteltséget, a szakmai féltékenységet és sovinizmust, le kell gyűrnünk az előítéleteket, az elavult elméleteket és módszereket is. Javítanunk kell a kutatás személyi, tárgyi, anyagi és intézményi feltételeit; a termést pedig rendszeresen be kell takarítanunk, és közérthető formában publikálnunk kell valamennyi fontosabb nyelven. Csak így remélhetjük, hogy a további átkok és rágalmak leperegjenek rólunk, ill. a széles világközvélemény érdeklődését felkelthessük irántunk. A hatékony működés érdekében — a közös szellemi műhelyeken túl — létre kell hoznunk egy modern adatbankot, könyvtárakat és információs központokat, valamint rendszeres tájékoztató, továbbképző előadásokat, fórumokat kell biztosítanunk minden magyarságot érintő témának és társtudománynak. A lehető legteljesebb módon össze kell gyűjtenünk az írott anyagokat és egyetemes szellemi hagyományainkat! Az évente rendezett, egyre színvonalasabb Szittya Találkozók és Világkongresszusok is ezt a tervünket szolgálják. „Félként” politikusaink, hatalombitorlóink nem győzik hangsúlyozni, hogy Magyarországnak nincs ellenségképe. Valóban nincs. Csak ellenségei vannak! Mint fűszál a réten, mint égen a csillag. Bár számbavételük, felsorolásuk kötetekre rúgna, emeljünk ki mégis néhányat. Románia, Szlovákia, Szerbia, Csehország halálos ellenségünk. De nem sok jót várhatunk Ukrajnától, Ausztriától, Horvátországtól, Oroszországtól sem. A fejlett országok közül Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és Izrael a legkártékonyabb ellenségeink. Ellenségünk a NATO, az Európai Unió, a Valutaalap és a Világbank, a legtöbb multinacionális ipari és kereskedelmi vállalat, a nemzetközi pénzintézetek és az irányított világsajtó. — Belső ellenségeink: a megrögzött és számító kommunisták, az álliberálisok, a kozmopoliták, a társutasok, a szabadkőművesek, a gazdasági maffiózók, a bankelnökök, a zavarosban halászók, a beözönlő idegenek, a zsidók és a cigányok túlnyomó része. Legfőbb ellenségünk saját hazaáruló vezetésünk: népirtó-nemzetrontó, lakájszellemű kormányunk és parlamentünk, s a nemzeti egységet, a közös cselekvést fondorlatosán fölrúgó pártjaink zöme. No és ne feledkezzünk meg a szittya eszmeiségtől távol álló sajtóról, rádióról, televízióról sem. Eszembe jut Jean-Marie Le Pen vitriolos mondása: „Ha találkozol egy újságíróval, vágd pofon; ha te nem is tudod miért adtad, ő tudni fogja, miért kapta.” Ez a legkevesebb, amit megérdemel minden ellenségünk. Nem bánhatunk velük kesztyűs kézzel, hiszen ők sem kegyelmeznek nekünk! Meg akarnak ölni, el akarnak pusztítani bennünket a legbarbárabb, legaljasabb módon. Napról-napra durvábbak és szemtelenebbek, undorítóan becstelenek és mohók. Haldoklásunk döbbenetes. Elvesztettük az ország kétharmadát s vele 4 milliónál több magyart. Felbecsülhetetlen károkat okozott a háború s a 40 éves moszkovita rémuralom emberéletekben, gazdasági, szociális, szellemi és erkölcsi téren. Züllésünk ma is folyamatos és egyre gyorsuló ütemű. Az abortusz — 6 millió kaparás után — továbbra is legális, a nemzet fogyása és elöregedése kétségbeejtő. Tragikus az egészségi állapot: alkohol, kábítószerek, tüdőbaj, rák, infarktus, keringési zavarok és nemi betegségek, éhség, lelki bajok, öngyilkosság tizedeli népünket. Évente 50%-os az infláció, 20%-kal csökken a reáljövedelem, egyre drágább és silányabb az oktatás. Ezzel szemben nő a munkanélküliség (már régen túllépett az 1 millión!), működik az adóprés, emelkedik a lakásrezsi, a gyógyszerek, élelmiszerek, kultúrális cikkek, a közlekedés, az üzemanyag, az energia és egyáltalán mindennek az ára. Hatmillió ember tengődik a létminimum alatt, hárommillió már koldusszegény. Szinte ingyen elkótyavetyélték nemzeti vagyonúnkat, idegen kézbe juttatták az ország javait, lassan termőföldjeinket is eladják, mégis 35 milliárd dollárra szaporodott külső államadósságunk, de a belső eladósodás is 2500 milliárd Ft. körül mozog. Küszöbön áll a teljes pénzügyi összeomlás, ugyanakkor burjánzik a feketegazdaság, a spekulatív pénzmozgatás; s az elviselhetetlen terheken túl még a zsidók (ki tudja hányadik?) „kártalanítását” is a nyakunkba sózzák. Vasútvonalainkat, iskoláinkat, kórházainkat, művelődési intézményeinket, üdülő- és sportcentrumainkat fölszámolják, honvédelmünket leépítik (helyette amerikai megszállókat hoznak!), bányáinkat, gyárainkat bezárják, mezőgazdasági exportunkat, élelmiszeriparunkat, könnyűiparunkat feladják, s a dolgozókat könnyedén szélnek eresztik. A lakosság
