Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)

1997-07-01 / 4. szám

1997. július—augusztus «imAKOKT 15. oldal Árpád Nap Negyed évszázados a torontói Kö­rösi Csorna Sándor Történelmi Társa­ság Árpád-napi rendezvénye. ,,Megillelödéssel és egyben fájdal­mas lélekkel állunk Árpád apánk ma­gasztos szelleme, emléke előtt. Hálatelt szívvel, csodálattal, honszerető érzé­sekkel hódolunk a bölcs országszerve­T orontóban nemzetünk. Forray T. Zoltánnak a torontói Körösi Csorna Sándor Tör­ténelmi Társaság elnökének szavaival élve ezerszáz éve rendkívüli rendelteté­sű Árpád apánk, egy ősi magasztos küldetés örökségeként megalakította a legutolsó Hun Birodalmat. Először a szétszórva élő rokon népeket gyűjtötte Dr. Marácz László docens, nyelvészprofesszor és Forray Tamás Zoltán a torontói Körösi Csorna Sándor Társaság elnöke. zőnek, fiaival együtt a nemzetmentö hősnek, aki idegen hódítással szemben biztosította népe számára a hazát. Ugyanakkor fájdalommal tapasztaljuk a mai szomorú valóságot: az árpádi örökség elorozását, nemzeti értékeink elpusztítását, magyar mivoltunk szél­rombolását ” — olvasható az ünnepi meghívóban, amelynek szónoka dr. Marácz László hollandiai egyetemi docens, nyelvész professzor volt. Hamis, hazug, magyargyalázó poli­tika eredménye, hogy Trianonban. A r­­pád ősi birodalmát feldarabolták. En­nek a nemzetvesztő döntésnek a fő oka a finnugorizmus! Amely azt mondja, tanítja, hogy primitív, halász-vadász, gyűjtögető barbárok voltak őseink, akik a szláv, görög, germán „kultúr­­népektől" tanulva telepedtek meg rö­vid nomád, állattenyésztő lovas élet­mód után. Erőszakkal befurakodva a germán, szláv és latin ..kultúrnépek” közé. Emiatt törlesztetlek Európa né­pei Trianonban. Holott Árpád népét a korábbi görög történetírás,, királyi szki­­thának" mondja — bölcs Leóm Kon­stantin császár és Theophilaktos Si­­monkattes. A pápai manifesztó is Szkíthia nagy királyának említi déd­unokáját. A szkithák-hunok örökségi jogán vette vissza Atilla országát Ár­pád. A szkíták évezredek óta voltak őslakói a Kárpát-medencének. A finn­ugor származást idegenek varrták Habs­burg nyomásra a nyakunkba az 1848- 49-es szabadságharc levelére után. A Hollandiában született dr. Marácz Lász­ló nyelvészprofesszor a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság meghí­vására eljött és elmondotta a finnugo­rizmus hamisságát és azokat a titkos, összehangolt terveket, amelyek a ma­gyarság ellen folynak szerte a világon tudományos berkekben. Ezért kénysze­rítette ki a Nyugat, hogy a magyarság hátrányára, kormánya lemondó alap­­szerződéseket kössön szomszédaival. A magyarság létezését a mai napig Árpád apánknak köszönheti. Akkor volt a legnagyobb hírünk, Árpád alatt volt legnagyobb országunk, legerősebb össze a nagy szkíthiaipusztákról. Al­mos örököseként pajzsra emeltetett Etelközben az összekovácsolt szövet­ség által, mint Kagán. Később a Kár­pátokon belüli hunság végveszélvbeni kiállását és kérését meghallgatva a külső hunok már egyesített népeit a Kárpátok védő karjaiba hozta. Saját ősi hitének isteni parancsára az itt élő népeinkkel is szerződést kötött. A Kár­pát-medence középpontjában, vagy köldökén, Ópusztaszeren. A vérszer­­zödésselpecsételte meg birodalmat ala­pító küldetését. ,,Egy évezreddel később, sajnos csak romjai állnak e birodalomnak! Ha a Kárpátok koszorúja, ormai, népünk várfala és védője, akkor ez a vár már végveszélyben van. Az ellenség már minden oldalon a védfalakon belül került — mondotta Forray T. Zoltán Árpád-napi beszédében — és fajtánk már csak utóvédharcot vív. Ebben a kritikus időben megint van ezerszáz év óta először egy A rpádunk és Gyulánk, de a sors iróniájának folytán ez az Árpád nem össznépi akarat emelte pajzsra, hanem becsempészték a hata­lomba. Ez az Árpád nem hongyarapí­tó, hanem az alapszerződések honel­ajándékozó a Gyulával együtt. Ez az Árpád nem előljár a csatában, hanem ha csupán kifütyülik, nyakát behúzva menekül saját népe elől. Ez az Árpád most, ilyen vészkorszakban nem faj­tánk védelmezője, hanem a másság az idegenség, a megszállók szószólója! Ez az Árpád olyan gönc népünk nyakán mind Gyulánk, aki még mindig talál elég téglát az omladozó birodalom várfalaiból saját váracskájának építé­séhez! De nem sokáig!... Hiába állnak az Isten és az emberiség közé. Az isteni Ige az új korban őket megkerülve fog a néphez jutni. Ez a derengés jön olyan biztosan mint a hajnak A megvilágá­­sodás feltartózhatatlan, és jön egy új Árpád, az igazi, aki ismét évezredekre meghatározza népünk létét. Magyar, emeld fel fejed, mert új hajnalodnak vagy tanúja!" (Krónikás) HAZÁNK nemzeti jellegének megóvása érdekében minden magyar számára parancsolóan írja elő a választójog gyakorlá­sát, mert a jogi és az erkölcsi kötelezettség összetételén nyugszik a szebb magyar jövendő útja! I PÉTER EMLÉKÉT ŐRIZVE! | Gyászoló Magyar Testvéreim! Amikor az Andrékovics-család mély­séges gyászában osztozva a Szittyakürt nevében búcsút mondunk Péter test­vérünktől, aki harmincöt esztendővel ezelőtt lapunk első számát, messze Ausztráliában a nyomdára készítette, úgy érzem hogy ez a fájdalmas búcsú­zás nemcsak a hazátlanság országútját járó bajtársunknak szóló végtisztesség, mert koszorúk erdejében itt tiszteleg egy piros-fehér virágokból ékesített árpádsávos koszorú is, hirdetve hogy Andrékovics Péter nemzettestvérünk lelkében ott égett a „Napbaköltözött forradalmár” Prohászka Ottokár hun­­garizmusa. Ez volt a cél, ez volt az az egyirányú út, amelynek jelzőtáblájára a kivégzett magyar vértanú hitvallása van írva: „A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha! ” Ez volt Péter testvérünk hite, engedelmes­sége és harca! A Magyarok Istenéhez imádkozó testvérünk volt Péter, aki őseink hite szerint a messzi évezredekben is kezé­ben tartotta sorsunkat és halálunkat. Édesanyja iránti szeretetét, akitől az Isten és Haza nevét gügyögve megta­nulta, csak Mindszenty József az élő magyar mártír édesanyja iránt érzett szeretetével lehet összemérni. Több mint négy évtized rettenetes megpró­báltatásaiban, magyarnak a magyartól való elszakítottságában Péter testvé­rünk lelkesedéssel, erkölcsi súlyával, hazaszeretetével és áldozatkészségével tervezi, álmodja a felszabaduló csonka­haza első Árpád Napját! A vértanú hitvallása parancs számá­ra: „A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” Péter álmá­ból pedig valóság lesz: 1993. június 27- én Opusztaszeren az első hazai Árpád Napon hűséges bajtársaitól kísérve tisz­teleghet Árpád apánk emlékének. Csodálatos az isteni rendelkezés, amikor most a szentendrei V. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus­ról, a nemzetszolgálat teljesítése köz­ben szólította magához Péter testvé­rünket a Magyarok Istene. Ez a Haza ringatta bölcsődet Péter, ebben a hazában akartad kemény, verejtékes munkával megkeresni a ke­nyeredet, de az istentelenség, a gonosz­ság azonban hosszú időre száműzött ebből a hazából. A hazaszolgálatért a legnagyobb jutalmat kaptad a Magyarok Istenétől: az ősök vérétől áztatott drága magyar földben való pihenést. E drága földben egymásba olvad a délibábos Nagyal­földünkkel a Felvidék, a Kárpátalja, Erdély, Bánat, Bácska és Dunántúl. Isten veled Péter testvérünk! Nem­zetszolgálatodat példázva, emlékedet őrizve, légy továbbra is erősségünk az elkövetkező harcokban, a magyar már­tírok útján, amelyen menetelünk a magyar Golgotán át a magyar Fel­támadás felé! ( Major Tibor búcsúbeszéde Andrékovics Pétér te­metésén. 1996. szeptember I., Vámosmikola) A nemzethalál nem törvényszerű! Mióta a reformkommunisták és a liberális „rendszertváltottak”, a magyar­ság rohamos fogyásnak indult. Az abortuszok szabadjára engedése, a gyer­mekgondozási segély, a családi pótlék, az egészségügyi ellátás egyre siralma­sabb, aminek következtében a születé­sek száma egyre csökken. Évente mint­egy 40 000 fővel csökken az ország lakossága, mert többen halnak meg, mint amennyien születnek, és a fogyás, valamint az elöregedés egyre fokozó­dik. 2020-ra 9 millióra, 2080-ra 6 millió­ra csökken a csonka ország lakossága. Az elszakított területek helyzete még szomorúbb. Ez a nemzetpusztítás tu­datos, mivel a liberális pénzvilág ittho­ni képviselőinek elég egy 6 milliós nemzettudat nélküli szolganépesség, aki az alantas és cselédmunkát is el­végzi. Azonban ennek nem kell törvény­szerűen bekövetkezni. Amennyiben a magy ar családok a nehéz körülmények között is mernének 2—3 esetleg több gyermeket vállalni — hasonlóan más népekhez vagy a Magyarországon élő cigánysághoz — akkor a nemzet fenn­maradása és erősödése biztosítva len­ne! Példaként álljon itt egy református lelkészházaspár, Juhász Levente és Soós Jolán, aki minden nehézség ellenére nyolc gyermeket nevelnek be­csületes keresztyénnek és magyarnak. Büszkék vagyunk rájuk. A II. Nemzetközi Fórum a magyar őskutatás témakörében Ókori közel-keleti történelem és mitológia címmel előadásokat és szemináriumokat rendez 1997. szeptember 15—19. a Miskolci Bölcsész Egyesület Oktatási Épületében 3533 Miskolc, Vasgyári út 18.

Next

/
Thumbnails
Contents