Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-07-01 / 4. szám
1997. július—augusztus «imAKOKT 15. oldal Árpád Nap Negyed évszázados a torontói Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság Árpád-napi rendezvénye. ,,Megillelödéssel és egyben fájdalmas lélekkel állunk Árpád apánk magasztos szelleme, emléke előtt. Hálatelt szívvel, csodálattal, honszerető érzésekkel hódolunk a bölcs országszerveT orontóban nemzetünk. Forray T. Zoltánnak a torontói Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság elnökének szavaival élve ezerszáz éve rendkívüli rendeltetésű Árpád apánk, egy ősi magasztos küldetés örökségeként megalakította a legutolsó Hun Birodalmat. Először a szétszórva élő rokon népeket gyűjtötte Dr. Marácz László docens, nyelvészprofesszor és Forray Tamás Zoltán a torontói Körösi Csorna Sándor Társaság elnöke. zőnek, fiaival együtt a nemzetmentö hősnek, aki idegen hódítással szemben biztosította népe számára a hazát. Ugyanakkor fájdalommal tapasztaljuk a mai szomorú valóságot: az árpádi örökség elorozását, nemzeti értékeink elpusztítását, magyar mivoltunk szélrombolását ” — olvasható az ünnepi meghívóban, amelynek szónoka dr. Marácz László hollandiai egyetemi docens, nyelvész professzor volt. Hamis, hazug, magyargyalázó politika eredménye, hogy Trianonban. A rpád ősi birodalmát feldarabolták. Ennek a nemzetvesztő döntésnek a fő oka a finnugorizmus! Amely azt mondja, tanítja, hogy primitív, halász-vadász, gyűjtögető barbárok voltak őseink, akik a szláv, görög, germán „kultúrnépektől" tanulva telepedtek meg rövid nomád, állattenyésztő lovas életmód után. Erőszakkal befurakodva a germán, szláv és latin ..kultúrnépek” közé. Emiatt törlesztetlek Európa népei Trianonban. Holott Árpád népét a korábbi görög történetírás,, királyi szkithának" mondja — bölcs Leóm Konstantin császár és Theophilaktos Simonkattes. A pápai manifesztó is Szkíthia nagy királyának említi dédunokáját. A szkithák-hunok örökségi jogán vette vissza Atilla országát Árpád. A szkíták évezredek óta voltak őslakói a Kárpát-medencének. A finnugor származást idegenek varrták Habsburg nyomásra a nyakunkba az 1848- 49-es szabadságharc levelére után. A Hollandiában született dr. Marácz László nyelvészprofesszor a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság meghívására eljött és elmondotta a finnugorizmus hamisságát és azokat a titkos, összehangolt terveket, amelyek a magyarság ellen folynak szerte a világon tudományos berkekben. Ezért kényszerítette ki a Nyugat, hogy a magyarság hátrányára, kormánya lemondó alapszerződéseket kössön szomszédaival. A magyarság létezését a mai napig Árpád apánknak köszönheti. Akkor volt a legnagyobb hírünk, Árpád alatt volt legnagyobb országunk, legerősebb össze a nagy szkíthiaipusztákról. Almos örököseként pajzsra emeltetett Etelközben az összekovácsolt szövetség által, mint Kagán. Később a Kárpátokon belüli hunság végveszélvbeni kiállását és kérését meghallgatva a külső hunok már egyesített népeit a Kárpátok védő karjaiba hozta. Saját ősi hitének isteni parancsára az itt élő népeinkkel is szerződést kötött. A Kárpát-medence középpontjában, vagy köldökén, Ópusztaszeren. A vérszerzödésselpecsételte meg birodalmat alapító küldetését. ,,Egy évezreddel később, sajnos csak romjai állnak e birodalomnak! Ha a Kárpátok koszorúja, ormai, népünk várfala és védője, akkor ez a vár már végveszélyben van. Az ellenség már minden oldalon a védfalakon belül került — mondotta Forray T. Zoltán Árpád-napi beszédében — és fajtánk már csak utóvédharcot vív. Ebben a kritikus időben megint van ezerszáz év óta először egy A rpádunk és Gyulánk, de a sors iróniájának folytán ez az Árpád nem össznépi akarat emelte pajzsra, hanem becsempészték a hatalomba. Ez az Árpád nem hongyarapító, hanem az alapszerződések honelajándékozó a Gyulával együtt. Ez az Árpád nem előljár a csatában, hanem ha csupán kifütyülik, nyakát behúzva menekül saját népe elől. Ez az Árpád most, ilyen vészkorszakban nem fajtánk védelmezője, hanem a másság az idegenség, a megszállók szószólója! Ez az Árpád olyan gönc népünk nyakán mind Gyulánk, aki még mindig talál elég téglát az omladozó birodalom várfalaiból saját váracskájának építéséhez! De nem sokáig!... Hiába állnak az Isten és az emberiség közé. Az isteni Ige az új korban őket megkerülve fog a néphez jutni. Ez a derengés jön olyan biztosan mint a hajnak A megvilágásodás feltartózhatatlan, és jön egy új Árpád, az igazi, aki ismét évezredekre meghatározza népünk létét. Magyar, emeld fel fejed, mert új hajnalodnak vagy tanúja!" (Krónikás) HAZÁNK nemzeti jellegének megóvása érdekében minden magyar számára parancsolóan írja elő a választójog gyakorlását, mert a jogi és az erkölcsi kötelezettség összetételén nyugszik a szebb magyar jövendő útja! I PÉTER EMLÉKÉT ŐRIZVE! | Gyászoló Magyar Testvéreim! Amikor az Andrékovics-család mélységes gyászában osztozva a Szittyakürt nevében búcsút mondunk Péter testvérünktől, aki harmincöt esztendővel ezelőtt lapunk első számát, messze Ausztráliában a nyomdára készítette, úgy érzem hogy ez a fájdalmas búcsúzás nemcsak a hazátlanság országútját járó bajtársunknak szóló végtisztesség, mert koszorúk erdejében itt tiszteleg egy piros-fehér virágokból ékesített árpádsávos koszorú is, hirdetve hogy Andrékovics Péter nemzettestvérünk lelkében ott égett a „Napbaköltözött forradalmár” Prohászka Ottokár hungarizmusa. Ez volt a cél, ez volt az az egyirányú út, amelynek jelzőtáblájára a kivégzett magyar vértanú hitvallása van írva: „A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha! ” Ez volt Péter testvérünk hite, engedelmessége és harca! A Magyarok Istenéhez imádkozó testvérünk volt Péter, aki őseink hite szerint a messzi évezredekben is kezében tartotta sorsunkat és halálunkat. Édesanyja iránti szeretetét, akitől az Isten és Haza nevét gügyögve megtanulta, csak Mindszenty József az élő magyar mártír édesanyja iránt érzett szeretetével lehet összemérni. Több mint négy évtized rettenetes megpróbáltatásaiban, magyarnak a magyartól való elszakítottságában Péter testvérünk lelkesedéssel, erkölcsi súlyával, hazaszeretetével és áldozatkészségével tervezi, álmodja a felszabaduló csonkahaza első Árpád Napját! A vértanú hitvallása parancs számára: „A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” Péter álmából pedig valóság lesz: 1993. június 27- én Opusztaszeren az első hazai Árpád Napon hűséges bajtársaitól kísérve tiszteleghet Árpád apánk emlékének. Csodálatos az isteni rendelkezés, amikor most a szentendrei V. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszusról, a nemzetszolgálat teljesítése közben szólította magához Péter testvérünket a Magyarok Istene. Ez a Haza ringatta bölcsődet Péter, ebben a hazában akartad kemény, verejtékes munkával megkeresni a kenyeredet, de az istentelenség, a gonoszság azonban hosszú időre száműzött ebből a hazából. A hazaszolgálatért a legnagyobb jutalmat kaptad a Magyarok Istenétől: az ősök vérétől áztatott drága magyar földben való pihenést. E drága földben egymásba olvad a délibábos Nagyalföldünkkel a Felvidék, a Kárpátalja, Erdély, Bánat, Bácska és Dunántúl. Isten veled Péter testvérünk! Nemzetszolgálatodat példázva, emlékedet őrizve, légy továbbra is erősségünk az elkövetkező harcokban, a magyar mártírok útján, amelyen menetelünk a magyar Golgotán át a magyar Feltámadás felé! ( Major Tibor búcsúbeszéde Andrékovics Pétér temetésén. 1996. szeptember I., Vámosmikola) A nemzethalál nem törvényszerű! Mióta a reformkommunisták és a liberális „rendszertváltottak”, a magyarság rohamos fogyásnak indult. Az abortuszok szabadjára engedése, a gyermekgondozási segély, a családi pótlék, az egészségügyi ellátás egyre siralmasabb, aminek következtében a születések száma egyre csökken. Évente mintegy 40 000 fővel csökken az ország lakossága, mert többen halnak meg, mint amennyien születnek, és a fogyás, valamint az elöregedés egyre fokozódik. 2020-ra 9 millióra, 2080-ra 6 millióra csökken a csonka ország lakossága. Az elszakított területek helyzete még szomorúbb. Ez a nemzetpusztítás tudatos, mivel a liberális pénzvilág itthoni képviselőinek elég egy 6 milliós nemzettudat nélküli szolganépesség, aki az alantas és cselédmunkát is elvégzi. Azonban ennek nem kell törvényszerűen bekövetkezni. Amennyiben a magy ar családok a nehéz körülmények között is mernének 2—3 esetleg több gyermeket vállalni — hasonlóan más népekhez vagy a Magyarországon élő cigánysághoz — akkor a nemzet fennmaradása és erősödése biztosítva lenne! Példaként álljon itt egy református lelkészházaspár, Juhász Levente és Soós Jolán, aki minden nehézség ellenére nyolc gyermeket nevelnek becsületes keresztyénnek és magyarnak. Büszkék vagyunk rájuk. A II. Nemzetközi Fórum a magyar őskutatás témakörében Ókori közel-keleti történelem és mitológia címmel előadásokat és szemináriumokat rendez 1997. szeptember 15—19. a Miskolci Bölcsész Egyesület Oktatási Épületében 3533 Miskolc, Vasgyári út 18.
