Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-03-01 / 2. szám
1997. március—április «ITTVAKÖftT_____________________________ ___________________11. oldal fB. KOVÁCS FRÉDA: ERDÉLY ŐSLAKÓI Hazám! Te felejthetetlen, örök szépség! Fenyőkoszorúzta hegyeid, havasi legelőid, termékeny völgyeid, zúgó patakjaid, hömpölygő folyóid, szélit tavaid, álmodó tengerszemeid, ércben, sóban gazdag hegyeid — kié voltak a kezdet kezdetén?. Mely nép lakta őstelepeidet, bányászta, művelte földeidet, ki keresztelte el hegyeidet, folyóidat? Kié vagy Erdély az ősiség jogán? Gordon Childe angol tudós, művében azt az összekötő kapcsot keresi, amelynek segítségével az őskori elsődleges kultúra az Égei-tenger mellékéről egészen Brittániáig jutott. A régészeti leletek alapján ezt a kultúrgócpontot Magyarország területén találja meg. így ír: „Van egy hatalmas egység, melyet az elmúlt ezer év alatt kevés megszakítással így ismertek: Magyarország. Jelenleg Jugoszlávia, Románia, Ruthénia, Szlovákia és Magyarország között oszlott fel. Régészeti és földrajzi szempontból sokszor hivatkoznak e területre úgy mint egységre. Hosszadalmas lenne minden egyes alkalommal megemlíteni azokat a különböző államokat, melyek pillanatnyilag ennek az egységnek egyes részeit bitorolják. Ennélfogva megtartottam a régi történelmi nevet: Magyarország, és nem veszem figyelembe az 1920-as határokat.” Aarne Tallgren finn tudós, bizonyítja hogy már a történelem előtti időkben állandó összeköttetésben voltak vándorlásuk folytán a Fekete-tenger és Duna mellett élő népek, akik a szkíták előtt élénk kereskedelmi, kultúrális és hadászati összeköttetésben éltek egymással. A Harward Egyetem 1953-ban kiadott új enciklopédiája mindezek alapján két kultúr-kisugárzást állapít meg, ami minket érdekel: Duna, I. kultúra. Krisztus előtt háromezer évvel Mezopotámiából, az Eufrát és Tigris völgyéből (amit mi most Suméria néven ismerünk) nagy népi és kultúrális kivándorlás történt a Duna-medencébe, amely a Duna—Rajna vonalán át egész a brit szigetekig terjedt. Duna, II. kultúra. Krisztus előtt ezer évvel a Duna-medencéből kultúr-kisugárzás és népi visszavándorlás történt Ukrajnán, Fekete-tengeren át a Kaukázusba. Hol találjuk ezeket az őskori kultúrtelepeket Magyarország területén? Az Alföld a történelmi időkig árterület volt, zsombékos, nádas, vadászásra, halászásra, de nem településre alkalmas terület. Az első telepek, ősvárosok tehát a hegyek peremvidékén, a Duna vonala mellett, Dunántúlon, Hegyalján és főleg Erdélyben találhatók. Torma Zsófia, Torma Károly archeológus húga az első női régész, a Hunyad-megyei Tordos őstelep feltárója, az ott napvilágra került agyagedények, használati tárgyak, ékszerek alapján bizonyítja, hogy Erdély őslakói mezopotámiai kultúrhatás alatt állottak. Természetesen kinevetik, még a tudós nevet is elvitatják tőle, úgy hogy családja is szégyenkezik miatta. Pedig: Wolley 1934-ben teljesen igazolja: „Az ásatási leletek Magyarországon újabb bizonyíték Közép-Európa és a sumír kultúra között.” Torockó (amelyről most már nyugodtan állíthatjuk, hogy népe trójai telepesek leszármazottja) bronz leletei megegyezést mutatnak a Luristan szobrokkal. Ugyanakkor Max Tilkea magyar ruházat diszítő motívumainak mását csak Perzsiában és a Kaukázusban találta meg. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarország területén, főleg Erdélyben, Kr. e. háromezer évvel első telepesekként Sumíriából a magyarsággal faji, nyelvi és kultúrális szempontokban megegyező nép telepedett le. A sumír és magyar leszármazásnak, vagy rokonságnak számos híve volt és van. Mióta Edward Hinks felvetette a kérdést, hogy a szemita ó-babyloniai kultúra és nép előtt egy másfajú kultúrnép élt az Eufrát és Tigris mellett Henry Hawlisson (1810— 1895), Jules Oppert (1825—1905), Francois Lenorment (1837—1883) a sumír nyelvet szkíta, turáni, ural-altáji, ugro-finn nyelvnek tartják; a turáni nyelvcsalád finn-ugor ágához hasonlítják és tanulnak magyarul, finnül, osztjákul, vogulul. A. H. Sayce (8) oxfordi tanár így ír: „A babilóniai kultúra eredetét egy fajnak köszönheti, melynek nyelve a finn és magyarra emlékeztet. Természetesen voltak szép számmal ellenzői is. Vezérük Josph Halevy (1827—1917) bukaresti származású zsidó semithologus Párizsban. Szerinte sumír nép, sem semmiféle másfajú nép nem élt a babilonok előtt Mezopotámiában. Az ékírásos táblák és a nyelv, amint szólnak, nem egy népnek, de a sémita papoknak mesterséges, rituális nyelve volt. ötven évig tartott a legádázabb vita a legdurvább hangon; pillanatnyilag Halevy került ki győztesként. Véleményéhez csatlakozott Goldziher Ignác a Magyar Tudományos Társaság 1892-ben „Comfress of Orientalis”-ra kiküldött budapesti zsidó származású tudósa is; és a Tudományos Akadémia soha többet nem foglalkozott a kérdéssel, hiába kérlelt Galgóczy János: „Egy nyelv ébredezik évezredes álmából. — Amit most hallunk első gügyögése, ne mondjuk: nem beszéli az én nyelvemet, nem testvérem! Később talán inkább megértjük, segítsünk neki hogy érthetőbbé váljon, talán testvérünkké válik! Sumít nyelvtanát az Akadémia elfogadta, de soha nem adta ki! Az elhallgattatás remek módja, azok németül jelentek meg. Azóta Leonard Wolley ásatásai az 1920-as években a sumír nép létezését, annak a babiloniaktól való eltérő fajiságát vitán felül bebizonyították. Ma már mindenki tudja, hogy sumír volt a civilizáció megteremtője, ő az ismeretlen nagy jótevő. Ő fedezte fel a szkíta ékírást, a boltívet, a kereket. Számtanunk, csillagászatunk, mártanunk, kereskedelmi és büntető jogunk alapjait vetette meg. Ő építette az első emeletes házat, az alapkőbe okmányt helyezve el; ő csatornázott, harcolt és hitt „Isten”-ben az egyedülvalóban. A sumír nép létezését nem tagadja már senki, de az első nagy kutatások túrán elmélete feledésbe merült. A Halevy- és Goldziher-elmélet mákonyától elaltatott magyarság nem jelentkezett jogos örökösként. így megállapították, hogy a sumír kihalt nép és nyelv. Az összehasonlító kutatások azonban sohasem szűntek meg; minden létező nyelvvel összehasonlították, kivéve a magyart. így összehasonlították a hindu, egyiptomi, polynéziai etruszk, bantu, stb. nyelvekkel, hogy csak egy párat említsünk és az eredmény szinte nevetségesen az elhalt nagy tudósoknak, az úttörőknek ad igazat. Az összehasonlító nyelvészet eredményt csak a turáni fajú népeknél talál. Fritz Hommel(1854—1936) török népnek mondja. Méd, khald, ótörök, japán, tatár szórokonságokat mutatnak ki, mint az úgynevezett turáni népcsalád köréből. így hát hamar diszkreditálni kell az egész turáni szót és elvet, mert turáni nép sohasem volt. Talán indo-germán, vagy indo-európai igen? Sémita nép sem létezettt soha. Képzelt szavak ezek mind, egy-egy népcsoport összekapcsolására alkotott nagyon jó fogalmak. De hát most már az örökségért az egész világ harcol. Germán, angol mind szívesen vállalná a sumír leszármazás dicsőségét. Az élen a törökök állnak 500 körüli sumír szókincsükkel. Munkácsi Bemard (1860—1937) német származású nyelvész még mindig „nevetségesnek” tarja a sumír elméletet. Rajta kívül Varga Zsigmond foglalkozik a kérdéssel. Száznyolcvan primitív számnevek, családnevek, házi eszközök egyezését taglaló könyvét az Akadémia dicséretre méltatta, de a sumír altáji nyelv rokonságát még mindig kétesnek tartja. Míg most végre: Dr. Bobula Ida 4000 sumír szóból 1500-at a mai magyar nyelvben is még meglévőnek talál és további 1000 magyar szónak megtalálta a sumír értelmét. Legcsodálatosabb, amikor dr. Bobula Ida páros szavainkat egyezteti össze a sumírral, mondván: egy szó megegyezése még lehet véletlen, de ha a megegyező vagy ellentétes szó is meg van a sumírban, akkor már nem beszélhetünk véletlenről. íme: dagal__ • •• sál....... ... tágas, széles masu.... • • ■ • rétu .... ... mező, rét gál ....... ná....... ■.. kel, nő enag .... dűli .... ■ ■ ■ ének, dal mag...... nag...... ■ ■. magas, nagy sün....... bad .... ... szánt, vet gin....... mud.... ... jön, megy en......... SU....... ■ ■. szem, száj dúl........ bul...... ■ . ■ dúl, fúl tar......... sud...... ... tör, zúz sir......... lo ........ ■.. sír, ri igi......... nam.... ■.. igen, nem sün....... zeeb.... ■ ■ ■ csúnya, szép, stb. Dr. Bobula Ida a szóegyezéseken kívül felöleli munkájában a sumírral megegyező szokásainkat, bámulatos munkát végezve. Sajnos ezeket itt most nem tárgyalhatom. Inkább azokat a magyar szavakat veszem elő, amelyeknek Deimel szótára új értelmet adott úgy, hogy azok szembeszökőek. Mert nem nyitható fel ez az ötkötetes fóliáns nagyságú munka anélkül, hogy a laikus is ne fedezne fel valami újat. íme szavak saját gyűjtésemből: kapu...... eingestürzt, Maueröffnung........ kapu kapasu...... zusammengezogen sein .... egykapású kukanu.............. Wurn.............................. kukac abisu.............. Räuber, Dämon................... rabló ribitu.................... viertel.................. rabat, robot raggu, rágu falschen, Anspruch haben rágalmazni turtanu — Heerführer .............. túr, tenno, vezér samu, santa, sanda .. Lahm, hinkend ..sánta, suta tar, tarasu .. .grade richten, austrecken........tartásit subatu................. Kleid, Tuch ....... suba rigmu................. Stimme, Gotöse.... rigmus tanattu, tanitu... Ruhn, Lobsang ...tanítani tanító Óh, rigmust zengő regösök, ti voltatok népünk tanítómesterei! Ha nyelvünk ötezer év távlatából olyan tisztán őrizte meg őseredetét, akkor ma is fennálló bizonyítéka kell legyen a Kárpát-medencében eltöltött kétezeréves településünknek. Talán idegenül hangzó és így románnak, szlávnak vélt földrajzi neveinkkel bizonyíthatjuk, hogy a mi fajtánk élt itt, telepített, sugározta ki magasabb kultúráját a körülötte levő népeknek? Erdély szülötte Telekiné Kovács Zsuzsanna tűzte ki magának emigrációs életcélul ennek a tételnek a bizonyítását. Hegyeink, folyóink neve az élő bizonyíték, hogy a mienk ez a föld, mert mi műveltük, védtük, őseink pora tette termékennyé immár ötezer éve! Telekiné Kovács Zsuzsanna: „Magyar földrajzi nevek sumír és akkád eredete” (1956) című művéből a legszembetűnőbb nevek: Kar sumír jelentése bezárt hely, vár. Kardu erős, bátor, hős; másszóval kiemelkedő. Pat = part. Karpatu = vizet körülzáró, kiemelkedő part. Sumír szó tehát a Kárpátok, hazánk egykori mocsaras területét, az alföldet körülzáró, természetes vár. Maga a kar szó erőt jelentő értelme megmaradt a kard szavunkban. Karunkban van az erő és a bátor, a hős kardot visel. Itt megtalálta T. Kovács Zs. az addig sehol meg nem magyarázott címet, amit a rendi Magyarország a gyűlés megszólításnak használt: Tisztelt karok és rendek! Mai magyarsággal: Tisztelt hősök és nemesek! Mert nálunk a nemeseknél előbbjáró volt a hős és hősiességgel a nemesnél magasabb rangot érhetett el az ember! Ország szavunk is sumír eredetű: Kardu tu nan urság, annyi mint hatalom, úrság = ország. Ister, Danubius, Duna, hazánk legnagyobb folyója. Legősibb nevét a görögök jegyezték fel. Herodotos Kr. e. V. században így ír: „Az Ister az összes általunk (görögök által) ismert folyók közül a legnagyobb. Szkítiában a legelső nyugat felől.” Istárnak hívták a sumírok istenasszonyát, aki BAO boldog volt (Boldogasszony). Egyik mellékneve GOLA = gólya és két neki szentelt madara: a fecske és a gólya. Ő a szülőboldogasszony, vagy Innanaa Nagyasszony, aki segítette a szülő asszonyokat. Innen származhatott a magyarok és germánok között elterjedt gólya mese: GOIA segíti világra a kisdedeket. Ő volt a Szent Gellért által Magyarországon talált oly hatalmas égi királynő „a napba költözött asszony”, hogy a kereszténység átvétele érdekében meghagyta nevét és neki ajánlotta fel Szent István az országot! Magyarországon nem volt olyan vásott utcakölyök, aki Boldogasszony két szent madarát bántotta volna: az eresz alatt fészkelő fecskét és a kémény tetején fészkelő gólyát. Istár Istennőnek a nevét őrzi a Duna. Danubius, vagy Danu, ha a latin „ius”-ragot elhagyjuk. Da-nub magyarra fordítva: a folyó víz. És ugyanazt jelenti az utolsó változat is: Du-na. Dun jön, népiesen: gyün, ab =hab: jövő hab. Temes, Tamas. Ister fia és ura Tamuz, régiesen Danuzi a minden tavaszkor feltámadó Istenfi, akit a sumírok vártak, hogy szűzlánytól újra szülessen a földre, hogy diadalmaskodjanak az élők a holtak felett. Tanuz a mindig újra születő Igazság, megmaradt tavasz szavunkban és a neki szentelt folyó a Tamas-Temes nevében. Szamos. A sumír napistennő neve Samos volt. Sumír települést őriz Sámos szigete is és Bihor tartományban Indiában is a napistennő tiszteletére szentelt patak Számos nevű. Kr. e. V. században jegyzik fel a latinok a Szamos partján Napoka telepet. Samos = nap, ugyanazt jelenti. Samos férje a viharisten: Galu. Kolozsvárra a vihart a gyalui havasok
