Szittyakürt, 1994 (33. évfolyam, 7. szám)
1994-10-01 / 7. szám
1994. október—november «ItTVAKOUt 5. oldal ALDOBOLYI E. JUDIT: AZ EXPO Äok sok évvel ezelőtt, a BIE, a Világkiállítások Nemzetközi Irodája Magyarországnak ítélte oda az 1996- os EXPO rendezésének jogát. Erről egy ideig csak az a néhány ember tudott, aki az ország nevében, az ország költségén, az ország tudta nélkül utazgatott, tárgyalhatott, üzleteket kötött. Jó „businessnek” ígérkezett az ügy. Lehet, hogy a BIE-nél volt valaki, aki valamelyest számon tartja a történelmet, s mivel oly igen híján van a világ tiszteletre méltó kort megérő nemzetekben, semmi rendkívülit nem látott abban, hogy fennállásának 1100. évfordulóját a nagyvilág előtt ünnepelje meg egy ország, Európa közepén. Hogy volt-e a tárgyaló felek között magyar részről nemzeti érzésű egyed, akinek felmerült ez az agyában, nem tudom. Nem valószínű! Azok soha nem voltak olyan közel a pohárhoz, hogy fontos tárgyalások és döntések függjenek tőlük. De ha volt is, nyomban leválthatták, mert a legnagyobb ellenakciók ez ellen a kiállítás ellen folytak az első perctől kezdve. Ha annyi energiát fektetett volna a bős-nagymarosi vízierőmű építésének megakadályozására a főváros botcsinálta polgármestere Demszky Gábor, mint az EXPO-éra, akkor most nem állnának (vagy álltak volna hosszú ideig, ha már elindultak) a teherhajók, széltében-hosszában rothadó árukkal megrakodva, várakozva az elmebeteg agyvelő-szülte betoncsatorna átszakadására. Mert, ha a beindulás után néhány héttel, hónappal már a zsiliptörések, betonrepedések, vízkiszivárgások bénítják meg az új csatorna forgalmát, akkor ott eleve ilyen szándékkal történt az építkezés. Ha az ország fővárosát „féltő” és (félrejirányító polgármester, a Központi KISZ Bizottságból átbalettozó Demszky tudná miről beszél, akkor nem állna fenn a veszélye a Csallóköz elpusztításának, viszont lenne EXPO, ami dicsőséget hozna még az ő érdemtelen fejére is. Ha félti a fővárost a kiállítással járó kiadásoktól — ami rövidebb-hosszabb távon mindenképpen megtérül —, akkor érdekes módon hogyan nem félti a bősi gátszakadás okozta veszélytől? A kártyaparti mindig a magasban játszódik, s így ritkán jut le a mélybe a dolgok lényege, de azért ami világosan látszik az az, hogy itt a két esemény között összefüggés és szándékosság rejlik. A világkiállítás nem jöhet létre, a gátszakadás igen! S, hogy nem a vakvilágba beszélek, bizonyságul idézem Cúth János, felvidéki honfitársunk cikkét a Kanadai Magyarságból. Ö koronatanúként szól, s leplezi le a szándékosságot a csatornaátszakadás körül „A halál ott lapul Bősön” c. cikkében 1994. aug, 26-án és szept. 3-án. Idézet: Koronatanúként szólhatok arról, hogy a bősi gátrendszer úgy épült, hogy hamisított, illetve kiszűrt eredmények kerültek a tervező és beruházó asztalára, ráadásul az illetékesek jó részben tudtak is a hamisításokról... Elmondhatom, hogy az alapozási munkálatokat a labor képtelen volt követni. A munkák előrehaladásával csúszások álltak be; ez magyarán azt jelenti, hogy később az előírt vizsgálatok számát papíron behozták. Mondanom sem kell, hogy a beruházó ezt nem bánta... A gát statikus részét folyami kavicsból kellett voln építenünk. A kavics szemcsézésé-RÉDEI FERENC FELVÉTELE nek meg kellett volna felelnie a követelményeknek. Az anyagot tehát osztályozással kellett volna kitermelni, s csak a megfelelőt felhasználni. Előfordult azonban, hogy tőzeget építettek be a baloldali gátba. Máskor 6—10 cm átmérőjű köveket találtunk halomszámra... A jelentést átvevő főmérnök minderre azt az utasítást adta, hogy a laboratóriumnak az üzem érdekeit kell védenie. A munkatársakat figyelmeztették is: ne akadályozzuk aggályainkkal a munkafolyamatot!... Akadtak azonban más hibák is. A jobb tömörítés miatt például a kavicsot 30 centiméteres rétegben kellett volna szétteríteni, s csak azután lehengerelni. Ehelyett mi történt? Volt rá példa, hogy egy—másfélméteres réteget terítettek szét úgy, hogy a buldózer és a henger is belesüllyedt. A fentebb elmondottakat alátámasztó dokumentumok megvannak. Nem csoda tehát, ha időnként a vízlépcső kapcsán a Csallóköz magyar lakossága elleni csapdáról beszélnek!...” Minden jel arra mutat, hogy a lényegből valamit kapisgálok. Amióta a rendszerváltás nevű „nesze semmi fogd meg jól” megtörtént, azóta egyfolytában települnek be a világ különböző tájáról, de leginkább a volt SZU területéről a Tel Aviv-ba valók, azóta folyamatosan, zökkenőmentesen épül a csatorna, és megállás nélkül szabotálják az EXPO-t. Az MSZP megalakulása előtt-alatt-óta, folyamatosan és következetesen ellenzi az egészet, így őt nem érheti vád, hogy a hatalomra kerülése utáni első másodpercben megindította a világkiállítás elleni lépéseit. A levegőbe emelt víz ügye őket nem érdekli, soha nem is érdekelte. De az EXPO sorsa igen. Már a választások előtt-alatt többször tárgyalt az evvel önmagát megbízott Horn Gyula, a Világkiállítási Tanács elnökével, Barsiné Pataki Etelkával, s egy pillanatra sem merült fel a gondolat beszélgetéseikben, hogy Barsiné automatikusan NYILTLEVEL az országgyűlési képviselőkhöz Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tudjuk, hogy az országgyűlési képviselőkre most nagyon nagy tömegű szöveg zúdul, mégis arra kérjük önt, LEGYEN SZÍVES SORON KÍVÜL FIGYELMET SZENTELNI A „ VILÁGKIÁLLÍTÁST A MAGYARSÁGNAK!’’ CÍMŰ MELLÉKELT ÁLLÁSFOGLALÁSNAK, mert nézetünk szerint az Országgyűlésben most nem egyszerűen egy napirendi pont, hanem A MAGYAR JÖVŐ MINŐSÉGE, A TOVÁBBI FEJLŐDÉS ÜTEME, LENDÜLETE ÉS KARAKTERE DŐLHET EL, amelyhez képest a mégoly fontos országos ügyek is később másod- és harmadrendűeknek mutatkoznak majd. Arról van szó, hogy FÖLEMELJÜK-E A NEMZET SZÍVÉT, HÍVJUK-E ORSZÁGÉPÍTÉSRE, TESTVÉRI EGYESÜLÉSRE MÁS NÉPEKKEL, KÜZDELEMRE „EGY JOBB VILÁGÉRT”, AVAGY A MARADÉK ÉLETKEDVET, LELKESEDÉSÉT, ALKOTÓKÉSZSÉGÉT IS GONDOSAN LEROMBOLJUK, érthetetlenül másoknak dobva oda („egy tál lencséért” vagy anélkül is) a világkiállítás megrendezésének számunkra fölkínált jogát. A nemzet semmivel sem igazolható és menthető durva arculcsapása lenne ez egy olyan kivételes, soha vissza nem térő történelmi pillanatban, amikor államisága 1100. évfordulóját, ha szegényen is, de emelt fővel, díszbe öltöztetett lélekkel ünnepelhetné meg, együtt a világ népeivel. Hinni szeretnénk, hogy egy ilyen időzített és aljas arculcsapáshoz nem fog segédkezni egy szabadon választott Magyar Országgyűlés! Az EXPO elutasítása — a lekaszabolt országos álmok, tervek, a félbemaradt építkezések, az elmaradó jelentős idegenforgalmi haszon és a magyar állam ellen máris kilátásba helyezett botrányos nemzetközi perek várható következményeivel — VALÓSÁGGAL AZ ÉGRE KIÁLT, mert olyan iszonyatos méretű anyagi és erkölcsi károkat okozna az országnak, amit semmilyen pénzösszeggel nem lehet kifejezni. Ezért tisztelettel arra kérjük önt, hogy szavazzon az EXPO-ra, és ne szavazza meg az EXPO lemondását. A Magyar Szellemi Védegylet Intézőbizottsága Mi valósul meg az álmokból? folytatná az előkészületeket. Az a Barsiné, aki végig verekedte az elmúlt éveket, végig harcolta a szabotálások okozta nehézségeket, s aki óriási akadályok ellenére is fedél alá kívánta, s tudta volna hozni az 1996-os magyarországi világkiállítást. Hogy milyen nagyon kilóg a lóláb, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy nem az ország-világ előtt lejátszandó kiállítás a döntő, hanem az országban végbemenő politikai változás. A politikai változással (ami tulajdonképpen csak szemfényvesztés, mert a nyomorult Antall-kormány sem volt egy percig sem nemzeti) nyiltan politikai színt adtak a kiállításnak .Nemzeti üggyé nyilvánítva, azonnal lefújták, Barsiné Pataki Etelka pozícióját, mely ország-világ előtt volt hivatva képviselni a magyarságot, abszolút politikához kötött megbízatásnak tekintették, s kezelték, mivel nemzeti célt szolgált. S a kiállítás, ami a magyar nemzeti érzést és büszkeséget táplálta volna, a szintén nemzeti érzésű, nemzetköziséget hirdetők által halálra lett ítélve. Ugyanakkor —egy másik elnök, aki szintén ország-világ előtt képviseli a magyarságot — senkinek sincs eszeágában sem felülbírálni elnöki pozícióját. Azantalli praktikával köztársasági elnöki posztra ültetett Göncz Árpád ténykedése ezek szerint nem politikai; ezek szerint az új lapjárással neki nem kell szimpatizálnia, mert ezek szerint az ő pozíciója nem bizalmi pozíció, mint a budapesti Világkiállítási Tanács elnökéé? Az ő személye kétséget kizáróan változatlan. Pedig eddig sem minket képviselt külföldön (mint Barsiné tette és tette volna, ha helyén maradhat.) Vagy éppen azért, mert már bizonyította, hogy ellenünkben azon a poszton megbízhatónak bizonyult? Az elvonulok utolsó lépésként felmentették Barsinét, kéz kezet mos alapon, elintézve az EXPO további sorsát, a felelősség jórészét levéve az MSZP válláról! Szégyene ez a magyarországi vezetésnek, mert nincs a Nap alatt olyan nemzet, amelyik fennállásának 1100. évfordulóját ne nagy nyilvánosság előtt kívánja megtartani, ha erre a legkisebb lehetősége is kínálkozik! Nem kell azt hinni, hogy a mindennapi kis ember nem tudja, mi folyik a háttérben. Nem kell lebecsülni a kisembert. Ma már a színesbőrőek közül még a feketéknek is kinyílt a szeműk. Milliók és milliók láthatták Farakhant a fekete vezetőt nyilatkozni. Nagyonis tisztában vannak ma már ők is a manipulátorokkal. Éppen ezért nem kell hitelt adni az otthoni pártok egymás-szapulásának. Nagyon szépen összhangban vannak ők is. Meg kellett tartani a látszatot az Antall-kormány alatt; sejtetni kellett, hogy az MDF megválasztásával valahol magyar érdekek is érvényesülnek. No nem kellett azt sem komolyan venni, de legalább úgy-ahogy engedték Barsinét működni, Hogy elszabotálták a külföldi kiállítókat a sok nyálas huzavonával, az számukra természetes. Hogy a beruházásokra szánt összeg eltorzításával ellenszenvet kívántak kelteni az otthoni választók között, számukra az is természetes. Hogy a tényleges kiállítási szándékot és szervezkedést országszerte különböző indokolatlan követelményeket támasztva megakadályozták, számukra az is természetes. Mindezek betetőzéseként, mint egy boltvezetőt, egyszerűen leváltották az eddigi posztjáról azt az embert, aki EXPO ügyben viharos csatákat vívott az ellenszegülőkkel. S betetőzésként már meglebegtette a felelősségrevonás (Folytatás a 6. oldalon)
