Szittyakürt, 1993 (32. évfolyam, 4-5. szám)
1993-04-01 / 4-5. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, 4—5. SZÁM — 1993. ÁPRILIS—MÁJUS Ára: 1.25 US-dollár. — Magyarországi terjesztői ár 37.50 Ft. A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «lffVAKO*t A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA KINDLER LÁSZLÓ: Ezt érdemeltük meg...? Elhagzott egy sértés. Nemzetgyalázds. A magyar nemzetet sértették meg. Egy Magyarországon élő zsidó sértette meg. A budapesti főrabbi tette ezt. Idézem az újsághírt: „Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak bőgatya, és a fütyülős barack.” Ez a durva sértés, a magyar nemzet kultúrájának a teljes lebecsmérlése volt, amelynek — mint nemzetgyalázás — törvényszabta büntetése, a magyar igazságügyi szervekre tartozik. Ha ez a kijelentés nem Magyarországon, hanem Izraelben hangzik el, egy átlagos műveltségű zsidó szájából, akkor arra azt mondhatnánk, hogy tudatlanságból ered ez a véleménye, és így nem kell figyelembe vennünk azt. De amikor ezt a kijelentést Magyarországon, az itt élő zsidóság legfőbb vallási vezetője teszi meg — akkor az már más elbírálás alá tartozik. Vajon, mi válthatta ki ebből a főrabbiból ezt a sértő véleményt? Talán a kisebbségi érzés a magyar nemzettel szemben? Vagy talán az irigység a magyar nemzet kultúrájának ősisége iránt? Vagy egyszerűen csak az emberi rosszindulat? Nem tudjuk. De a sértés megtörtént. És amikor a magyar nemzet felháborodása kitört, akkor a főrabbi több újságban bocsánatot kért a magyar nemzettől az elhangzott sértésért és ezzel — az izraeli nagykövet véleménye és kívánsága szerint — az ügy lezárult. A főrabbi meg fogja kapni a kért bocsánatot a magyar nemzettől, mert mi magyarok nem vagyunk gyűlölködő, bosszúért lihegő és haragot tartó nemzet— de a főrabbi véleménye a magyar nemzet kultúrájáról már elhangzott, és nyilvánosságra kerülve, a magyar nemzet tudomására jutott, és ezen már semmiféle bocsánatkérés, vagy megbocsátás nem képes változtatni, és nem képes ezt az ő véleményét többé elrejteni, vagy megmásítani a magyar nemzet tudatában. Es ez a kijelentés nemcsak egy „egyszerű” nemzetgyalázás volt, mert van annak egy másik súlyos és következményeiben egyelőre még felmérhetetlen veszélyű oldala is. Ugyanis a hívő zsidók hallgatnak erre a főrabbira Magyarországon és elfogadják az ő véleményét, mint igazságot. Es még azok a magyarországi zsidók is, akik tisztában vannak e kijelentés rágalmazó jellegével, még ők is elfogadhatják azt, mert ez a főrabbi véleménye. Ez a nemzetgyalázó kijelentés tudatosan a magyar nemzet kultúrájának a lebecsmérlésére tanítja a magyarországi zsidókat. És itt kezdődik az igazi veszély, mert ennek a kijelentésnek a sértő és ellenséges szelleme—önvédelemből ugyan — de előbb-utóbb szembeállíthatja az államalkotó magyar nemzetet a Magyarországra befogadott zsidósággal, vagyis kiválthatja az antiszemitizmus megjelenését hazánkban. És ez az igazi veszély, mert erre egyik félnek sincs semmi szüksége. És ennek a veszélynek az elhárítására csak egy mód adódik: Ha a budapesti főrabbit, a példás megbüntetése után, kiutasítják az országból. Az antiszemitizmus megjelenésére a veszély most már igen nagy, mert ebből a kijelentésből kiderült az, hogy a magyarországi zsidók legfőbb vallási vezetője mennyire lenézi annak a magyar nemzetnek a kultúráját, amely nemzet befogadta az ő népét hazát lansága idején, és állandó hazát, szabad vallásgyakorlást, biztonságot, érvényesülést, és vezető állásokat biztosított és biztosít ma is számára Magyarországon. És ez a lenézés nem tetszik a magyar nemzetnek! És ez a főrabbi a bő gatyás és fütyülős barack kultúrájú magyar nemzet kenyerét eszi még ma is Magyarországon Vajon ez a főrabbi által tett nemzetgyalázó kijelentés csak az ő véleményét tükrözi — vagy már ugyanígy vélekedik a Magyarországon élő és az ő vallási befolyása alatt álló zsidóság is? De ha a főrabbi így vélekedik a magyar nemzet kultúrájáról, akkor vélekedhet-e másképpen az ő vallási befolyása alatt álló magyarországi zsidóság? Vagy talán azok előtt feldicséri a magyar nemzet kultúráját ez a főrabbi? De, ha ez a főrabbi ilyen nemzetgyalázó kijelentést mert megtenni a nagy nyilvánosság előtt — akkor vajon milyeneket merészel megtenni, amikor csak a hitsorsosaival van együtt? Ha ez a nemzetgyalázó kijelentés egyedül csak a főrabbi véleményét tükrözi, akkor — a törvényes felelősségre vonás után — a legjobban teszi, ha önként elhagyja a kultúrájában lenézett és lebecsmérelt magyar nemzet hazáját és oda megy, ahol az általa említett értékeket létrehozó nép él: Izraelbe. Hát szépen megköszönte ez a főrabbi azt a 150 millióforintot, amelyet a magyar kormány utalt ki a Dohány utcai zsinagóga felújítására! Vajon amikor átvette ezt az összeget a főrabbi, akkor eszébe jutott-e az, hogy ezt a pénzt a lenézett bőgatyás és fütyülős barack kultúrájú magyar nemzettől kapta? Hát nincs ennek a főrabbinak semmi hálaérzete a magyar nemzet iránt? Úgy lát szik — nincs! És azért, hogy a magyar nemzet a hazátlan zsidó népnek hazát adott, hogy a fiait és leányait tanulni és meggazdagodni engedte, és a vezető állásokat úgy régen, mint (Folytatás a 2. oldalon) IV. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS MÁJUS 29-30-31, CLEVELAND, OHIO. JÚNIUS 26, SZEGED, MAGYARORSZÁG. JÚNIUS 11, ÁRPÁD NAP, ÓPUSZTASZER, MAGYARORSZÁG. FELHÍVÁS 1993. június 26-án 9.30 órakor Szegeden (Rákóczi tér, Csongrád Megyei önkormányzat tanácsterme) kerül sor a IV. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus folytatására, majd június 27-én 11 órakor az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban az Árpád-nap megünneplésére. E két rendkívüli jelentőségű esemény megrendezésével és közönségszervezésével engem bízott meg a nemzeti emigráció. Kérem tehát a Független Kisgazdapárt, az MDF, a KDNP, a Magyarok Nemzeti Szövetsége és más nemzeti gondolkodású szervezetek, pártok tagjait és mindazon magánszemélyeket, barátainkat, akik részt kívánnak venni a rendezvényeken, időben jelentkezzenek nálam, mert a kongresszus zártkörű, s csak az általam kiadott meghívókkal látogatható. Június 26- án 300 Ft-ért ebédet, 300 Ft-ért díszvacsorát és ugyancsak 300 Ft-ért szállást is biztosítunk. Kérem egyúttal, hogy akik ezen szolgáltatások valamelyikét igénybe kívánja venni, az személyesen vagy postai csekken a lakcímemre fizesse be a megjelölt összegeket. Nehéz anyagi helyzetben levő barátaink közül 80—90 főnek ingyenes szállást is tudunk biztosítani. Az utazás egyénileg történik, de igény esetén Budapest—Szeged viszonylatában (térítés ellenében) megpróbálunk különbusz(oka)t rendelni. Várom a jelentkezéseket (pontos névvel, címmel, telefonszámmal, esetleges ebéd-, vacsora- és szállásigény jelzésével!) és minden segítő szándékot köszönettel veszek. Siklósi András 6723 Szeged, Becsei u. 3. Tisztelt Szerkesztőség! Mint újságjuk rendszeres olvasója tudom, hogy az olvasó közönség kíváncsisággal fogadja a következő bejelentést: A politikai porondon egy új párt jelentkezett, ugyanis 1992. december 2-án megalakult a MAGYAR ANYÁK NEMZETI PÁRTJA. Az országos szervezet központja a szokásoktól eltérően nem Budapest, hanem a bakony-alji város: PÁPA. A pártot nem az alapító személyek, hanem a történelmi szükségszerűség határozzák meg. Az új párt anyagi támogatók nélkül alakult, így a működéséhez szükséges bármilyen jellegű — de nem lekenyerező — segítséget szívesen fogad, így a publicitást is. Mellékeljük az alakulás alkalmából elfogadott, programot is adó köszöntésünket és a párt jelképét. Kiváló tisztelettel: Sorokayné Teli Ágnes a párt országos elnöke
