Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
12. oldal «ItmKOfcT 1991. december hó MUOSZ-nak semmi konfliktusa nincs ezzel a szervezettel! Más a feladata a MUOSZ-nak és más a Nyilvánosság Klubnak! Ez a szervezet nem csak az újságírók problémáival foglalkozik, de a nyilvánossággalfoglalkozó emberek dolgait is felvállalja. Úgy gondolom, hogy ez az O dolguk! Feladatuk még, ha nem tetsző dolgokat tapasztalnak, akkor erről nyilatkoznak! Csak ismerjük egymást, de több kapcsolatunk velük nincsen. Egy mondat erejéig még visszatérünk az egykori újságírók szerepére. Úgy látja, hogy a régi újságírók, amikor az egységes muosz mellett kardoskodnak — közben, amikor azt látják, hogy nem a szájuk szerint történik minden a szövetség életében — alattomosan fürészelgetik a szervezetet. Főtitkár Úr! Rosszul látja ezt a Szittyakürt? Aggályaink szorosan kapcsolódnak a most lezajlott balatonszéplaki találkozóra. Elnökké választották a romániai Bodor Pált, a Népszabadság munkatársát. A választáson lehetett szavazni Bodor Pálra és Bodor Pálra. A választással kapcsolatos kritikákat olvasva, úgy tűnik sok ellenzője lehetett Bodor Pálnak és gondoljuk mi a megválasztása nem nagyon szolgálta a MUOSZ egységét! — Nem értem egészen a kérdést! — válaszolja a fiatal Főtitkár. Félévvel ezelőtt egy jelölést előkészítő bizottságot választottunk! Közel 1000 emberrel beszélt ez a bizottság! Ennek alapján állítottak jelölteket! Többek között Bodor Pált is! A jelöltek listájára 5 név került. Végül is közülük négyen visszaléptek! Hogy miért léptek vissza erre nekik kellene válaszolniuk. A legkényesebb erkölcsi bíróság előtt is megállja helyét az a procedura, amelynek alapján elnököt választottunk. Végül is Bodor személyében konszenzus jött létre — emeli fel hangját Bencsik úr.- Én ezt a konszenzust erősen vitatom — vetem közbe a Főtitkárnak. A választással kapcsolatos utó-bírálatokat olvasva úgy tűnik nekünk, mintha sok ellenzője volna Bodor Pálnak. Önként vetődik fel a kérdés: a megválasztása szolgálta-e a MUOSZ egységét? Nagyon meglepett a válasz, amelyet Bencsik úrtól kaptam. Egy percig sem hiszem azt — mondotta — hogy akár Magyarországon, akár másutt létezne egy olyan személyiség, akiben 100 százalékos egyetértés volna. Amennyiben egy személy iránt 70 százalékos támogatás van, az bőségesen elegendő ahhoz, hogy hivatását betöltse. Nincs olyan személy, akit mindenki maradéktalanul elfogadna! A MUOSZ-t tekinthetjük-e érdekvédelmi szervezetnek? Vagy csak kizárólagosan apolitikus szervezeti kérdésekkel foglalkozik? — Apolitikus szervezetnek semmiképpen sem tekinthetjük! A világon nincs olyan szervezet, amely apolitikus volna. A sajtó nem egy cipőgyáros! De még a cipőgyártók szervezetét sem lehet apolitikusnak tekinteni... Tehát a MUOSZ politizál — olyan mértékben — ahogyan azt a szakma megkívánja. Beszéljünk a nyugdíjas kollégákról is! Mennyi a számuk? Gondolom ők sem dúskálnak valami jólétben? — A számuk mintegy 1500főre tehető! Bizony az ő helyzetük sem rózsás! Ókét a Szociális Bizottságunk segíti! Van egyszeri segély és nagyon kivételes esetben rendszeres-segély! A MUOSZ-t hogyan érintette a Parlamentünknek az a döntése, hogy megvonta Önöktől a támogatást? — A hír igaz! Korábban kaptunk állami segélyt! Ezt mi most nem igényeltük! Az oktatásra kértünk anyagitámogatást! A MUOSZ-nak nagyon sokba kerül ez az iskola! És nem kaptunk semmit! A Parlamentnek ezt a döntését, hogyan kell értelmeznünk: erkölcsi, vagy anyagi problémával lehet ezt magyarázni? — A kormány a Bálint György iskola támogatására tett előterjesztést! Ezt a Parlament nem fogadta el. Mi úgy tervezzük, hogy ilyen támogatást a jövő évben is előterjesztünk — kizárólag csak az oktatás támogatására. — Tisztelt Főtitkár úr! A MUOSZ- nak mi az álláspontja a Kormányunknak azzal a névreszólóan hozott döntésével, hogy a két nagy MÉDIÁhoz új alelnökök kinevezését kérte a Köztársasági Elnöktől? — Nagyon jól ismerjük ezt vitát! — hangzott a felelet. A kormány ugyanúgy felhatalmazást kapott arra, hogy döntéseket hozzon, mint a MUOSZ is kapott ilyen felhatalmazást. Sokszor úgy állítják be, hogy mi nem kaptunk ilyen felhatalmazást! Felszólítást kaptunk arra, hogy nyilatkozzunk e kérdésben! Véleményünk az, hogy ez egy megnyerhetetlen játszma. Akár kinevezi az alelnököt a Köztársasági Elnök Űr, akár nem, nem jutnak nyugvópontra a viták. Ezért az az álláspontunk: nagyon sürgősen meg kell hozni azt a törvényt, amelyik szabályozza a közszolgálati MÉDIA jogállását, finanszírozását, az összes kinevezési ügyeket, nem utolsósorban az ellenőrizést. Egyik ilyen átfogó törvény abban a pillanatban feleslegessé tesz minden további vitát! Amíg ilyen törvény nincs, nincs döntés! Ha aláírja a Köztársasági Elnök Úr, akkor sem oldódnak meg a dolgok, ha nem írja alá, akkor sem! Nekünk e kérdésről sommásan ez az álláspontunk! Újra személyi kérdésekkel fordulok Bencsik Gáborhoz. — Fordult-e elő Főtitkár Úr, hogy valaki sértődöttségből, durcásságból faképnél hagyta a szervezetet? — Természetesen! Fordult elő, nem is egy esetben! — adja meg a felelelet. Neveket nem mondhatok, mert erre az érintettektől nem kaptam felhatalmazást! — Király B. Gyöngyi, a rádiós kolléganő! — mint konkrét esetet említjük! — A MUOSZ etikai bizottsága őt súlyosan elmarasztalta. Tagságát 1 évre felfüggesztette! A rádiós kolléganő ezt annyira sérelmezte, hogy ezek után ki is lépett a MUOSZ-ból. Döntését mi természetesen tudomásul vettük. Voltak még mások is, de rájuk nem kívánok kitérni!- Úgy tudjuk, hogy a MUOSZ-t felvették a Nemzetközi Újságírók Szervezetébe! Jók-e az. értesüléseink! Van-e ebből haszna a szervezetnek? — Azért léptünk be, mert ez határozottan jó nekünk! Ez egy hatalmas információ forrás! Mi egy olyan társadalomba léptünk be, amelyet ők már régen gyakorolnak! Segíteni tudnak nekünk abban, hogyan kell egy kapitalista piacgazdaságban a sajtó-ügyeivel foglalkozni! Ezért is vonzó volt számunkra a belépés! Másrészt pedig azért is, mert ha úgy hozná a sors, akkor támogató segítségüket is kérhetnénk különböző ügyekben! Gondoljon csak a Csókás György ügyére! Annak ellenére, hogy kollégánk nem tagunk, ezért keveset tudtunk ügyében tenni! Letartóztatták Jugoszláviában! Kérésünkre a Szervezet Főtitkára levelet intézett STIPE MÉSZ1CSHEZ és kérte, hogy a Csókás-ügyben korrekt módon járjanak el, tartsák be a nemzetközi egyezményeket. Ez olyan eszköz, amellyel később talán újra élnünk kell! Megeshet, hogy Bankokban, vagy Új Zélandban sérelem érhet egy kollégánkat és akkor igen hathatósan fel tudunk lépni az érdekében. — Kíváncsiak voltunk arra, hol történnek a magyar újságírók részére az igazolványok kitöltése? Budapesten, vagy a Nemzetközi Újságírók székhelyén? — Két külön igazolványról van szó! A kollégák részére a nemzetközi igazolványokat a MUOSZban és a Sajtószakszervezetben töltik ki, illetve ezekben a szervezetekben lehet kiváltani! Csak akkor, ha az illető a nemzeti szövetségnek a tagja! Kizárólag magyar újságíró igazolványt csak egyedül a MUOSZ tölt ki! Ez egy olyan helyzet, amelyen a jövőben változtatni kívánunk! Gondolok itt a tulajdonosok képviseletének a bevonására is. Magyarán: a hivatásos újságírók ügyét el kell választani a MUOSZ tagság ügyétől. Ez egy természetes folyamat! — mondja Bencsik Úr. — Főtitkár Úr! Utolsónak hagytam a Szent Korona pert! Ennek a pernek jó magam is egyik vádlottja vagyok! Bizonyára tudja ön, hogy e pernek a híre még az Óceánon túlra is eljutott. A MUOSZ — mi úgy érezzük — úgy tett mintha nem is létezett, vagy létezne ilyen per Magyarországon. E per ürügyén nem siettek a segítségünkre! Amit Önök elfelejtettek megtenni, ezt helyettük meg tette az ügyben eljáró bíróság dr. Gatter László Úr elnökletével. Nem tagadjuk, vártuk az Önök állásfoglalását. Amikor ez mind e mai napig nem történt meg, kénytelenek vagyunk hitelt adni annak a széles körben elterjedt hiedelmeknek, hogy a MUOSZ még mindig nem az igazi — a demokrácia álarcában a régi kommunistáknak egy megnyújtott karja. Mi erről Önnek a véleménye? — Álláspontunkat argumentálja a balatonszéplaki találkozón hozott döntés, hogy a „többség”szavazatával elvetette a tagrevízióra vonatkozó javaslatot. Elgondolkoztató: kikből is állhatott ez a többség? Talán azokból a tagsági-igazolványokkal rendelkező küldöttekből, akik annakidején nagyon is tudjuk, hogy jutottak be a MUOSZ- ba. Hatalmaskodó párttitkárok, dölyfösködő pártfunkcionáriusok, azok, akik életükben még egy sort sem publikáltak. Nevüket tudták csak alákanyarítani iratoknak — talán azt is hibásan. — Nem hiszem, hogy az MSZMP- sek szavazták le a tagrevízióra vonatkozó javaslatot! — fogalmazza meg válaszát Bencsik Űr. Thürmer Gyula például nem is volt a közgyűlésen! Én semmiféle puccsszerű összeesküvést nem látok ebben! Arról van szó, hogy egy tagrevíziónak a kritériumát nagyon pontosan meg kellene határozni! Szükséges egy kis türelmi idő arra, hogy ezek az emberek önmaguktól „kikopjanak" a MUOSZ-ból! Eddig is volt közöttük néhány ember, akiknek volt olyan jó ízlése, hogy egyszerűen abba hagyta a tagdíjfizetést! Nem várta meg, hogy valamiféle felülvizsgálat legyen! Levonták a konzekvenciát! Elhagyták a pályát! Abba hagyták a tagdíjfizetést és törölve lettek a tagok sorából! Azt tervezem, hogy ezt a problémát valahogy kezelnünk kell! Ha most e tárgyban egy kampányt indítottunk volna, ugyanabba a hibába estünk volna, mint 1947—48-ban a kommunisták. De egyszer túl kell jutni e dolgon! Kultúrált módon! De valahogy rendezni kell! Nem cáfolom, igaza van-volt pártfunkcionáriusok, ideológiai titkárok és hasonlók a mai napig is tagjai a MUOSZ-nak! Nem tudok közülük, aki ma jelentősebb pozícióban volna! Az, hogy MSZMP-tag volt valaki — az én számomra azért nem vízválasztó. Még akkor sem, ha ne adj Úristen párttitkár volt valaki. Nézzen körül minden oldalon megtalálja ezeket az embereket a Kormány oldalán éppen úgy, mint az ellenzék oldalán. r — Befejezésül kérem Önt Főtitkár Úr ejtsünk néhány szót az emberi jogok magyarországi vonatkozásáról! A MUOSZ, mint az egyik legnagyobb érdekvédelmi, társadalmi szervezet miért nem szorgalmazza a kormányunk által is RÓMÁBAN aláírt egyezmény, charta ratifikálását a Parlamentben? — Nekünk nagyon sok munkát ad a sajtó! Nem szeretnénk egy olyan üggyel megterhelni a MUOSZ-t, amely probléma rendezése — úgy érzem — meghaladja a mi kompetenciánkat! Elég munkát ad nekünk az, hogy a sajtó ügyeiben fellépjünk és például azt szorgalmazzuk: szeretnénk elérni, hogy a sajtó monopóliumok ellenes törvény megszülessék. Nagyon késő van már. Bizonyos eseményekről le is késtünk! Az is elég munkát ad, hogy a közszolgálati Média-törvényt szorgalmazzuk. Ide tartozik az adatvédelmi és közérdekű adatszolgáltatásokról való törvény szorgalmazása is. Tehát van elég feladatunk! Az emberi jogokról szóló kérdések túlmennek a mi hatáskörünkön. E kérdés megoldására vannak társadalmi szervezetek, amelyeknek ez a kötelessége, hogy ezt erőteljesen szorgalmazzák! Büszkék vagyunk a Passaic környéki magyarokra! Örömmel értesültünk Ft. Mustos N. István piarista atyának az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen „Gróf Széchenyi István időszerűsége” címmel megtartott nagysikerű ünnepi megemlékezéséről. Mustos Atya magyarországi előadó útját visegrádi Helm Árpád Vilmos szabadságharcos bajtársunk kezdeményezésére 1322 dollárral a Passaic és környékének magyarsága támogatta nemes adományával. Lapunk nevében is köszöntjük az adományozókat: Szamosszegi Miklós $100.00 Péntek Kálmán Papp Imre villanyszer. 50.00 20.00 Simon Zoltán 100.00 Szerencsi Sándor 50.00 Hilberth Tamás 100.00 Pluhár Rózsa 50.00 Blazsek Otto 100.00 Mike, Magyar Hentes 50.00 Dr. Lippoczy G. Miklós 100.00 Varga Viktor 50.00 Elnök Békefi 100.00 Abonyi László 50.00 Amerikai Magyar Polgári Liga, Garfield Veres József 50.00 Koczán József 100.00 Helm Árpád 50.00 Nagy Ákos 100.00 Károly László 40.00 Péter Zoltán 60.00 Rózsás Márton 2.00