Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

2. oldal «ITtVAKÖlti 1991. május—június hó Düledezik az Európa-ház (Folytatás az I. oldalról) tankjaival és bevetésre készen álló had­osztályaival. Ennek a terrornak a fo­kozatos felszámolása máris látható töréseket mutat az Európa-ház falain. Az első világháború után a győzte­sek bosszújának eredményeként össze­tákolt államok: Jugoszlávia, Csehszlo­vákia, és Románia népei és nemzetisé­gei szembefordultak egymással és mindegyik követeli a meghazudtolt wilsoni ígéretek megvalósítását és saját nemzeti államának felállítását. A szlovákok lázongása a Csehszlovák műállam keretein belül egyre hango­sabban követeli a Hitler által egyszer már megvalósított Szlovákia kimon­dását. Ugyanezt láthatjuk Jugoszlávia esetében, amikor a szlovének és horvá­­tok kimondták Jugoszláviától való el­szakadásukat, az albánok követelik csatlakozásukat Albániához, a mold­vai románok visszanéznek Románia felé, a balti államok pedig 80-90 száza­lékos elsöprő szavazattal bizonyították be, hogy önálló és független államok­ként kívánnak élni és nem akarnak részei maradni a Szovjetuniónak. Kár­pátalja népe megszavazta, hogy Bereg­szász neve ismét Beregszász legyen és ezzel látható és az egész világ számára hallgató jelét adta annak, hogy szíve­sebben tartozna Magyarországhoz, mint a nagy Szovjetunióhoz. Az erdé­lyi magyarság vérbe és terrorbafojtott tüntetései és szavazatai pedig a Nap­nál is világosabban bizonyítják, hogy Erdély népe szívesebben csatlakozna egy jólétben és európai kultúrában élő Magyarországhoz, mint benne marad­ni a balkáni, soviniszta, gyermeknacio­nalista, terrorista románnak nevezett oláh államban. Az Európa-ház még meg sem szüle­­t,tt, már hr düledezik. Mindenki saját szobát akar benne, akinek pedig már van saját szobája, az mindent elkövet, hogy megnagyobbítsa a szobáját szomszédja rovására. Ebben a harc­ban, amely egyelőre még csak az aszta­lok alatt folyik és egymás lábának a rúgdosásában jelentkezik, új lakók ér­keznek és követelik helyüket. Legújab­ban a cigányok rendezik soraikat és Magyarországon, Romániában, Ju­goszláviában szervezkednek egy Ci­gányország megteremtése érdekében. Az utóbbi hetekben a lengyel újságok­ban is egyre hangosabban hallatsza­nak azok a hangok, amelyek azt mu­tatják, hogy a „nyugati határok sérthe­tetlenek” (itt kaptak színnémet terüle­teket a lengyelek), „de a keleti határok nem tekinthetők véglegesnek, mert ott történelmi lengyel városok kerültek a Szovjetunió birtokába”. Amikor mindezt látjuk, halljuk és olvassuk az európai és amerikai tele­vízió, rádió és újsághírekben, akkor felmerül a kérdés: „ Miért hallgat a magyar kormány?”„Miért hallgatnak a magyar politikusok?" „ Miért idősze­rű Szlovákia, Horvátország, Szlové­nia, Moldova, a Baltikum függetlensé­ge és miért nem időszerű ugyan így a magyar Felvidék, a magyar Délvidék és a magyar Erdély kérdése?” „Miért nem jelentett be a magyar kormány igényt Kárpátaljára, mely több mint 1100 esztendeje magyar terület és ahol épp a napokban találtak hatalmas aranybányákat, amelynek üzemelteté­se azonnal rendbehozná az agyonra­bolt és sokszorosan kifosztott magyar gazdasági életet?" Ezekre a kérdésekre több választ lehet adni, de a kérdéseket fel kell tenni: „ Talán a mai magyar kormány éppen olyan rabszolgahad, mint elődei voltak?” „Talán a magyar kormány politikai analfabéták és politikai tehe­tetlenek gyülekezete?" „Talán a ma­gyar kormány tagjait jobban érdekli a saját helyzete, mint a magyar nemzet sorsa?" „Talán a kiválasztott és meg­vesztegetett vezetők árulják el újra a magyarságot?” „Miért nincs annyi esze a magyar vezetőknek, mint Ilies­cunak, aki bátran és az egész világ előtt jelentette ki, hogy .Moldva hova­tartozandó ságát majd a történelem fogja eldönteni’!" 1991-ben épp úgy helyezkednek Európa népei és nemzetiségei, mint az első világháború alatt helyezkedtek, készítve a saját országaikat és határai­kat. A legtöbb közülük el is érte célját. Míg a magyar hadsereg elvérzett az idegen érdekekért és azért a királyért, aki kivégeztette az 1848—49-es dicső­séges magyar szabadságharc hőseit, addig az oláhok, csehek és szerbek megálmodták és megvalósították, meghirdették és meghazudták saját hazáikat és határaikat. Most újra meg­ismétlődik mindez. „Nem akarunk katonát látni. ” „Nem akarunk a jogos magyar történelmi igényekről beszélni”, „nem akarunk dolgozni azért, hogy minden magyar egy hazában egyesül­hessen végre", lenyeljük a magyar holocaustot, a legnagyobb európai népirtást a huszadik század történel­mében, hogy beteljesedjék a legtragi­kusabb magyar prófécia: „a sírt hol nemzet süllyed el, népek veszik körül”. Ha komolyan vesszük 1948—1849 tanítását és végre akarjuk hajtani 1848—49 csodálatos magyar nemzeti programját, a nemzet életben maradá­sának a programját, akkor hirdessük jogos követeléseinket és tisztítsuk meg a magyar közéletet az idegen imádók­tól és nemzetárulóktól. ÁRPÁD-NAP (Folytatás az 1. oldalról) rópai hazafiságtól” szónokolnak, mi­közben kigúnyolják, megvetik és „na­cionalizmusnak” bélyegzik a magyar nemzeti érzést. Az 1956-os magyar szabadságigé­nyek elfojtása után még jobban bebi­zonyosodott a „demokratikus jogok” csődje irányunkban. Az Egyesült Nemzetek alapokmányában nemzet­közileg elfogadott szabadságelveket a magyar életigényekre nem alkalmaz­ták. A sok csalódás, üldöztetés és bűn­tudatkeltéssel járó erkölcsi nyomor, mérhetetlen kárt okozott a magyar tár­sadalomban. Népesedési állagunk szo­morú bizonyíték erre. Ebben a kilátástalan állapotban minden nemzetünk sorsát — de egyéni életét, családja jövőjét is — szívén vi­selő magyarban felmerült a gondolat: van-e kivezető út, felemelkedés szá­munkra ebből a végzetes helyzetből? Az útkeresésben nem kellett sokáig kutatni és töprengeni. Ha egy épület valami miatt összeomlik, a szakértők először azt keresik: elég erősek voltak-e alapjai? A kiszáradt fánál a gyökerek­nél kutatják az okot. A magas felhő­karcolókat a legmélyebb fundamen­tumra építik, s a mély egészséges gyö­kerű fa sudár törzset növeszt, hatal­mas koronát táplál és dacol a termé­szet viharaival. Még ha villám sújtja is a törzset, a gyökerekből újra kihajt. A történelem viharaitól megtépett nemzetünk, országunk épületét közel 1100 évvel ezelőtt ősi alapokra — a szittya-, hun-, avar folytonosság igé­nyével — mint Attila örököse építette, szervezte meg Árpád Nagyfejedel­münk Magyarországot. Mély bölcses­ség, nemzettudat, fegyelem, bátorság, törhetetlen hit jellemezte Őt és a Vér­szerződésben eggyékovácsolódott nem­zetségfőket a Kárpát-medence magyar életterének biztosítására. Ennek érde­kében Árpád Ápánk és fiai: Jutas, Levente, Tarhos, Üllő életüket is ál­dozták. Hősies küzdelmük nélkül nem lett volna Magyarország, mely rövid idő múlva nagyhatalmi szerepet vitt Európa történetében. Vitathatat­lanná vált a pusztaszeri országgyűlé­sen történt alkotmányos országszerve­zés. A legyöngyült avar birodalom helyén ősi alapon erős Magyarorszá­got épített Árpád Apánk. Aztán száza­dok alatt idegen befolyásra — a nyu­gati kereszténységre való térítés ürü­gyén — fokozatosan elhomályosítot­ták: „műveletlen pogány csordanéppé” torzították honszervező őseinket, majd megfeledkeztek róluk. Tervsze­rűen robbantották szét — különösen az 1848—49-es szabadságharcunk le­verése óta — történettudatunk ősi alapjait, melyet fokoztak az utóbbi ötven év alatt. Hosszú századok múl­tán az 1896-ban megtartott milleneu­­mi ünnepség alkalmával adott tisztele­tet a kormány és a nemzet honszerve­ző Nagyságunknak. Utána ismét fele­désbe merült emléke két világháború viharában, Trianon tragédiájában és a kommunista diktatúra elnyomásában. Nemzeti sorstragédiánkon elmél­kedve és kiutat keresve: húsz évvel ez­előtt így ismerte fel és tette magáévá Kanadában a Körösi Csorna Sándor Történelmi Társaság Magyar József tanár javaslatát és hirdette meg Toron­tóban majd később Windsorban ÁR­PÁD-NAP megtartását. Magyar életigényeink biztosítására mindenféle idegenszellemű felekezeti- és pártszemlélet megbukott, alkalmat­lan. Azokhoz az ősi alapokhoz kell visszatérni, amelyekre Árpád Apánk alapította Magyarországot. A világ korszakváltóhoz érkezett és válságba jutott gazdasági-, politikai rendszereivel, szellemi-, erkölcsi szem­léletével. A mesterségesen, erőszakkal létesített és fenntartott társadalmi szer­kezetek, építmények összeomlóban vannak, s a gépesítés folytán telhetet­len hatalmi és vagyonszerzési szem­pontok a természet rendjének is a fel­borulásához viszik az emberiséget, melynek következményeit már is érez­zük. Vajon hozzáköthetjük-e nemzetünk sorsát megbukott eszmékhez, csődöt mondott rendszerekhez, természetelle­nes irányzatokhoz? Csakis a természet rendjével és tör­vényeivel összhangban lévő társadal­mi-, politikai- és gazdasági rend lehet időtálló. A XXL század követelményei az emberi társadalmat új feladatok elé állítják. Csak azok a népek, nemzetek lesznek életre valóak — tekintet nél­kül létszámukra — amelyek tudatában vannak ősiségükön alapuló küldeté­süknek és társadalmi rendszerüket er­kölcsi és gazdasági szemléletüket az Isten által alkotott természet rendjé­hez igazítják. Annakidején Árpád Apánk tudatá­ban volt küldetésének, alkalmazkodott a természet törvényéhez: az ősi földön, a Kárpátok-övezte természetes határok védelmében szervezte meg Magyaror­szágot. Erről bárki meggyőződhet, ha Európa hegy- és vízrajzi térképére te­kint. Sajnos, későbbi századok folya­mán, főleg idegen származású uralko­dóink nem vették tekintetbe ennek tényét, hanem hazánkat a Habsburg birodalom tartományaként kezelték. Az első Árpád-Nap megtartása óta az a vágy vezette a rendezőséget — akkor bármennyire is reménytelennek tűnt —, hogy az 1100. évfordulón egy szabad hazában ünnepelhetjük Árpád Ápánkat. Hála a Magyarok Istenének ezt előbb tehetjük a tavaly Cleveland­­ban rendezett Nagy Szittya Történel­mi Kongresszuson tett javaslat alap­ján. 1989. óta új korszak vette kezdetét hazánkban a „Vasfüggöny” leomlásá­val. A magyar példán Közép-Kelet- Európa képe megváltozott. Megdőlt a közel félszázados kommunista uralom és 1956 elnyomott szabadságvágya igé­nyel létjogosultságot. Mint a sötét bör­tönből szabad napfényre került rab — még bizonytalanul, félénken: tétován, botladozva működik államvezetésünk és viselkedik az ország jórésze mérhe­tetlen feladatokkal, az előző kommu­nista rendszertől átörökölt adósságter­hekkel küzködve. Hosszú évtizedek sanyarúsága után mindenki vágya: a magyar megújhodás a szellemi- és gaz­dasági élet minden területén. Úgy hisszük: az Árpádi példa, a Vérszerződés napjainkig is érvényes — pártszemléletek feletti — összefogó eszmei ereje testvérré tud formálni minden magyart odahaza, az elszakí­tott részeken és a nagyvilágban az Új- Magyarország építésére. Június 16-án, az első országgyűlés történelmi színhelyén: Ópusztaszeren tartandó Árpád-Nap tiszteletadás, se­regszemle, ősi örökségünk melletti tanúságtétel, az Árpádi Erények köve­tése akar lenni az egy magyar nemzet­család tagjai részéről, a világ bármely sarkából, a feldarabolt ősi haza; a Kár­pát-medence bármely részéből jönnek is össze. Érezzük, ez az ünnepély korszaknyi­tó jelentőségű nemzeti felemelkedésünk útján. Elindítója önbecsülésünknek, felfedője ősi értékeinknek, erősítője a szebb jövőt igénylő magyar hitnek. Jöjjünk össze magyar testvéreink mi­nél többen Árpád-Apánk késői unokái az Ő tiszteletében és példáján újjáépí­teni ősi örökségünket: Magyarorszá­got! Andrékovics Péter Dömötör Tibor az A.M.Sz. országos elnöke ii i V7 A L<1rv- ' \.L-. g népének biztosíthass*. Amíg a kommunista párt, sok esetben a dem.pártba tömörült cigányok, zsidók. notórjus_munk*kerülők és ;lyck, az a néhány renegát, labanc értelmiség i_és_volI urasági rí igyekezett a képesseget ezer s/ázaiékban meghaladó .állásokat aparintani, «ddig az ország- bccsü)ctCT_parasztjai cs munkásai éjt ■ llá_tévelnem ntk*_csc(bcn_korgó.gyomorral, erejüket meghaladó cávaJ igyekeztek a romokban heverő országot újjáépíteni > : i\ I ***«£££** Miért volna a történelmi igazság közösség elleni izgatás?

Next

/
Thumbnails
Contents