Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1990-05-01 / 5-6. szám

2. oldal *ZITTVAKÖfcf 1990. május—június hó visegrádi Helm Árpád: Merjük végre kimondani: Fizessetek ruszkik! Közel félévszázados álom A magyar javaslatnak megfelelően? 1991. június 30-ig az orosz csapatok végleg elhagyják Hazánk területét. A szovjetek 500 ezer emberrel csökken­tették hadseregük létszámát, nyolc ezerrel a tankokét és 800-zal a repülő­gépekét. Közép-Európában sajnos nem teljesen, hanem csak felére csök­kentették a létszámukat. A veszély ebben az, hogy egy esetleges visszaren­deződés esetén ez a létszám is óriási. Nem kell oda még egy hadosztály sem, hogy az orosz vissza-vonuljon. Elegendő erre egy 500 tagú tanácsadó csoport is. Ehhez viszont az kellene, hogy először a Szovjetunióban stabili­zálódjék a helyzet. Erre viszont hála Istennek a legkevesebb esélyük van. Csonkahazánk területén nyolcvan tele­pülésen háromszáz objektumkomple­xum van. Ezen objectumok és telepü­lések értékét hozzávetőlegesen a Honvédelmi Minisztérium, a főcso­portfőnök első helyettese dr. Cserepes Tibor ezredes 100 milliárd forintot meghaladó értékre teszi. A szovjet 40 milliárdra becsül ... és követel A szovjet fél negyven milliárd forint­ra becsüli az általa épített objektumok értékét. A szovjet nagyon is eltúlozta ezt a számot. Úgy látszik elfeledkezett arról, hogy legnagyobb részét a szov­jet szuronyokkal hatalomrajuttatott, a magyar népet és nemzetet soha nem képviselő betolakodott kisebbség bo­csátotta urai rendelkezésére. Ezek soha nem voltak magyarok, csak be­szélték a nyelvet. Ez a csürhe viszont hirdette szupremációját a Magyar Nép és Nemzet felett! A magyar népet megritkító és terrorban tartó csőcselék sosem követelte hatalomhoz juttató urait ez ún. magyar ingatlanok bérle­ményének kifizetésére. Ravaszul fogalmazott a szovjet és a magyar nép sírásói szemet hunytak! „Ugyanis a magyar tulajdonú ingatla­nok bérleti díját azon összegben állapí­tották meg, amelyet az általuk hasz­nált ingatlanok fenntartására, felújítá­sára, karbantartására fordítanak az oroszok”; mondja dr. Cserepes Tibor. Úgy is lehet fogalmazni, folytatja; hogy mivel a szovjet fél nem végezte el teljeskörűen azokat a felújítási, állag­megóvási munkákat, amelyekre ezen ingatlanokra szükség lett volna, nem fizette ki a bérleti díjat. Ennek kap­csán a magyar félnek jelentős követe­lése származik. Tehát azt mondjuk: az hogy elmaradt az ingatlanfelújítás, az állagmegóvás, iksz milliárd forintot tesz ki, és ez az iksz milliárd forint áll szemben azzal a szovjet követeléssel, amelyet az általuk épített objektumok után támasztanak.” A keleti civilizációs konfort Kommunális lakásokban laktak a keleti civilizáció kelet-európai képvise­lői. Ezek a lakások sok szobából áll­nak, minden szobában egy-egy család lakik, de a konyha és ún. vizesblokk funkcióját gyakorlatilag közös helyisé­gek töltik be, vagyis közösen használ­ják. Ezek a lakások Cserepes T. sze­rint és szerintünk sem felelnek meg a magyar igényeknek. Cserepes T. sze­rint ahhoz, hogy ténylegesen lakhatók legyenek, igen komolyan át kell alakí­tani, át kell épiteni őket. A költsége­ket természetesen az átvevőnek, illetve ha a tanács ezeket kiutalja, eladja a területén élő állampolgároknak, akkor ezen állampolgároknak kell vállalniuk; fejezi be Cserepes Tibor. Hozzászólásunk: Mivel a lakások használhatatlanok, követelni kell a szovjet féltől a teljes átalakítást, vagy azok költségeinek vállalását. Követelni kell a jóvátételt a szovjettől a rombolásért, amit hazánk­ban tettek. Be kell nyújtani nekik a számlát ’56 pusztításáért, a népgyilkos­ságokért, a bebörtönzésekért, a meg­hurcoltatásért, a megkínzatásokért, a rablásokért, a gyakorlótereknek hasz­nált termőföldek tönkretételéért és azok kivonása a népellátás céljaiból. Követelni kell az utak tankjaikkal való tönkretételéért, azok helyreállítá­si összegének kifizetésére. A károk, amit okoztak hazánknak és népünknek számokban nem kifejezhetők, felmér­­hetetlenekü! Éppen ezért tiltakozunk az ún. NULLSZALDÓS szovjet kivonulás ellen. Nekik nem lehet követelésük a Magyar Nemzettel szemben! Micsoda arcátlan disznóság a 40 milliárd forint követelésük. Az ő általuk lakott ba­rakkok használhatatlanok. Bontásuk és eltakarításuk horibilis összegeket tesz ki. Csak egy példát... Az Esztergomi Érseki Szeminárium, amit a szovjet katonaság vett el a cse­lédkormány hozzájárulásával, több mint 30 esztendeig használta. A szemi­nárium a több mint 30 esztendős hasz­nálat után teljesen tönkretett állapot­ban használhatatlanul került vissza az érsekség kezébe. Ékes példaként áll a Világ civilizált népei előtt ma a Szemi­nárium. Jelképe a szovjet civilizáció­nak. Barbár pusztítás. A szakemberek a helyreállítási költségeket 800 millió forintban állapították meg. Erről az illetékesek most nem be­szélnek. Nem, mivel ez egyházi tulaj­don??? Akkor mikor átadták a népirtó szovjetnek akkor nem tudták, hogy ez nem állami tulajdon? Akkor nem tud­ták, hogy nem jogos oly tulajdon felett rendelkezni, ami nem az övék? Most, hogy a helyreállítás a „Dicsőséges Fel­szabadítók” utáni rombolás után hori­bilis összegeket tesz ki, most mélyen hallgatnak. Vagy talán úgy gondolják, hogy a kiirtott papjaink már nem tud­nak beszélni? Testük meghalt, de szel­lemük él! Velük együtt kiáltjuk világ­gá bűneiket a megszállóknak és kiszol­gáló pribékjeiknek! Kötelessége a kor­mánynak, de a Tervhivatalnak is be­nyújtani a számlát! Merjék végre ki­mondani, hogy „Fizessetek Ruszkik!!!” Fizessetek jóvátételt is az elpusztí­tott milliókért! A Magyar Holokauszt­ért! Vagy talán ez a Keresztény ma­gyarságra nem vonatkozik? Netán úgy gondolják, hogy egy Nemzet át­keresztelésére van szükség ahhoz, hogy a jogosság indokolt legyen? Minden magyarnak kötelessége! A Világ bármely pontján is élnek a Magyarok, kötelességük, hogy tilta­kozzanak! Tiltakozzanak a Magyar Kormánynál, tiltakozzanak a szovjet kormánynál, adják be tiltakozásaikat az ENSz-be, a Genfi Emberi Jogok Bizottságának, adják be Szenátoraik­nak és Congressman-jeiknek. A Ma­gyar Kormány ne csak a Dohány utcai zsinagógát tatarozza az adófizető ma­gyarság zsebéből, hanem hozassa rendbe az Esztergomi Érseki Szeminá­riumot. Vagy mindkettőt, vagy egyet sem! Mit szólt volna a zsidóság ah­hoz, ha a Dohány utcai zsinagógát szálltak volna meg az oroszok és ad­ták volna azt át oly állapotban, mint az Esztergomi Szemináriumot??? Úgy ma bizonyára minden TV azt muto­gatná! De mivel Katolikus Szeminá­riumról van szó, mélyen hallgatnak róla! Sebzett Nubia párducaként kell e gyalázatosság ellen tiltakozni. Tilta­kozni kell minden magyarnyelvű sajtó­nak, Rádiónak, minden szervezetnek és magánszemélynek egyaránt! Kérjük fel Színészeinket, hogy rendezvénye­ket csináljanak a Szeminárium meg­­metésére, neves zenészeink adjanak hangversenyeket, melynek bevételét a Szeminárium megmentésére fordíta­nánk. Azt kellene tenni, hogy nagy táblát kihelyezni a Szeminárium bejá­rati kapuja felett és „Itt tekinthető meg a szovjet kultúra” felirattal oda szállítani buszokkal a Világ turistáit. Mint szovjet múzeumot kell belépő­jegy ellenében mutogatni! Hadd büsz­kélkedjenek az „Elvtársak”! Nem csupán a Kormány bűnös... A kormányon kivül bűnös az Egy­házügyi Hivatal is! Bűnös, mert nem áll ki úgy, ahogy azt a becsület meg­követelné. Sőt túlmenően az az ún. békepapság az, aki ahelyett, hogy har­colnának az igazságtalanság ellen, ők kezdik rebesgetni a Szeminárium el­adását. Hivatkoznak arra, hogy a pénznélküli egyház nem képes kifizetni a 800 millió forintot. Ezek a békepa­pok nem képviselik a magyarországi egyházakat. Újra kompromisszumra lépnek a hatalom birtokosaival és ez­által elárulják nem csak az egyházat, de sárba tiporják megkínzott, üldözött és kivégzett nemzet és egyházhű papja­ink emlékét. Az efféle papokra nincs szüksége sem az egyháznak, sem a ha­zának. Tűnjenek el az egyház köteléké­ből és fogják meg a szívlapátokat meg­élhetésük biztosítása érdekében. Van még remény... Örömmel tölthet el bennünket az, hogy vannak még kemény harcosok az egyházaknál. Vannak olyan papja­ink, akik Istenért, Hazáért és Egyhá­zért jelszóval minden kockázat ellené­re a vártán keményen állnak. Ilyen Dékány Vilmos s. Püspök Úr, aki Zrínyi Miklóshoz hasonlóan harcol. Köszönet és elismerés azoknak a be­csületes papoknak és híveknek, akik őt támogatják kemény harcában a Szeminárium megtartásáért, annak helyrehozataláért és nem annak elpré­­dálásáért. Merem remélni, hogy a Vi­lágban szétszórt, elüldözött papjaink felfigyelnek és gyűjtést rendeznek csonka Hazánk egyetlen keresztény papneveldéjének helyrehozataláért és annak gyümölcsöző üzemeltetésének érdekében. Befejezésül egy kérdés... az illetékeseknek Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter azt a kijelentést tette: „Mi most mindent aláírtunk, és én úgy gondolom, hogy a szerződésnek épp ez a legmegfelelőbb variánsa a Szov­jetunió és Magyarország számára egyaránt. Én nem gondoltam, hogy a magyar ellenzéknek ez ügyben külön­véleménye van.” Kérdésünk a Magyar Kormányhoz az, hogy nekik miért nincs más véle­ményük? Miért bólogató Jánosok? Mert Sevardnadze úgy gondolja, hogy országaink kapcsolatában: „az eddigitől minőségileg különböző vi­szonyt alakíthatunk ki országaink kö­zött. Ezek a kapcsolatok már a teljes bizalmon, a jószomszédságon, a szö­vetségi kötelezettségeken alapulnak majd. Ez pedig igenis új minőség lesz.” Megjegyzésünk! Moszkvában ún. mindent aláírtunk­ra. Az csupán a Szovjetuniónak ked­vező. Magyarországra nézve megalá­zó, előnytelen és igazságtalan. Az eddigitől minőségileg különbö­ző viszony kialakításának alapfeltétele nincs meg, mert még utoljára is kira­bolják az országot! A szovjettel szemben így semmiféle bizalom nem lehet megalapozott. A szövetségi kötelezettségeket már ne emlegesse a szovjet fél. Mert azok egy új Nemzeti Kormány létrehozásá­ban már nem érvényesek, azokat nem adaptálhassa! Avagy nem gondolták komolyan a varsói szerződésből való kilépést? Sevardnadze által emlegetett új minőség alapja csak több becsület lehet. Becstelenséggel nem lehet a be­csület és megbecsülés alapjait lerakni! Úgy látszik sosem tanulnak, vagy nem is akarnak. IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Szabadságot a Kárpát-medence őslakosságának! (Folytatás az 1. oldalról) idegen kézre adott magyar nemzetiségeket, a Kárpát-medence őslakosságot fogták meg keményebben, mert bennük a szabadság előhírnökeit látják. Az oláhok a Kárpát-medence őslakosságát, a magyarokat gyilkolják büntetlenül! A trianoni utódállamokban ismét felfokozott magyarellenes izgatás kereszttüzében élő és háborús túszként gyötört magyar milliók fenyege­tett életéért magunkat felelősnek tartjuk. Éppen ezért most ismét ki akarjuk nyilvánítani ezt a felelősségünket és ezzel akarjuk kezdeni a trianoni békedik­tátum elleni küzdelem 70-ig gyászosemlékű évfordulóját. Amikor megállapít­juk, hogy a magyar szabadságharc ifjú hőseinek áldozatán született meg a kommunizmus Közép- és Kelet-Európábán való összeomlása. A szabadságharc minden magyar szabadságáért küzdött és hozott hősi áldozatot. Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc magyar hősi áldozatai nevében védelmet kérünk minden közép-európai magyarnak mindaddig, amíg egy újabb európai rendezés a trianoni békediktátumok felszámolásával rendezi Közép-Európa jövőjét. A magyar szabadság, a béke és egyensúly szabadsága, békéje és egyensú­lya az elszakított millió és millió magyarnak. Szabadsága, békéje és egyensúlya minden közép-európai embernek és nemzetnek. Mindaddig a közép-európai emberek és népek nem lesznek békében, nem lehetnek szabadok s nem élhetnek kiegyensúlyozott Közép-Európában, amíg a kárpáti magyar élettérben magya­rokat akarnak elnyomni. Amíg a Kárpát-medence őslakosságát széttépik és szabadságát elveszik, Közép-Európában nem lehet békéje, szabadsága senkinek sem. „Mi magyar szabadságharcosok, Nagymagyarország feltámadásáig to­vább harcolunk!” Major Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents