Szittyakürt, 1989 (28. évfolyam, 8-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
1989. augusztus—szeptember hó Csillagos járókelők Tisztelt Szerkesztőség! A Hitel 1989 évi 4. számában két szép, őszinte írást olvastam arról, hogy mit is érez a magyar ember vagy asszony, ha zsidó a származása. Földes Anna és Kartal Zsuzsa írásait olvasva eszembe jutottak a magam zsidó vonatkozású emlékei. Először nagybátyám, Laci bácsi jutott az eszembe. ót úgy hívták, hogy Dr. Lipták László. Kisgazdapárti képviselő volt, s nemzeti becsületünket sértőnek tartotta a numerusz klauzuszt meg a zsidótörvényeket. Amíg az örökségéből futotta, még újságot is indított ellenük. Apám, aki magyar főiskolai súlydobó bajnok is volt, Laci bácsit idealista álmodozónak tartotta, de azért amikor Monoron egy Matolcsi névre hallgató nyilas képviselőjelölt ellen folyt a választási küzdelem, felutazott Tolnából „verekedni a nyilasokkal, mert, hogy Laci bácsinak abban nincs gyakorlata” — mondta. (Mint mezőhegyesi gazdásznak, neki bezzeg volt!) Laci bácsira jellemző, hogy soha, még csak válaszra sem méltatta, meg sem cáfolta a nyilasokat, akik feleségéről azt térj esztették, hogy zsidó származású, (nem volt az!). így került Laci bácsi a nyilasok feketelistáján, Bajcsy-Zsilinszky mögött a második helyre, s így talán jól is tette, hogy amikor minden igyekezete ellenére mégis keresztülment 1942-ben a képviselőházban a második zsidótörvény, akkor öngyilkos lett. Aztán emlékszem arra is, hogy a ma Bécsben élő Litván Jóska bácsi, a Budakalászi igazgatója (ő vásárolta fel a kötelet, meg a kendert és lenvásznat amit Apám öccsével, Gáborral együtt gyártott Tolnában), aki a Rákosinak először beolvasni merő történésznek, Gyurkának (gyerekkori játszópajtásomnak) az édesapja, szóval emlékszem, hogy kedvéért Apám leállíttatta a gyár egyik gőzgépét, hogy annak gyomrában Jóska bácsi lakhasson, ha kell a nyilas őrjöngés idején. Emlékszem arra is, hogy Apám a 40-es évek elején Ugrón Gábor barátjával, Leányfalun, egy vendéglőben megvert egy asztaltársaságot, mert azok nem álltak fel, amikor a rádió a Himnuszt játszotta. Egy negyedszázaddal később, a halálos ágyán mondta, hogy „Kár volt, nem kellett volna, zsidók voltak, akkor okuk volt rá!” Emlékszem arra is, hogy Apám, mikor öccse (a később íróvá vált Gábor) feleségének édesanyját elvitték a nyilasok, akkor egyedül és fegyverrel ment érte a táborba. Aztán emlékszem anyai nagyapámra is, ki még a Monarchia idején kiképzett vezérkari tiszt volt, s mivel nem volt hajlandó Szálasira felesküdni, nyugdijaztatta magát. Nagyaptyi ebéd utáni rutinja a háborús Sopronban abból állt, hogy felvette a tiszti egyenruháját az összes kitüntetésével, lement az utcára, s minden egyes sárgacsillagos magyartól udvariasan megkérdezte, hogy hány óra van? Szükségtelen is talán mondanom, hogy a mcllényzsebében lapuló, vastag láncon lógó aranyórája olyan pontos volt, hogy hozzá lehetett volna állítani a rádió pontos idő jelzéseit. Nem azért állította meg a csillagos járókelőket, s nem azért köszönte meg aztán szalutálva az adott választ, mintha az idő állása érdekelte volna, csak tette amit lehetett, úgy ahogy embersége és magyarsága diktálta, védte a másik magyar embert, a kiközösítés a megalázás szörnyűséges gyalázatától. Aztán emlékszem Petik bácsira is, Apám dinynyésére, aki minden tavaszon megérkezett hozzánk Dányból. Azért volt erre szükség, mert a dinnyetermeléshez különleges szakértelem kellett, nem értett ahhoz mindenki, s Dányban laktak az ország legjobb „dinnyései”. Petik bácsi és családja az év folyamán kint laktak nálunk a dinynyeföldön, egy a földbe ásott kunyhóban, s csak ősszel mentek haza falujukba. Petik bácsi Mózes hitű szombatos volt, vagy ahogy ő mondotta, „Kabar magyar, régebbi, mint bármelliketek!”. Én akkor még nem olvastam Koestler Artur „Tizenharmadik Törzsét”, s ezért azt hittem, hogy csak viccel. Aztán a magam életéből is eszembe jut, amikor a forradalom alatt Marian Pista átküldött Szabó bácsihoz a Széna térre. Teherautón mentünk, a nagydarab, pufajkás Vereczkey Gyurka vezette a kocsit. A Bartók Béla úton csoportosulást láttunk, s mivel a rendfenntartás ezen a környéken a mi — tehát a Műegyetemi, azaz második nemzetőr ezrednek — volt a feladata, megálltunk, s néztük, hogy mi is történik? A csoport közepén egy kerékpáros kiabál. Csak olyan hangfoszlányok jutnak el hozzám, hogy ÁVH-s meg hogy zsidó. Nem tetszik a dolog. Az egész forradalom alatt most hallom először (s hál’Istennek utoljára) azt a szót, hogy „zsidó”. Karomon a nemzetőr szalag, az emberek utat engednek, azon jár az eszem, hogy bevisszük a biciklist a Műegyetem KA—51-es termébe (ott tartjuk a nemzetőr járőrök által behozott ÁVH-sokat meg egyéb gyanús elemeket), de Gyurka megelőz: visszakézből lehúz egy akkora pofont a kiabáló embernek, hogy az átesik a kerékpárján, aztán magyarázatként megjegyzi: „Sietünk, meg úgysem kell ide magyarázat!”, s már oszlik is a csoportosulás, s mi is megyünk tovább. És most a jelenbe ugorva át, eszembe jut a már Amerikában született fiam arca, mikor utoljára indultak Magyarországra látogatóba. Ádám felesége, Jennifer ugyanolyan természetességgel csicsereg a zsidó nagymamájáról vagy a román nagypapájáról, mint arról, hogy hányas cipőt hord, vagy hogy szereti a szalmakalapot meg a fagylaltot. Ádám imádja kis feleségét, s tudja, hogy Magyarországon még mindig vannak antiszemiták, hogy léteznek megemésztetlen, az elhallgatástól begennyesedett érzelmek, előítéletek (Ádám egy fél évig az Eötvös egyetemen is tanult), s fél, hogy valaki megbántja Jennyt, no meg attól is, hogy akkor ő mit csinál? Hát azért, főleg azért örültem Földes Anna és Kartal Zsuzsa szép írásainak, mert ez az őszinte, nemes hangvételű párbeszéd idővel elvezet majd oda, hogy őszintén és fenntartás nélkül tartsunk teljes értékű magyarnak mindenkit, aki magát annak tartja. Lipták Béla (Hitel) (Stamford) Lipták Bélával ellentétben úgy gondoljuk, hogy voltak magyarok — úgy pár millióan — akik más ítéletet mondtak a nyilasokról vagy magáról a Hungarista Mozgalomról! Ilyen volt Sértő Kálmán, az első parasztszármazású nemzetiszocialista költő, (a szerkesztő) NYILASKERESZT írta: SÉRTŐ KÁLMÁN Úgy hiszem, hogy a városban született emberek is láttak már életükben olyan faliórát, amelynek felhúzása után az úgy nevezett „sétálóját” kell el indítani, hogy az óra járjon. Huszonöt-harminc évvel ez előtt a városban is a sétálós óra volt a divat, hosszú tornyos szekrényben ketyegett — pityegett a falon, s a rézsétáló monoton ütemmel lengett jobbra és balra... Ma már alig lehet sétálós órát látni, de annál több olyan embert, akiknek a szemei, az óvatos, a bizonytalanul tapogatódzó szemgolyói úgy járnak jobbra és balra, mint a hajdani sétálós óra sétálója a múltban. Ezek az emberek azok, i Kedves Olvasónk! j i Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYA KÜRT c. lapunkat. J Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — mely csupán 20 dollár — s ezzel t támogatni a magyar nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját, a Szittyakürtöt. Magyar testvéri szeretettel: a Szittyakürt kiadóhivatala---------------------------ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY---------------------------HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P.O. BOX 35245, PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni. Kérem a SZITTYA KÜRT c. lapot. Mellékelten küldök...............dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni) Név:............................................................................................................... Házszám, utca (P.O. Box):.......................................................................... Város, állam:................................................................Zip Code:.................. "HUNGÁRIA" --- = i; FREEDOM FIGHTER MOVEMENT i! P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135 «1 !! cö :: ^ U i; <> :: ii <► :: :: BULK RATE U. S. POSTAGE PAID CLEVELAND, OHIO PERMIT NO. 780 akiknek nincsen nyílegyenes politikai meggyőződésük, itt is szeretnének lenni, meg amott is, de ott ahol legjobb, minden áldozathozatal nélkül... A minap találkoztam egy órasétálóhoz hasonló szemű ismerősömmel, aki már az összes politikai pártokat végig járta, hetven féle pártjelvényt viselt az utóbbi évben, de most jelvény nélkül jár, lebeg, mint Mohamed koporsója a bizonytalanságban. Csak a szeme jár, mint az óra sétálója, a nyilasok felé is tekintget, de még nagyobb hévvel a szociáldemokraták felé, amióta a Népszava megírta, hogy ötezer angol katona valahol Afrikában foglyul ejtett ötven olasz katonát, tehát „vége a tengelyhatalmak győzelmének...” Szegény, szerencsétlen birkafelfogású ismerősöm azt kérdezte, hogy miért nem veszem le a kabáthajtókámról a Nyilaskeresztet, amikor bizonytalan idő van, kockán fog fordulni a dolog, nem tudni előre, hogy melyik fél győz a háborúban? A szerencsétlennek ezt feleltem: Hogy a Nyilaskeresztet miért nem veszem le a kabátomról? Könnyű elárulni. Tizenkét éves koromtól fogva 16 éves koromig napszámba jártam, túrtam, nyűttem, ástam és kapáltam a földet, arattam, patakokban folyt rólam az izzadtság, de munkám által a nagyon szűk betevő falaton kívül semmit sem tudtam szerezni. Egy évig szénbányában dolgoztam, 400 méternyi mélyben a napsugár alatt, de ott sem tudtam a vesebajnál egyebet szerezni. Négy évig katonáskodtam, ott legalább minden fegyelem mellett is jó sorom volt, ott kezdtem el irogatni, makkegészségesen szereltem le, hogy 400 kilométeres gyalogvándorútra keljek és írásaimmal Pesten a zsidósajtóberkek harapófogójába kerüljek. Kilenc évvel ezelőtt nem volt Pesten szélsőjobboldali újság, a komolytalan... (törlés! Szerk.) lapocskája nem számított. így hát a zsidó lapokban írtam verseket és novellákat mindaddig, amíg azt a szót nem hallotta a fülem, hogy Hungarista Mozgalom. Egy fantikus és áldozatkészségű nemzetiszocialista rikkancs vezetett el és mutatott be Fiala Ferencnek, aki akkor a lapok lapját a később betiltott „összetartást” szerkesztette. Kijelentem, hogy csak három valakit és valamit sajnálok, a halott édesapámat, édesanyámat és a betiltott összetartást, ahol még a Parlamentben felszólalható képviselőkön kívül is erősebben harcolhattam toliammal az Eszme mellett... Közben a zsidó újságok piszkosan és aljasan, felelőség nélkül azt írták, hogy a magyarországi nemzetiszocialista sajtó lángjait a „guruló márkák” szítják és táplálják. Ennek a pimasz hírverésnek pont az ellenkezője volt az igaz. A Szociáldemokrata Párt „vezérei” amikor kifosztották a kisemberek filléreiből összerakott nagy méhkast, a Törekvés Takarékpénztárt, akkor a főváros magáraébredt munkásai tagfelvételre jelentkeztek a Nyilaskeresztes Pártban, valamint a nem politikus, de annál egészségesebb ösztönű faluk és tanyák népe. Megalakult tehát a nagy párt, a minden legitimista, szabadelvű, demokrata, szocialista és Független Kisgazda Párt fölé emelkedő Párt, óriási választási győzelemmel — a Nyilaskeresztes Párt, a szálka, azoknak, akik nem látják a gerendát a maguk szemében... Valaki azt kérdezte tőlem, hogy miért viselem a nyilaskeresztet?- Hm! — Hát mit viseljek, amikor fiatalon, haldokló betegségemben, becsület, nekigyűrkőzés, lemondás, újra akarás közben semmit sem tudtam a nyilaskereszten kívül szerezni, amíg a Singer és Wolfneréknél író álnépi Babai Jóskák és Bibó Lajosok palotában laknak? Nem! a nyilaskeresztet nem teszem le, nem akarom, ragaszkodom hozzá, ragaszkodom a legkomolyabban, megmásíthatatlanul az alábbi végrendeletemben... Nyomdában van a közelmúltban elhunyt HALMOS MILÁNNAK, az emigráció egyik legkiválóbb közírójának összegyűjtött írásait tartalmazó könyv. A kötet könyvárusi forgalomba nem kerül, a kiadó ingyen osztja szét azok között, akik azt Dunai Ákostól (címe: 7461 Salinas Trail, Boardman, Ohio 44512) levélben kérik. A kötet megjelenésére néhány emigráns újságban szükséges volt ily módon, hirdetés formájában fölhívni a figyelmet, mivel dr. Halmos Milán „saját lapjának”, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának mostani szerkesztői a könyv meghirdetését megtagadták. Nincs jövője annak a nemzetnek, amely elfelejti múltját és elveszti történelmi hivatástudatát! tmtVAKÖET Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P.O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135. U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $20.00 - egyes szám ára $1.25 — Légiposta előfizetés: Egy évre $30.00 A csekket kérjük “Szittyakürt" névre kiállítani. A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. A szerkesztőség korrektúrája alapján készítette: Classic Priming Corporation 9527 Madison A venue Cleveland. Ohio 44102.
