Szittyakürt, 1989 (28. évfolyam, 8-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

/ f cf J XXVIII. ÉVFOLYAM, 8-9. SZÁM - 1989. AUG.-SZEPT. HÓ Ára: 1.25 US dollár ow A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «ITTVAKOHT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA A Magyar Szocialista Munkáspárt vezető­sége, a „Magyar Trojka” meggyalázva az 1956- os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc hősi halott és vértanúhalált halt szabadságharcos bajtársaink emlékét, a Nemzet Himnusza és a Szózat hangjai mellett katonai diszpompával temette el Kádár Jánost a Magyar Népfelkelés árulóját, a kivégzett gyermekhősök hóhérát! Ravatalánál a Munkásőrség tisztelgett a kommunista terrornak, a szögesdrótkerítések­nek, figyelőtornyoknak, aknamezőknek, villa­moscsapdáknak, reflektoroknak és vérebeknek. Kádár János a november 4-i árulással, vér­fürdővel, akasztásokkal, golyó általi kivégzések­kel, halálra-verésekkel, elevenen való megcsonkí­tásokkal, borzalmas és elmondhatatlan kínzások égbekiáltó mennyiségével jegyezte korszakát! Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Sza­badságharc tüzében teljesen elillant „Magyar Dolgozók Pártja” helyébe szervezett Magyar Szocialista Munkáspárttal, amely úgy nőtt ki, mint hullából a köröm — a Hungária Szabad­ságharcos Mozgalom részéről nincs megbékélés! A nemzetgyilkolásért, a börtönökben, inter­náló és kényszermunka-táborokban szenvedő és pusztuló rabszolgákért eddig még senkit sem állí­tottak a „nemzeti megbékélés” jegyében a bíró­ság elé... Bakos Gyula: TERRORISTÁK ÉVSZÁZADA E sorok írásakor javában folyik az arab—izraeli—amerikai kötélhúzás az elfogott túszok kivégzése, megbün­tetése, kicserélése és az esetleges meg­torlások megkezdése között, amelyek háborús állapotot idézhetnek elő a közel-keleten épp úgy mint az egész világon. Miközben az átlag ember származása, faji hovatartozandósága, tapasztalatai vagy televízió és rádió riporterek véleménye alapján meghoz­za a maga döntését vagy egyéni véle­ményét, érdemes egy pillantást vetni arra, hogy honnan és miért indultak el a terrorista gondolatok és kezdemé­nyezések. A század első és az egész világra kiható tevékenysége a szerb „Fekete Kéz” mozgalom terroristájának pisz­tolylövése volt, amely elindította az első világháborút, milliók halálát okozta, országok határait változtatta meg és végül elérte célját a szerbek által uralt Jugoszlávia megteremtésé­vel. A század második nagy terroristája, Lenin is elérte célját — és még annál sokkal többet —, mert sikerült a cári birodalmat összeroppantani, az orosz külön békét aláíratni, és külön aján­dékként sikerült az orosz népet és a Szovjetunió lakosságát 70 esztendőn keresztül a lenin—Sztálin terrorfiúk uralma alatt tartani. Az első világháborút követő ma­gyar vörös terroristák is elérték célju­kat, először csak ideiglenesen, azután 1945 után véglegesen, mert sok ezer magyar kivégzése, sok tízezer magyar bebörtönzése, kitelepítése és elüldözé­­se után még mindig hatalmon vannak. Hitler terroristái is elérték céljukat, mert ha csak ideiglenesen is, de sike­rült nekik egész Európát terrorjuk alatt tartani és az egész világot megfé­lemlíteni. A román vasgárdisták, a szlovák Hlinka gárdisták, a horvát usztasák terror különítményei is jó munkát vé­geztek és zsidók tízezreit küldték a halálba. Trianon után megindult a terroristák munkája az elszakított te­rületek magyarsága ellen, azóta is fo­lyik és azóta is hatalmon vannak a terroristák ezekben az országokban. Az ukrán terroristák, a németeket hátbatámadó román terroristák, a (Folytatás a 2. oldalon) xfV J A 301-es PARCELLA Kegyelet és kegyetlenség Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc történeti értékelése a Magyar nép döntő többsége és a hala­dó világ közvéleménye előtt 32 év táv­latából is megegyezik abban, hogy a magyarok voltak az elsők, akik meg­próbálták lerázni magukról a rájuk kényszerített kegyetlen Sztálinista dik­tatúrát. Ezt a próbálkozást csak a világ leg­erősebb szárazföldi hadseregének pán­célos hadosztályai tudták kemény és elkeseredett harcban megakadályozni. Ez a rendszer Magyarországon 1948., a fordulat éve után Rákosi ne­vével volt fémjelezve. Az ezt követő években fokozatosan megfélemlítet­ték, elhallgattatták, majd felszámol­ták az ellenzék tagjait. A gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális intéz­ményeket a pártaparátus fokozatosan a saját céljainak megfelelően alakítot­ta át. 1949-re befejeződött egy szovjet tí­pusú totális kommunista hatalom át­vétel. Az iparban megkezdték a nehézipar rohamos és túlméretezett fejlesztését, aminek az alapvető feltételei hiányoz­tak. A tervutasításos rendszer csődje és a kontraszelekció hamarosan érez­tetni kezdte a hatását, az ipari terme­lés akadozott, a munkásság életszín­vonala egyre alacsonyabbra szállt. Hasonló volt a helyzet a mezőgaz­daságban. Az erőszakos kollektivizá­lás, a beszolgáltatások, a kuláklisták teljesen szétzilálták a falut. A termelé­si érdektelenség, a földtől való mene­külés olyan méreteket öltött, hogy 1953—54-ben csaknem egymillió hold hevert parlagon, ami az ország szántó­­területének 10%-a volt. Külpolitikában a Tájékoztató Iroda 1949-es határozata értelmében megin­dult a propaganda hadjárat, majd az egyre nyíltabb háborús készülődés a ,fasiszta láncos kutya" Tito ellen. Mindazok, akik ezt a bel- és külpoli­tikát nem üdvözölték kitörő lelkese­déssel, szembe találták magukat a pártállam félelmetes gépezetével. A párt vezetősége nemcsak a rend­őrség és honvédség irányítását és veze­tő posztjait szerezte meg, hanem fel­állított egy a párt vezetőségének köz­vetlenül alárendelt karhatalmi és nyomozó testületet, a félelmetes és hírhedt ÁVH-t. Ez állam volt az ál­lamban, melynek tevékenységét sem a kormányszervek, sem az országgyűlés bizottságai nem ellenőrizhették. Az ÁVHfélelmetes hatalma az élet minden területén, a legmagasabb veze­tő funkcióktól a legutolsó segédmun­kásig rettegésben tartotta az embere­ket. Elég volt egy Rákosi vicc, vagy a Szabad Európa hallgatása, hogy éjjel megszólaljon a csengő és a „bűnös" hosszabb, rövidebb időre eltűnjön az emberek szeme elől. Nem volt elég a jogbiztonság teljes felszámolása, a bíróságok igába törése, hanem magá­nak az Á VH-nak is voltak saját üze­meltetésű büntető intézetei, internáló táborai. Szerény becslések szerint 1945 és 1956 között mintegy 5-600 ezer ember lett meghurcolva, bebörtönözve, inter­nálva, kitelepítve. Ha négytagú csalá­dokat számolunk, az ország lakossá­gának negyed része, két és fél millió ember volt érintve az elnyomó intéz­kedések kapcsán. Az életszínvonal csökkenése mellett, ez az embertelen elnyomás, az emberi méltóság lábbal tiprása volt. az egyik döntő oka az 1956-os események fellángolásának. Az október 23-án du. elkezdődött békés tüntetés este a rádiónál leadott első ÁVH-ás lövések után fegyveres forradalommá, majd a szovjet csapa­tok beavatkozása után egyértelműen szabadságharccá változott. Néhány napos reménytelen küzde­lem után a sír csendje borult az ország­ra és megkezdődött az áldozatok számbavétele. A forradalom hősi halottainak a száma kettőezer körül mozog, és mint­egy húszezren sebesültek meg. Az Á VH, a párt és a fegyveres testületek vesztesége 241 halott és kb. ugyan­annyi sebesült. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a 241 halott kö­zül mindössze 28 ember lett népítéle­tek, lincselések áldozata, a többi a harcok során nem egyszer tévedésből

Next

/
Thumbnails
Contents