Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám

A Nagy Szittya Történelmi Kongresszuson elhangzott előadás

1986. július—augusztus fZITTVAKÖRT

5. oldal

Vitairat: prof. Badiny Jós Ferenc előadásában

A MAGYAR SZENT KORONA

arányrendszerének és mitológiájának közel-keleti

kozmológikus vonatkozásai

Nemzetünk hagyománykincsének egyik fontos és a múltba igen messzire vetíthető darabja a Magyar Korona, vagy — ahogyan nagyon sokan és talán helyesen is nevezik — a Szent Korona.

De ez a fenséges ékszer nem azért “szent”, mert sokan Szent István koronájának vélik, hanem azért, mert mitologikus vonatkozásai nemcsak a keresztény valláshoz csatlakoznak, hanem a Kereszténység előtti tiszta és valóban Isten rendelkezéseihez alkalmazkodó, kozmológikus vallásszemlélet elemeit is tartalmazzák.

E tanulmány nem foglalkozik a Szent Korona jelenlegi eszme-tanával. Nem tér ki annak nemzet- és hatalmi-politikai magyarázataira. Legkevésbé

\ A Szent Korona elöl és hátulnézetből.

tárgyalja, mint a Magyar Apostoli Királyság szimbólumát. Nem tér ki Verbőczy “Tripártitum”-ának azon határozatára sem, mely szerint:

“A szent korona egyesíti magában az állam két tényezőjét: a nemzettagokat és a királyt. ”

Nem akarunk ezzel a szomorú történelmi tézissel foglalkozni, mert akkor talán néhai Rudnay Egyed tételéből kellene kiindulni, mely szerint Rudnay azt állítja, hogy:

“...a Szent Korona tiszteletében gyilkolta legtöbbet a magyar a magyart. Ez a szent korona egyházi eszmetana állította mindig két csoportba a népünket: a magyar nemzetibe és az egyháziba. Miután pedig mind a két tábor tisztelte a Szent Koronát — az egyesítette őket. De nem az életre, hanem a halálra. ”

Rudnay Egyed nagyon jól ismerte nemcsak a nemzeti történelmünket, hanem az idegen uralkodó osztály csaknem ezeréves kiváltságait is. Szomorú megállapítása valószínűleg ebből a kettős ismeretkörből ered.

Tanulmányunkból tehát kikapcsolunk minden olyan lehetőséget, mely a “halálban” egyesíti a magyarságot, mert mi a nemzettestvéri szeretetben és a magyar hazáért életüket adó és vérüket ontó hősök emlékének tiszteletében, a boldog, magyar élétre szóló magyar egységet szolgáljuk.

Ebben a nemzetszolgálatban pedig a magyar egység kialakításának és szellemi síkon történő állandósításának igen fontos alapját éppen a Magyar Szent Korona valóságos és igaz mivoltának megismerése szolgáltatja.

E tanulmányban összegezzük az eddigi összes szakmai vizsgálatok eredményeit. Felsoroljuk a történészek, ötvösök, aranymívesek és mérnökök munkásságának folyamatát, a koronára vonatkozó megállapításaikat és a nyert kozmológikus vonatkozásokat vezetjük majd vissza a közel-keleti — és talán sokaknak hihetetlenül hangzik, ha úgy mondom, hogy a — szkíta élettérbe oly mélyen, amíg írott dokumentumokkal és szombólumokkal tudjuk a korona ] mitológiájának vonatkozásait bizonyítani.

Kezdjük el tehát a korona történetével és tegyük fel együtt azt a kérdést, hogy

VALÓBAN SZENT ISTVÁN KORONÁJA EZ...?

Nem sokat kell keresgélni a régi írások között, mert két neves kutatónk — Vajai Szabolcs és Hallay István — munkáiban <n hiteles adatokat találunk arra vonatkozóan, hogy a mai Szent Koronánk sohasem érintette I. István királyunk fejét.

A Szent Istvánt dicsőítők mindig arra a pápai bullára hivatkoznak, amellyel II. Szilveszter pápa valóban küldött egy koronát I. István magyar királynak és a bulla következő szavait veszik bizonyítékként:

“Kérjük a mindenható Istent, aki Téged Édesanyád méhéből a neveddel kormányzásra hívott és úgy rendelte, hogy a koronát, ami diadema is — amit már a lengyelek fejedelmének készítettünk el — Neked adjuk... az országod pedig, adományozásod szerint Szent Péternek felajánlva, Te és a néped, továbbá a jelen és a jövendő Magyar Nemzet Római Anyaszentegyház védelme alá elfogadást nyert.” (2)

Ez a szöveg két igen fontos körülményt mutat:

1. A magyarok országának tulajdonosa nem a magyar nép, hanem Szent Péter, illetőleg az ő — köz- és vallásjogilag elismert — földi helytartója, vagyis a római pápa.

2. A szöveg világosan megmondja, hogy a korona tulajdonosa kormányoz és nem uralkodik, de a korona-eszme értelmében, ez a pápai “védelem” csak akkor bír érvénnyel, ha a pápa által ajándékozott koronával való megkoronázás a római egyház által előírt koronázási szertartás szerint megy végbe (ami meg is

történt az ó-szövetségben előírt “királlyá való felkenés” — tulajdonképpeni régi, héber rítus szerint), p)

A koronát adományozó pápai irat keltezése: 1000. március 27.

I. István meghalt 1038-ban. Utána a nemzet két pártra szakadt. Egyik párt I. István nővérének fiát — Pétert — akarta királynak, a másik pedig Aba Sámuelt.

Pétert hamar megkoronázták az I. István által alapított római püspökségek főpapjai. (I. István “tíz” püspökséget szervezett.)

Ába Sámuel pártja erősebb lévén, elűzték Pétert és a pápától nyert koronával megkoronázták Aba Sámuelt is.

Péter III. Henrik német császárhoz menekül és tőle kér segítséget. III. Henrik megtámadja Magyarországot, s minthogy már nincs magyar egység, hanem két részbe szakadt a nemzet, így a “Péter-párti” magyarok azok ellen a magyar testvérek ellen fognak fegyvert, akik Aba Sámuel királyságát védik. A német sereggel megerősített túlerő Ménfőnél legyőzi Aba Sámuelt, akit a visszatérő Péter kivégeztet egész családjával együtt. (4)

Az “Annales S. Iacobi Leodiensis A. 1002—1064” c. okirat pedig így tudósít a történtekről: (5)

“Henrik császár ismét Magyarországot támadja, kis haderővel Abát (Obbo) megfutamítja, visszaveszi a lándzsát és a királyi jelvényt, Pétert, akit Aba elűzött visszahelyezi, Magyarországot pedig adófizetőjévé teszi.”

Ezek szerint azt a koronát, amit II. Szüveszter küldött I. Istvánnak, III. Henrik német császár elkobozta és visszaküldte Rómába, miként azt Vajai Szabolcs bizonyítja (6) VII. Gergely pápának Salamon királyunkhoz (1063—1074) intézett levelében, minek idevonatkozó részét eredetben közöljük (7).

Magyar fordításban: (a 4. sor utolsó szavától kezdve):

“Miként azt hazád nagyjaitól megtudhatod, Magyarország a Római Egyház tulajdona, azt István király minden joggal és hatalmával Szent Péternek felajánlotta és kegyesen átadta. Boldog emlékű Henrik császár Szent Péter tiszteletében azt az országot elfoglalta, miután annak királyát legyőzte, a lándzsát és a koronát Szent Péternek küldte, győzelme dicsőségére...”

Felmerül most az a kérdés, hogy III. Henrik miért küldte vissza a koronát Rómába...?

Egyszerű a felelet: amíg a pápától küldött koronát viseli a magyarok királya, elismeri azt, hogy Magyarország Szent Péter földi helytartójának, tehát a római egyháznak a tulajdona. (Az országunk birtoktestének “kétharmada” 1945-ig valóban a római egyházé volt, mint “hitbizomány” és ezért tanította, hirdette és tisztelte a római vallás a mai “szent koronát” Szent István koronájának.)

III. Henrik, miután Pétert — Aba Sámuel legyőzése után — magyar királynak visszahelyezte, Péter “a pannonok országát III. Henriknek ajánlotta fel. A magyarokat legyőző német császár azonban ‘kegyesen’megengedte, hogy Péter — amíg él — mint magyar király, ezt az országot birtokolhassa”. (8)

Péter tehát másodszor kerül a magyar trónra, de ezúttal nem koronás király, hanem III. Henrik német császár vazallusa. A korona Rómában van.

Az 1046. esztendő azonban a magyar öntudat éve. A nemzet többsége összefog és a még élő Árpád-fiakat hazahozza. Vazul fiai állnak a nemzet élére. Pétert és mindenkit, aki a német császár híve volt, kiirtanak és azt a “hét” püspököt is, akik “magyar” püspöki székben a német császárnak esküdtek hűséget. A római egyház “szent Gellértje” is ide tartozott.

1047-ben koronázzák meg a magyarok Vazul fiát — I. Endrét. De milyen koronával...? Hiszen III. Henrik visszaküldte Rómába I. István koronáját.

Hallay István, Vajai Szabolcs kutatásait folytatva, igen hű képét adja a* történteknek, amikor azt íija, hogy:

1. Az Árpád-fiak Bizánc közbelépésével és beavatkozásával tudtak visszatérni, hiszen Bizánc — mint nagyhatalom — nem nézhette tétlenül azt, hogy a német-frankok Magyarországot egyszerűen bekebelezték.

2. I. Endre azzal a — szintén csak abroncs — koronával lett megkoronázva, amit IX. Konstantinos Monomachcos küldött a “magyar királynak”.

Megint fel kell tennünk azt a kérdést, hogy: ez lenne az a korona, ami ma a magyar nemzet birtokában van...?

Vajai Szabolcs már 1974-ben tiszta vizet öntött a pohárba (9), amikor leírja, hogy ezzel a Bizáncból kapott koronával lett megkoronázva. I. Endre (1047— 1060), majd utána I. Béla (1060—1063) és Endre fia — Salamon (1063—1074) IS, aki behódolt IV. Henrik német császárnak, és így az Árpád-fi Géza és László kardot fognak ellene. Mogyoródnál megverik Salamont és a segítségére siető német csapatokat. Salamon menekül és viszi magával azt a királyi koronát is, amit apja — I. Endre — kapott Bizánctól. Menekülés közben Nyitra-Ivánkánál elásatja ezt a koronát, mely 1860-ban előkerült és azóta — tehát 1860 óta — a Magyar Nemzeti Múzeumban van.

(Salamon behódolása csak ismétlődése történelmünkben annak, ami I. Istvánnal is történt a német felesége befolyása következtében. Salamon felesége — Judith — III. Henrik német császár leánya volt.)

Ezzel elérkeztünk a ma birtokunkban lévő Szent Korona titkához. Eddig azt tanították nekünk, hogy annak alsó részét Dukász Mihály bizánci császár küldte I. Géza királyunknak és a felső — boltozatos — része az, amit I. István kapott II. Szilveszter pápától.

Az elmondottak alapján azonban láthatjuk a következőket:

1. II. Szilveszter pápa általi. Istvánnak küldött koronát III. Henrik visszaküldte Rómába. Ez a korona nem volt boltozatos.

2. Mivel I. István koronája végleg eltűnt és a nemzet királya korona nélkül maradt, I. Endrének Konstantin bizánci császár küld egy koronát, ami —jó 800 éves elhantolás után — ma a Magyar Nemzeti Múzeumban van.

3. A mai korona “alsó” részét Dukász Mihály (VII. Mihály bizánci császár) ajándékának vélték eddig.

Történelmünkben való barangolásunk eredménye tehát azt — az eddig