Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
10. oldal «IttVAKÖfcT 1986. december az általános magyar nyelvtől: s ez így nem más nyelvet, hanem nyelvjárási különbséget jelent. A blahok nem az Olaszországból a Balkánra költözött valahok—oláhok, hanem az orosz krónika által jelzett magyar—ugor ág: fehérugorok = fehér magyarok. A blah szó a magyar világos szónak tartozéka, s meg van a finn nyelvekben is fehér jelentéssel, finn valkea, észt valge — világos, liv valda — fehér (összevonva a vagí/a-ból). A b — v hangváltozás gyakori a finn nyelvekben. Csak mint érdekességet jegyzem meg, hogy a bláh váláh = oláh szavak bármennyire is hasonlítanak hangzásukban egymáshoz, épp az ellenkező színt jelentik, valkea (blah) világost, fehéret, a black-valah—(oláh) pedig feketét jelent. A délolaszországi eredetű oláhok nagy része fekete hajú. A magyar köztudatban a blahok megjelölése idővel eltűnt, mert a fehérugor = blahok teljesen elvegyültek a magyarokkal, bár Anonymus még használja nevüket (s nem a valah—oláh nevet, amit a románok szeretnének dáko—román elméletük alátámasztására felhasználni, s idővel az Olaszországból a Balkánra átköltözött valah—oláhok neve lett használatos. Ezt a folyamatot nem ismerve Oláh Miklós, aki feltehetőleg nem is oláh, hanem blah leszármazott volt, azonosította a keleti Volga kanyarból jött blahokat az oláhokkal, mert a régi írásokban szereplő blahok neve igen hasonlított az újonnan feltűnt valah—oláhok nevéhez. (Mielőtt a közelmúltban megjelent magyar tanulmány világot vetett a kérdésre, a magyar szerzők is zavarban voltak Anonymus Blahok nevével kapcsolatban, s szabad teret hagytak az oláh dáko—román elmélet mestereinek ősiségük bizonyítgatására Erdély földjén.) Orbán Balázs könyvének lerövidített otthoni kiadásához fűzött rövid Orbán Balázs életrajzában a szerző szinte gúnyosan jegyzi meg, hogy a Tudományos Akadémián való székfoglalóján: „Talán ő az utolsó... (aki) mennydörög a hun—székely—(magyar) rokonság ügyében a finnugor nyelvhasonlítók ellen.” Majd magyarázatul: „...élete második felében meg sem érintették az újabb eszmeáramlatok, nemhogy magáévá tett volna valamit belőlük.” Kosa László sem meri magát kivonni a magyar finnugristák szellemi terrorja alól. A székely név Turkológusaink egy része (Thury—Németh) a sikil (szikii) szóval hozza kapcsolatba (nemes, herceg, stb. jelentéssel). Hasan Eren azonban kimutatta, hogy ez az orchoni feliraton szereplő szó elírás eredménye, eredeti alakja silik (szilik) volt. így aligha építhetünk rá magyarázatot. A kabar elmélet hívei egy dzikil törökös néprétegben keresik a név magyarázatát. A stájer Ottokár féle verses krónikában szereplő Zokel és az erdélyi szászok nyelvén hangzó Zakel nem ad magyarázatot a névre, hanem annak csak nyelvi adottsághoz való idomulását jelenti. Egyet elfelejtettek azonban történészeink és nyelvészeink tekintetbe venni, hogy a kakukázusi előtérben székéi nevű népnévről említést tesznek az arab források, melyek kétségtelenül a magyarokról írnak ma adzar névvel. Sőt a XI. században feljegyzett arab térképeken is szerepel e tájon a székely népnév. (Az egyáltalán nem meglepő, hogy az arabok e népi nevet saját nyelvük törvényei szerint egy hehezetes e-vel toldották meg eszekel alakká formálva. (így inkább e névvel hozhatjuk kapcsolatba a kabar csoportban szereplő székelyeket, mint az erőltetett dzikil népnévvel.) Ez azonban nem oldja meg azt a kétségtelenül a történelmi adottságoknak megfelelő értesülést, hogy székelyek a mai Magyarországon is fogadták a magyarokat s csatlakoztak hozzájuk. Helyes megoldásra csak az vezet, amely e két, egyazon népet jelző szónak egységes magyarázatot tud adni. Mármost épp erre szeretnék írásomban válaszolni. Ha megoldásom helyesnek bizonyul, akkor a név magyarázatára is feleletet kapunk. Prokopius bizánci követ Attila világát jól ismerte. Feladata épp az volt, hogy Bizáncnak pontos értesülést adjon a nagy államszervező és hadvezér világáról. Ő azt állítja, hogy: „Attila Aetius elleni harcának derékhadát a maszageták és a szittyák képezték.” Mi nem fogadhatjuk el e szöveg magyarázatát oly értelemben, ahogy a történészek egy része azt igyekszik eredeti értelméből kifordítani. (Még Lukácsy Kristóf is csatlakozik hozzájuk, aki pedig épp a magyarok hun kapcsolatait igyekszik magyar szempontból kedvezően magyarázni. Lukácsy érdeme, hogy az előtte ismeretlen örmény forrásokat magyar fordításban közölte. Sajnos a finnugor csodabogarakba belebolondult magyar nyelvészek és történészek értékes örmény forrásanyagát egyáltalán nem veszik figyelembe. (Attilának előhada gót volt, behódolt és meghódított népek sorsa volt ez). Gót előhada ütközött meg Aetius gót előhadával. A két gót testvérnép aztán hősiesen kaszabolta le egymást. A két hadvezér azonban saját derékhadát gondosan megkímélte a pusztítástól. így maga Attila nem kis idő múlva nagyobb hadműveletekbe vezethette csapatait. Kik voltak tehát ezek a masszageták és szittyák, akik derékhadát képezték? Magyar nyelven már megszoktuk a szittya nevet: még népi nyelvünkön is közhasználatú a szittyafü=szittyó. (Magam hallottam a szittyafü szót szlavóniai magyar menekülttől.) Nagyon elterjedt a s/ z/ kita népnév alak, mely név görög közvetítéssel jutott a világ legtöbb nyelvébe el. Azonban Hérodotosz, a történelem atyamestere, aki a szittyákról külön fejezetet írt, nyomatékosan megjegyzi, hogy igazi nevük szák. (A szó jelentését nem adja meg.) Ennek a népnévnek aztán maga a következő változatait is megadja s/z/ákán, s/z/ákel, s/z/igyn, s/z/icel, s/z/cythi, s/z/ kólót. A szák-d«=szák embert jelent (an=ember), a szák-el ugyanezt. Mordvinul alye embert, férfit jelent. (Finnül saaka=egész, mind, sokadalom, gyülekezet, -ig. Sakki=csapat, banda. Sekal(ainen), sekal(anta)=vegyes. Ugyanaz a jelentése, mint a bolgár és kabarnak.) Koruk és térségük jellegzetes népi csoportosulásából keletkezett államformák. (Evvel természetesen nem akarom azt mondani, hogy ez volna az egyedüli népnév magyarázatának a lehetősége.) A masszageták népnevének legkézenfekvőbb magyarázata szintén a finn nyelvekben adódik meg. A maa (kiejtés má) a finn nyelvekben országot jelent. A ta pedig a birtokosrag. Tehát szák/ok/orszá-ga a masszagéta jelentése. Úgyszintén a tisszagéta a tíz/törzsű/szák-a, ami megfelelne a törökös onogur szónak. S ilyen tíz törzsű szövetség tényleg létezett is a két nyelven megjelölt egyazon helyen. (A legújabb adatok alapján megállapították, hogy a törökös népnevet viselő népcsoportulat (onogur), bár törökös nevet viselt, egyáltalán nem volt törökös népfaj.) (Kedves olvasóimat bizonyosan meglepi a finn nyelven adott névmagyarázat. A magyar finnugristák ugyanis a Káma kanyarba helyezik a finnugor (uráli) őshazát, s újabban Hajdú professzor úr egyenesen a jegesmedvék hazájába utalja azt (Ob torkolatvidéke). Egy pár tehetségtelen követője fejbólogatva követi őt e tájra, hol nemcsak hogy népek nem tudnak kifejlődni, hanem még mai napig is épp csak, hogy vegetálni lehet. Ha két—három kunyhó lakója valahogy eltengődik itt községnyi területen, még csak község sem fejlődhet belőlük, nemhogy népek őshazája lehetett volna. Annak ellenére, hogy a finn nyelvcsoportok és a magyar nyelv rokonságát nyelvészeti szempontból lehetetlennek tartom, mert a magyar nyelv hangállománya lényegesen elüt a finn nyelvekétől, úgy hogy köztük áthidalhatatlan űr tátong, mégis a két népcsoport szomszédságát igen régi időre teszem, így lehetséges volt a két nyelv kölcsönös egymásra hatása. Ezen felül igen erős érvek szólnak amellett, hogy maguk a finn népcsoportok is délről húzódtak északra s nem megfordítva. Amint láttuk eddig is, a finn nyelvből déli tájon számos jelenségre találunk egyáltalán nem erőltetett megoldást. Az említetteken kívül megemlíthetem még pl. az alán nevet, ami finnül alföldet jelent (az aleman névnek is ez az eredete.) De még ma is így hívják a finnek Hollandiát / melynek jelentése alföld/. Finnül: Alanko—Maat, Suro-maat, Sauro-maat, (Szarmati) = a Szura folyó mente, a mordvinok földje. Tagan-Rog: hátsó földnyelv. A xanti népcsoport töredéke a Káspi-tó menti népnek, melyről ókori adataink vannak. A finn nyelvben a kuusi (magyar húsz az elődje e szónak) hatot jelent, de eredeti jelentése embert, férfit jelent, mint a magyarban is a hat a had-ból származik, férfi ősjelentéssel. A finn szó utal a nevezetek Kus-ok (kos) nép nevére, míg a magyar had a hatti népre. Mindkét nép egymás mellett szerepel már Kr.e. a 2000-es években, ahonnan aztán egy része északi irányba vándorolt idők folyamán. Visszatérve Attila szittyáihoz, felemlítem, hogy miután Attila meghalt, és fiai egymás ellen keltek, az ádáz testvérpusztítás után Csaba megmaradt népének töredékével eltávozott a Balkánon átkelletre (valószínűleg a Kaukázus előterébe, ahol szák—székely néprétege megérte a magyar honfoglalás korát s csatlakozott a kabar népcsoportokhoz. A másik része azonban szétszórva a mai Magyarországon maradt (Vágvölgyében, Pozsony hátországában, Fejér megyében és Bihar megyében, valamint a karintiai határvidéken. Nagyobb része a Sziklamezőn /Erdély közepe/ húzódott meg.) A hamis avar népcsoporttal (mely zömében szabir népréteg volt, s a honfoglalás idejében Levente csoportjának is a zömét alkották), szabir elem került mellé, melynek a magyarsággal szoros nyelvi és faji kapcsolata volt. így a régi hagyományokat (Attila népe) nemcsak hogy meg tudta őrizni, hanem még gyarapodott is hagyomány-képzete. Attila nevével kapcsolatban számos feltevés látott napvilágot. Egyik a másikat igyekszik megdönteni. Ha az ellenérvek rendszeresen meg is döntik az előző feltevéseket, de az új feltevés mellett felhozott érvek nem döntik el kétségtelenül a felvetett kérdést. Még a finn-ugor nyelvterület köréből nem vetődött fel megoldási kísérlet. Pedig igen kecsegtető nyelvi adottság nyújt rá lehetőséget. Amint említettem, számos finn-ugor földrajzi és népi elem található azon a területen, amelyen a hunok uralmukat kiterjesztették, mielőtt Magyarországba mentek volna. Székely—szittya népelem alkotta birodalmuk magját s magának Attilának derékhada is közülük került ki (száka, masszagéta). Finnül etelä (ejtsd: etele, délen: eddelä /edelle/ = elől. Észtül edel (edel); délnyugaton: edal, edala = elől. Vepsz edel (edel) = elől, edele = előbb. Liv jedal (jedál) = elől, délen. Komi etila = egyfelől. Chanti atet = egyedül. Manysi ultä = előre. A komi, chanti és manysi alakokat azért hoztam, hogy lássék, miszerint a magánhangzók nem teljesen változatlanok: még hozzáteszem az észt dorpátit, melyben üts és a livben i’d is előfordul. Más szóval minden erőltetés nélkül atila alakot állíthatunk össze (chanti első magánhangzó a, komi második magánhangzó i, észt utolsó magánhangzó a: sőt az utolsó kettős 1-re is példa van, mely az ősi helyhatározó a finn nyelvekben. (Mi az atilla alakot inkább a ruhára alkalmazzuk: csak szokás alapján írjuk a nevet Attilának. A krónikások Athila (Anonymus), vagy Atyla, Atila (Képes Krón.) nevet használnak. A szó jelentése: első vezér. Ugyanezt jelenti a csatlakozó kunok Ed(Ed-umér) törzsfő neve is. Sőt Előd (Álmos apja) neve is ugyanazt jelenti. Ez az alak az etelle-ből alakult át: a finnben is edelán-ból eleen lett, az észtben pedig az edel-ből eel. A finn eleen-nek megfelel a magyar ele(j)én levő s ebből Előd, akik elől van. Ez viszont arra utal, hogy a magyarok előszeretettel adták Attila nevét fejedelmeiknek, akikről úgy is azt tartották, hogy Attila leszármazottai, vagy legalább is ugyanazon Magor (Magyar) őstől eredtek. Anonymus nem állítja, hogy a székelyek hunok voltak, hanem, hogy „Attila népe voltak”. Tehát a székelyek úgynevezett hun hagyományától való felfogást egy kissé módosítani kell: a székelyek Attila népével azonosítják magukat: Prokopius pedig pontosan meghatározza, hogy kik voltak Attila népe (derékhadát e nép szolgálta), s ezt pontosan megjelöli: a masszagéták és szákok, vagyis a szittya—székelyek. Az arab és perzsa magyar vonatkozású kútfők pedig a Kaukázus előterében időző magyarokról pontosan jelzik: hogy a magyarok a besenyők és székelyek (sz.k. 1.) közt tartózkodtak. A1 Bakri: a magyarok a besenyők országa és az (sz.k. I, ezt legtöbben eszekil alakban írják át) eszekil (bolgárok) közt laknak. Ibn Ruszta: A besenyők országa és az eszekil-(bolgárok) országa közt van a magyarok határai között az első. Gardizi: A bolgárok országa és az (sz. 1. k. elírás az sz. k. 1. helyett) eszkilek közt (szintén bolgárok) van a magyarok országa. (Hogy az eszekil—székelyeket bolgároknak mondják, nem jelenti azt, hogy tényleg bolgár nemzetiségű és nyelvű nép lettek volna: csupán annyit, hogy a bolgárok fennhatósága alá tartoztak. A magyarokat is hívták turkoknak ugyanolyan oknál fogva. A Karintia szomszédságában szereplő és Pozsonytól északnyugatra levő székelyek a kabarok társaságában jöhettek hazánkba, valószínű, mert ezek tényleg határszéli beosztást kaptak a csatlakozó kabarokkal együtt.
