Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám

1986. július—augusztus

A Nagy Szittya Történelmi Kongresszuson elhangzott előadás

MirmKOfct_____________________________3. oidai

DR. ÉRDY MIKLÓS:

Az ősiKhorezmben, az Oxusfolyó partján

II. RÉSZ

Khívában, az ősi városban

Khívába, a volt fővárosba autóval megyünk, 30 km-re van Urgencstől. Idegenvezetőm helybeli születésű, fiatal orosz nő. Jól beszél angolul és németül. Igen segítőkész, mikor kifutottam a rubelből hétvégi bankszünet miatt, szívélyesen felajánlott 50 dollár értékű rubelt, hogy majd két nap múlva visszaadom. Örömmel el is fogadtam.

Khívának különleges elrendezése van s így nagyon különbözik Szamarkandtól és Buharától. Míg ez utóbbiakban a műemlékek szét vannak szórva a százezren felüli lakosságú városok területén, Khívában minden sűrítve van egy nagyjából fél kilométeres oldalakkal rendelkező téglalapban, a várfallal körül kerített Belső Városban, melynek helyi neve Icsán Kala, azaz Belső Város. Oldalainak mérete, pontosabban 650 méter észak-déli, s 400 méter kelet-nyugati irányban. Az arany metszés szabályai szerint tervezték a várfalat, melyen négy kapu van a négy égtáj felé. Ezen a kis területen 24 medresze, azaz mohamedán papnevelde és 40 mecset, azaz mozlim templom állt. A festői tornyok, azaz minaretek, mecsetekhez is, de medreszékhez is tartozhatnak. A kiejtésben med-a

—a .tk..

PAIVAW

PARV/ÁTAi

4P

— ^

kVUSWA-Khan

fcilrcLó'ház 17.«

tACS

KARAVÁN t|M _ In

< -WÜ-UMALlI {

! kuni kuRAt>i

iSaZ"! AWUAHjKU

i öntrí

pa'o

i lA_aj

. . AVUV^/l rwawxoi - / >1-------------AMUi'tuRn,«<trj

|«LAM W0Ö7SA

nrvtnd

r-t^. btear

•1 m«-'

WwK'd RAHIM-^"ÍLT.TC;

Mirífte.

itsüb

A KJ MAHKUb--(nauzolpubi

heivac S Kút V

I®*«,“

t ,0^ JsfcVip ALAUbbOd

r u-rn , ^ct^olpwvvimatJujaz wamski

I , bVíClflQt

KtLt*LMiw/,fc mívvairtt

AM iu kínom wttá\r.

MA dabvaTa”'

Khívában, a fallal körülvett Icsán-Kala, azaz Belső Város elrendezése. A szaggatott vonalak az utcák. (Rajz: Érdy, 1985.)

részé a szó helyi török formája, madrasza pedig az arab forma. Az összes középázsiai város közül Khivának van a legtöbb minaretje.

A tíz méter magas, vastag várfalon, melyet sűrűn őrtornyok erősítenek, egy-egy hatalmas pillérekből álló díszes kapu van a négy égtáj felé. A szemben álló kapukat összekötő utak kereszt alakban a téglalap nagy és kis tengelyét formálják. Ezek mentén és a belőlük nyíló kisebb utcák mentén helyezkednek el az épületek. A kapukon kívül tovább folyik az élet a Külső Városban, a Dishan Kald-ban. Ezt is fal veszi körül, 10 kapuval, 36 ezer ember él itt. Szőnyeggyárban, gyapot üzemekben, valamint a mezőgazdaságban dolgoznak. A látványdús Belső Városban úgy fogunk sétát tenni, hogy egy-egy kapu és a város közepe közti részt magunk elé tudjuk képzelni.

A nyugati kapu környéke

A Belső Város legszebb részébe akkor érünk, ha a nyugati kapu, az Ata Darvaza felől jövünk. Olyan látványban van részünk, amilyet csak az ezeregy éjszaka meséinek segítségével képzelhetünk el. A kupolák és minaretek világa tárul elénk. A formák és csillogó színek pompája nyűgöz le bennünket a felhőtlen verőfényben. Az épületek téglából vannak, és falaik belül és részben kívül is, különböző árnyalatú, főleg kék, néha zöld szinű fényes csempével vannak burkolva. A belső csempéken a legfinomabb, végtelen láncokat formáló indás díszítés van, amely teljesen beborítja a falat és a boltíves, kupolás mennyezeteket.

Ahogy a kapun belépünk, előttünk áll a hatalmas csonka torony, a Kelta- Minar minaret, zöld csempéjű, díszes külső falával. Csak 26 méter magas most, 80 méterre nyúlt volna, olyan széles az alapja. Ez lett volna Közép-Ázsia legmagasabb építménye. A kán halála akasztotta meg, utódja nem kívánta folytatni.

Egy érdekesebb legenda szerint azonban a kán Buharába szeretett volna átkémlelni a magas minaretről. Meghallván ezt a buharai emír, titkon megegyezett az építésszel, hogy utána ott is épít egyet. Ahogy ez kitudódott, Khívában az építésznek rögtön fejét vették. A csonkán maradt óriás minaret össze van kötve az Amin-kán medreszével, amely kitűnő állapotban van. Belföldiek részére hotelnek képezték ki. Én is teáztam az egyik helyiségében, a Közép-Ázsiában nagyon kedvelt cukorkákat ropogtatva.

A kaputól balra van a Kunya Ark, a Régi Palotavár. A 18. században fejezték be. A kán lakóhelye volt ez a városon belüli, magas falakkal körülvett citadella. Látható benne a lakórész, egy mecset, a kán palotája, a hárem, a pénzverde, a fegyver- és lőportár, istállók, a börtön, az őrség barakjai és gyakorló helye. A háremben láthatjuk a tipikus khívai elrendezést. Az ágyasok és gyermekek a kikövezett udvart szegélyező épületben voltak elhelyezve. A feleségeknek, mert a Korán négyet enged meg, négy gyönyörű, díszített, kék csempével burkolt terasz, az “aivan” a lakosztálya, csatlakozó szobákkal. A tetőszerkezetet hatalmas fapillér tartja, gyönyörű, aprólékos növényi indás faragással. A fafaragás Khorezmnek különleges művészete, főleg oszlopokon és kapukon láthatjuk. Az aivanokat így osztják fel a feleségek között: az első helyen van a főfeleség, a másodikon a legszebb feleség, a harmadikon a legjobban szeretett feleség, a negyediken a legfiatalabb feleség. A kövezett udvar közepén kissé megemelt rész, porond van, középen a tűz helyével. Ha hűvös az idő, ide

jurtát vernek fel. Vámbéry le is írta, hogy azt fehér nemezből készítették. Egy szőnyegekkel bebélelt jurta, bizony tágas, fényűző látványt nyújt és mivel tüzelni lehet benne, a hideg napokon is biztosítja a kényelmet.

A palotavár számos helyiségében most egy-egy múzeumi kiállítás látható, sokszor korabeli öltözetű, turbános bábukon mutatják be a büntetés, vagy

A nyugati kapuhoz, az Ata Darvazahoz vezető főutca részlete. Balról van a Kazy-Kalyan medresze, majd távolabb a Kelta-Minar minaret. (Érdy, 1985.)

kínzás fajtáit a börtönben, vagy például a munkát a pénzverdében. Fejükön a csugurma, a széles, lapos khorezmi kucsma.

Ezekben a múzeumokban egészen régi, első évezredi leletet nem igen láthatunk, hisz Dzsingisz kán megtorlásul Khorezmiát földi leromboltatta. Ezt követte Timur Lenk öt hadjárata a 14. században. így az emlékek és épületek Khívában újabb keletűek, az iszlám korszakát tükrözik. A város nagy építői voltak a múlt század 1805-től 1855-ig tartó időszakában Muhammed Rahim kán, fia Allakuli-kán, majd az őt követő Muhammed Amin kán. De általában nagymérvű építkezés folyt a 18., 19. század folyamán és a 20. század elején.

Úgy, hogy amikor Vámbéry Ármin Ázsia-kutatónk kolduló dervisnek álcázva, világhírűvé vált közép-ázsiai felfedező útján elérte Khívát, a várost igazi fénykorában láthatta. Igen nagy elismeréssel emlékezett meg munkáiban Khíváról, a város gyönyörűségéről, de főleg lakóinak erkölcsösségéről, a törvény szigoráról, az őszinte, vallásos érzésről, s a lakosság adakozó készségéről. Vámbéry a kántól fehér szamarat kapott ajándékba, mely dervishez méltó, a néptől sok ruhát, élelmet, valamint áldásért és szent rálehelésekért 15 aranyat gyűjtött össze. Azt írta, közép-ázsiai átázásának legkellemesebb ideje az az egy hónap volt, amelyet Khívában töltött.

Térjünk vissza azonban nyugatról keleti irányú útunkra a városban, emlékezve, hogy Vámbéry ugyanúgy rótta az utcákat, mint most képzeletben mi. Tehát elhagyva a csonka óriás minaret és Régi Palota vár vonalát, baloldalon a Rahim kán medresze áll. Ennek hatalmas íves kapujától balra és jobbra a frontján, 5-5 ív van, így ez a legszélesebb medresze a városban. Dominálóan magasodik a város képe fölé. Az úttól jobbra kisebb épületek között a Seyid Alauddin mauzóleum emelkedik a 14. századból. Ő az a főpap volt, aki menteni próbálván a várost, titkon megnyitotta a kapukat a mongol csapatok előtt. S a mongolok bár a hadiparancs szerint le kellett, hogy rombolják a várost, a főpapnak halála után mauzóleumot emeltek.

Egy kisebb medresze után érünk a belső város központjába, ahol a két fő utca kereszteződésénél a Dzsuma mecset, a Péntek mecset áll, hatalmas minaretjével. A többi épülethez hasonlóan nem vallási célokat szolgál, hanem a khorezmi fafaragás múzeumának nyilvánították, mert nagy termének tetőzetét kétszáznál több gyönyörűen faragott faoszlop tartja. Közülük van, amelyik a 10. századból való. Anyaguk szilfa. Az oszlopos terem a város összes férfi lakóját be tudta fogadni péntekenként. A Dzsuma mecset minaretje egyik magasba emelkedő jellegzetessége a belső városnak.

A déli kapu irányában

A másik, még magasabb és még díszesebb minaret a déli kapu, a Tas darvaza (= Kő kapu) irányába menő fő utcán van balkéz felől. Ez az Islam Hodzsa minaret a medreszével. A minaret 44.5 méter magas, a városban a legmagasabb. Néhány évvel ezelőttig fel lehetett menni rá, de egy földrengés repedéseket okozott s most lezárták. 1908-ban építette Islam Hodzsa, aki nagyvezére volt a kánnak. Ez az utolsó épület a kánok Khívájában. Ugyancsak a nagyvezér építette az első világi iskolát, majd kórházat, postahivatalt és sok más, a haladást szolgáló létesítményt Korezmben. Életének tragikus vége lett, a haladás ellenségei orvul meggyilkolták.

A déli kapu felé haladva jobbkézről, két emlékezetes épület van. A kapuhoz közelebbi a Shergazi kán medresze. Érdekes története van ennek. A kán 1500 perzsa és orosz zsákmányolt rabszolgával építtette a medreszét a 18. században. A pokoli hőségben, a gyenge élelmezés mellett a építkezés lassan haladt. Erre a kán megígérte, hogy ha egy kitűzött időre a rabszolgák befejezik az építkezést, felszabadítja őket. A medresze időben elkészült, de a kán hallani sem akart ígéretéről. A becsapott és feldühödött rabszolgák erre egy alkalommal megrohanták, és kézzel szétszaggatták a kánt. A medresze bejárata fölötti márvány táblán ezért van ez a felirat: “Elfogadom a halált a rabszolgák kezei között.”

Ugyancsak a jobb oldalon, a Shergazi medreszével szemben épült a Pahlavan Mahmud mauzóleum. Vámbéryn keresztül ennek az épületnek magyar vonatkozásai is vannak. Pahlavan Mahmud a 13. század kései felében és a korai 14. században élt, kortársa Kézai Simonnak. Nevének jelentése Nagyerejű Mahmud. Apjától szűcs mesterséget tanult, ő azonban a középkori kelet híres, soha le nem győzött birkózója lett. Ismert volt nemcsak Közép- Ázsiában, hanem Indiában, Pakisztánban, Iránban, stb. De volt még egy tevékenysége. Költő volt. Rövid verseket írt, a típust “rubai”-nak hívják. Témájuk filozófiai, emberi butaság ellenes, sokszor papság ellenes. Zárán-