Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
2. oldal ^ItTVAKÖkT 1986. október Nagy Imrével a számításukat messze túlhaladó szabadságharc lefékezéséről. Gerő elmenekül. Helyét Kádár veszi át. Általános sztrájk. Okóber 25-én a Parlament előtt az ÁVH tömegtűzzel mintegy 500 fegyvertelen tüntetőt gyilkol halomra. Másnap Magyaróváron ismétlődik meg a tömeggyilkolás. Győr, Tata, Fehérvár, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Sztálinváros követi Budapest példáját. 27-én minden központi vezetés nélkül az egész ország ifjúsága és munkássága harcban áll. Igaza lett Leninnek: „A forradalmak akkor törnek ki, amikor tízmilliók jutnak azon következtetésre, hogy így tovább élni nem lehet.” 28-án megegyezéses tűzszünet, 29-én a rádió elismeri a nemzet győzelmét. Nagy Imrétől Kádárig mind elismerik, hogy a magyar néplélektől távol álló és idegen pártvezetők diktatúrája hajszolta az ifjúságot és munkásságot a szabadságharcba. A szovjet csapatok a főváros lakott területéről a környékre vonulnak vissza. Csak még a Köztársaság-téri pártbizottsági házban tartják magukat az ÁVHsok. Október 30-án délután rohammal ezt is beveszik. A tömeg öt ÁVH-s tisztet a fákra akaszt. Ugyanez történik a Nagykörúton és a Szénatéren. A felakasztott ÁVH-s tisztek mind zsidók. Suttognak, hogy az antiszemiták vezetője Dudás József a kiszabadított Mindszenty József prímás titkára. A moszkvai lapok már október 26-án, a prágai Rudé Právo, s a belgrádi Borba november 7-én a szabadságharcról úgy írnak, mint antiszemita felkelésről. Marosán december 19-én sajtóértekezleten ugyanezt panaszolja. A Magyar Izraeliták Orszáos képviseletének 1958 január 9-i államegyezsége hálát ad a kommunista kormánynak az antiszemita erők felszámolásáért. Mindszenty prímás, Ravasz, Ordas püspökök helyüket elfoglalják. Október 23-án a bolsi Magyar Dolgozók Pártja megkámforult. Az Egyesült Izzó, a Ganz, a Mávag, Láng gyár munkásainak kezdeményezésére az egész országban megalakulnak a dolgozók valóban demokratikus, pártok fölé növő, hivatásrendi jellegű szervezetei, a munkástanácsok, paraszt, értelmiségi, iparos-kereskedő, ifjúsági, helyi, községi, járási, kerületi, városi, megyei és országos tanácsok s szabad szakszervezetek. Mindenhol a munkástanácsok veszik át a vállalatok vezetését és a kommunista káderező személyzeti osztályokat megszüntetik. Fellazul a központi tervezés. De a gyáraknak a munkástanácsok útján közvetlen társadalmi tulajdonba helyezése is általános. A kapitalizmus és szocializmus csírázó szintézise kezd kibontakozni. Felélednek a pártok. A Nagy Imre kormánya, Mikoján biztatására enged a közszellemnek, engedményeket tesz a többpártrendszerű koalíció felé. De az új pártok ugyanúgy nem tolják előtérbe a személyi öröklött privilégiumok reakciós szószólóit, mint a bolsevizmus kollaboránsait. A Bécsből bebocsátást kérő Nagy Ferencnek a soproni főiskolás ifjúság golyót ígér. Most derül ki, hogy a bolsevizmus ellen a nemzetnek nincs vezetőrétege. Az USA 1945- ben kiadta őket kiirtásra. Az összes politikai foglyokat természeten kiengedték s közülük sokat szerephez emeltek. A szovjet megszálló erők parancsnoksága megkezdte a hivatalos tárgyalásokat a szovjet haderőnek az országból kivonására, — hogy időt nyerjenek, a nemzetközi helyzetet kiértékeljék. A közhangulat nyomására Nagy Imre kommunista miniszterelnök kénytelen a varsói egyezményt felmondani és az országot semlegesnek nyilvánítani. A szovjet óvatosan várja a Nyugat katonai intervencióját. Sem az UNO, sem az USA nincs felkészülve egy ilyen konstellációra. Az USA különben is el van foglalva Zsukov barátjának megválasztásával. Ellenben Anglia és Franciaország a szovjet magyarországi katonai lekötöttségét felhasználja egy megelőző szuezi katonai akcióra. Forestal naplója szerint Bervin Labour Party külügyminiszter neki előre jelezte, hogy Izrael viselkedése okot fog adni a Szovjetnek a közelk-keleti intervenciós politikára és ez Angliának, mint nagyhatalomnak megpecsételi a sorsát. Bevin következtetése helyesnek bizonyult. A Szuezi-csatorna államosítása miatti három londoni konferencia október 5-én eredménytelenül zárult. A ciprusi konferencia óta nyugtalan és Makarios érsek buta letartóztatása (1956. márc. 9.) óta forrongó Cypruson intervenciós angol—francia haderő gyülekezett s csak a kedvező alkalomra várt. Ezt pedig a magyar szabadságharc folytán a Szovjetunió haderejének Szueztől elvontsága nyújtotta. Ezért a Foreign Office és a Quai d’Orsay közösen október 30-án beugratta Izraelt Egyiptom megtámadására s megsegítés címén november 1-én az angol—francia haderő is beavatkozott. November 6-án már Port Saidnál hídfőt alkottak. Most derült ki, hogy a szovjet részéről előnyös volt 1955, december 14-én a gyarmatállamainak az UNO-ba felvétele, mert november7-én az UNO-ban a szovjet és gyarmatállamai együtt szavaztak a Szuezi-csatorna tartós elzásárásában olajszállítási érdekeltségű USA fődelegátusával Anglia és Franciaország ellen. Ennek következtében a Szuezi-csatorna 152 napig zárva maradt s ennek hatalmas hasznát az USA-beli olaj konszernek bevételezték. S ezen olajérdekeltségekkel pénzügyi összefüggésben álló Free Europe Radio ezen napokban lengyel adásában a magyar szabadságharc magára hagyására biztatta a lengyeleket, magyar adásában pedig a végső ellenállásra biztatott és úszított, mert minden nap 28 millió dollár olajeladási hasznot kapott Szuez miatt. Anglia és Franciaország november 7-én kénytelen volt hozzájárulni a katonai intervenció beszüntetéséhez, de közben már Anglia-Franciaország-Izrael katonai akciója és az USA-nak a szovjettel közös viselkedése az UNO-ban lehetőséget nyújtott a szovjet számára, hogy a Nyugat által biztosított szabad kezét a magyar szabadságharc brutálisan véres elfojtására felhasználja. Moszkva kénytelen volt a magyar szabadságharc miatt lemondani a szuezi akcióról, Románia haderejét nem tudta Magyarország ellen alkalmazni, sőt kénytelen volt hirtelen leszerelni. De a Nyugat oltalma alatt hatezer páncélossal és 20 hadosztállyal megkezdte a nemzetközi jogilag elismert genocídiumot. Állítólag november 3-án este Kádár párttitkár által hívatták be magukat Budapestre és november 4-én hajnalban megkezdődött Budapest második ostroma, szerves folytatásaként az 1944/45-i ostromnak. Az UNO által megállapított nemzetközi jogsértéssel és visszarendelésre, kivonulása felhívással a szovjet természetesen nem törődött, az UNO és a „keresztény” Nyugat, élén az USA- val, úgy cselekedett, mint amikor egy hajó elsüllyed és SOS-jeleket ad, nemcsak nem sietnek megmentésére, de közelből szándékosan hagyják a hullámsírba temetkezni. November 4-én hajnalban T 54-esekkel megújult a kommunizmus exportja Magyarországra. A leninista miniszterelnök a jugoszláv követségre menekült, a Központi Munkástanács rendeletére 3 millió dolgozó általános sztrájkba lépett, az ifjúság és a munkásság pedig Csepel és Sztálinváros vezetésével öt napig az egész emberiségnek példát adott, hogy miként kell az életnél többre becsülni a szabadságot és a hazafiságot. Erről az UNO 1957. szeptember 14-én megállapította a Szovjetunió halmazatos nemzetközi jogsértését, Magyarországnak a szabadságtól és függetlenségtől katonai eszközök brutális alkalmazásával újra megfosztását, de ez egyenes következményevolt a White House teheráni-yaltai politikájának és ez alkalommal is tanúsított katonai passivitásának. Eisenhower régi barátja, Zsukov és ennek budapesti helytartója, Grebennyik tábornok, valamint az antibolsevista irtásra megérkezett Szjerov MDV-s marsall munkába léptek. Öt nap alatt egyedül Budapesten 20000 lakást halomra ágyúztak (főleg Budapest VIII. és IX. kerületében), legkevesebb háromezer ifjút és munkást lemészároltak, csak egyedül Budapesten 12 000-et harc közben megsebesítettek és most már Münnich által a maradék csőcselékből szervezett karhatalommal kiegészítve, megkezdték az 1944/45-ös „felszabadítás” megismétlését: egy év alatt 5000 hazafit felakasztottak, 40 000 ifjút deportáltak Keletre (akár 1954 márciusában) az észt ifjúságot), a munkástanácsok tagjait letartóztatták, 20000 új politikai foglyot és 2613 régi, 10—12 évet ártatlanul ült politikai foglyot lezártak, 12000 szabadságharcost és más antibolsevistát pedig internáltak. A bolsevizmus elleni harcot Csepel és Sztálinváros adta fel utolsónak és az elesett hősökért a budapesti Hősök Emlékművénél december 4-én 30000 munkásanya tüntetett a szovjet tankok páncélfalán áthatolva. A magyar nép átesett történelmi keresztútja tizenharmadik állomásán. Ezt a majdnem csak munkásifjakra és telivér proletárokra támaszkodó szabadságharcot nevezték el utólag a bolsevisták és új kollaboránsaik — az 1944/45-öshöz hasonlóan — ellenforradalomnak s fasiszta-nemzetiszocialista-náci lázadásnak. Az 1945—1956 között egész elkopott propaganda politikai hanglemezeket 1957-ben újra elővették. Az új gyarmati kormány 1957. március 28-án Eisenhower barátjával egyezséget írt alá, amely szovjet csapatoknak Magyarországon tartását állandósítani és szabályozni kívánja, a 6. §. megállapítván, hogy szovjet katonák elleni cselekmények a magyar néphadsereg tagjai elleni cselekményekkel azonosnak minősülnek. Magyarországot 10 szovjet hadosztály őrzi. Az orosz szélesnyomtávú vasúti vonalakat Nyíregyházáig vezették, s Záhonyból nagy katonai állomást építettek. Az ÁVH elesett 2700 hóhérának családjait magas nyugdíjjal jutalmazták, az életbenmaradtakat előléptették s megkezdték az új káderezést, melynek egyetlen szempontja: október 23-a után hazafiasán harcolt vagy lapult? Az új pártot az utóbbiakból építették fel. Málnási Ödön) Móra László: OKTÓBER 6-ÁN Tőlünk szálló szellő megpihen a váron, Az aradi sáncon S elsusogja halkan: drága Tizenhárom! Tőlünk tutó felhő átszáll a határon, Hogy harmattá váljon S elsusogja halkan: dicső Tizenhárom! Őszi szellő, felhő, szálljatok az Égig! Mondjátok, hogy vérzik Szent István országa végestelenvégig! Vérzik ez az ország keleten, nyugaton, Délen és északon S majd megszakad szíve ilyenkor Aradon... Aradi golgotán idegen a lábnyom, Idegen a járom... Nem tud így pihenni a nagy Tizenhárom! Add meg jó Istenünk, hogy a seb ne fájjon Ott túl a határon, Hadd álmodjon szépet a nagy Tizenhárom!...
