Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1985. május

«ITTVAKOltT

9. oldal

Árpád papkirályunkra emlékezve

Dr. Lelbach Antal ünnepi beszéde a torontói Körösi Csorna Sándor Társaság

Árpád-napi ünnepélyén

Shokato Faisi professzor, japán történész levelével kezdem előadósomat. Ő írja: “Mi néhányon, őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar. A felkelő nap birodalmi ivadékainak hittük és hisszük önöket, kedves magyar testvérek, akiket a sors messzire sodort el. Fajuk kiválóságát elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka vezetése alatt. Harminc év távlatából meg kell említenem a következőket: igaz magyar történetíró sem a Habsburg sem a Horthy korszak alatt nem létezett. A Habsburgok saját érdekükben megsemmisítettek mindent, ami az ősi eredetre utal. A Horthy korszak szerve saját nevelés és céhbeli tudósai Szekfü Gyula vezetésével átértékelték az amúgy is hiányos magyar történelmet, a római katolikus egyház és a Habsburg ház javára. Valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogyan is értékelhetnék azok a mítoszok erejét, akik saját nemzeti krónikájuk hitelét is lerántották.

Miután azonban a magyar nemzet faj és nép, történelmi kutatás szempontjából csak olyan elbírálás alá kell, hogy essen, mint a többi nemzet, faj és nép — kérdezem önöktől, történész kartársak, miért hivatkoznak mindig a saját fajuk determinációs kérdéseiben a hitleri anomáliára? — Miért nem hivatkoznak a bibliai Izraelfaji hasonlatosságára. Izraelfaj, nép és nemzetiség, ugyanúgy, mint a magyar, japán, görög, arab is faj, nép és nemzetiség. ”

Innen messziről írja tovább Shokato professzor “jobban látszik az igyekezet is, meg a hamisság is. Érdekes kívülről megállapítani, hogy a magyar történészek, egyik sem az igazi magyar történelmet kutatja, hanem elferdítik más népek javára. Kik állnak e mögött a homályosítás mögött, és miért van az, hogy a magyarok származását, történelmét minden más népség hamisítani igyekszik? Addig, amíg önök erre válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozó, a legősibb egynyelvű elemeit megtartó nyelven — magyarull írjuk ‘ébresztőnket ’ testvéreinkhez, és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetiségnek akarunk a legősibb származásáért és sok ezer éves tradíciójáért tiszteletet adni, még akkor is, ha önök magyarok, ezt a tényt erőszakkal megmásítani kívánják. ”

Eddig a japán történész megállapítása, ami amagyarok eredetének kezdetét illeti.

Mindenekelőtt idegen tudományos megállapításokból szeretnék párat felsorolni: Jósé Pijoan, korunk egyik legismertebb művészettörténésze azt mondja, hogy a sumérok nem voltak szemiták, hanem turánok és Közép- Ázsiából jöttek és olyan népekkel hozhatjuk őket kapcsolatba, mint a törökök, magyarok, finnek.

V. Gordon Childe professzor, a londoni egyetem archeológiái intézetének igazgatója könyvében megállapítja, hogy a Krisztus előtti harmadik évezredben az Euphrates melletti mezopotámiai műveltség Kis-Ázsián keresztül a Kárpát-medencébe hatolt. Az angol régészek általában elfogadott véleménye szerint a késői sumér utódokat, ősszkítáknak “szittyáknak” nevezték. Magyarországon a suméroknak, illetve szittyáknak emlékét számtalan bronz és koravaskori lelet bizonyítja. Nagyszámú arany és ezüst ékszer, amelyeknek első használói a sumérok voltak.

Sir Leonard Woolley a Magyarországon feltárt régészeti leleteket a sumér kultúra láncszemének tekinti.

1961 óta Nikolai Vlassa román történész külföldi szakértőkkel tanulmányozta a tatárlakai (Kolozsvártól 120 km-re) három tábla sumér-székely jellegű írásjeleket, melyek a székely kapufákon ma is látható rovás vagy ékírásos és a sumér birodalom Ur városi és a kisázsiai leletek titokzatos jeleivel azonosak.

Bölcs Leó azt bizonyítja, hogy a magyar név használata előtt az egész nép neve avar volt. Leonormant francia

tudós a sumér nyelvet egyezőnek mondja a magyarral.

Anonymus írja, Scythiának első királya Magógés nemzetét Magóg királyról nevezték magyarnak. Magóg nemzetségből származott a hatalmas Attila király és ögyék, Álmos vezér apja. A korai orosz krónikák több évszázaddal a bizánci írók után még a Kaukázust magyar hegységnek nevezik.

Varga Zsigmond szerint a sumérok rokonságban vannak a magyar, finnugor és tatár nyelvvel. Véleménye szerint a sumér az ural-altáji nyelvcsalád egyik tagja, nem a mai urál-altáji nyelvcsoporté, hanem az ősié, amely a történelem előtti időben útjára bocsátotta a sumért, kínait, japánt s amelyből azután a történeti idők folyamán kialakult az ural-altáji nyelvek jelenlegi köre. A magyarok törökökkel való öszszeköttetését erősen alátámasztja bíborbanszületett Konstantin, görög császár. Ő a magyarokat törököknek nevezi (turkoj), eredetileg Lebediában laktak, azonban a besenyőktől vereséget szenvedtek és két részre szakadtak. Az egyik ág kelet felé ment Kína irányába, a másik nyugatra vándorolt és az Etelköz nevű helyen élt, míg a besenyőktől újból vereséget szenvedtek és akkor a mai Magyarországra költöztek.

Az Attila-Árpád családban szereplő ősök között ott találjuk Nimród, Góg, Magóg királyok nevét, akik királyai voltak a Kaukázus vidékén lakó szkítaszabírkun törzseknek.

A szittyák magukkal hozták az ősi hagyományokat, a nemzet és család fogalmának törvényességét és az erkölcsi rendet. Relikviáik között ott találjuk a mezopotámiai eredetű napot, a holdat, a griffet, az életfát, a turult, amelyek nemzeti és családi címereiket díszítik.

Abban az időben a magyarokat különböző néven nevezték. Szabíroknak, onoguroknak, később hungáruszoknak.

Ami a honfoglalást illeti, csak ősi földjük újra-birtokbavétele volt, amikor egybe olvadt az ott talált rokonaikkal csak az ős-haza folyamatos birtoklását biztosították. Látnivaló ebből, hogy a magyar nép nem más nemzetek sérelmével, nem rablás vágyából, hanem az akkor hatalmasabb nemzetektől kényszerítve jutott a Kárpátok övezetébe, folyamatosan elszakadva a Kazárföldtől, amidőn azok szétesése megindult. A magyarok két részre oszlottak. Azok, akik nyugatnak tartottak, hét törzset alkottak, akikhez csatlakoztak a kabarok, jászok, jazigok, egy része a kazároknak, sőt még egy oroszokból álló törzs is.

Mivel idáig a fajilag sokrétű törzsek csak saját hadnagyaikra hallgattak, minek folytán nehezen lehetett egy közös célra egyidőben mozgósítani, a vezérek tanácsa átlátta e hiányban rejlő veszedelmet, s ezért elhatározta a törzsek fölé teljhatalommal rendelkező fejedelem választását. Ezáltal biztosították az összetartó erőt, az egy fő irányította hadvezetést. A törzsfők közös akarattal Árpádot választották fejedelmükké. Ezután a hét vezér szerződést kötött Árpáddal, mely a fejedelemnek és nekik is alkotmányos jogot biztosított, és bár megszorításokat tartalmazott, ugyanakkor szorosabb kapcsot fűzött közéjük, és utódaikra szintén kötelezőleg kihatott. Szerződésüket esküvel erősítették meg, az akkor világszerte bevezetett szokással, a vérszerződéssel. A vérszerződés a különböző fajú törzsek szövetségkötésének szimbóluma volt, a testvérré fogadás jelképe. Ez a vérbosszú kizárását szolgálta.

Árpádnak Lebediában való tartózkodását a besenyők támadásai állandóan nyugtalanították. Ennek következménye volt Etelközbe való áttelepülésük. Etelközben nem sokáig tartózkodtak, ugyancsak a besenyők és a bulgárok támadásai miatt. Ekkor Árpád hadainak egy része átkelt a Kárpátokon és megtekintette a Kárpát-medence térségét. Ennek legnagyobb része lakatlan pusztaság volt.

Ezen időben futárok és egy küldöttség révén Arnulf frank császár a morvák ellen Árpád vezér segítségét kérte. Megegyeztek abban, hogy győzelem esetén a Duna lesz a válaszvonal a két nép között. Ekkor Árpád átkelt a Kárpátokon és fő csapatával leereszkedett a Felső-Tisza vidékére. Itt érte a küldöttség a székelyek részéről, akik meghódoltak neki és felajánlották segítségüket. Árpád hadának egy része ekkor a Szamos völgyén át az erdélyi medencébe tört, a másik része a Duna folyása felé tartott, ahol Möziából Nyitra vára felé vonuló Svatopluk morva fejedelem hadaival ütközött meg. Arnulf frank császár a magyarok megérkezésekor szintén részt vett a morvák elleni küzdelemben. Szétverve a morva hadat, a menekülő Szvatopluk a Duna átkelésénél lelte halálát.

Árpád vezér ezek után legnagyobb győzelmét Alpár mezején vívta a bolgárok ellen. Az ütközet után a Nyitra és a Vág vidékéig haladt előre, ahol zárt csoportokban keresztény avarokra bukkant, kikkel barátságos viszonyt létesített. Közben váratlanul meghalt Arnulf császár, ami arra késztette Árpád vezért, hogy elfoglalja Pannóniát, annak az alapján, hogy Arnulf segítségére jött a morvák ellen. Az ott élő népeket, akik csak szórványos telepeken éltek, meghódította és birodalmához csatolta az egész területet a bajor Ostmarkig. Ezzel a tettével megakadályozta az északi és déli szlávok egyesülését, és így romba dőlt Szvatopluk hosszú éveken át előkészített terve az északi és déli szlávok egyesítésére.

A sorozatos diadaloktól megmámorosodott magyar csapatok Pannonia elfoglalása idején megfeledkeztek a még mindig Etelközben tanyázó családtagjaikról. Ezek ellen egy hatalmas, újjászervezett bolgár haderő közeledett, csakhamar egyesülve az Etelköz keleti határán táborozó besenyő hadakkal. Ez időben (894 végefelé) Etelközben már csak Álmos parancsnoksága alatt működő utóvéd oszlopok tartózkodtak. A nép (asszonyok, gyermekek, öregek) már megelőzőleg elhagyták szállásaikat. Az állatállomány és az ingó vagyon viszonylag tisztes távolságban volt az ellenségtől. A népet követte a Nagy Fejedelem és Levente serege. Egyhamar irtózatos küzdelem fejlődött ki a védők és a támadók között. A magyarok nem az elhagyott családi tűzhelyet védték, hanem igyekeztek feltartóztatni az ellenséget, hogy a menetben lévő nép és a mozgó csapatok biztonságban célhoz érhessenek. Tehát az időnyerésért folyt a küzdelem. A 76 éves hős és méltó unokája Levente ki is vívták az időnyerést. Csaknem az utolsó harcosig küzdöttek, rettenetes veszteséget okozva az ellenségnek. A harcban úgy Álmos, mint Levente hősi halált haltak. Azonban teljesítették a férfiú legmagasabb feladatát, megmentették népüket, és lehetővé tették Árpádnak, hogy megmentett népének új hazát szerezzen. Az utóvéd harcok alkalmat adtak Árpád vezérnek, hogy a honfoglalás befejezésekor, seregének nélkülözhető részlegeit hátrahagyja Pannóniában és feltűnés nélkül összekötő erőket helyezzen el a Tisza mentén, a Mármarosi havasokban eredő forrásokig. Ugyanezt tette a Vereckei hágónál is és a Latorca völgyében, valamint a Stryj folyó szakaszán. A fontos terepen nem csak összekötőket hagyott hátra, hanem a bejáratokat még rejtett őrséggel is biztosította.

Minden jel arra mutat, hogy Árpád már régebben készülhetett a honfoglalásra. Etelköz rövid megszállása csak ugródeszka volt terve kivitelezéséhez. Erre vall, hogy az egész nép minden ingóságával, állatállományával együtt szintén követte a hadsereget.

A honfoglalás nemcsak mesterien végrehajtott hadműveleti cselekmény diadalát jelentette. A történészek azt állítják, hogy kb. egy millió, különböző törzsekből álló nép képezte az Árpádot követő csoportot. Két nyelvet használtak. A “türk” nyelvet és az “ugor” nyelvet, de volt “szabir” törzs is közöttük, akik szumér-szabartu felől származtak.

Történelmi jelentősége a Kárpát-medence elfoglalásának kihatott egész Európára. Palacky cseh történész szerint a magyarok letelepedése egyike azok-