Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-02-01 / 2. szám

6. oldal «imAKÖfeT 1985. február FELHÍVÁS Kedves Magyar Honfitársaim! A magyar nép legnagyobb problémája ma népességének csökkenése, önis­meretének és történelmének nem tudása. Mindez fizikai és nemzeti megsemmi­süléséhez vezethet. A vallástalanság, istentelenség és erkölcsi lezüllés mind ennek az okozója. Ki fog majd dolgozni? Ki fogja majd fizetni az öregeknek a nyugdíjat, ha már nem lesz elég fiatal? Ki fogja beszélni a magyar nyelvet, ha már nem lesz magyar hazánkban csak cigány? A magyarnak sok ma a problémája, de a legnagyobb: fennmaradásának és nemzeti létének biztosítása. Nincs más lehetősége, mint hogy ebben az irányban munkálkodjék. Aki ma ezt nem látja, az vak vagy nem magyar. Felhívom a magyar (nemzeti) emigrációt, hogy minden erejével és tudásával ebben az irányban munkálkodjék. Ne mondjuk, hogy majd csak lesz valahogy, és ne nézzük ölhetett kézzel nemzetünk pusztulását. Csak kemény munkának van eredménye. Az emigrációban élő magyarságnak nagy esélye van erre, mert megfelelő anyag áll rendelkezésére. Kiadattam “A magyar fennmaradás követelményei” című munkámat, melyben ezeket a problémákat feltárom, okozóira rámutatok, orvoslásukat részletesen megírom, és ezekhez bőséges tanácsot is nyújtok. Ezenkívül mindezeket jól szemléltető levelezőlapokkal is szolgálhatok. 1984. október 23-án kiadómmal és munkatársaimmal egy nagy nemzetmentő kam­pányt indítottunk. Minden igaz magyart hívunk ebbe a nemzetmentő munkába, amit diszkréten saját akciójaként elvégezhet. Ezután majd büszkén mondhatja, hogy lehetőségekhez képest ma sokat tett nemzete megmentéséért. ‘Segíts ma­gadon, az Isten is megsegít.” Ez az önálló akció rendkívül egyszerű és olcsó. Minden emigrációban élő magyar vesz egy vagy több füzetet (“A magyar fennmaradás követelményei”), valamint 10 db levelezőlapot, amiket magyarországi rokonainak és ismerőseinek megír, a füzetet pedig turistákkal (esetleg külföldivel) hazajuttatja. Ezenkívül egy másik magyarnak a figyelmét is felhívja erre az akcióra. Hogy így láncszerűen terjedjen ez az akció. A füzet ára $2, a levelezőlap ára 20 cent. A 10 levelezőlap hazaküldésének bélyegköltsége $4, az egész önálló akció összesen $10-be kerül, ami nagyon hasznos áldozat. Akciónkhoz a füzetet és a levelezőlapot megrendelhetjük: Mr. Gedeon Ráth, 1007 Maple Ave., Oaklyn, N.J. 08107 U.S.A. Csak a fűzet megrendelhető még: Mr. Juhászi Ferenc, P.O. Box 614. Fairfield, N.S.W. Australia. Csak levelezőlappal is részt vehetünk ebben az akcióban, ami csak 20 cent. Ennyit csak tudunk áldozni magyarságunkért. Az egész emberiségre áldásos, tehetséges népünk fennmaradása. Egy órai munkával és 10 dollár áldozattal komoly eredményt érhetünk el nemzetünk fennmaradását illetően. Ami minden vitát kizáróan a legfontosabb, hogy a magyar nép aránylag jó biológiai és lelki kondícióban túlélje az orosz megszállást. Istenünk, Atyánk, segítsd meg nemzeti fennmaradásáért küzdő magyar népünket! Adj sugallatot szabadföldön élő véreinknek, hogy ezen akciónkat eredményesen elvégezhessék. Add, hogy ezek a (haza irányuló) gondolatok és tanácsok megfoganjanak az otthoni testvéreink lelkében. Adj bátorságot és lelkesedést testvéreink szívébe, hogy ezt a harcot a végső győzelemig megvív­hassák. Adj szeretetet egymás iránt lelkűnkbe, hogy összetartva, egymás kezét megfogva, harcolhassunk szabadságunk és fennmaradásunk végső kivívásáért. Mindörökké Ámen. Csárdás József Miért idióták a haszonleső idióták? Lapszemle “Fektesse be dollárját egy budapesti bankba ...’’címmel az “Új Hídfő” olvasója a következőket írja a szerkesz­tőhöz: “Az utóbbi időben azt tapasztal­tam, ha egy magyar emigráns lap hazai hirdetéseket közöl, az már elkötele­zettje lesz a mai magyar rendszernek, azaz feladta önállóságát, szegre akasz­totta a régi ‘bihari pontokat’ (Tisza Kálmán), azaz a hazulról csordogáló pénzek vazullusa lett. Ezt a meglátáso­mat bizonyítja (és itt megnevezi az új­ságot) a lap nemrégiben megjelent szá­mában egy kéthasábos hirdetés, mely verbuválja a megtőkésedett honfitársa­kat, hogy‘kamatoztassa dollár-betétjét Budapesten...’ Az egyszerűség kedvé­ért azonnal meg is adja a budapesti címet, hogy az illetőnek hova kell for­dulnia, ha magasabb kamatot akar, mint amennyit az amerikai bankok fi­zetnek, sőt még a New York-i fő megbí­zott címét és telefonszámát is tudatja a hirdetés. Mondanom sem kell, hogy ezúttal jól fizetett hirdetésről van szó, amelynek ára azonban a lap eredeti irányának teljes megváltozása és Kádár karámjába való beállása volt. Üdvöz­lettel: K. M. Toronto.” Ehhez csak annyi a mondanivalónk hogy a lap kiadója haszonlesésből nem­csak a kommunista uralmat hosszab­bítja meg Magyarországon, hanem ön­magának is kárt okoz akkor, ha vé­letlenül az első nukleáris bomba, melyet az általa verbuvált dollárból gyártottak, az ő nyiszlett életét pusztít­ja el. Azért idióták ezek a haszonleső idió­ták, mert úgy gondolják, hogy a nemze­ti emigráció nem lát át üzérkedéseiken és azt tétlenül fogja tűrni. * József Attila irodalmi díj. — Az iro­dalmi idiotizmusnak szép példáját ta­láljuk az alábbi kis hírben, mely ugyan­csak a fent nem említett emigráns lapban jelent meg és bejelenti, hogy a mai magyar külföldi és hazai irodalom legjobb művelőinek és a fiatal írók Jó­zsef Attila Köre munkájának elismeré­se és ismertetése céljából az Egyesült Államokban, Clevelandban Irodalmi Társaság alakult, mely évi ezer dollár összegben “József Attila Díj”-at tűzött ki. A Társaság az első díjat már el is küldte. Kérdezzük, tudja-e a clevelandi Jó­zsef Attila Irodalmi Társaság, hogy Jó­zsef Attila élvonalbeli kommunista köl­tő volt? Kérdezzük továbbá, miért nem közli a cikk a Társaság elnökének a nevét és címét, miért csak a postafió­kot és a zónaszámot adja meg. Egyálta­lán miért küld haza pénzt a kommunis­ta szovjet uralom alatt lévő Magyar­­országra, ahol csak pártvonalas mű­vek jelenhetnek meg? Ha már a Társaság jutalmazni akarja a magyar irodalmi műveket, miért nem díjazza a nagyvilágon szétszórt emigráns írók műveit? Tételezzük fel, hogy a Társa­ság az otthoni kétségtelenül fennálló ellenzéki hangulatot szándékszik erősí­teni, de ha így van, akkor miért hirdeti meg a díj hazaküldését újságban, azért, hogy a jutalmazott írót az államvédel­mi hatóságok fokozottan figyeljék? Mit akar ezzel elérni? Miért nem küldi a díjat kerülő úton, minden harsoná­­zás nélkül a földalatti irodalom műve­lőinek? Ezek után a jogosan felmerült kétsé­gek után nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy a Társaság célja az otthoni rendszer előnyeinek itteni pro­pagálása, ahol minden rendben van és szép és dicséretes dolog az otthoni író­kat az emigrációtól összegyűjtött dol­lárokkal annak beleegyezése nélkül ju­talmazni. Vagy talán tévedünk, és a pénzt nagyrészben nem is az emigráció adta össze? Egyébként, ha valaki érdeklődni óhajt a Társaság álláspontját illetően, a felmerült kérdésekkel kapcsolatosan, úgy írjon a következő címre: József Attila Irodalmi Társaság, P.O. Box 11027, Cleveland, Ohio 44111. * Végül a 45-ös és 56-os emigráció többszörösen és egységesen elfoglalt ál­láspontja az, hogy amíg a szovjet csapa­tok megszállva tartják Magyarorszá­got, nincs szabadválasztáson alapuló többpártrendszer és a gyermekgyilkos Kádár és cinkosai uralkodnak, addig annak közéleti vezetőivel közügyben kapcsolatot nem vesz fel és nem tart fenn, márpedig egy irodalmi mű jutal­mazása közügy, mert azt a köz olvassa. * “Ne szítsuk az ellentéteket...” cím­mel egy másik emigráns lapban a szer­kesztőhöz intézett levélben egy volt m. kir. honvédtiszt a fegyverkezés ellen ír és megértést prédikál az oroszokkal szemben, azon kívül a második világ­háború előtti két millió koldusról ke­sereg, akikből szerinte ma már egy sincs. — Hiába, az idő vasfoga még a legjobb elméket is kikezdi. (E. G.) A készülő II. világháborús emlékműről ANGLIÁBÓL ÍRJÁK Mélyen Tisztelt Dömötör Püspök Úr! Lorántffy Otthon Igazgatósága! Most jutott tudomásunkra, hogy a Lorántffy Otthon igazgatósága fő­tiszteletű Püspök Úr indítványára meg­örökíti a második világháború magyar hőseinek neveit és az ő emlékezetükre egy bronz szobrot állít fel a Lorántffy Otthon emlékkertjében. Mindannyian hálásan gondolunk Önökre, akik újra példát mutattak a magyar emigráció­nak. Amíg ilyen kiváló magyarok áll­nak a magyarság élén, mint főtiszteletű Püspök Ur és az akroni Lorántffy Ott­hon igazgatósága, addig nem bizonyta­lan a trombita zengése és addig van remény a magyar feltámadásra. Gyors gyűjtésünk eredményeként a mai na­pon feladtunk $455 amerikai dollár­nak megfelelő összeget angol pénzben. A gyűjtést a szoborra tovább folytat­juk az angliai magyarok között. Isten áldja meg Önöket. Az angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke dr. vitéz Szakály János • BRAZÍLIÁBÓL ÍRJÁK A meghatottságtól alig tudok írni, most, amikor gratulálok Püspök Úr­nak és a vezetése alatt álló Lorántffy Otthonnak azért az emigrációnkban egyedül álló bátorságért, mellyel a má­sodik világháború magyar hőseinek emlékművet állítanak. Bizony, eddig csak az ellenség ünnepeltette magát és az elnyomóknak voltak szobraik. Azok, akik Istenért, hazáért és a ma­gyar szabadságért harcoltak és haltak meg, semmi elismerést nem kaptak. Boldogok vagyunk, hogy ezúttal rájuk is gondolt valaki. A magyar egységnek és a magyar összefogásnak csodálatos emlékműve lesz az akroni második vi­lágháborús hősi emlékmű! A brazil magyarság nevében gratulálunk és mel­lékelten küldjük 100 dolláros adomá­nyunkat. Köszönjük Bajtársak! Dukai Takách Gusztáv # Brazília AUSZTRÁLIÁBÓL ÍRJÁK Mellékelve küldjük a perthi Evan­gélikus és Református Egyház 150 dol­láros adományát a hősi emlékműre. Mi is valljuk, hogy mindent Isten di­csőségére és a magyarság javára! Kö­szönettel és hálával. HA MÉG NEM VAGY, AKKOR LEGYÉL A MOZGALOM HARCOSA!

Next

/
Thumbnails
Contents