Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
6. oldal «imAKÖfeT 1985. február FELHÍVÁS Kedves Magyar Honfitársaim! A magyar nép legnagyobb problémája ma népességének csökkenése, önismeretének és történelmének nem tudása. Mindez fizikai és nemzeti megsemmisüléséhez vezethet. A vallástalanság, istentelenség és erkölcsi lezüllés mind ennek az okozója. Ki fog majd dolgozni? Ki fogja majd fizetni az öregeknek a nyugdíjat, ha már nem lesz elég fiatal? Ki fogja beszélni a magyar nyelvet, ha már nem lesz magyar hazánkban csak cigány? A magyarnak sok ma a problémája, de a legnagyobb: fennmaradásának és nemzeti létének biztosítása. Nincs más lehetősége, mint hogy ebben az irányban munkálkodjék. Aki ma ezt nem látja, az vak vagy nem magyar. Felhívom a magyar (nemzeti) emigrációt, hogy minden erejével és tudásával ebben az irányban munkálkodjék. Ne mondjuk, hogy majd csak lesz valahogy, és ne nézzük ölhetett kézzel nemzetünk pusztulását. Csak kemény munkának van eredménye. Az emigrációban élő magyarságnak nagy esélye van erre, mert megfelelő anyag áll rendelkezésére. Kiadattam “A magyar fennmaradás követelményei” című munkámat, melyben ezeket a problémákat feltárom, okozóira rámutatok, orvoslásukat részletesen megírom, és ezekhez bőséges tanácsot is nyújtok. Ezenkívül mindezeket jól szemléltető levelezőlapokkal is szolgálhatok. 1984. október 23-án kiadómmal és munkatársaimmal egy nagy nemzetmentő kampányt indítottunk. Minden igaz magyart hívunk ebbe a nemzetmentő munkába, amit diszkréten saját akciójaként elvégezhet. Ezután majd büszkén mondhatja, hogy lehetőségekhez képest ma sokat tett nemzete megmentéséért. ‘Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Ez az önálló akció rendkívül egyszerű és olcsó. Minden emigrációban élő magyar vesz egy vagy több füzetet (“A magyar fennmaradás követelményei”), valamint 10 db levelezőlapot, amiket magyarországi rokonainak és ismerőseinek megír, a füzetet pedig turistákkal (esetleg külföldivel) hazajuttatja. Ezenkívül egy másik magyarnak a figyelmét is felhívja erre az akcióra. Hogy így láncszerűen terjedjen ez az akció. A füzet ára $2, a levelezőlap ára 20 cent. A 10 levelezőlap hazaküldésének bélyegköltsége $4, az egész önálló akció összesen $10-be kerül, ami nagyon hasznos áldozat. Akciónkhoz a füzetet és a levelezőlapot megrendelhetjük: Mr. Gedeon Ráth, 1007 Maple Ave., Oaklyn, N.J. 08107 U.S.A. Csak a fűzet megrendelhető még: Mr. Juhászi Ferenc, P.O. Box 614. Fairfield, N.S.W. Australia. Csak levelezőlappal is részt vehetünk ebben az akcióban, ami csak 20 cent. Ennyit csak tudunk áldozni magyarságunkért. Az egész emberiségre áldásos, tehetséges népünk fennmaradása. Egy órai munkával és 10 dollár áldozattal komoly eredményt érhetünk el nemzetünk fennmaradását illetően. Ami minden vitát kizáróan a legfontosabb, hogy a magyar nép aránylag jó biológiai és lelki kondícióban túlélje az orosz megszállást. Istenünk, Atyánk, segítsd meg nemzeti fennmaradásáért küzdő magyar népünket! Adj sugallatot szabadföldön élő véreinknek, hogy ezen akciónkat eredményesen elvégezhessék. Add, hogy ezek a (haza irányuló) gondolatok és tanácsok megfoganjanak az otthoni testvéreink lelkében. Adj bátorságot és lelkesedést testvéreink szívébe, hogy ezt a harcot a végső győzelemig megvívhassák. Adj szeretetet egymás iránt lelkűnkbe, hogy összetartva, egymás kezét megfogva, harcolhassunk szabadságunk és fennmaradásunk végső kivívásáért. Mindörökké Ámen. Csárdás József Miért idióták a haszonleső idióták? Lapszemle “Fektesse be dollárját egy budapesti bankba ...’’címmel az “Új Hídfő” olvasója a következőket írja a szerkesztőhöz: “Az utóbbi időben azt tapasztaltam, ha egy magyar emigráns lap hazai hirdetéseket közöl, az már elkötelezettje lesz a mai magyar rendszernek, azaz feladta önállóságát, szegre akasztotta a régi ‘bihari pontokat’ (Tisza Kálmán), azaz a hazulról csordogáló pénzek vazullusa lett. Ezt a meglátásomat bizonyítja (és itt megnevezi az újságot) a lap nemrégiben megjelent számában egy kéthasábos hirdetés, mely verbuválja a megtőkésedett honfitársakat, hogy‘kamatoztassa dollár-betétjét Budapesten...’ Az egyszerűség kedvéért azonnal meg is adja a budapesti címet, hogy az illetőnek hova kell fordulnia, ha magasabb kamatot akar, mint amennyit az amerikai bankok fizetnek, sőt még a New York-i fő megbízott címét és telefonszámát is tudatja a hirdetés. Mondanom sem kell, hogy ezúttal jól fizetett hirdetésről van szó, amelynek ára azonban a lap eredeti irányának teljes megváltozása és Kádár karámjába való beállása volt. Üdvözlettel: K. M. Toronto.” Ehhez csak annyi a mondanivalónk hogy a lap kiadója haszonlesésből nemcsak a kommunista uralmat hosszabbítja meg Magyarországon, hanem önmagának is kárt okoz akkor, ha véletlenül az első nukleáris bomba, melyet az általa verbuvált dollárból gyártottak, az ő nyiszlett életét pusztítja el. Azért idióták ezek a haszonleső idióták, mert úgy gondolják, hogy a nemzeti emigráció nem lát át üzérkedéseiken és azt tétlenül fogja tűrni. * József Attila irodalmi díj. — Az irodalmi idiotizmusnak szép példáját találjuk az alábbi kis hírben, mely ugyancsak a fent nem említett emigráns lapban jelent meg és bejelenti, hogy a mai magyar külföldi és hazai irodalom legjobb művelőinek és a fiatal írók József Attila Köre munkájának elismerése és ismertetése céljából az Egyesült Államokban, Clevelandban Irodalmi Társaság alakult, mely évi ezer dollár összegben “József Attila Díj”-at tűzött ki. A Társaság az első díjat már el is küldte. Kérdezzük, tudja-e a clevelandi József Attila Irodalmi Társaság, hogy József Attila élvonalbeli kommunista költő volt? Kérdezzük továbbá, miért nem közli a cikk a Társaság elnökének a nevét és címét, miért csak a postafiókot és a zónaszámot adja meg. Egyáltalán miért küld haza pénzt a kommunista szovjet uralom alatt lévő Magyarországra, ahol csak pártvonalas művek jelenhetnek meg? Ha már a Társaság jutalmazni akarja a magyar irodalmi műveket, miért nem díjazza a nagyvilágon szétszórt emigráns írók műveit? Tételezzük fel, hogy a Társaság az otthoni kétségtelenül fennálló ellenzéki hangulatot szándékszik erősíteni, de ha így van, akkor miért hirdeti meg a díj hazaküldését újságban, azért, hogy a jutalmazott írót az államvédelmi hatóságok fokozottan figyeljék? Mit akar ezzel elérni? Miért nem küldi a díjat kerülő úton, minden harsonázás nélkül a földalatti irodalom művelőinek? Ezek után a jogosan felmerült kétségek után nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy a Társaság célja az otthoni rendszer előnyeinek itteni propagálása, ahol minden rendben van és szép és dicséretes dolog az otthoni írókat az emigrációtól összegyűjtött dollárokkal annak beleegyezése nélkül jutalmazni. Vagy talán tévedünk, és a pénzt nagyrészben nem is az emigráció adta össze? Egyébként, ha valaki érdeklődni óhajt a Társaság álláspontját illetően, a felmerült kérdésekkel kapcsolatosan, úgy írjon a következő címre: József Attila Irodalmi Társaság, P.O. Box 11027, Cleveland, Ohio 44111. * Végül a 45-ös és 56-os emigráció többszörösen és egységesen elfoglalt álláspontja az, hogy amíg a szovjet csapatok megszállva tartják Magyarországot, nincs szabadválasztáson alapuló többpártrendszer és a gyermekgyilkos Kádár és cinkosai uralkodnak, addig annak közéleti vezetőivel közügyben kapcsolatot nem vesz fel és nem tart fenn, márpedig egy irodalmi mű jutalmazása közügy, mert azt a köz olvassa. * “Ne szítsuk az ellentéteket...” címmel egy másik emigráns lapban a szerkesztőhöz intézett levélben egy volt m. kir. honvédtiszt a fegyverkezés ellen ír és megértést prédikál az oroszokkal szemben, azon kívül a második világháború előtti két millió koldusról kesereg, akikből szerinte ma már egy sincs. — Hiába, az idő vasfoga még a legjobb elméket is kikezdi. (E. G.) A készülő II. világháborús emlékműről ANGLIÁBÓL ÍRJÁK Mélyen Tisztelt Dömötör Püspök Úr! Lorántffy Otthon Igazgatósága! Most jutott tudomásunkra, hogy a Lorántffy Otthon igazgatósága főtiszteletű Püspök Úr indítványára megörökíti a második világháború magyar hőseinek neveit és az ő emlékezetükre egy bronz szobrot állít fel a Lorántffy Otthon emlékkertjében. Mindannyian hálásan gondolunk Önökre, akik újra példát mutattak a magyar emigrációnak. Amíg ilyen kiváló magyarok állnak a magyarság élén, mint főtiszteletű Püspök Ur és az akroni Lorántffy Otthon igazgatósága, addig nem bizonytalan a trombita zengése és addig van remény a magyar feltámadásra. Gyors gyűjtésünk eredményeként a mai napon feladtunk $455 amerikai dollárnak megfelelő összeget angol pénzben. A gyűjtést a szoborra tovább folytatjuk az angliai magyarok között. Isten áldja meg Önöket. Az angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke dr. vitéz Szakály János • BRAZÍLIÁBÓL ÍRJÁK A meghatottságtól alig tudok írni, most, amikor gratulálok Püspök Úrnak és a vezetése alatt álló Lorántffy Otthonnak azért az emigrációnkban egyedül álló bátorságért, mellyel a második világháború magyar hőseinek emlékművet állítanak. Bizony, eddig csak az ellenség ünnepeltette magát és az elnyomóknak voltak szobraik. Azok, akik Istenért, hazáért és a magyar szabadságért harcoltak és haltak meg, semmi elismerést nem kaptak. Boldogok vagyunk, hogy ezúttal rájuk is gondolt valaki. A magyar egységnek és a magyar összefogásnak csodálatos emlékműve lesz az akroni második világháborús hősi emlékmű! A brazil magyarság nevében gratulálunk és mellékelten küldjük 100 dolláros adományunkat. Köszönjük Bajtársak! Dukai Takách Gusztáv # Brazília AUSZTRÁLIÁBÓL ÍRJÁK Mellékelve küldjük a perthi Evangélikus és Református Egyház 150 dolláros adományát a hősi emlékműre. Mi is valljuk, hogy mindent Isten dicsőségére és a magyarság javára! Köszönettel és hálával. HA MÉG NEM VAGY, AKKOR LEGYÉL A MOZGALOM HARCOSA!
