Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985.január «ITTVAKOfrT 3. oldal DÖMÖTÖR TIBOR, püspök Hivatásunk, küldetésünk! Az új esztendő elején az ember rendszerint számadást tart önmagával. Visszanéz a múltba, kiértékeli életét, eredményeit és beletekint a jövendőbe, hogy elképzelje céljait és megálmodna vágyait. A múltat és a jövendőt két oldalról lehet mérlegre tenni: az Isten oldaláról nézve vagy emberi oldalról szemlélve. Ami az ember oldaláról nézve siker, az az Isten felől kiértékelve lehet kudarc, ugyanakkor az Isten ügyének győzelme és eredményessége lehet emberi oldalról nézve értelmetlennek és céltalannak látszó küzdelem. Az egyház ügyét is két oldalról lehet szemügyre venni. Belenézhetünk a földi egyház életébe, számoszlopaiba, emberi tevékenységébe és e szerint állapíthatjuk meg eredményeinket vagy eredménytelenségünket, vagy megkereshetjük a szemmel látható földi dolgok mögött a láthatatlan és örök Isten megfoghatatlan, de világosan kinyilatkoztatott akaratát és ennek világosságába helyezzük munkásságunkat. A 80-as évek egyre szédítőbb sebességgel rohanó történelmi eseményei közepette, amikor a világ erkölcsi tartó pillérei inognak és ropognak, amikor államok, társadalmi rendek és egyházak hajója tűnik el a sok mindent elsöprő történelmi viharban, világosan megláthatjuk Istennek egyházunk számára szóló kinyilatkoztatását. A Történelem Ura, aki irányítja, tudja és látja a jövendőt évtizedekkel ezelőtt megkezdte az Ö kiválasztott népének átültetését. Idegen földbe, ismeretlen világba, teljesen új körülmények közé: azért, hogy a választott nép megmaradjon! Azért, hogy az ige szóljon! Azért, hogy a történelmi múlttal rendelkező egyház új hajtást hozhasson, amelyen keresztül m^jd folytatódhat egyszer a történelmi jövendő! (Milyen fájó, hogy vannak, akik ebben az isteni tervben még ma is csak az emberi, társadalmi vagy a politikai oldalt látják csupán.) Később a Történelem Ura új egyházat teremtett magának a választott nép maradékából. Új egyházat, amely hű maradt múltjához, ragaszkodott örökségéhez és vállalta a jövendőért való munkát és harcot. Üj egyházat, amely nem volt halandó egy tál lencséért, földi előnyökért, a modern élet kényelméért feladni hivatását. Üj egyházat, melynek Istentől elhívott kiváló vezetői és az ö hangjukat meghalló nagyszerű egyháztagjai megharcolták a maguk magyar reformációját Amerika földjén. Gyülekezetek születtek, templomok épültek, igehirdetések szóltak, nem azért, mert emberek akarták így, hanem azért, mert az Isten készítette a holnapot, a hozzá hű maradt maradékon keresztül. (Milyen szomorú, hogy vannak, akik mindebben még ma is csak az emberi oldalt látják, a földi harcokat, az egyéni vagy csoport akarat érvényesülését vagy az éppen egymással szembeforduló testvért és magyart.) Azután jött a történelmi vihar. Az anyaország elveszett, az anyaegyház földi hatalomnak foglyává vált. Az átmentett választott népből kivirágzott maradék pedig nőni kezdett és terebélyesedni, sokasodni és szaporodni. Sokszor érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul - bibliai mustármag módjára. Üj vezetők jöttek és új egyháztagok. Akik látták a vihart, akik éltek az istentelenség világában, akik megértették és megtapasztalták az Istennek kegyelmét és felismerték azt, hogy Istennek csodálatos és szent célja van az Ö földi egyházával. (Milyen kár, hogy vannak, akik ma is csak emberi szemmel nézik mindezt és az Isten akaratának elfogadása helyett önmaguk emberi akaratát és elképzeléseit próbálják hirdetni és rákényszeríteni másokra.) Napjaink eseményeit vizsgálgatva meg kell állapítanunk a történelmi igazságot: a Szabad Magyar Református Egyházat a maga számára, a jövendő számára hívta el az Isten! Szent terheket rakott ránk, drága kincseket, áldott feladatokat. Mi vagyunk a magyar reformáció folytatása. Rajtunk keresztül hangzik ma az ige tisztán és igazán, őszintén és becsületesen, magyarul és szabadon. A mi feladatunk megőrizni a magyar reformáció történelmi kincseit. Ezeket a kincseket sokan már csak a szíveikben takargathatják odahaza, mások könnyen elfelejtik vagy egyenesen megtagadják idegenben. Megtörténhet az, hogy Magyarországon elnémulnak a harangok, elhallgatnak a lelkészek és megszűnnek a gyülekezetek. Megtörténhet az, hogy eltűnik a szervezett egyház a maga látható formáival és hitvalló keresztyénéivel együtt. Megtörténhet az, hogy csak a szívekben és a lelkekben lobog majd tovább az isteni kinyilatkoztatásnak csodálatos igazsága. És megtörténhet az, hogy az Isten rajtunk keresztül szórja majd az Ö, igéjének tiszta magját újra a magyar telkekbe és magyar életekbe. Ez a mi' küldetésünk! Állandóan szemmel tartani az Isten akaratát! A legnehezebb körülmények közepette is ragaszkodni a történelmi múlthoz, hogy miépk lehessen a történelmi jövendő! Egyházunk Istentől elhívott lelkészei, kell, hogy teljesen betöltsék szolgálatukat és nemcsak megőrzői, de kamatozói és megsokszorozói legyenek az Istentől kapott és rújuk bízott magyar református kincseknek. '» Híveink pedig kell, hogy egytől egyik árérezzék azt a fenséges küldetést, amelyre elhívta és kiválasztotta őket az Isten. Csak akkor maradhatunk meg a történelmi viharban és csak akkor tölthetjük be történelmi hivatásunkat, ha megmaradunk annak, aminek az Isten bennünket megteremtett! Csak akkor van célja és értelme életünknek és szolgálatunknak, ha nemcsak helyi célokért dolgozunk, hanem mindenben meglátjuk az Istennek számunkra kijelölt tervét és félreérthetetlenül kinyilatkoztatott akaratát. Ez ami egyházunk múltja, jelene és jövője az Isten oldaláról nézve! Boldogok, akik látnak és hisznek! Akik álmokat látnak és terveket hajtanak végre! Akiknek Istentől kapott szent hivatásuk és áldott küldetésük van! Öntésre készen a második világháborús Néhány hónappal ezelőtt végig futott a hír az egész világon az idegenbe szakadt magyarok között, hogy az akroni Lorántffy Otthon igazgatóságának határozata szerint elkészül az egész világon egyedülálló első hősi emlékmű a második világháború magyar hősei és mártírjai emlékére. A nemzeti érzésű magyar újságok egyöntetűen teljes egészében foglalkoztak ezzel a nagyjelentőségű emigrációs eseménnyel, amelynek időzítése úgy történt, hogy a hősi emlékmű felavatása egybeessék Magyarország megszállásának 40 éves évfordulójával. A második világháború magyar hőseinek emlékműve mozgásba hozta az agyakat és a szíveket. Ellenségeink figyeltek fel a nagyjelentőségű eseményre először és mindent elkövettek, hogy az emlékmű felállítására ne kerüljön sor. Voltak, akik gyalázkodó leveleket írtak és háborús bűnösöknek bélyegezték a magyar katonákat. Voltak, akik az emlékmű felállításának időpontja ellen tiltakoztak. Voltak olyanok is, akik egyszerűen csak gyalázkodtak. Megindult a második hullám is az emlékmű ellen. Igyekeztek megosztani az amerikai magyarságot és emléktáblák felállításával próbálták elterelni a figyelmet az igazi műről. Ha megosztjuk a magyarságot, akkor egyikből sem lesz semmi — gondolták a magyarság ellenségei. Az oszd meg és uralkodj régi, de alaposan bevált módszerét próbálták alkalmazni azok akik még a szobroktól is félnek, a halottakat is el akarják feledni, az élőket pedig próbálják megfélemlíteni. Megint mások elkezdték a propagandát a hely ellen. “Miért éppen mindent Akronban?” jelszóval. Magukat szakemberekké magyar hősi emlékmű kikiáltott analfabéták a szobrot és a szobrászt kezdték kritizálni. “Ezt így kellett volna és úgy kellett volna” — mondogatták baráti körben és nyilvános gyűléseken egyaránt. Miközben ellenségeink és a magyarság sírásói mindent elkövettek a hősi emlékmű lejáratására a szobor megálmodói és megvalósítói hatalmas ütemben haladnak előre, hogy betartsák az előírt programot. A második világháborús magyar hősi emlékmű 1985 április elejére készen lesz a felavatásra. A szobor a napokban már az öntődébe kerül és még az év vége előtt teljesen készen lesz. Jönnek az adományok Perth, Ausztráliától Bogota, Colombiáig, Londontól Nyugatnémet országig, Kanadától Braziliáig. Lassan kezd kialakulni a legújabb magyar csoda képe. Az eszme testet ölt és a magyar hősiesség egy csodálatosan szép szoborban ábrázolódik ki. A befolyó adományok lassan megörökítik a legmagyarabb egységek neveit, a legbátrabb magyar katonák neveit és a legelszántabb magyar mártírok neveit. Amit az emigrációban négy évtized alatt nem tudtunk elérni, az megvalósul a második világháború magyar hősei szobrá al, megszületik a magyar egység, amely mindig csak a harcban, a hősiességben és az emlékezésben tudott megszületni. Különböző véleményű, de egy hazáért harcolt katonák nevei kerülnek egymás mellé. Pontosan úgy, mint az oroszországi temetőkben, a magyarországi harcok után vagy az emigráció keserveit követően. Lehet, hogy különböző csapatzászlók alatt, de ugyanazért a magyar szabadságért harcoltak, szenvedtek és haltak meg mind a magyar katonák 1938 és 1945 között. Ennek a magyar szabadságnak a feltámadását hirdeti az akroni másodikvilágháborús magyar hősi emlékmű. Erre jönnek magyaroktól az adományok és erre hullik rá az idegenek gyűlölete! Az emlékmű hirdeti barátnak és ellenségnek, hogy a harcban meghalni lehet, de elfáradni soha! Hirdeti a világnak, hogy a harcnak még nincsen vége! Hirdeti a világnak, hogy a legyőzőitek tovább harcolnak! Lassan a szakemberek is megszólalnak Kur Csaba csodálatos szobrával kapcsolatban. így ír a szoborról az egyik szakember: “Kur Csaba a második világháború hőseinek szobrával a görög—római hősi stílust választotta és az expresszionisták technikáját követve nem az érzelemhez, hanem az értelemhez szól. Ebben a stílusban nem a részletek a fontosak, hanem az üzenet kifejező ereje. Ezt az erőt Kur Csaba művészi kifejező erejével tökéletesen elérte. Kur Csaba szobra a michelangeloi, rodini hagyományok folytatása mellett a hősiesség expresszív kifejezésére használta fel. A Kur Csaba által alkalmazott mód a forma szépségének megtartásával, az anyagnak és a szellemnek új kifejező erőt adott.” A Lorántffy Otthon igazgatósága az emlékmű megteremtésével maradandó emléket akar állítani az elesetteknek, a megsebesülteknek, a bebörtönzötteknek, a kivégzetteknek és mindenkinek, akinek része volt a hősi harcban. Lehetővé kívánjuk tenni, hogy egyes magyarok nevei, magyar katonai egységek nevei megörökítésre kerüljenek a szobor melletti bronztáblán. Akik legalább egyszáz dollárt adományoznak a szoborra, azok egy nevet vagy egy magyar katonai egységet megjelölhetnek megörökítésre. A szoborra adott minden adomány levonható az állami jövedelmi adóból. Adományainkat a nevek megjelölésével vagy anélkül küldjük be a következő címre: Lorántffy Otthon, Hősi Emlékmű 2631 Copley Road Akron, Ohio 44321 Telefonon is érdeklődhetünk a következő számokon: (216)666-1313 vagy (216)-666-2611. Minden Isten dicsőségére és a magyarság javára! HA MÉG NEM VAGY, AKKOR LEGYÉL A MOZGALOM HARCOSA!
