Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
1985. február »IftVAKÖfcT 3. oldal -W-"^ y r»« -m ry y—^ f | *1^1 1 i j ^ a ^ *a F sel fogadta. A német jugoszláv há-Dr. Kuhrner Béla, a Délvidék kulturkromkasa 1895-1984 Dr. Kíihrner Bélában a délvidéki magyar emigráció egyik legértékesebb tagját veszítette el. Délvidéki tárgyú cikkei a Jugoszláviába kényszerűen magyarság két világháború közötti kultúrális életének maradandó értékű forrásmunkái. Dr. Kührner Béla Torontál megyében, Billéden született. Kilenc éves korában, 1904-ben került Zomborba. A zombori gimnázium elvégzése után Budapesten tanári diplomát szerzett. Viszszatért Zomborba, s a zombori gimnázium tanára lett. Már Trianon után beiratkozott a pécsi egyetemre is, ahol jogi és államtudományi doktorátusát szerezte. Tanári működése mellett élénk publicisztikai tevékenységet folytatott. Főleg a délvidéki magyarság kultúrális életével foglalkozó cikkei a zombori ///reA:-ben, a szabadkai Rács megyei Napló-ban, az újvidéki Délbácská-ban, később a Reggeli Újság-ban jelentek meg. Cikkeit már akkor is DRKB-vel szignálta, vagy Kűri Bélaként irta alá. A délvidéki lapok szerkesztői mindenkor szívesen adtak helyet írásainak annak ellenére, hogy a jugoszláv hatóságok nem egyszer elkobozták a lapot cikkei miatt. 1941-bena Délvidék részleges visszatérését követően Dr. Kührner Béla Zombor városának kultúrális tanácsnoka lett s mint ilyen, vezetőszerepet játszott Bács-Bodrog vármegye kultúrális életében. 1944 októberében neki is el kellett hagynia Zombort. Rövid pápai és Csáktornyái tartózkodás után Németországba került, majd onnan 1950 végén az Egyesült Államokba vándorolt ki. Itt St. Louisban telepedett le. Rövidesen itt is kezébe vette a tollat, s több, mint kétszáz cikke jelent meg az emigrációs magyar lapokban, így elsősorban a Katolikus Magyarok Varásnapjá-ban és a Kanadai Magyar Újság-ban. Az egyetemes magyar irodalom és zene nagy alkotóinak rendkívül érdekes és alapos méltatása mellett délvidéki tárgyú írásai a legértékesebbek, mert a kortanú hitelességével emlékezik meg a délvidéki kultúrális élet eseményeiről, a délvidéki — különösképpen a zombori—irodalom, népzenei kutatás, festészet, szobrászat alkotóiról. “Irodalmunk és a Délvidék”c. tanulmányában Dr. Kührner Béla a délvidéki és a Délvidék területén működő írók rövid méltatásával a délvidéki irodalom egész történetén végigvezet bennünket s egyben bizonyítja, hogy a Délvidék is hozzájárult az egyetemes magyar irodalom fejlődéséhez. “Reményi és a délvidéki irodalom” Reményi Józsefnek, a clevelandi Case- Western Reserve University v. tanárának a második világháború utáni délvidéki magyar irodalommal foglalkozó tanulmányának értékítéletét elemzi. Zrínyi Miklóssal, a Szigeti veszedelem szerzőjével két cikksorozatban is foglalkozott “A Zrinyiász és költőiéiben, valamint a '’''Szigeti veszedelemében. “Janus Pannonius magyarsága” c. írásában Dr. Kührner Béla alapos okfejtéssel igazolja Janus Pannonius magyar származását szemben az“Enciklopedija Jugoslavija” állításával, mely szerint Janus Pannonius horvát lett volna. A “Délvidéki írói arcképek” sorozatában Dr. Kührner Béla “Szénteleky KornéF-nak, a két világháború közti délvidéki magyar irodalom fáradhatatlan szervezőjének, “Csuka Zoltánénak, a nemrég elhunyt költő-műfordító délvidéki munkásságának állít maradandó emléket. A tragikusan korán elhunyt Csáth Gézá-ról írt cikkében Dr. Kührner Béla nemcsak a tehetséges novellaírót mutatja be, de rámutat arra is, hogy mint zenekritikus Csáth Géza Bartók Béla és Kodály Zoltán korai zeneszerzeményeinek egyik leglelkesebb méltatója volt. “SzirmaiKároly novellista”c. írásában a szerző nemcsak a novellaírót mutatja be, de a két világháború közti délvidéki irodalmi élet egyik vezetőjét, a “Kalangya” szerkesztőjét, aki néhány évi kényszerhallgatás után a kommunista Jugoszláviában is folytathatta írói tevékenységét. “Gozsdu Elek 1849—1919”c. cikkében Dr. Kührner Béla Gozsdu Elek regényírót és novellistát fehértemplomi, temesvári, majd zombori működése miatt veszi fel a délvidéki írók sorába, akinek zombori kultúrtevékenységére “Margalits és Gozsdu” c. írásában később még visszatért az újvidéki egyetem Hungarológiai Intézete által kiadott Tudományos Közleményekben megjelent tanulmány nyomán. Ugyanezen cikkében Dr. Kührner Béla bőségesen kiegészíti Magdalena Veselinovic-Andjelic-nek ugyancsak az újvidéki Tudományos Közleményekben megjelent Margalits tanulmányát is. (Margalits zombori gimnáziumi tanárból lett a budapesti egyetem délszláv tanészéke tanára.) “Lovász Pál (1896—1975) c. írásában Dr. Kührner Béla annak a Bácsfőédvárott született, s Trianont követően Pécsre áttelepült költőnek munkásságát ismerteti, akinek első verses kötete Óbecsén jelent meg 1922-ben, s akit a szerző még a huszas évek elején ismert meg, amikor az Zomborban meglátogatta nagybátyját, Zombor apátplébánosát, Körmöczy Ernőt. Az 1945 utáni irodalomról Dr. Kührner Béla csak ritkán írt s csak akkor, ha délvidéki írók egy-egy kötete kezébe került s így módja volt arról kialakítania a maga véleményét. “Nem hallgatnak a múzsák az elszakított Délvidéken” c. cikkében Dr. Kührner Béla Herceg János és Szirmai Károly legújabb munkásságáról számol be. “A jugoszláviai magyar irodalom 1977-ben” c. írásában Herceg János Hid-díjas művét, az “Embersor’’-1 taglalja, mely Zombor környékének magyarlakta települései 1945 utáni sorsának alakulását elemzi. “Mi újság a Délvidéken ”c. cikkében viszont a Délvidék egyetlen magyar nyelvű lapjának, az újvidéki Magyar Szónak “Dunatáj” c., hetenként megjelenő mellékletét ismerteti, melyet Zomborban szerkesztenek. • A délvidéki magyar népdalgyűjtő Dr. Kiss Lajos munkásságával két cikksorozatban is foglalkozik: “A déli végeken is dalol a magyar nép”-ben, valamint “A délvidéki magyar népdalgyűjtőében. A tágabb értelemben vett Délvidéken, Trianonban Romániához csatolt Nagyszentmiklóson született Bartók Béla munkásságával ugyancsak több tanulmányban foglalkozott, így “Bartók, a zeneszerző”, “Bartók Béla emlékezete", valamint “Bartók Béla és a népdal”és “Gondoljunk csak a zongoraművész és pedagógus Bartókra ”. • A délvidéki festők Zomborban működő csoportját Dr. Kührner Béla “JuhászÁrpádtól Konyovity Milánig” c. cikksorozatában mutatta be. Külön cikkben méltatta “Husvéth Lajos, a bácskai táj festőjé—t. A mai délvidéki primitív festők sem kerülték el Dr. Kührner Béla figyelmét. Bori Imrének, az eszéki Magyar Képes Újságban megjelent cikke, valamint a rendelkezésre bocsátott színes felvételek nyomán írta meg “Homonai Pál, a vajdasági primitív festőművészek”c. írását. “A bácskai falutól a világhírig”c. írásában viszont a Küllődön született s Kanadába kivándorolt, s ott világhírű festővé vált Dr. Hilpert József pályafutását rajzolta meg. “Tóth István szobrász, a zentaiőstehetség” c. cikkében Dr. Kührner Béla azt a Los Angelesben élő szobrászművészt méltatja, akinek őstehetségére négy évtizeddel korábban éppen ő hívta fel a délvidéki közvélemény figyelmét, ami aztán lehetővé tette, hogy Tóth István bejuthasson a budapesti Képzőművészeti Akadémiára. Az azóta már nemzetközi hírnevet szerzett szobrászművész 1976-ban az Árpád Akadémia aranyérmét nyerte el egyik alkotásával, s a torontói Magyar Ház Halász János Könyvtárát a könyvtáralapító és ugyancsak zentai származású Dr. Halász János általa készített mellszobra díszíti. “Föléled a múlt” c. cikksorozatában a Délvidék kultúrális életének nagyobb eseményeiről, mint pl. az 1940. június 30-án Zomborban megtartott magyar kultúrparlamentről, a délvidéki íróknak a szegedi Dugonics Társaság 1942. november 14-én tartott felolvasó ülésén történt fellépéséről, az 1943 augusztusában Palicsott megrendezett délvidéki írók táborozásáról, az 1944. március 24-én megrendezett Szeged—Délvidék szellemi találkozójáról vagy a szellemi élet vezetőiről, mint pl. Dr. Draskóczy Edéről írt színes, s alaposan dokumentált beszámolót. A délvidéki származású tudósaink sorából a budapesti egyetem nyelvész professzoráról, Dr. Bárczy Gézáról, s a stuttgarti egyetem kutató orvosprofeszszoráról, Dr. Szirmai Endréről írt egyegy beszámolót. Dr. Szirmai Endre mint költő, örökölte édesapja írói vénáját is s egyben édesapja irodalmi hagyatékának rendezésével a több kötetben való kiadásával a Délvidék kultúrtörténetéhez is értékes anyaggal járult hozzá. Dr. Kührner Béla csak ritkán szólt hozzá a Délvidék politikai kérdéséhez. De 1966-ban a Délvidék visszatérésének 25. évfordulója kapcsán “Huszonöt év előtt”c. visszaemlékezésében drámaian ecseteli a délvidéki magyarság hangulatát, reménykedését és kétségbeesését az 1941-es események előtti években. Őszintén megírja, hogy a délvidéki magyarság az 1940 decemberében megkötött magyar—jugoszláv barátsági szerződést nagy megütközésfélelem töltötte el a magyarságot, vajon nem kerül-e a Délvidék német megszállás alá. Éppen ezért örömünnep volt a délvidéki magyarság számára, amikor a magyar honvédség alakulatai 1941. április 12-én átlépték a határt s Bánság kivételével birtokbavették Bácskát, Baranyát s a Mura-vidéket. Sajnos a Délvidék visszatérése csak átmenetinek bizonyult. 1944—45 fordulóján a délvidéki magyarság tízezreinek életével kellett fizetnie e pár éves magyar uralomért. “így volt” c. írásában Dr. Kührner Béla Zombor város kultúrális életének 1941 —44 közti alakulását írja le s ezen keresztül a magyar kormányzat délvidéki kultúrpolitikájába enged belepillantást. Itt kell megemlítenünk Dr. Kührner Béla feleségének “A mesenéni"c. írását, melyben bizonyos keserűséggel jegyzi meg, hogy a magyar gyermekek magyar nyelvű foglalkoztatása érdekében jugoszláv időkben megszervezett mesedélutánokat a Délvidék visszatérése után be kellett szüntetniük, hogy az iskolán kívüli népművelés feladatát a vármegyei népművelési titkár vegye át. • “Horvátország és Magyarország a török korszak alatt” c. írásában Dr. Kührner Béla Prof G. J. Prpic-nek, a “Center for Southern-Hungarian and Balkan Studies” kiadásában megjelent angol nyelvű tanulmányával foglalkozik s nem rejti véka alá véleményét, hogy a tanulmány megjelentetése nem igen járult hozzá a Center célkitűzéséhez. Dr. Kührer Bélának zömében a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, valamint a Kanadai Magyar Újságban megjelent cikkei mellett kiterjedt levelezése is értékes forrása a Délvidék kultúrtörténetének. Éppen ezért e levelezés megőrzése, rendezése, s esetleges kiadása fontos feladat lenne. • Dr. Kührner Bélában “Délmagyarország Felszabadító Tanácsa” egyik legértékesebb munkatársát s egyben tiszteletbeli tagját gyászolja. Emlékét s szellemi örökségét meg fogjuk őrizni. Homonnay Elemér CSENDŐRNAP 1985. FEBRUAR 14. HAJAS ISTVÁN: Kakastollasok Hol vagy hajdani nappalunk, Szép álmú éjszakánk? Hová lett tollas sereged, Szabad magyar hazám?! Békéd őrzői nincsenek, Falvak s kisvárosok. Csillagok útján tartanak A Kakastollasok. A kácos országutakon Nem jönnek őrszemek. Tömegsíroknak hőseként Békétlen fekszenek. Ők állták vártád nemzetem, Végsőkig, mint sasok. Oltárodért véreztek el A Kakastollasok. Új hajnalunk, ha felvirradsz, Ragyogd be sírjukat! Harmatozd ég-álmuk felett A vadvirágokat! Emléküket vigyék tovább Az ifjú harcosok, Hadd álmodják a szebb jövőt A Kakastollasok. Chateau-Granchamp, 1948 Híven* Becsülettel «Vitézül
