Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-02-01 / 2. szám

A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! XXIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM — 1985. FEBRUÁR szétszórt hajával, véres homlokával , _-T7_. , ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. Ara: 1.00 USA dollar (Petőfi) «ittvakObt A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA DR. SZENTMIKLÓSI ÉLES GÉZA: Megindult az űrvédelmi harc Teljes erővel megindult a Kreml, a liberális politikusok és a hírközlés össz­pontosított támadása Reagan elnök űr­védelmi rendszerének a létesítése ellen, különös tekintettel a közeljövőben el­következendő amerikai—szovjet fegy­verkezési tárgyalásokra. A támadók tu­datlanságra és hatalmi féltékenységgel párosult gyűlöletre alapítják átlátszóan téves vagy szándékosan félrevezető ál­lításaikat. A jelszó, mindent kifogásol­ni és elítélően bírálni, amit a Reagan mond vagy tesz és semmit sem elismer­ni. Ebben a harcban a társutasok nagy előnyben vannak, mert a hírközlés túl­nyomó része egy követ fuj velük és kevés az az aktív, politikailag független tömegszervezet, mely védelmére kelne a kormánynak egy adott esetben, mint például most Amerika és a nyugati vi­lág fennmaradását biztosító űrvédelmi rendszer kiépítése érdekében. Kiáltó kivételként szolgál erre a “Schiller Institute”, mely január 13— 15-ig tartotta meg “Negyedik Nemzet­közi Konferenciáját”. Az intézmény célja feleleveníteni az amerikai forrada­lom eszméit és a német klasszikus idő­szakét, melyek azt vallják, hogy az em­ber szabadsága értelmében rejlik. Fel­számolni vagy legalább is csökkenteni a közömbösséget és egy új gazdasági és politikai rendet teremteni, melyben az emberiség zavartalanul élhet elidegenít­hetetlen jogaival. Az intézmény vezetői Helga Zepp- Larouche és Lyndon Larouche, akik jelentős tömegeket mozgattak meg, nemcsak Amerikában, de külföldön is úgy, hogy a konferencián több, mint 1.500 résztvevő közül 800 külföldi volt és az előadói asztal mögött 20 nemzet zászlaja állt, így Nyugat-Németország, Franciaország, Mexiko, Argentína, In­dia, Thailand és még sok más. Lyndon H. Larouche független demokrataként indult a legutóbbi elnökválasztáson, programja konzervatív, erősen anti­­kommunista, de amellett haladó és kö­veteli Amerika felfegyverzését a fenye­gető szovjet veszéllyel szemben. Larouche 1981-ben Reagan megválasz­tása után fokozta Washingtonban a szervezkedést és Reagan elnök számos reformját támogatta kiadványaiban, így a “New Solidarity”-ben, az “Exe­cutive Intelligence Review”-ben és egyéb kiadványaiban. A szervezet szá­mos külföldi országban tart fenn képvi­seletet, több mint 100 magas intelligen­ciájú, egyetemet végzett alkalmazot­tain keresztül, akik gazdasági, tech­­nológai és politikai helyzetjelentéseket kapnak és küldenek, melyeket aztán üzleti vállalkozásoknál és egyéneknél értékesítenek, azonkívül kiadványai­kat adják el és tagjaiktól, támogatóik­tól kapnak adományokat, melyekkel fedezik munkatársaik fizetését és egyéb kiadásaikat. Larouche 15 órát dolgozik naponta, többek között átolvasva a világ min­den részéről beérkezett, 400 oldalt kite­vőjelentéseket. Ajelentések pontosak, kimerítőek és egyedülállóak. Összeköt­tetéseik úgy külföldön, mint belföldön kiválóak. Larouche többek között ta­lálkozott és megbeszélést folytatott Mexiko elnökével Jose Lopez Portil­­loval, Argentína elnökével Raul Al­­fonsinnal, India miniszterelnökével In­dira Gandhival és még 1975-ben Kö­­zelkeleti látogatása alkalmával ma­gasrangú iraki állami tisztviselőkkel. Larouche feltétel nélkül támogatja Reagan elnök űrvédelmi tervének a kiépítését. Larouche és munkatársai nagy mennyiségű információs anyagot gyűj­töttek össze úgy külföldi államok kor­mányairól, szakszervezeteiről és üzleti vállalkozásairól, mint az itthoniakról. Például külön folyóiratuk a “Fusion” foglalkozik a fúziós energiával. A “Schiller Institute” negyedik kon­ferenciája grandiózus volt. Á megnyitó beszédet Helga Zepp-Larouche mon­dotta, aki kérte Reagan elnököt, hogy módosítsa gazdaságpolitikáját, úgy belföldön, mint külföldön. Kérjük az elnököt, hogy második terminusának 100 napján belül tartson a “harmadik világ” vezetőivel egy csúcstalálkozót, egy terv kidolgozása céljából, melynek eredményeképpen a függő kölcsö­nöket újratárgyalás útján hosszúlejá­ratú adóssággá változtatnák át megte­remtve egyúttal egy új, igazságosabb világgazdasági rendszert. Itt jegyezzük meg, hogy a konferen­cia minden egyes ülésszaka előtt, a Schiller Institute zenekara opera-rész­leteket és klasszikus zeneszámokat adott elő, este pedig az ülések után három órás hangversennyel kedveske­dett a konferencia résztvevőinek. Marc Geneste ezredes, a francia neutron bomba atya, a “Csillagok há­borúja” egy hazugság. Az“Ürvédelem légűr semlegesítése” című beszédében kijelentette, hogy az európai szövetsé­gesek negatív magatartásáért az űrvé­delemmel szemben nagyrészben az amerikai sajtó volt a felelős. Majd így folytatta beszédét: “A történelemben először adta kezünkbe a technológia az alkalmat, hogy rakétákat röptűk­ben megállítsunk és ezzel a támadó rakétákat elavulttá tegyük, mert csak akkor tudjuk anyagi erőforrásainkat szabaddá tenni és a háború okait meg­szüntetni, ha megsemmisítjük a pusztí­tás eszközeit, valóra váltva Helga Zepp-Larouche, a Schiller Institute ala­pítójának álmát. Geneste ezredes felhívta még a hall­gatóság figyelmét arra, hogy ne vegyék komolyan Mitterrand, Franciaország elnökének azon szavait, melyek az eu­rópaiak űrvédelem ellenességére vonat­koznak, mert három héttel azelőtt, amikor Valery Giscard d’Estaing, Franciaország elnöke bejelentette, hogy sikerült a neutron bombát legyár­tani, a francia kormány egyik szóvivő­je kijelentette, hogy Franciaországot nem érdekli a neutron bomba. A “Schiller Institute Negyedik Nem­zetközi Konferenciájá”-hoz, mely janu­ár 13—15-ig tartott Virginia állam fő­városában Richmondban, számos kül­földi és belföldi közéleti egyéniség in­tézett üdvözlő táviratot, így Columbia elnöke Belisario Betancur, a spanyol miniszterelnök Felipe Gonzalez, Washington állam volt kormányzója Dixy Lee Ray, aki annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy Reagan el­nök meg fogja tenni azokat az űrvédel­mi intézkedéseket, melyek a nukleáris korszak kezdetétől fogva időszerűek. A fentieken kívül üdvözletét küldött Líbia volt miniszterelnöke Abdul-Ha­­mid Bakoush, aki mint táviratában mondotta, megnemalkuvó harcot foly­tat, hogy megszabadítsa országát a lel­kibeteg Kadhafi egyeduralmától, vala­mint dr. Ahmed Kedidi a tuniziai parlament tagja, a híres német karmes­ter, Wilhelm Furtwaengler felesége és még sokan mások. Számos felszólaló közül kiemelke­dett Malloy Vaughan, nyugalmazott amerikai ezredes, aki az afrikai kérdés megoldását nem az élelmiszer, ruházat és gyógyszer küldésében látja, hanem egy átfogó terv megvalósításában, mely felölelné egy, az egész földrészt átfogó vasúthálózat kiépítését, párhu­zamosan a hírközlő hálózat és az üzem­anyag vezeték létesítésével. A szovjet fenyegetését, mellyel meg akarja akadályozni Reagan elnök űrvé­delmi tervének a megvalósítását, halá­los komolyan kell venni, — mondotta Michael Liebig politikai helyzetjelen­tésében. Liebig hangsúlyozta, hogy a szovjet Európát választotta ki tervének megvalósítási színhelyéül. Liebig az európai szerkesztője a Schiller Insti­tute egyik folyóiratának az Executive Intelligence Review-nak, és társszerző­je a védelmi fegyvereket tárgyaló könyvnek, mely Európában került ki­adásra. Részletesen tárgyalta jelentésé­ben a szovjet csapatok újraszervezését, melyben az azóta elhunyt Yúri Andro­­povnak jelentős része volt, és mint az “Orgakov Terv” ismeretes. Az “Orga­­kov Terv” egy modern Blitzkrieg Nyu­­gat-Európa elfoglalására. Orgakov ren­delte el a dél-koreai személyszállító gép lelövését. Jelenleg a szovjet napok alatt képes az “Orgakov Tervet” megvalósí­tani. Európának el kell készülnie en­nek megakadályozására és meg kell hiúsítani a szovjet tervét az űrvédelem meggátlására. Reagan elnök űrvédelmi terve nem képezheti alkú tárgyát — állította E. F. Black amerikai nyugalmazott tábor­nok és az elnök komolyan gondolta, amit mondott, amikor utasította Schultz külügyminisztert a genfi tár­gyalások előtt. Elsősorban is, — mon­dotta Black tábornok, a nukleáris fe­nyegetés elavult és nem megbízható. Katonai és politikai körök megítélése szerint, a béke megtartása érdekében a világ nem támaszkodhat a kolcsönö­­(Folytatás a 2. oldalon) Üdvözöljük a nyolcvan éves Fiala Ferencet A jobboldali radikálisok harcos íróját, újságírót, szerkesztőt, kiadót, politikust, kiváló építészt és sportembert szeretettel köszöntjük 80. élet­évének elmúltával. 1904-ben született Kolozsvárott, a magyar Erdély fővárosában. Alsó­középiskoláinak elvégzése után Buda­pesten, a József Nádor Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Ugyanott kapcsolódott be a politikai és a sportéletbe, valamint az újságírás­ba. Minden területen siker kísérte. Fő­iskolai világbajnok lett vívásban és a MAC kardcsapatával (Rajcsányi, Fia­la, Tóth Péter) többszörös országos bajnok. Keresett fiatal építész volt Bu­dán és boldog családapa. De a haza állapota, mint annyi jó magyart, nem engedte nyugodni. Sem a kis acél ör­dög, mint Ady mondotta a toliról. Szél­sőjobboldali, reformpárti újságíróként lett ismert a harmincas évek közepén, mint az Összetartás felelős szerkesz­tője és kiadója. Sulyok Dezsővel folytatott sajtóperében bebizonyította, hogy a Szálasi család keresztlevelét Sulyokék manipulálták Szalosjánra, hogy a Hungaristákat lehetetlenné tegyék vezérük örmény eredetével. (De különben is az örmények tökéletesen és harmonikusan asszimilálódtak Erdélybe való bevándorlásuk óta.)-Lapjának betiltása után a Magyarországban, majd a Pesti Újságban dplozott a keresztes-fischeri demokrácia sújtó kezét érezve állandóan, mégis hűségesen kitartott pártvezére, Szálasi Ferenc mellett. 1944. október 15. után sajtófőnök és a propaganda minisztérium helyettes vezetője. Emberséges cselekedeteit (Fehér Lajos történetíró kisza­badítása, egymillió pengő kiutalása a svéd vöröskeresztnek, zsidó és magyar menekültek segélyezésére a szovjet megszállás alatt, stb.) a NOT halálbüntetéssel honorálta, amit kegyelem folytán életfogytiglanra változ­tattak. A dicsőséges forradalmi ifjak szabadították ki 1956-ban és a sza­badságharc bukása után került Németországba, ahol mint építész új életet kezdett. De csak szakmailag. Eszmeileg nem változott. Nem csonkult meg lelkileg sem a börtönben, sem az emigrációban. Néhai Süli József újságjá­ba, a Hídfőbe kapcsolódott be. Ott jelentek meg írásai és a Hídfő Baráti Körének (Dr. Fabó László) kiadásában könyvei (Zavaros évek, Vádló bitófák, Egy hajó a Dunán, Berkes és a szerzetes). Süli, majd Marschalkó Lajos halála után ő viszi tovább a Hídfőt, szebb és jobb kiadásban. Röviden méltattuk egy kemény gerincű magyar pályafutását, mely szinte unikum ebben az elvnélküli világban. Tisztelettel köszöntjük Fiala Ferencet. Csak az első nyolc évtized nehéz! További jó egészséget és munkálkodást kívánunk! ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents