Szittyakürt, 1984 (23. évfolyam, 2-2. szám)
1984-02-01 / 2. szám
1984.február «ITTVAKÖftT DR. KOVÁCS ERNŐ: FEGYVERTELEN GYŐZELMEK -■ Két fiatal magyar hazafi, Balczó András és Kása Ferenc észak-amerikai körútja diadalmenet volt. Az utóbbi földink filmrendező, a Cannes-ifilmfesztivál aranyérmese, óriási élet- és jellemrajzot készített Balczó Andrásról “Küldetés” címen, 1976- ban. A másfél órás film olcsó költségvetéssel, hat nap alatt készült: nem sport-dokumentáció, hanem valós korkép és egy nagy lélek üzenete az összmagyarságnak s azon keresztül, sőt túl, az egész világnak. Az igazságért való harca és igazmondása miatt csak hat hétig vetítették Budapesten és az egész országban, de oly óriási érdeklődés mellett, amilyenre még nem volt példa. Utána süllyesztőbe, akarom mondani “archívumba” került és csak film-klubok, kisebb közösségek játszhatták, külön engedéllyel. Megjelenése óta kérjük, követeljük, hogy ha már Bukarestben, Lengyelországban, a Felvidéken vagy Prágában láthatták, végre magyar-amerikaiak is megnézhessék. Dr. Püski Sándor fáradozása sikerrel járt, sőt duplán sikerült, mert nemcsak a játékot, de a két játékost is üdvözölhettük az Egyesült Államok és Kanada kisebb-nagyobb városaiban. A lelkes közönség nemcsak ünnepelte, de szót is válthatott a főhőssel Balczó Bandival, és rendezőjével Kása Ferivel, szívükbe zárva e két nagyszerű embert. Élmény volt látogatásuk, az észak-amerikai magyar közösségek holtvizeit is megmozgató vihar. Balczó András, e páratlan tehetségű, talán utolérhetetlen világsikerű fiatalember 1958-tól 1972-ig önkéntes félreállásáig, 14 éven át a csúcson, a világ legjobb atlétái között, majd fölött állott. Talán minden idők legnagyobb öttusázója. A legnehezebb sportágról van szó, mert a legkülönbözőbb, legellentétesebb ügyességi és fáradhatatlan kitartást igénylő versenyszámok ötös csokrában kell helyt állani, záros határidőn és abszolút mértéken belül. Akadály és tereplovaglás, céllövés, vívás, úszás és mezei futás. Csak legnagyobb sikereit számítva Balczó András három olimpiai arany (2 csapat — 1960, 1968, egyéni — 1972), tíz világbajnoki arany (5 csapat, öt egyéni) és hét ezüst érmet nyert (olimpiai és világbajnoksági együtt). Ezenkívül a tizennégy év alatt országos és európai bajnokságokat, tehát annyi kitüntetést, amennyit csak egy szovjet marsall, vagy a Brezsnyev mellén láthattunk! E páratlan sport sikerek erkölcsi hatása óriási, szinte felmérhetetlen. Éppen azokban az években jöttek, amikor a magyarságnak minden oka meg volt a borúlátásra, csüggedésre. 1956 látszólag sikertelensége, az azt követő visszahatás ólomsúlyként nehezedett Magyarország népének a lelkére. A környező országok (Románia, Csehszlovákia) még egyet szorítottak a kezükbe adott magyar milliókon. De a külföldön szétszóródott honfitársak is a dicsőség és szomorúság szirtjei közt vergődtek. Az egész magyar nemzet e hangulati mélypontján jöttek Balczó András xnlágraszóló, vértelen győzelmei. A magyar himnusz hangjai szállottak a hanghullámok szárnyain és a tévék mutatták diadalainak képét, szerte az egész földtekén, felemelve az elesett magyar szíveket. Hitét és a siker ízét adták vissza az elcsüggedetteknek. Ám a régi görög mondás igaza: “lovaknál, fegyvereknél erősebb a szellem”, áll Balczó Andrásra és nyer bizonyságot Kósa Ferenc mesteri alkotásában, a “Küldetésben” is. Egy áj férfit ismerünk meg, a belső embert, aki ott volt és van a fizikai én mögött, de addig nem láttuk. Ez volt minden győzelem mélyén és most burkaiból kilépve ragyogó tisztaságban áll előttünk. Több, nagyobb, értékesebb annál, akit eddig ismertünk, mert örök erkölcsi törvényt hordoz és képvisel. Úgy is mondhatnám, hogy ami a film üzenete, az egyenértékű Balczó András minden világsikerével, mert új, továbbvezető utat mutat az egész földtekére kiterjedt magyar nemzetnek. De nemcsak nekünklAhol életfilmjét láthatták és gondolatait olvashatták, Varsóban, Bukarestben, Moszkvában (saját nyelvük szerinti fölírásokkal), ugyanazt a hatást váltotta ki, mint saját fajtája között, mindenütt, ahol csak megfordult: Egy nagy ember igazság és integritás utáni elszánt törekvése, küzdelme láttán érzett szolidaritást. És azon elhatározást, hogy jobb emberek, jobb magyarok legyünk. Igen, szer etetet és alázatot hirdet-, állhatatosságot az igazság keresésében, de a legkisebb, legalacsonyabb rendű munkában is hűséges szolgálatot, odaadást. Kósa Ferenc zseniális kérdező és beszéltető, nemcsak tehetséges rendező. Jól ismeri is barátját, épp a másik, a rejtett arcát. Földiek. Nyírségből, a Krúdy pátriájából indultak mindketten, a kis Bujtó tavacska partjáról s befutottak a “Nagy Szent Óceánba”, a világhírbe! Mindkettő, Balczó és Kósa a külföldön osztatlan elismerést vívtak ki, de otthon, hazájukban, mellőzés, félreállítás a mai sorsuk. Kiváltságunk volt látni és hallani Balczót, a vetítőernyőn és életben: egyszerű, nem szónokias, de világos és mélyértelmű, mert őszinte és igaz minden szava. Az “igazságos mérhetőség és valós mérce miatt” választotta ezt a sportot. Követhettük a felkészülés elcsigázó 14—16 órás edzésein. Tudomásul vettük nemes verseny-felfogását, hogy nem önmagáért, hanem másokért kívánt győzni. (Pl. az elnyomottak, a kisemmizettek: “szerettem volna, hogy egy indián győzzön” — mondta Torontóban, szinte naívul). Ez a krisztusi, evangéliumi szellemiség-, önzetlenség, de azért “mindenki teljesítménye érdemében kapja meg jutalmát”! És ilyen mottó és magatartás után elmondja, hogy egyik legnagyobb és legnehezebb versenyén Budapesten, a terepfutásnál észrevette, hogy az út két oldalán vele futnak az emberek. Nők, férfiak, gyerekek, lelkesedésükben, biztatásként vele együtt szaladtak a cél felé. Ettől kezdve minden küzdelmében az volt az érzése, hogy “ott vannak vele, mellette és ő értük fut"! Ez a tudat még fokozta erkölcsi és testi erejét, nagyszerű teljesítményekre serkentette. A film felejthetetlen lelki fényképet nyújt erről a ritka és példás erkölcsi nagyságról (de láthatjuk azt az “emlékezetes” futást is.) A müncheni olimpiai játékok egyéni győzelme, karrierje csúcsteljesítménye után “elvonul negyven napra a hegyekbe, egy Bibliával, József Attila verseivel és kevés élelemmel, egyedül elmélkedni”. Kérdés, mi legyen ezután? Tovább versenyezni, vagy visszavonulni az aktív öttusázástól? Az utóbbit választja és döntése után azonnal elhagyja hegyi menedékét. Bemegy a városba, barátok, könyvei közé és ezzel egy teljesen új fejezet indul életében. Olyan időszak, amilyet eddig nem ismert még. A megkísérlések, majd a mellőzések kora. Ma ott tartunk, hogy akinek páratlan kvalifikációja volna a sportjában szövetségi kapitányságra, az utánpótlás súlyos problémáinak megoldására, nevelésre, vezetésre, csak a versenyzők lovait tanítja be és az akadályok gerendáit állítgatja. Ez olyan ellentét, “mintha valaki gyárigazgatás helyett a portás dolgát végzi a legnagyobb üzemben”. (Ez nem szokatlan abban a rendszerben, hol “fasiszta” tábornokokból éjjeliőrök lettek, stb., de olyan fényűzés, amit a kicsi ország nem engedhet meg magának és nem vált be, jóra nem vezetett, lást 1956 okait). Ám Balczó András emberi nagysága itt látszik meg teljességében: ezt a kis feladatot is híven teljesíti, és még örül, hogy legalább közel van “szakjához” és használhat a fiataloknak. Ám a másik nemzeti kötelességben is kiveszi a részét, mert öt gyermeke van s áldott jó élettársa, aki hasonló keresztény lelkiségű mint ő: így legalább a családi élete sok kárpótlást nyújt, az önző rövidlátás, irigység, korlátoltság okozta bántalmakkal szemben. Kétségtelen, hogy Balczó minden idők legnagyobb öttusázója (remek stílusa, világraszóló sikerei, elszántsága, kitartása, szerénysége egyedüli jelenség.) De a huszonkét arany-, illetve ezüstéremmel egyenlő értékű az, amit utána nyújtott a magyarságnak és az egész világnak: ez pedig filozófiája, vagy ha úgy tetszik eszmerendszere, ideológiája. Ezt tolmácsolta a “Küldetés”. Ezt hozta közel az emberekhez és értette meg velük Kósa Ferenc, a rendező. A “Küldetést” (és ha lehet a két élő személyt is!) el kellene vinni a világ minden magyar szórványába, hogy meggyógyuljon, öntudatra ébredjen az emigráció, megújhodjon az egész nemzet. Ha tételekbe foglalnék élményünket, a szavak és képek ötvözetét talán így summázhatnók: Az otthon élő 56-os nemzedék, melytől elvettek mindent, megmutatta, hogy vértelenül is tudott győzni, mert fegyvere az igazság, szeretet és szolgálat. Aki mindenkit le tudott küzdeni, az legelőször önmagán diadalmaskodott: csak így bír alázattal közeledni minden szép és nagy feladathoz, de az aprókhoz is. Az emberek közötti megértés és összetartás legfőbb akadálya az én, az ego. Saját egyéniségünk mindenki elé és minden fölé helyezése. Az ego szertelen megnövelése, gátlástalan felfuvása (amivel ugyan nagyobb, de egyben üresebb is lesz) egyidejűleg pedig a mások sokszor értékesebb énjének fennhéjázó, féltékeny lebecsülése. Hőbörgés helyett világos látás, logikus gondolkodás, józan mérlegelés azok az erények, amelyek helytállásunkat lehetővé teszik. “Az emberi teljesítmény megbecsülése és érdem szerinti jutalmazása. ”Ez egy Balczóüzenet, a többi között. A filmalkotás “örömhír” evangélium, parancs ha kell, hogy a magyarság folytassa harcát társadalmi és nemzeti igazságáért, de csak nemesen tiszta fegyverekkel. Kósa Ferenc zsenije is kellett a kérdezésben, rendezésben és így a film sodra, drámaisága, erkölcsi értéke egy pillanatra sem sekélyesedik vagy sikkad el, se el nem giccsesednek képei, szimbólumai. Aki látta Kósa jelen művét, az “együtt fog futni” Balczóval és vele, hacsak egy csöppnyi jóérzés maradt meg materialista ántivilágunkban. Meg kell emlékeznünk még egy másik Kósa-filmről, ami ugyanazon héten került vetítésre: “A mérkőzés”. Készült 1981-ben, ezt is rövidesen levették műsorról otthon. A hatalom és az igazság drámai harcát mutatja be egy magyarországi kisvárosban, 1956 nyarán: a már akkor robbanásig feszült légkör, a vihar, illetve forradalom előtti hangulat érzik minden képében. Az ÁVÓ főnöke és egy megvesztegethetetlen szellemi ember (volt iskolatársak) szópárbajában kovácsolódik ki a szomorújáték vezérszólama, “Leitmotiv”-ja: “Neked hatalmad van, nekem igazságom. ” Vagyis a Balczó-film folytatásaként, mint búvó patakból, ugyanazon probléma tör fel: az igazság hatalmát keresi egy nemzedék, az 56-os generáció, de otthon a Hazában “hol élned, halnod kell”! Vannak tehát még sokan, a szó nemes értelmében vett hazafiak a mai Magyarországon és azon kívül is. A “nyugatiak” szent kötelessége, a Kazinczy által “istenfiknek” nevezett szellemi embereink erkölcsi és anyagi támogatása. Az erkölcsi jelentése az, hogy hajuk szála sem görbülhet meg azért, mert ki mernek állni az örök nemzeti, történelmi, népi hagyományok és értékek védelmében. (lásd a legújabb Csoóri esetet!) A külországi magyarság éberen figyeljen minden rezdülésre, vészjelre és riadóztassa a világsajtót, közvéleményt. És ha szükséges, vegyen hatásosabb eszközöket is igénybe az üldözöttek védelmére. Az anyagi oldalon se sajnáljunk a zseb mélyére nyúlni, ha egy fáklya-lelkű magyar külföldi körutazásáról van szó (akár az öreg-hazából, akár elcsatolt, elnyomott történelmi országrészeink ről,) vagy könyveik szabad, cenzúramentes kiadásáról. Ne feledjük, hogy itt érték-cseréről van szó. Ők erősítik látogatásukkal szórványaink pislákoló magyarságtudatát: műveltségünk forrásaiból hoznak éltető italt az emigráció lélekölő, elfásító küzdelmébe. Mi pedig új erőt adunk nekik és azt a meggyőződést, hogy nincsenek egyedül helytállásukban, harcukban! Az egész világ szeme rajtuk és szíve velük dobog! ________________________7. oldal KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR \ EMLÉKMŰVE Körösi Csorna Sándor az egyetlen nyugati buddhista szent. Tibeti stílusban készült négy méter magas emlékművét a közelmúltban avatta fel Budapesten a magyarországi Buddhista Misszió. A Szovjetunión kívül ez az egyetlen buddhista emlékmű Kelet-Európábán.
