Szittyakürt, 1984 (23. évfolyam, 2-2. szám)

1984-02-01 / 2. szám

Kt, jt*2 XXIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Ära: 1.00 dollár 1984. FEBRUÁR A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (Petőfi) «ITTVAK9HT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Dr. vitéz ÁCS IMRE: REAGAN ELNÖK IS GARANTÁLTA JUGOSZLÁVIA TERÜLETI INTEGRITÁSÁT The Soviet Union continues to treat Hungary as its vassal, and ignores the rights of Hungarian minorities in territories lost by Hungary after World War II. The situation is deeply offensive to the majority of Hungarians, who remain conscious of their unique cultural heritage, and who would opt for a pluralistic form of government if they could. Hungarian patriotism — the spirit of a small, proud nation with powerful neighbors — remains at odds with Hungarian com­munism. Richard F. Staar, Director of International Studies. Hoover Institution, Stanford University. Editor's Foreword. IN: Bennett Kovrig, Professor of Political Economy at the University of Toronto. COMMUNISM IN HUNGARY. FROM KUN TO KÁDÁR. Stanford, California: Hoover Institution Press, 1979. Hoover Institution Publication 211. MIKA SPIUÄK JUGOSZLÁV ELNÖK WASHINGTONI LÁTOGATÁSA Az Egyesült Államok hivatalos képviselője 1984 február elsején közölte a Reuters diplomáciai leve­lezőjével, hogy Mika Spilják, a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke Washingtonba érkezett. Spilják mindenekelőtt tudatta Reagan elnökkel, hogy a Szovjet­unió visszatérne a fegyverkezést kor­látozó, félbeszakadt tárgyalások­hoz, de a párbeszéd előmozdítására Amerika hajlékonysága szükséges! Spilják ekkor még remélte, hogy a közeljövőben találkozni fog Yuri V. Andropovval és ezért figyelmez­tette Reagant, hogy az új nyugat­európai középtávú rakéták rendelte­tési helyükre érkezése fájdalmasan felsebezte a keleti és nyugati kap­csolatokat és folyamatosan növeli a Szovjetuniónak az Egyesült Álla­mok felé feltételezett gyanúját. Ezután a Reuters élesen rámuta­tott, hogy az Egyesült Államokat meleg kapcsolat fűzi a jugoszláv kommunistákhoz. A két elnök találkozása után Reagan nyilvánosan elmondta, hogy az Egyesült Államok a múlthoz ha­sonlóan ezután is erőteljesen támo­gatja Jugoszlávia függetlenségét, egységét és területi integritását, va­lamint tiszteletben tartja a szövetsé­gi rendszereken kívül álló helyzetét. Reagan végül megdicsérte Jugo­szlávia erőfeszítését, hogy a nyugati hatalmaknak visszafizethessék 18 billió dolláros adósságukat, amihez az Egyesült Államok továbbra is min­den támogatást megad. (Ez utóbbi­ról a Szittyakürt 1983 decemberi számában Bush jugoszláviai látoga­tásával kapcsolatban kimerítő rész­letességgel beszámoltunk olvasóink­nak.) Másnap a jugoszláv-amerikai ide­genforgalmi szerződés aláírásakor Reagan reményét fejezte ki, hogy ez is segíteni fog Jugoszlávia gazdasá­gi helyzetén. Tito 1978-as látogatása óta Spil­ják az első jugoszláv elnök, aki az Egyesült Államokba jött. De Spilják volt az első kommunista államfő is, aki Reagan elnöksége alatt a Fehér Házba lépett. láviát, melynek különös szerepe sokban hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelmi életben és a népek kö­zötti szellemi érintkezésben egy­aránt “visszaállíthattuk a történel­mi formákat”. SZARAJEVÓ ÉS AZ OLIMPIAI LÁNG Mikor e sorok nyomdába érnek, már javában folynak a jugoszláviai Szarajevóban a XIV. téli olimpiai já­tékok 2760 évvel az első ókori olim­pia után. Az első újkori olimpiai játékot 1896-ban a magyar millennium évé­ben Athénben rendezték meg. A he­tediket, 1920-ban Budapestre ter­vezte a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság. Sajnos Szarajevó megakadályozta, hogy a görög nemzeti szellemnek márványba vésett és ércből öntött krónikája győztes pálmaággal hajol­jon át a klasszikus műveltség másik évezredes otthonára, Magyarország fölé, hazánkra! A budapesti olimpia elmaradt! *** Reagan nyilatkozata a hetven év előtti Szarajevót erősítette és Ma­gyarország előtt ismét kioltotta az Olimpia lángját! A “KÜLÖNBSÉG” JUGOSZLÁVIA ÉS A TÖBBI KELET-EURÓPAI ORSZÁG KÖZÖTT ‘ Budapest elestének évfordulójára “Szentek vagytok pesti barrikddok, Kiégett házak, rommálőtt falak, Mert itt torpant meg kelet szennyes árja, tüzes esőt, száz halált okádva, mind annyiszor már Buda fala alatt!” Spilják érkezése előtt Madam Fe­lice D. Gaer, az International League for Human Rights ügyveze­tő igazgatója közel hétszáz szavas, történelmi távlatú, “U.S., Press Belgrade” című jelentést tett közzé, melyben Jugoszlávia további támo­gatását azonnali szanckiók végre­hajtásától teszi függővé s szokatla­nul erős hangon így fejezi be: A Reagan adminisztráció igazi állam­vezetési képességét egyedül az fogja bizonyítani, ha a jelentésében emlí­tett tényeket felszínre hozza! Madam Gaer-nek Andropov ha­lálát követő napon, Robert English karierbeli diplomata, szovjet és keleteurópai szakértő, a Defense Department politikai kiértékelője válaszolt a New York Times-ben. English ugyan elismeri, hogy Madam Gaer jelentése a Tito utáni Jugoszlávia kialakulásában felvetett olyan tényeket, amik aggodalomra adhatnak okot, de a politikai előírá­sai nem reálisak és nincsenek tekin­tettel arra a széleskörű összefüggés­re, amelyben az Egyesült Államok és Kelet-Európa mai viszonya meg­határozható. English szerint amit Felice Gaer javasol, az nem más, mint Jugoszlá­via átalakítása egy egypártú szo­cialista államból egy nyugati stílusú, demokratikus állammá. Aki ilyent javasol, annak egyformán fogalma sincs Jugoszlávia történelméről és a jelenlegi politikai és gazdasági bal­­szerencséjének az eredetéről. Iijuk a javára a Reagan politikájának, foly­talja English, mely határozott kü­lönbséget tesz a jelentékenyen libe­rális Magyarország és a durván el­nyomó Csehszlovákia, a Szovjetunió­tól függetlenségre törekvő Románia és a Szovjet jármát még mindig eléggé eltűrő Kelet-Németország kö­zött. Jugoszlávia egy jobb kategóriá­ba tartozik, mint az előbbiek és ezt a megkülönböztetést meg keli őriz­ni! A közgazdasági szankciók a nem­zetközi kapcsolatok fegyvertárában, még helyénvaló esetekben is, csak újabb zavart váltanak ki. Helyük csak akkor lehet, ha a hatásuk szé­leskörű, a fenyegetésük elhihető, a céljuk tisztán meghatározott és el­különített, és így sikerük valószínű. Ilyen eset volt Romániával, amikor megfenyegettük, hogy visszavonjuk tőle a “most-favored-nation” hely­zetüket, ha nem változtatják meg kivándorlási politikájukat. Jugo­szlávia helyzetében, fejezi be Eng­lish, a Defense Department szakér­tője, ilyen “kritérium” nem áll fenn! Bush bécsi előadásában — melyet a State Department Bulletin is lekö­zölt — elismeréssel említette Jugosz­Alföldi Géza Harminckilenc éve annak, hogy a szovjetorosz haderő irtózatos nyo­mása elől Budára szorult hős védők kezéből kihullott a fegyver! Harminckilenc éve annak, hogy a győzelemittas bolsevista hadsereg tagjai a tömegember gátlástalanságával töltötte ki nemtelen bosszúját a fegyverét hullatott védőkön csak úgy, mint az ostrom borzalmait átélt ár­tatlan polgári lakosságon. Megölték a tehetetlen sebesülteket! Vérfürdőt rendeztek a szövetségi hűséggel járó kötelességüket teljesí­tő, fogságba esett német bajtársak között! A hazáját, a haza ősi földjét védő magyar csendőrre, rendőrre, akik élve kezeik közé kerültek, a kínok kínja várt! Durva orosz katonacsizmák tapostak végig hófehér lelkű leánygyer­mekeken és a meggyalázott magyar anyák szégyenbeájult testét géppisz­tolysorozatok szaggatták ronggyá! Nyugaton a félelemnélküli életet meghirdető apostolok, hágai és genfi konvenciókat citáló farizeusok habzó pezsgő mellett ültek győzelmi tort, mialatt Budapest kiégett, üszkös romjai között dúsan és bőségesen aratott a halál. Sztálin és hadserege győzelmére csendültek össze a nyugati diploma­ták kristálypoharai — de a budapesti romok között a harckocsikkal föld­begy úrt hullák tetején Sztálin katonái már hirdetni kezdték; Budapest után Bécs, Párizs, London következik! * Budapest eleste óta eltelt harminckilenc esztendőn keresztül hallot­tunk pro és kontra megnyilatkozásokat arról, hogy szükséges volt-e a győzelem legkisebb reménye nélkül Budapest feláldozása — kétesértékű hadicélokért. A védelmet kárhoztatóknak szabad legyen emlékezetüket fel­frissítenünk a következő megállapításunkkal: Nagyon is tisztában voltak mind az akkori politikai tényezők, mind a hadműveleteket irányító katonai személyek, hogy a gigantikus iparával háborúba lépett Amerika ellen és Amerika által hadianyaggal korlátlanul ellátott bolsevista orosz haderő ellen győzelmet — katonai győzelmet — kiharcolni emberileg lehetetlen. Nem a magyarságot úton-útfélen rágalmazó szegénylegények által oly

Next

/
Thumbnails
Contents