Szittyakürt, 1982 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

1982. december «ITTVAKÖfcT 7. oldal HOVÁ TŰNT A MI NAGY MAGYARSÁGUNK, EMBERSZERETETÜNK ÉS BÖLCSESSÉGÜNK? Az emigráns sajtó hónapokkal ez­előtt beszámolt vitéz Nemes Gusztáv, a “Kanadai Magyar Újság” szerkesz­tője és tulajdonosa haláláról. Olyan ember volt, akire mindig szeretettel és büszkeséggel gondolok. Különö­sen két jellemvonása: emberszeretete és munkája gyakorolt rám nagy hatást. Magyarországon testőrtiszt volt, itt fa- és mezei munkásként kezdte, majd a még nagyobb gondot és terhet jelentő hivatást, az újság­írást és kiadást vállalta magára. Azt akarta, hogy ne vesszen ki a magyar szó Kanadában, Amerikában, az emigrációban és hogy teret biztosít­son újságíróinknak. Rengeteget, sokszor a késő éjszakáig dolgozott. Nemcsak laptulajdonos, hanem sze­dő, korrektor, gépmester, csomago­ló, kifutó és takarító is volt egy sze­mélyben. Közben az új bevándorló­kat segítette és jótanáccsal látta el. Több mint ötven évi küzdelem után, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetnie az újság kiadást... Itt kér­dések tömege tódul agyamba. Hol voltak a “barátok”, azok akiket meg­segített, akik “befutottak”? Hol volt a mi magyar szívünk, emberszerete­tünk? Volt-e csak egyetlen egy magyar, aki utolsó óráiban azt mondta neki: “Bocsáss meg Guszti bácsi, mi méltatlanok voltunk HOZ- zád, de az utókor, a nemesebbek, a jobbak még sokszor és szeretettel em­lékeznek majd rád...” Nem tudom, nem hiszem, hogy ez történt. Ne szépítsük a dolgokat: szívtele­nek, kegyetlenek voltunk, és va­gyunk. íme a másik példa: a Pitts­­burgh-ban megjelenő Magyarság esete. Szerkesztője Szebedinszky Jenő, a nyolcadik X-et tapossa, minden el­képzelhető munkát végez és senki sincsen, aki megosztaná a gondokat és a nagyon terhes munkát. Tudom, éjt-nappá téve dolgozik szegény a sokszor tartalmas cikkeket lehozó lapján. Nincsen ékezetes gépe, az ékezeteket kézzel teszi fel. Nincsen ideje, módja levelezésre, és új beru­házásokra. Harmincegyedik eszten­deje áll őrhelyén! Hát egyetlen egy érző, áldozathozó ember sincs Pitts­burg és környékén? Ha hiányzik a szív Pittsburgh-ban, miért nem segí­tünk mi? A karácsony közeleg, sze­rezünk egy új előfizetőt, küldjünk egy szerény csekket, írjunk néhány méltató, buzdító szót, ennyit csak megtehetünk. A megsegítésen kívül nagy magyar célt is szolgálunk: mi­nél több a magyar újság előfizetői­nek száma, annál nagyobb a súlyunk az emigrációban! Ha azt tudnánk bizonyítani, hogy 100 — 200.000 ma­gyarnak jár magyar újság és több százezer szavazónk van, sok min­denben, a magyar ügyben, Erdély védelmében is hathatósabb támoga­tást kaphatnánk. (A Magyarság címe: P. O. Box 5649 Pittsburgh, Pa, 15207.) * Az évszázad legnagyobb mulasztása A vendéglátásban bőkezűek va­gyunk, de általában nincsen szívünk nem segítünk egymáson, tulajdon­képpen nem is szeretjük egymást, tisztelet a kevés kivételnek. De nem­csak a szívünkkel, nagy baj van tá­jékozottságunkkal és bölcsességünk­kel is. Nem vizsgáljuk a múltat, nem nézünk a jövőbe. Az ellenség már a múlt században megkezdte kiterve­zett, jól finanszírozott akna-munká­ját. Csehek, románok és más nemze­tek már az 1800-as esztendőktől kezdve egyre-másra jelentették meg itt Amerikában, aztán Angliában, Franciaországban az angol és fran­cia nyelvű könyveket, amelyek poli­tikai céljaikat szolgálták, addig mi magyarok aludtunk. Mivel nem tud­tunk róluk, még csak nem is tiltakoz­hattunk a sok hazug és rágalmazó írás ellen! Az igazság az, hogy egy­szerűen nem is figyeltük, hogy mi történt határainkon kívül, nem cso­da tehát, ha Trianonhoz vezetett az út!!! De hallgassuk meg a magyar ügyek nagy ismerőjét, a magyar iro­dalom kiválóságát: Wass Albertet. “Először is tisztában kell legyünk azzal, hogy a trianoni békediktátum Magyarország feldarabolása s min­den más nyomorúságunk elsősorban abból származott, hogy a nyugati vi­lág nagyon keveset tudott rólunk s azt is amit tudott, ellenségeink által írott könyvekből tanulta. Egészen 1969-ig az amerikai és angliai egye­temeken Masaryk (volt amerikai egyetemi tanár, majd csehszlovák el­nök) “History of Central Europe” cí­mű könyvéből tanították a magyar történelmet. Ebben a könyvben pedig az áll, hogy Magyarország mint olyan, csak 1865 után keletke­zett, azelőtt Habsburg tartomány volt, ahol az osztrákok igyekeztek kultúrát terjeszteni, de a rebellis ma­gyarok mindig fellázadtak a kultúra és civilizáció ellen. Azt tanította to­vábbá ez a tankönyv, hogy Közép- Európában minden bajnak az izgága magyarok voltak az okai és nem is lesz ott addig békesség, amig mind rezervációba nem zárják őket, mint az indiánokat. Nem csoda tehát, ha Amerika mindkét háború után min­ket sújtott a legjobban! Végre 1969- ben sikerült nagy áldozatok árán megjelentetnünk a “History of the Hungarian Nation” című könyvün­ket, és ma már abból tanítják az igazságot...” Ezután következett Ha­raszti Endre történész könyve: “The Ethnic History of Transylvania”, mely tudományos bizonyítékok alap­ján megdönti a Jorga-féle dáko —ro­mán elméletet és bebizonyítja a ma­gyarság jussát Erdélyhez. Erre a könyvre a kiadó: az Amerikai Ma­gyar Szépmíves Czéh kétezer dollárt fizetett rá, nagylelkűen vállalva a terhet, mert a könyv az eljövendő “újjárendezéseknél” sorsdöntő bizo­nyítékot jelent. A következő könyvet Török Sán­dor fiatal és nagyon tehetséges ku­tató, tizenkét év kemény munkája után írta, “Magyarország település­­története” címmel. Megdönti a nyu­gaton elhatalmasodott tévtanokat, amelyek szerint a Kárpátok meden­céjébe “betörő barbár magyarok” le­­igázták az ott élő népeket és erőszak­kal elmagyarosították azokat. Az or­szág helységneveinek tudományos analizálása és a görög meg római krónikák alapján bebizonyítja Tö­rök, hogy az akkori Magyarország egész területe üres volt és lépésről­­lépésre levezeti az egész honfoglalást bizonyítja, hogy kultúrát hoztak ma­gukkal és végül egyenként bemutat­ja a szászok, svábok, románok, szer­­bek, horvátok és szlovákok beszivár­gását és letelepülését a Szent István korona védelmében, mely mindezen nációknak teljes kultúrális autonó­miát biztosított. Ez a könyv csak ma­gyar nyelven jelenhetett meg, mert a könyv angolra fordítása és kiadása legalább $15.000-t emésztene fel, amire nincs fedezet... És itt kezdőd­nek a nehézségek, a gondok. Először is a kiadó (Amerikai Magyar Szép­míves Czéh, Rt. 1. Box 59, Astor, Fla. 32002), csak óriási küzdelem­mel, önfeláldozással képes a felszí­nen maradni, pedig ez a szervezet rendkívül értékes hivatást tölt be az emigrációban. Ők értették meg leg­először és legmélyebben az ún. “fon­tos könyvek” kiadásának szükséges­ségét, nélkülözhetetlenségét. Hogy tisztában legyünk a feladat roppant súlyával, tudnunk kell, hogy csupán az Egyesült Államokban több, mint 3200 főiskola, egyetem, kb. 71.000 nyilvános és több tízezer magán könyvtár van, tehát több mint 100.000 intézménnyel kellene fel­vennünk a kapcsolatot. De ez nem minden! Az évtizedek alatt felnőtt, az isko­lákból kikerült, félrevezetett és most már vezető pozícióban lévő szemé­lyeket is fel kellene világosítanunk és legalább újabb, 5 — 6 fontos könyvet kellene kiadnunk. Mindenkire: kis emberekre, iparosokra, kereskedők­re, egyetemi tanárokra és főleg bölcs írókra s vezetőkre van szükségünk, akik látnoki szemmel és bölcsesség­gel a boldogabb jövő felé irányíta­nák a tévelygő, szervezetlen magyar­ságot, akik felismernék, felkutatnák szerte a világon felnövő, feltörő, majd a jövőt irányító vezető egyéni­ségeket, kapcsolatot, barátságot épí­tenének ki ezek és főleg a magyar emigráció fiataljai között. Micsoda felmérhetetlen munka és költség! Az évszázad legnagyobb, legsúlyosabb mulasztását kellene pótolnunk. Mit tehetünk? Legalább vállaljunk ma­gunkra valami terhet. Pártoljuk meglévő egyesületeinket, újságjain­kat. Járuljunk hozzá íróink, veze­tőink készkiadásaihoz, vagy például támogassuk a fent említett Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet. Az évi tagdíj mindössze 20 dollár, illetve ennél sokkal kevesebb, mert a Szép­míves Czéh minden évben egy érté­kes könyvet ad ajándékba ellenszol­gáltatásképpen. “Tettek beszélnek!” Annyit ér magyarságunk, amennyi munkát, amennyi áldozatot hozunk hazánkért, magyarságunkért. Ha ez hiányzik, nem vagyunk a szó igazi értelmében magyarok, legfeljebb csak magyar származásúak. Sokszor tűnődöm, hová is tűnt a mi nagy magyarságunk, vagy legtöbbször csak szavakkal játszottunk? Mit tehetünk azokért, akik eddig a legnagyobb áldozatot hozták? Újságjaink, könyvkiadóink író­ink képességének megfelelő tisztelet­díjat nem tudnak fizetni, mert nincs elég előfizető, nincs elég könyvvá­sárló. Majdnem minden író-kiadó ráfizetett vállalkozására, évtizedek munkája kárbaveszett és értékes irodalmi művek pincékben, padláso­kon porosodnak, pusztulnak. Te­gyünk valamit íróinkért, költőinkért és özvegyeikért. Indítsunk mozgal­mat értük az “írók karácsonyfája” címmel. A segítés módja nagyon egyszerű. Vegyünk egy karácsonyi lapot, lás­­sukel________________________ írók Karácsonyfája Egyesült Magyar Alap (United Hungarian Fund) 208 Bloor St. - West Suite 702, Toronto, Ont. Canada _________M5S-1T8_________ címmel. Segítsen tehetsége szerint, tehát tetszése szerint állítson ki egy-egy csekket kedvenc írója nevére és a csekket a magyar Alap minden költ­ség levonása nélkül megküldi a cím­zettnek. Mielőtt kiállítja csekkjét, gondosan nézze át legutóbbi újság­jait, könyvtárát, hogy választása arra essék, akinek cikkeit, vagy könyvét a legjobban szerette. Az Egyesült Magyar Alap elnöke, a magyar menekültek nagy pártfo­gója Dr. Kohári József nagy megér­téssel és teljesen önzetlenül ajánlotta fel segítségét, ezért őszinte és hálás köszönetemet fejezem ki ezen az új­ságon keresztül is. Kérem e cikk ol­vasóját, ha még maradt volna né­hány nélkülözhető dollárja, szíves­kedjék a Menekült Alapra is külde­ni, tudom, minden centre nagy szükségük van. Óriási munka vár ránk, de mint Wass Albert írja: “...sohase késő. Ehhez a nagy munkához (könyv- és újságterjesztés) pénz kell s aki ennek a munkának elvégzésére alapot te­remt, az nagyobb szolgálatot tesz nemzetének, mintha fegyverrel a ke­zében küzdene érte. Mert a legna­gyobb fegyver ma is a könyv. Sajnos kevesen vannak, akik megértik ezt.” Dr. Várhelyi Imre t GYÁSZJELENTÉS tordai és literáti Dr. VÁGÓ PÁL műegyetemi tanár — a világhíres magyar finom mechanikai gépgyár, a budapesti GAMMA egyik alapítója — életének 94. évében Buenos Airesben visszatért a Teremtőhöz. Tordai és literáti Dr. Vágó Pál honfoglaló magyar ősök Ivadéka volt. Gyászolják: a család Argentínában és Magyarországon élő tagjai, valamint az egész világon szerte élő barátai és tisztelői. A test idegenben porlad, de a lélek a hadak útján már a Haza fölött jár... DR. SZABÓ GYULA SAJTÓALAP KÖZLEMÉNYE December 27-én lesz egy éve, hogy elment közülünk az emigrációs magyar ügyek fáradhatatlan apostola, a nemzeti ügyet szolgáló lapok ön­zetlen barátja, Dr. Szabó Gyula. Kívánsága szerint a ravatalára, sírjára szánt virágok helyett barátai és ismerősei a “Dr. Szabó Gyula Memorial Fund' javára adakoztak. Ez a sajtó-irodalmi alap kimondottan “A jobb­oldali magyar emigráció kiadványait” támogatja. A végső tisztességet le­rovok adományaiból komoly összeg gyűlt össze. A “Dr. Szabó Gyula Saj­tó-Irodalmi alap” ezért pályázatot hirdet: 1. Pályázhat bárki. 2. Az írás műfaja legyen regény, társadalmi, történelmi, vagy po­litikai. 3. Az írás terjedelme legalább 150 ezer szó. 4. Az írás műfaja szigorúan meghatározott: Ábrázolja a magyar polgár, a magyar katona hősiességét, tisztességét, emberségét, helytállását, becsületes kitartását, a bolsevizmus elleni harcban szerzett érdemeit. Ábrázolja a magyar katonaerényt, a magyar család erkölcsiségét, a magyar csendőrség helytállását és szóljon az 1945 óta agyongyalázott, egykori magyar államformáról, magyar karhatalomról, magyar katonáról, ne pedig a Zilahy-féle “Krisz­tus-arcú” szovjet katonáról. 5. A pályamű legyen új, eddig ki nem adott írás. 6. A pályamű legyen jeligével ellátott, zárt levél, kísérve a pályázó nevével és címével. 7. Határidő: 1983. október 30. 8. Első díj: $2,000, második díj: $1,000, harmadik díj: $500. Cím: Dr. Julius Szabó Memorial Fund özv. Dr. Szabó Gyuláné 294 Pershing Drive, Oakland, Cal. 94611. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents